Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-18 / 12. szám
X. évfolyam. HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. IS. OCL. Vácz, márcziu Klöli/.olrái líra : évnegyedre ............................1 frt házhoz bordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (.városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora............................ 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leket nem fogadunk el. leveKözgazdasági munkálatok. Dr. KISS J. közleménye. VI. Ha a természet vizsgáló szabatos kezek által vezetett bonczkése valamely növénynek epider- misét, felbőrét lehántja és górcsövi szigorú vizsgálataival a növény elemi és összetett szerveinek fürkészetébe belemélyed, a bámulat legmélyebb érzelmeivel szemléli a sejtszövet csodálatra méltó alakulásait, a felbőrön mutatkozó megszámlálhatatlan szakadékokat, nyilásokat, melyeken mind megannyi szájakon keresztül a föld rétegeiből ép úgy, mint a környező lég köréből magához szívja mindazt, ami táplálkozására szükséges és nélkü- lözhetlen és hogy miképen adják át a táplálkozásnak szervei a szaporodási szerveknek mindazt a feldolgozott anyagot, ami a fajfentartására okvetlenül szükségeltetik. A külső és belső szerveknek eme bámulatraragadó összhangja, ama szabatos, pontos, soha nem szünetelő munkásság, melyben a növény levele és a tengelye örök-rendeltetésüknek megfelelően a virág és a gyümölcs előállítására dolgoznak, ellenálhatatlan erővel ragadják a buvárködót a vallomásra: »Numen adest«. Igen, elvitázhatlanul kell egy tiszta értelmű, örök bölcse- ségü alkotónak léteznie, kinek czélratörekvő bölcs keze a csodák mindezen remekeit létrehozta, azok életének, munkásságának változhatlan törvényeit örök időkre megírta, melyeket senki nem utánozhat, senki soha tökéletesen át nem érthet, csak titkon érző lelkének epedő óhajaival sejthet. De van valami, a mi még ennél az örök böl- cseségnél is nagyobb bámulatra ragad, ami megdöbbent, megráz a növények buvárlatában, és az a tengermélységü, kimerithetlen, örökjóságu szeretet, a mely ezen növények rendeltetésében nyilatkozik. Azon millió és. milliárd növények között nincs egyetlen fűszál, egyetlen virágkehely, egyetlen szirom, egyetlen himpor, a felszámlálhatlan milliárd sejtek között nincs egyetlen egy, mely nem az emberért végezné szakadatlan funkczióit, mely nem az ember boldogságáért, jólétéért, egészségéért, kényelméért, kedvteléséért kénytelenittetnék munkálni. Csodálatos! Midőn az ember sötét há- ladatlanságával, az isteni törvények merész lábbal tiprásával, a legfelsőbb parancs gonosz megszegésével maga ellen zúditá alkotójának méltó haragját, midőn ennek ajkáról a legirtózatosb átok elhangzott, minek következtében az ember és a természet egyaránt elveszté eredeti ártatlanságának nyomort és betegséget soha nem ismerhető állapotát: még ezen irtózatos átok közepette is megmozdult a legszeretőbb szív és a teremtésnél még egy sokkal fenségesebb csodát végzett, midőn a nyomor, betegség, ínség és kétségbeesés örvényébe kitaszított emberi nem számára, akként parancsolja a növények szerveit munkálni, hogy ezek épen a betegségek, lázak, kórok és nyavalyák fészkéből, a mocsarakból, gázakból magukba szívják a kórcsirát és ezt saját belső vegy műhely ékben, semmi halandó szem által nem láthatva, emberi ész által még nem is sejthető utakon és módokon a gyógyulás vírusaivá dolgozzák fel. Megszédül az emberi ész annak gondolásánál, hogy egy legfelségesebb örök tisztaságú szeretet oly átgondolhatatlan mély vonzalommal ölelte keblére a legháladatlanabb teremtményt, hogy még oly betegségek és nyavalyák számára is, naponta megtermeszti a gyógyszereket, amely nyavalyák és betegségek az isteni és természeti törvények rút megvetéséből és gonosz megszegéséből származnak. Nem ! Az ő örök szeretete nem engedheti meg, hogy parancsainak megvetője nyomorultan vesszen és reménytelenül kárhozzon el. A paráznának, a dorbézolónak, a mérsé- ketlennek, a tespedőnek, a kártyázó asztaloknál átvirasztónak, saját bűnei által szerzett és okozott kiszámithatlan nyavalyáinak gyógyszereit mind megrendelte a természet nagy növényházában. Hogy felgyógyulva saját könnyelműsége vagy gonoszsága által gyűjtött nyavalyáiból, a betegségek elviselhetlennek látszó kínjai közepette józanodjék ki és eszméljen arra, kinek képmására és hasonlatosságára van teremtve. De nem azért, hogy életét nemtelen bűnökben pazarolja és pocsékolja szét és ez által Istenét tagadja meg, hanem, hogy elkövetett hibáin okulva, azokat megbánva, lelkében magasra tisztulva, a közre, ajóra, a nemesre dolgozzon, vigaszt hintve maga mellett minden oldalon, nyomort enyhítsen és szenvedéseket csillapítson. Gazdálkodási rendszerünkben azért, helyet kell szorítanunk oly növényzetek termelése, művelése és tnyészetére, melyek első vonalban üdvösen munkálnak saját egészségünk fentartására de a mellett gondosabb kezelés mellett a gazdának is, igen busás jövedelmi forrásokkal kínálkoznak. Ezek között minden tekintetben első hely illeti meg a paprikát, mint a mely nemcsak gyógyszer gyanánt használható, amennyiben az ember belső szerkezetében az epe szabályozója és az emésztési szervek rendbentartója, hanem sok tekintetben a mindennapi táplálkozásnál mint tápszer is kitűnő szerepet játszik. A déli szláv népek háztartásában igen számos ételek találkoznak, melynek anyagát fő részben a zöld paprika szolgáltatja, mely ételnemüek közöl nehány már a magyar konyhákban is meghonosodott. Népünknek ez annyival inkább ajánlható, mivel a legnehezebb emésztésű ételnemüek is, paprikával ügyesen elegyítve könnyű emésztésüekké válnak. A mellett igen sok salátanemeket tudnánk felsorolni, melyeknek Ízletessége, jósága és emészthetősége egyenesen attól függ, vájjon van-e közibük paprika- és mily mértékben elegyítve ? De minket gazdászati szempontból leginkább A..VÁCZI KOZ LON Y" TÁRCZÁJA. Dr. Kovach Pál 1810. okt. 6. — 1888. márcz. 9. Mélyen megrendité városunk összes lakosságát a hír, mely a váczi székesegyházi káptalan közszeretetben álló és tudományosságban kimagasló tagjának : dr. Kovách Pál, pápai praelatus-, éneklőkanonok-, monostori apát-, egyházi és világi jogtudor- s Dorosma város diszpolgárának halálát jelzé. A gyászhir annál lesujtóbb volt, mert a 78 éves férfiú, ki magas kora daczára testi és szellemi erejének teljes épségével és rugékonyságával dicsekedhetett, még a halálát megelőző napon a székes- egyházban misézett s a karban zsolozsmázott, s alig egy napi szenvedés után befejezd áldásdús s tevékeny életét. Életrajzi adatait, melyek lapunkban már közölve voltak azon alkalomból, midőn Kovách ötven éves áldozópapi jubileumát ünnepié, a következőkben adjuk: Született Váczon, 1810. évi okt. 6-án. Atyja Kámánházy László püspöknek gazdatisztje volt. Iskoláit részint szülővárosában, részint Pesten végezte. A jogi tanfolyamot a pesti egyetemen elvégezvén, Hontmegyében mint megyei esküdt és Írnok működött 1831-ig. Ennek alapján később tábla- bíróvá neveztetett ki. E közben a kir. tábla hites jegyzőjévé avattatott fel s nem sokára a vármegye ajánlatára a m. kir. helytartótanácshoz neveztetett ki s a hivatalos eskü letétele végett már meghívást s kapott, hogy Dudán jelentkezzék. De a Gondviselés könyvében más volt megírva. A helyett, hogy Budára ment volna hivatalát elfoglalandó, anyja halála után szive sugallatát követve Kalocsára sietett s a papi pályára lépett. Azért ide, mert a kolera okozta zárvonal miatt a kellő időben Váczra nem jöhetett ; egy év múlva azonban saját kívánságára egészségi szempontból a váczi egyházmegyébe átvétetett. Pappá 1834. év apr. 9-én szenteltetett. Mint segédlelkész Dorosmán és Félegyházán működött. Ez-időben tette le a hátralevő jogtudori szigorlatokat, melyek elsőjét még növendékpap korában állotta ki, mert ezáltal remélte elnyerni a váczi papnöveldében a tervezett köz- és magánjogi tanszéket. Elnyervén a tudori koszorút 1835-ben, lelkipásztori teendői után fenmaradt idejét most a fran- czia és olasz nyelv megtanulására forditá. Gróf Nádasdy Ferencz püspök a kiváló tehetségű papot 1837-ben udvari papjává nevezte ki, megbízván őt az iktatói és levéltárnoki teendők végzésével. Majd 1840-ben szentszéki jegyzővé és könyvtárnokká, 1844-ben pedig püspöki szertartóvá és titkárjává léptette elő. Mint ilyen püspökének kíséretében jelen volt a pozsonyi 1843/4-iki ország- gyűlésen s szorgalmas hallgatója lévén a diétának, az országos kérdések felett összecsapott heves párt tusában babért arató szónokharczosok küzdelmein élénk figyelemmel csüggött. Leginkább leköté lelkét Fon ovi cs József Csanádi püspök, a magyar püspöki karnak nyomós érvekben gazdag vezérszónoka. 1835-ben egy helytartósági intéz vény keletkezett, mely meghagyá a főpapoknak, hogy papnöveldéikben a magyar köz- és magánjog tanszéket állítsák fel, melynek következtében az Váczon is létrejött s tanárává dr. Kovách Pál neveztetett ki 1846 ban. Régi óhaja teljesült most, s meleg előszeretettel adta elő tanítványainak kedvencz tudománya : szeretett, hazánk köz- és magánjoga történetét egész az 1848-iki szabadságharcz beálltáig, melynek hullámai aztán a régi közjog és rendi alkotmány alapjait teljesen elsodorták. Ez időben adta ki a közjogi törvényeink történeti fázisait alaposan ismerő dr. Kovách „Szemelvények az 179°/, és 18 <J5/r évi országos egyházi választmányok munkálataiból“ ez. egyház politikai és közjogi korszerű értekezését, biztos reménynyel üdvözölvén annak előszavában a dolgok uj rendjét s abbeli óhajának ad ezélzatos kifejezést, „hogy az egyházi reform az átalakulás élén álló államférfiak által e tekintetben is minél könnyebben és minél biztosabban eszközöltessék.“ A nemzet megpróbáltatásának nehéz napjaiban dr. Kovách Pál mint titkár a szószékre lépett, s a magyar nemzeties érzéssel eltelt pap lángoló honszeretettel hirdette szülő városa sokat szenvedett lakosságának az Isten igéje közben a hazafiság szent kötelmeit. Vácz lakói rajongva fogadták szavát, s iránta való ragaszkodásuk jeléül fáklyás zenét rendeztek tiszteletére. A szabadságharcz lezajlásával a vérvesztett nemzettel dr. Kovách Pál is csalódott. Hazafias reményeinek roncsaival egyházmegyéjében bujdosóvá vált, és csak ama körülmény mentette meg- a nagy hazafit az elfogottak közös végzetétől, hogy beszédét nem engedé kinyomatni. A kanonoki stal- lum előtt álló negyven éves pap 1849. végén nagy nehezen dorosmai plébánossá lett, oly kilátással, mely szemeit a plébániáról egyenesen a sirkertbe irányozá. De még sem. Tizennégy és fél évet töltött, mint lelkipásztor Dorosmán, híveit a vallás kegyszereivel üdítve, az isteni igét hirdetve, és emellett a honszeretet, a törvény és felsőbbség iránti őszinte tisztelet, hiv- ség és engedelmesség magvait ültetve.azoknak szivébe. Tízezer lélek terhes lelki gondozása mellett
