Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-30 / 53. szám
Igaz az, hogy a letéti pénzek folyó kiadásokra elhasználtalak. Igaza van a lapvezérnek, hogy a 23000 forint hadi kárpótlás eltékozolla- tott, sőt több is igaz. Az is igaz, hogy az árvapénztárhoz sőt még a bérlők óvadékához is hozzá kellett nyúlni. Sőt még az is igaz, hogy a püspöki uradalom által átengedett vasúti legelő földek után járó 6000 frt is kamataival eltékozoltatott. Még az is igaz hogy a dézsma pénzek elsikkasztattak, a birság pénzek be nem szolgáltattak. De a községi törvény, valamint a városi szabályrendelet, az én legnagyobb szerencsétlenségemre a felügyeletet nem én reám bízta, hanem a polgármester urra, ki mindezért a törvény és szabályrendelet értelmében saját vagyonával felelős. Ki sürgette a városnál, a megyénél e pénzek megtérítését teljes erélylyel? Kik voltak azok, kik a város és nép igazait kereső és kutató képviselőket megyei pandúrokkal ugrasztattak szét??! — És ki volt az, a ki nem szavazott olyan emberre ki alatt ily dolgok megtörténhettek. És ki állított fel jelöltül oly egyént kinek még egy kurta krajczárnyi vagyona sincs melyből az okozott, vagy okozandó károkat megtéríteni lehessen ?! Merő igaza van a lapvezér urnák, hogy a városi költségvetés összeállítása maga volt a legnagyobb számtani képtelenség. De e borzasztó számtani képtelenségeket ki terjesztette a képviselőtestület elé? Mi közöm volt nekem ezen előterjesztésekhez? Én voltam-e a képviselőtestület elnöke? Tartotfeam-e én valamire képesnek egy olyan embert, ki ilyen páratlan képtelenségeket előterjesztett? Álltam-e valaha a háta mögé, hogy hátát megvédjem a megérdemelt ostorcsapásoktól. Én voltam-e az, ki ezen megszorult ember helyzetét legkisebben is kizsákmányoltam? Én voltam-e az, a ki útón-útfélen hirdette, hogy csak ő az az egyedüli üdvözítő ember, ki Vácz városát képes vezetni!! I Szent igaza van a lapvezér urnák, hogy a városi pótadó hátralékokban 19 ezer forint szerepelt. De mi közöm nekem ezen 19 ezer forinthoz? Nekem kellett volna azt behajtanom, vagy én nálam veszett-e el ezen 19 ezer forint? Avagy én osztogattam a népnek azt a tanácsot, hogy a férjek Írassák feleségeikre vagyonaikat?! Vagy eszközöltem-e én ezen hamis átíratásokból csak egyet is. Ellenben midőn az uzsora ijesztő pusztításait terjeszteni kezdte, nem-e én voltam, ki a közgyűlés elnökét állandó óvintézkedések megtételére sarkalta? — Hányszor lön utasítva a lehető legszigorúbban, hogy a pótadó hátralékok azonnal behajtassanak. De ereszkedjünk csak mélyebbre a merészül odadobott vádak bonczolgatásába. # A „V ÁCZÍKŰZLÖN f TARCZAJ A~ 1889. Megérhetett, egy csepp a végtelenben Ás milliókra mégis fontos év! Hány fog megtörni újra terheidtől Es újból ismét benned hány remél! Mert hát az úgy megy. Egyik elsiratja Legdrágább kincsét, ám más nem tanul, S mely ennek sírján hajt ki dús levéllel, A virágon csügg ismét botorul . . . A bölcső és koporsó oly közel van, 0 hánynak hozza ezt meg ez az év, Kinek kezében még haboz a serleg S koszorús fejjel ifju-vígan él. Csak intnek s a kelőig kihull kezéből, Megdermed a kar, a kebel kihűl, S ki gondold: so' sem fog halni tán meg, Némává lesz a többi réméül. Az élet ilyen ! Szép remény szülője Te is olyan vagy új év, mint egyéb, A jó kivárna,t szájról szájra száll ma, De a jövő csak óhajokba’ szép. Mit hozhatnál hát nékem is te új év, Minek szivem örülne igazán, Amit kívánnak jót szeretteim ma, Első feltűnt napodnak hajnalán. Nem üdvözöllek, csak nézem közönynyel Nem, mint egykor, örülve, — jattodét, Hiszen a czél, miért a küzdelem folyt, Elődödnél végül kivív a lett. Nmcs várni mást, öröm, gyönyör nem éget, Nagy fájdalom se zúzza keblemet. — „A bethlehemi csillag“ előadása. A váczi kath. Legényegylet ismét egy kellemes estét szerzett a közönségnek. Karácson másodnapján a „Bethlehemi csillag“ czimü énekes karácsom játékot adta elő a „Curia-szálloda dísztermében. A darab zenéjét Rampis karnagy irta, szövegét pedig Pocci és Schwabl után magyar szinre Lehman Ágoston budai legényegyleti elnök alkalmazta. Az előadás határozottan sikerült. Nem csalatkoztunk, midőn néhány nappal ezelőtt azon reményünknek adtunk kifejezést, hogy az egylet a várakozást ki fogja elégíteni. Egyes jelenetek kiváló tetszésben részesültek, némely énekrészek ismételtettek is. A szereplők buzgalmát a közönség élénk tapssal és éljenzéssel jutalmazta. A mi a részleteket illeti: Elismeréssel kell említenünk Balogh Ferenczet, ki mint Ennoch agg pásztor személyesitője kitünően oldotta meg feladatát úgy a solo- és karénekben, mint a szóbeli előadásban, hol szónoki, lelkes hangon adott kifejezést a Messiás utáni vágynak, s meghatottsággal örömének. — Lobi Ignácz, Herodes uralomféltő indulatos, kegyetlen szerepét jól adta elő. Csak egyes mondataiban ajánlanék, hogy kevesebb hévvel és a zsarnoki önérzetnek egészen megfelelően (legalább némi nyugodtsággal) tegye tökéletessé különben dicséretesen adott szerepét. Mozdulatai s különösen az ördöggel volt tárgyalása határozottan sikerültek. — A sátán szerepében Dick Antal jeleskedett. Kissé higgadtabb kezdet még határozottan előnyére válnék szerepének. Hajlongásai és hódolatos mézes-mázos beszédei általános tetszést arattak. — Koré n y i József mint Ezron főpap, komoly s meggyőződéssel teljes alak volt. — A napkeleti bölcsek mindhárman kifogástalan méltósággal viselték szerepüket, s úgy magatartásukban, mint szavalataikban jelesek voltak. — Dick Peren ez (Joel pásztor) értelmes szavalata és éneke dicséretes buzgalomról tett tanúságot. — Orszáczky Mari k. a., mint angyal a Megváltó eljövetelét hirdette rövid szerepében, mire az angyalok kara bájos „glória“ énekkel aratott tetszést. -—- Fancsik István (jeles bassista), Kovács Lajos és Kovács József (ki a prológot is szavalta), mint pásztorok kisebb szerepekben, valamint az udvaronezok, liktorok és poroszlók egészítették ki az öszhangzatt.eljes játékot, melyről csak elismeréssel szólhatunk. Kiváló tetszésben részesültek a görög tűzzel ügyesen világított élőképek is s különösen a 4-ik felvonásban a betlehemi jászoly-jelenet, melyben a három király s a pásztorok hódolnak a Megváltónak. Az Istenanyát Sebők Anna k. a., sz. Józsefet pedig Korényi József személyesítették. A hatalmas cjuartettek (pl. Minő csoda, melyet láthatónk . . ., Dicsőit téged . . ., vagy a Bölcső-dal) a duók és solók (pl. Balogh, Krach, és Klembala solói), kifogástalanul adattak elő. A kar élénkítésére nagyon előnyösen sopran és alt hang is alkalmaztatott, miáltal az énekrészek kiváló kedvességnek voltak. Elismerés a derék ifjaknak! Az énekkart Ulrich Károly ének- és zenetanár vezette, ki az énekrészek betanítása körül is kiváló érdemeket szerzett, s a vegyes- és angyalkar dalait újból átírta. Az ő szerzeménye a kifogástalanul egyházias szellemű jeles fuvola-részlet is, melylyel Kökény Fe- rencz művészi ügyességgel kísérte a pásztorok hódolati énekét. A kiséret igen helyesen történt harmóniámon, mely hangszer ily daraboknál határozottan megfelelőbb, mint a huros zene. Kihűlt e szív, hideggé tett az élet, Ha boldog nem, nyugodt csak igy lehet! Yiz Zoltán. A nagyságos asszony. Nem tagadom: iszonyatos szerelmes vagyok! A rokonok azt mondják, hogy az apámtól örököltem, az is olyan szerelmes volt, a mig meg nem házasodott; azóta — hej! azóta — megjött az esze. Van egy nagybátyám; mi a becsületes neve, nem tudom, csak annyit tudok, hogy én Lupi bácsinak szólítom; ez a Lupi bácsi meg épen átkozott egy bölcs. Valahányszor ártatlan szerelmi kalandjaimmal dicsekszem előtte, mindig igy pirongat: — Tudtam még mikor születtél, hogy ilyen haszontalan, szeleburdi ficzkó lesz belőled; szoknyák bolondja, kinek elég egy mosoly, egy tüzes pillantás, hogy a legesztelenebb tetteket kövesse el. A hangod már akkor is ilyen borízű volt; még nem voltál egészen két éves, szerelmet vallót tál dajkádnak; az iskolában a szomszédék Bisikéjére néztél a helyett, bogy betűt vetni tanultál volna; most meg, pedig még alig vagy ember, minden asszonyba, minden lányba beleszeretsz. Gyerek, gyerek! rósz vége lesz ennek! De minek törődjem a végivel, mikor még az elején vagyok ! Nagyon jól érzem magamat e szerelmes természettel és semmi kedvem sincs azt sötétebbnek nézni, mint a milyennek látom. Hiába! szeretem a nőket! rajongok értök! Mi tetszik rajtuk, azt sem én, sem más nem tudja megmondani; mosolygó arezuk, vagy durczás, de mégis szép tekintetük? gyújtó pillantásaik, tüzes szemeik? a csókra termett piros ajkak? vagy azon jótékony érzés, mely elfog bennünket, ha nővel társai gun k ? Szinte hallom, hogyan felel erre Lupi bácsi: — Mit beszélsz te tacskó? Neked tetszik a mosolygó, piros-pozsgás arcz, melyen ujjnyira van a festék? meg a csókra termett piros ajkak? Hiszen ha igazán csak csókra termett ajkak volnának; de hallgasd csak a feleségemet, mikor azokkal a csókra termett piros ajkakkal elkezd szapulni kegyetlenül, ha egy vagy két órával későbben megyek haza a kávéhá — Uram bocsa’! a városházi tanácskozásokról; még jótékony érzést is emlegetsz, mely elfog, ha nővel társai gunk? d ej szén! csak anyósod volna, tudom, nem A díszleteket Kapás Sándor festette, a történelmi jelmezeket pedig régi leírások és rajzok alapján az egylet készíttette tetemes költségen. A rendezés érdeme, mint hitelesen értesülünk, Kubinyi Endre egyleti fáradhatlan alelnököt illeti, kinek buzgón segédkezett Lobi Ignácz, ki a. rendezésben és a készletek beszerzésében, valamint Balogh Ferencz, ki az énekrészek betanítása és gyakorlása körül lankadatlan és minden elismerésre méltó buzgalmat fejtett ki. Maricsek Dezső mint kitűnő súgó fáradozott, Tóján Károly pedig, mint a fejek külső díszének rendezője. A szerény világítás a rendőri szabályokban leli magyarázatát. Az előadást a nagyszámú közönség mindvégig figyelemmel kisérte, megfelelőleg azon ünnepies hangulatnak, mely e szent napokban minden szívben uralkodik. Most pedig leteszszük a tollat, azon bizonyos tudatban, hogy a dicséretben nem méltatlanokat részesítettünk. A m. t. közönségnek pedig a minden tekintetben mintaszerű előadást, mely ma este ismételtéüli fog, legyen szabad becses figyelmébe ajánlanunk. Felhívás és kérelem. A városi munkakórház s a szegényalap javára a közelgő karácsonyi s újévi ünnepek alkalmából könvör- adományokat kérünk s gyűjtünk. A városi magánkórház — amelybe könyörületes- ségre szorult embertársaink vallás különbség nélkül felvétetnek és ápoltatnak, amelyben az 1887-ik év folyamán 14 férfi és 10 nő G15 ápolási nap alatt gondoztatott, almi egy egyén naponta 64 kr. ápolási költséget igényel — tisztán kegy- és könyöradományokból állíttatott fel s tartatik fenn. Tisztelt polgártársak! Nemesszivü emberbarátok! Évtizedeken át kegyesek valának tehetségük szerint gyámolitani és segélyben részesíteni! Midőn ezért hálás köszönetünket és elismerésünket a város szenvedő polgártársai nevében kifejezni kötelességünknek tartjuk, ugyanekkor, bátorítva a már any- nyiszor tapasztalt áldozatkészségük által újólag is azon kéréssel fordulunk Önökhöz, tisztelt polgártársaink! Nemes szivü emberbarátaink! hogy az újévi üdvözletek megváltásául városunk magánkórháza alapjának s a városi szegényalapnak gyarapításához ezúttal is bármi csekély pénzbeli kegyadománynyal hozzájárulni kegyeskedjenek. Szives adományaik a hivatalos órák alatt Meiszner Ede közgyám urnái a városházán átadhatók. A kegyes adakozásokat hirlapilag fogjuk nyugtázni. Váczon, 1888. évi deczember hó 19-én. A városi tanács. Városi és vidéki hírek. = B. u. ó. k. E négy betű által kifejezett jókivánatainkat szívből óhajtjuk lapunk minden olvasójának és barátjának az njévre. = Személyi hírek. Gróf Szápáry István Pestmegye főispánja f. hó 24-én váratlanul meglátogatta városunkat, hogy a városházán a megkisérlett pénztárbetörést illetőleg személyes meggyőződést szerezzen. A pénztárt megvizsgálván, mindent a legnagyobb rendkerülgetne az a jótékony érzés, mikor beszélsz vele, hanem más valami. De ily és hasonló beszédek engem el nem tántorítanak, én szerelmes maradok, a mig élek s valószínűleg még a mennyország kapujánál is szerelmet fogok vallani sz. Péternek. Belátom, hogy nem mindig jó a szerelmes természet ; engem is sok bajba kevert már; sokszor kellett magamat e miatt szégyenlenem, de annyira egyszer sem, mint midőn a nagyságos asszonyba voltam szerelmes! Nem örömest beszélem el, de hiszem, nem adják tovább. Csak egy dolgot szeretek olvasni: az ingyen postát! Oh! mennyi fájdalom, mily szenvedélyek vannak az ingyen postában leírva; az egyik tört szivü szeladon elpanaszolja a kedvesnek, hogy: „yártalak 6 — 7 óra között, nem jöttél, megcsaltál! Miért nem jöttél, miért csaltál meg?“ És aláírja nágy-búsan a nevét, mely igy szól: „Oh ne mond azt János!“ Nos hát én is irtain az ingyen postába. Azt találtam egyszer, hogy „egy barna kis menyecske óhajt megismerkedni egy vig fiatal emberrel.“ Barna is,, kicsiny is és menyecske is, no ez épen az én szerel-, mes természetemnek való. Nem sokáig haboztam: megírtam a szerelmes levelet rózsaszínű papírra és tudtul adtam annak a barna kis menyecskének, hogy „posle restante levele van a postán.“ A czimet czifrán irtani, szépen, a mint csak tudtam : O nagysága Závody Olga asszonynak, Andrássy-ut. 4. sz.“ A levelet legelső poszkiszlibe dobtam és vártam a feleletet. Gyönyörű egy levél volt, mondhatom. Elpanaszoltam a nagyságos asszonynak minden elképzelhető fájdalmat. Hogy már 13-szor remény nélkül szerettem, nyújtson gyógyító irt szenvedő szivemre; könyörüljön egy életunt, szerencsétlen emberen. Elmondottam, hogy midőn először szerettem ő csalt meg engemet; másodszor már én csaltam meg őt, mert — mert — nem tudom, miért? Harmadszor kölcsönösen csaltuk egymást ; negyedszer már találkára is meghitt és midőn fölmentem az emeletre és benyitottam a kijelelt szobába, óriási kaczajjal és lármával fogadtak barátaim, kik gratuláltak, hogy igy felültettek engemet. Végig soroltam mind a tizenhárom szerencsétlen szerelmet és levelem végén könyörögtem, hogy: „Nagysád a tizennegyedik, kit szeretni akarok és
