Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-02-19 / 8. szám
A karok összhangzatos dalaiért Ulrich Károly karmester urat illeti meg az elismerés. Általában elmondhatjuk, hogy az előadás sikerült. Úgy a közönség eddigi kedvenczei, mint az új fellépők is a várakozásnak teljesen megfeleltek. Fogadják elismerésünket. Mondanunk sem kell, Hogy az előadást Banda zenéje mellett táncz követte, igy szokott ez lenni ezer oknál fogva; először mert farsang volt, másodszor stb. Megbízottunk a szereplőkön kívül a következők neveit jegyezte fel: Kmegy Mariska, Mátay Anna, Czipauer Erzsi, Nagy nővérek, Pataky Mariska, Péter nővérek, Raffa Boriska, Sebők Anna, Kiss Rózsa, Schaub Erzsi, Scheffer Erzsi, Simkó nővérek, Stau- dinger Anna, Boharcsek Anna, Banyák Mariska, Czuczor Mariska, Dick Netti, Járóczky Paula, Depoy Hermin, Fabó Erzsibe, Fédor Juliska, Kolozsváry Irma, Kozma nővérek, Marik Erzsiké, Kalencsib nővérek, Korpás Bajtai Katicza, Tóth Ilka, Viglási Anna stb. A mulatság 5-ig tartott. —e — Városi és vidéki hírek. — Személyi liirek. Dr. Schuster Konstantin, megyés püspökünk ő Excelencziája a múlt hét elején Budapesten időzött s jelen volt a f. hó 12-én tartott udvari bálon. — A Mária Valéria főherczegnő által f. hó 14-én rendezett udvari estélyen városunkból Piret bárókisasszony is hivatalos volt. — Poroszkay Péter székesegyházi apát kanonok, betegségi állapotában — mint értesülünk — örvendetes javulás állott be. — Gallé József városi tiszti ügyész már felépült betegségéből és megkezdette hivatalos működését. — Kimuíatás a nőegyleti há 1 jövíMlelméről. A f. hó 5-én megtartott nőegyleti bál alkalmából a következő fellilfizetések történtek : Nm. Schuster Konstantin püspök úr 100 frt, Nm. Gróf Károlyi István Orczy Mária bárónő 50 frt, \ áczi székes káptalan 15 frt, Vörösmarty János kir. jbíró 10 frt, Piufsich Lajos 10 frt, Gosztonyi Jánosné 10 frt, Nemeskéri Kiss Miklósné 5 frt, Szentkirályi Albert 5 frt, Benbár Dénesné 5 frt, Virter Lajos 3 frt, Andrásy fegyházi ellenőr 2 frt, Blázsovics Jánosné 2 frt, Úlrich Károlyné 2 frt, Dr. Csányi János 2 frt, Regele Károlyné 2 frt, Kovács Ernő 2 frt, Prokop Károlyné 2 frt, főtiszt. Balás Lajos 2 frt, Dr. F. L. 1 frt 50 kr., tdő Korpás Pál 1 frt 50 kr., Intzédy Soma 1 frt, Dr. Rákosy Béla 50 kr., Zsidek Ignácz 50 kr., N. N. 50 kr. Összesen 334 frt 06 kr. Jegyek árából 96 frt. Gyertya maradékokból 3 frt 56 kr. Összes bevétel : 334 frt 06 kr. Ebből kiadás : 137 frt 06 kr. Marad tisztán 197 frt. — A nagylelkű adományozók és felülfizetők, akik az egylet jótékony czéljait jótékonyságukkal felpártolták, fogadják az egylet hálás köszönetét. f Özv. Muslay ÍSertalanné, városunk szegényeinek egyik lelkes gyámola és védőangyala, f. hó 13-án meghalt. Kinek ajtaján a szegény sohasem kopogtatott hiába, ki lelke egész buzgalmával fáradozott, a hol csak jót tehetett, nincs többé. Haláláról a következő gyászjelentés szól : Majthényi Péterné szül. Gerhauser Ludmilla, mélyen lesújtó fájdalommal jelenti, úgy maga, mint számos rokonai és barátai nevében forrón szeretett, és felejthetetlen nagynénje özv. Muslay Bertalanná, szül. Gerhauser Hermina úrnőnek folyó 1888 ik évi február hó 13-án éji 1 órakor hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 68-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytat. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 14 én délutáni 4 órakor fognak Váczon saját házában beszenteltetni, s ugyan e folyó hó 15- én délutáni 3 órakor Nógrádmegyében Rádon a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise áldozatok folyó hó 16-án reggeli 10 órakor a rádi, Váczon pedig a felső plébánia szentegyházban ugyancsak folyó hó 16-án délelőtti 10 órakor fognak a Mindenható Úristennek bemutattatni. Vácz, 1888. február hó 13. Örök áldás, és béke lengjen hamvai felett! A drága elhunytnak holtteste Rádon tétetett a családi sírboltba örök nyugalomra. Koporsójára koszorút tett: Vácz város közönsége, nagylelkű adakozójának, Majthényi Péter neje és fivére Zsigmond, Kovách Ernő és családja, Vadkerti Mihály és családja. A szertartást valamint a requie- rnet is : Kanda István ő nga végezte fényes segédlettel, az elhunytnak rokonai s nagyszámú tisztelői jelenlétében. Nevét a szegények könnyezve említik, mig emléke él. = Nyilvános számadás. A múlt vasárnapi szinelőadás kath. legény-egyletünknek 147 frt 41 krt jövedelmezett, miután az összes bevétel 331 frt 30 kr. volt, a kiadás pedig 183 frt 89 kr. Fölülfizettek : mélt. Neszveda István 5 frt, ft. Balás Lajos 2 frt, ft. Panek Ödön 1 frt, Adamis Lajos 1 frt, ft. Baksay Károly 1 frt, ft. Bősz Emil 1 frt, Dr. Csányi János 1 frt, ft. Fekete Ipoly 1 frt, ft. Rózsahegyi Gyula 1 frt, Klapaty János 50 kr., N. N. 20 kr., kiknek szives köszönetét mond az elnökség. f Gráf Zichy Ipoly, 1849-ben vácz-alsóvárosi plébános és apátkanonok, mint részvéttel értesülünk, f. hó 12-én Budán meghalt. Haláláról a következő gyászjelentés adatott ki: Vásonkeői Gróf Zichy Fe- rencz Ö csász. és apóst, királyi Felsége val. b. t. Tanácsosa és aranykulcsos hive, m. kir. főtárnokmester, a szt. Istvánrend nagykeresztese és a család seníóra saját és a család nevében szomorodott szívvel tudatja szeretett fivére méltóságos és főtisztelendő Vásonkeői Gróf Zichy Hippolyt urnák pápai praelátus- nak f. hó 12-én, rövid betegség és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, életének 74 ik évében történt gyászos kimúlták A boldogult hült tetemei f. hó 14-én délután 3 órakor, fognak a halottas házban (Városmajor-utcza 46. sz.) beszenteltetni és a budai németvölgyi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozatok f. hó 16- án délelőtt 10 órakor fognak a krisztinavárosi templomban az Urnák bemuttatni. Budapest, 1888. február hó 12-én Béke hamvaira ! Gróf Zichy Ipoly Vedrődön (Pozsony m.) született 1814-bnn, s 1838-ban szenteltetett áldozárrá. Szegváron 2 évig volt káplán, 1840 ben mogyoródi plébános, 1843-ban apát, 1848-ban váczi kanonok és alsó városi plébános lett. Ö volt, ki 1849-ben, megvetve a halálos veszélyt, néhányad magával Paskievits orosz jjjherczeg előtt ki a püspöki palotában vett szállást, térden állva könyörgött Vácz városáért, hogy Losoncz sorsára ne jusson, el ne pusztittassék. Zichynek ezen érdeme Vácz város történetében örök emlékű. 1862-ben minden hivataláról lemondva Budán privát életet élt, egyedül Istennek és jótékonyságnak szentelvén napjait. ^Temetése, melyen Rostaházy Kálmán Budapest krisztina-városi plébános végezte a szertartást jelenvoltak rokonai és tisztelői között a váczi káptalannak s Vácz városnak küldöttségeijis. Áldott legyen emléke ! = Adakozás. B. J. úr a „váczi első általános ipartársulat“ betegsegélyező pénztára javára 10 frtot adományozott. Fogadja a nemes lelkű adományozó a társulat hálás köszönetét. = Segélyezés. A budapesti ügyvédi kamara Reiser Béla és Nikitits Sándor ügyvédek ajánlása folytán, néh. Bogányi József ügyvéd elaggott és munkaképtelen Özvegye részére az 1838. évre 50 frt- nyi segélyt utalványozott. = Köszönet-nyíl víinitás. Nem mulaszthatjuk el, hogy a „Szökött katona“ múlt vasárnapi előadása alkalmából, a nyilvánosság utján ne mondjunk hálás köszönetét igen tisztelt pártolóinknak és jól- tevőinknek, kiknek örvendetesen tapasztalt támogatása mellett lehetséges a kath. legény-egylet szellemének megfelelőleg városunk fiatal, még nem önálló iparosait összetartani, őket a tiltott gyönyöröktől elvonni, velük a vallásosságot és erkölcsösséget meg- kedveltetni s néha-néha a megengedett és szabad, a szülők és elöljárók jelenlétében tartatni szokott szellemi rugékonyságot kölcsönző tisztes mulatságok által bennük a munka-kedvet ápolni és fejleszteni; kiváló módon tolmácsoljuk pedig hálánkat : a Lő-Egy- letnek, továbbá: Piufhsich Lajos, Kovách Ernő, Krene- dics Ferencz, Rassovszky Mihály és Trümmer Sándor uraknak, kik a jelmezeket, díszleteket, hangszert és a székeket kölcsön adni szívesek voltak, úgy szintén teljes elismeréssel adózunk Ulrich Károly urnák is, ki ritka türelemmel s lankadatlan buzgalommal tanította be a dal-karokat. A váczi kath. legény- egylet elnöksége. = A váczi ipartest ület ma délután fél 3 órakor tartja a „Curia“ szálloda nagytermében évi rendes közgyűlését. Határozatképes számmali meg nem jelenés esetén a közgyűlés f. hó 26-án délután fél 3 órakor „Curia“ nagytermében fog megtartatni, amidőn a kitűzött tárgyak fölött a megjelenők számára való tekintet nélkül érvényes határozat fog hozatni. = Piknik Rádon. Hufnägel József rádi birtokos vendégszerető házánál f. hó 13-án pikniket rendezett, mely minden tekintetben jól sikerült. Úgy Váczról, mint a környéken fekvő helységekből számosán jelentek meg és kitartottak rendületlenül, mert lekötötte őket a háziasszony előzékenysége és őszinte vendégszeretete. — Mig az egyik szobában a fiatalság aprózta a csárdást, addig a másikban az öreg urak mulattak a „csöndes“ mellett. A zenét Marczi zenekara szolgáltatta. Az első négyest 20 pár tánczolta’; a ki nem hiszi, hogy reggeli 8 óráig (némelyek 12 óráig) felségesen mulattak, az kérje meg a szives háziasszonyt, hogy mutassa meg a tánezte- remmé avanzsirozott szoba padlóját. Ott voltak: Hufnagel Józsefné, Gottschall Istvánná, Burián Benőné, Droppa Mihályné (Pencz), Hajdú Károlyné (Pencz), Hayden Antalné (Kösd), Hinba Gyuláné (Kösd); városunkból: Haidfeld Gyuláné és Velzer Kálmánná. — Leányok: Plauka Lujza, Plauka Margit, Burián Etelka, Berger Vilma (Pencz), Hayden Anna (Kösd), Melis Vilma (Kösd), Szvetenay Juliska (Kösd), Zi- mányi Margit (Kösd); városunkból: Filo Ida, Kiss Anna, Krottentaller Erzsiké és Yelzer Margit. — Volt ott minden: nagyasszony, menyecske, kisasszony, még menyasszony is, kinek szívességével állítottuk össze a névsort. = Reliabilitííeziő, Rótschild Mór helybeli illetőségű fiatal ember hosszabb időn át volta Pfahn Károly és fia czégnél utazói minőségben alkalmazva. A múlt év nyarán, előnyösebb állomás kínálkozván részére, felmondott a ezégnek s rövid idő alatt elhagyta állomását. Ezt úgy látszik zokon vette a ezég és Rótschild Mórt 2000 frtnak elsikkasztásával vádolván, annak országos köröztetése iránt megtette a lépéseket. Ennek folytán a békés csabai rendőrség a váczi rendőrkapitányság megkeresésére letartóztatta Rótschildot és csendőrök által Yáczra kisértette. Időközben a pestvidéki kir. törvényszék is elrendelte a vizsgálatot. Az előnyomozást a helybeli kir. járásbíróság eszközölte, mely Reiser Béla jóhirü krimiA „VÁCZI KÖZLŐN Y“ T ÁR CZÁJ A. A beteg virághoz. Megesktidött a sors, hogy engem eltipor . . . Tiporjon el ! de őt ne érje földi por. Elébe álltam én ... s mit tett ellenfelem? Kaczagva sikra száll, — s enyém a győzelem. Leküzdtem annyi vészt; a rabbilincseket Is összetörte vaskezem ... de ö nevet! „Szabad vagyok tehát“ — rebegtem — „óh ! szabad . . .“ „Az ár, mely elsodort, szemlátomást apad.“ A sors kaczagva sirt. Kudarcza fájt neki, Restelte versenyét megint elkezdeni, De újra esküdött s boszuja im elért — Megtörve térdelek nagy Ég kegyelmedért! . . . Föláldozék mindent ... a büszkeségemet. A földre sújtva im előtted térdelek. Az áldozat, ha még kevés, bűnhődjem én ! Kiállóm átkomat — legyen bármily kemény.. Boszúd ádáz heve, csak őt ne érje el! H vigasztalást talál ez átokvert kebel . . . Legyek Prométheusz, vagy, mint vad, üldözött... S panaszszavam se kél fájdalom között . . . , . . Szemembe rezgő könny, a szív harmatja száll S roád peregte szép, te drága rózsaszál! Midőn búcsút vevőnk, virulva láttalak S rna — la n k adó virág ... in a s z e n v e d ő alak ... IJzd el tehát nagy Ég a drága lény baját, Helyezd a györtő kint a vállaímra át! Lesd rózsáit megint a liljom arezra fel ! — S aj k á n r e m é n y e rn n e k ií ,j h a j n a 1 p i r j a kel.,. Alpári lajos, Ä csók mint tiszteletdij. Beregi József egyike volt X város legtehetségesebb deákjainak. Már hatodikos korában az önképzőkör elnöke volt és szigorú kritikus. Tanulótársai közül rettegett az, kinek a dolgozata az ő kezébe került. Ha az önképzőkör zárünnepélye elérkezett, ő volt az aranyos gyerek, mert zsebei ugyancsak megteltek aranyakkal. Nyolczadikos korában már irogatni kezdett a szülővárosában megjelenő hetilapba. Az olvasók gyakran találkozhattak nevével és már-már megkedvelték írásmódját. Beregi mindazonáltal nem volt boldog. Valaki gyakran megkeserité örömét. „Nagy dicsőség“ szokta volt mondani ha Beregi megmutatta versét, „ilyen vers utón útfélen terem. Ne bizd el magad a szerkesztők azért nyomtatják ki versedet, mert nincs más nekik. És ha még valamely fővárosi lapba küldenéd versedet, de félsz, hogy a papírkosárban leli halálát. Te még csak skribler vagy.“ No de már ideje, hogy elmondjam, ki volt az a gonosz teremtmény, ki annyira megkeserité Örömét. Ha szavaiból kellene következtetnem külsejére, akkor bizonyára egy pörlekedő anyóka merül fel képzeletemben. Pedig e pörlekedő teremtmény egy 16 éves gyönyörű leány volt. Elvirának hívták. Folyton incselkedett Beregivel. Ha mindenki dicsérte, Elvira gyalázta. Pedig ez csak lepel volt, mely alatt őszinte vonzalom rejlett. Hányszor dobogott szivecskéje, ha Beregi versét elolvasta, s ilyenkor mily boldog volt. De ha színvallásra kelőit a dolog, Elvira mindig a gonosz gáncsolódó volt. Beregi egyideig szó nélkül nyelte e lapdacso- kat. Nem becsülte túl tehetségét. Pár hónap múlva egy fővárosi lapnál akart szerencsét próbálni. Egy alkalommal, midőn Elvira ismét gúnyolódni kezdett, Beregi kipirult arezczal szólt: „No hát azért is megmutatom, hogy a fővárosi lapok is fogják közölni versemet.“ Elvira tapsolni szeretett volna eme erélyes szavak hallatára. „Úgy ám; de az a baj, hogy el sem mered küldeni.“ „Fogadjunk szólt Beregi, hogy a szerkesztő közölni fogja versemet.“ Fogadjunk felelt Elvira. Ha munkám közölve lesz kapok tőled . . . Beregi elhallgatott. Nos mit? Miután leküzdé zavarát, kapok 10 csókot. Elvira arcza oly piros lett mint a vér. „Oho igy nem alkuszunk, mert mi lesz jutalmam, ha én nyerem meg a fogadást?“ Ez esetben megcsókolom ujjaid végét 100-szor. Ha én nyerem meg a fogadást, büntetésül 10 szer megfricskázom az orodat, ha munkád közölve lesz. . . akkor... Nos? Akkor megkapod az első tisztelet dijat. Elvira ismét elhalgatott. Nos akkor? Akkor csók lesz a ju- i talmad. Tartom a fogadást szólt Beregi s néhány nap múlva egy fővárosi lapba küldé versét. Elvira és Beregi izgátottan várták az egyes számokat. A verset közié a szerkesztő. De Beregi alig ismert versére. Mindazonáltal jutalmát követelte. Nem oda Buda felelt Elvira. A fricskától megmenekültél ugyan, de hol a tiszteletdij? Az is itt lesz néhány nap múlva. No várjunk. Néhány nap múlva megjött a szerkesztői üzenet: „Tartsa tiszteletdijnak, ha kijavítjuk dolgozatát, nem egy nap alatt építették Kómát.“ A lap kiesett kezéből, arcza elsápadt, elcsüggedten nézet maga elé. Következő pillanatban hirtelen egy kar fűződött nyaka körül, egy égő ajk tapadt ajkához, s nem maradt ideje a bámulásra, mert csóközön boritá arczát s közben egy kedves ajk az sugá: „Nesze itt a jutalom, itt a tiszteletdij! Én gonosz csufolódó Elvira! Gonosz voltam, elismerem, gúnyoltalak, nem érdemelted meg. Lesz még tiszteletdij! Addig is nesze!“ Beregi arczán egy gyüszünyi hely sem maradt szárazon. Hogy ő már nem törődött a szerkesztői üzenettel, azt felesleges mondanom, Idők múltán mikor csakugyan kapott tiszteletdijat, átölelte nejét s hamis szemeibe nézve mondá: „Legédesebb volt az első tiszteletdij“. 0. J.
