Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

használása által majdan az iparososztálynak értelmes tagjaivá, a hazának pedig hasznos polgáraivá lehetnek.

Az iparos segédek ezen kérelmére az ipartestület elnöksége a következőkben válaszolt.

Igaz ugyan, hogy a múlt 1887. évi szeptember hó 4-én az ipartestület kebelében alakult békéltető bizottsága részéről tartott választó ülésen a jelenvolt segédek -.'nagyTtöbbsége az iparos ifjúsági segélypénztár megalakítása ellen szavazott és azzal az ügy majd csak nem egy évig elhalászhatott; azonban folyó 1888. évi junius hó 24-én az 1884, XVII. t. ez. 142. §-sa alapján egybehívott és megtartott választó gyűlésen az ifjúsági segélypénztár ^megalakítása 57 szavazat ellenében 61, tehát 4 szavazaté többséggel megalakitandónak kimondatott.

Nem tagadható ugyan azon körülmény, hogy az iparos segédek ezen határozata ellen a csizmadia és czipész ipartársulatok kebelében eddig szabályok hiányában dédelgetett ifjúsági intézmények vezetői fel nem léptek s megsemmisítése iránt a megyei alispán úrhoz mint II-sod fokú iparhatósághoz nem folyamodtak, de onnan kérelmükkel 26458./8S. sz. végzéssel el utasitattak.

Annálfogva az iparos ifjúsági önképző s segélyző egylet megalakulása nem csakhogy kimondva van, hanem alapszabályai az ipartörvény 142. §-ának 8. bekezdése értelmében meg is állapíttattak s mint arról hivatalos tudomással bírunk jelenleg a m. mélt. m. kir. belügyminisztériumnál jóváhagyásra várnak.

Egyszersmind értesítheti az elnökség az érdekelt iparos ifjúságot a helybeli ft. irgalmas rend házfőnökének azon nyilatkozatáról, melylyel tanú jelét adta az iparos osztály irányában pártfogásáról s mely szerint az elnökség a ház főnök ur azon Ígéretét bírja, miszerint az 1889. évi január 1-ső számítva az ipartestület tagjaival működő iparos segédek azon esetben is felvétetnek gyógykezelés alá, ha talán szabályaik addig meg nem érkeznének s az oknál fogva a segélypénztár meg nem alakulhatna. Tekintve azt, hogy az ipartestület a segédek részére ép úgy kívánja biztosítani a gyógykezelést a kórház fentartásához leendő méltány hozzájárulásával, mint biztosította tanonczai s szegén. ebb sorsú tagjai részére.

Az ipar fis tüfet elnöksége és buzgó elöljárósága ez által hm t bizonyítékát adta annak, hogy a fennálló ipar bnvény kellő felhasználásával az iparos osztály any: szellemi érdekeit kívánván előmozdítani s a

vezetésükre bízott ipartestületet a többi hazai ipar- testületekkel egy színvonalra emelni törekszik.

Alapos bizonyítékul szolgál a vezetőség ügybuzgalmáról azon tény is, mely szerint az elöljáróság egyetértő működése folytán még múlt 1887. évi november hó 6-án tartott rendkívüli közgyűlés által megállapít attak az ipartestület kebelében Vácz város összes ip. rossága javára a betegsegélyző és munkaképtelen! e vált tagok segélypénztárának és temetkezési egyletének alapszabályai, melyek szintén a legfelsőbb helyen jóváhagyásra várnak.

iparos osztályunk támogatására méltó elhatározása mellett szól azon intézkedés, mely szerint az ipartesté aX temetkezési osztályához nem tartozó nagyérdemű közönség rendelkezésére ált a bekövetkezhető haláleseteknél, a midőn az segély pénztárának javára fordítja a díjazott temetések jövedelmét.

A midőn tehát a nagyérdemű közönség a már bekövetkezett haláleseteknél az ipartestület működését igénybe vette, avagy a majdan bekövetkezők alkalmával igénybe veendi, mind annyiszor áldozatot hozotl és hozand az iparosok oltárára és szeretteinek végtisztelet megadás, mellett egyszersmind a felebaráti szeretet gyakorlásának adta és adja fényes bizonyítékát.

...............y • ................z

A s z a t y r.

Az események előre vetik árnyékaikat.

Néha napokkal, máskor ezredévekkel.

Ili kőben, érezben; amott az ecset műveiben, a papírra vetett gondolat hatalmában.

Petrarca, a nagy olasz költő végtelenül szerette szép fekete macskáját, melynek villamos szőrét és smaragdzöld szemeit meg is énekelte. Sőt mikor a macska elköltözött az árnyékvilágból a következő verset irta sírkövére:

A flórenczi költő kettőt szeretett Az isteni Laurát, no meg engemet!

Laurája tette,

Hogy sonettektől zengett a berek •

De ki művelte, hogy a sok Írást,

Mind meg nem ették a bősz egerek?

Páduában, a hol a költő, száműzetése után második hazát talált, a sok Petrarca reliquia közt még most

i. őrzik a kedven ez macskának csontvázát.

De Maine herczegnő és De Houlier asszony, a két kiváló franczia költőnő szintén versekben örökítik ni' ‘g kedvencz czirmosaikat.

M ü 11 e r. a hires történész is nagy macskakedvelő volt. Colbert franczia miniszter szobáiban harmincz- m yven macska is futkosott s többnek emléket, is emelt Párisban a nagy államférfi.

Níirnbergben 1784-ben egy Neuville nevű gazdag im vé 1 meghalt, s mikor végrendeletét fölbontották, a ! /vetk* 1 >."> passzust olvasták benne:

„Minden vagyonomat gazdasszonyomnak Rost Annának hagyom. Kikötöm azonban, hogy macskáim, életük végéig a házban lakjanak s ápolásukat és élelmezésüket Rost Anna a leg,szorgosakban végezze.

Pari ban Du Púit asszony a hires hárfásnő, macskájának 50C; arany tallért hagyott és ápolását Drcxel jezsuita páterre bízta.

Vannak küLönczök még most is, a kik hasonló végrendelettel tűnnek föl. A macskák nagy tisztelői azonban manapság főleg a. vén kisasszonyok, a kik különösen félnek az egerektől.

De nem az ember az, kinek agya termeli, dolgozza, fogalmazza az ipar és művészet amaz alkotásait, melyekben az emberiség jövő sorsa tükröződik.

Hanem egy az ember legbensőbb hódolatát felébresztő csodálatos erő, mely lényegében felérhetetlen nagy bölcsesség és mérhetlen tenger szeretet, vezeti a művész vésőjét,’ igazgatja a festő ecsetét, szövi a gondolatok szövetét, hogy a szabad akarat teljes élvezetében hagyott emberiséget ama veszélyekre eleve figyelmeztesse, melyek saját hibáik és mulasztásaik folytán őket előbb vagy utóbb menthetetlenül megsemmisíteni fogják.

Szabadságában áll az embernek a tiszta igazság önzetlen szeretete, az erények egyenes' őszinte művelése által magának igaz, el nem enyésző üdvöt, boldogságot kiérdemelnie. De egyeseknek úgy, mint nemzeteknek vajmi sokszor az erény útja rögösnek, az igazság gyakorlása gyümölcstelennek tetszik. Jobban hozzáférhetőknek, könnyebben kezük ügyében esőknek tekintik azon szemkápráztató sikereket, melyeket önzés, elnyomás, ámítás, fortély, tisztátalan eszközök alkalmazása által rövidebb időn elérhetnek.

Midőn az igazságtalanság már mindenben felülkerekedik, midőn az ármány gaz napszámainak teljes diadalát véli ülhetni, midőn az igaz, a becsületes szenved, üldöztetik, hirtelen előtűnik az ismeretlen kéz a falakon, hogy a megrémült zsarnoknak szemeibe rajzolja a „Mene, Thekel, Phare“-t.

Midőn a gúlákat épitő Pharaók ostorcsapásailól az utczák kövezeteire csurrant az elcsigázott polgárság vére, a hiúság léha gőgjétől elkapatva, azt hitték, hogy azok a gigászi építkezések melyeket a legkeservesebb szolgaság verejtékein emeltek, az idők végtelenjébe hirdetendik büszke neveiket: saját építkezéseik közepette a névtelen művész a gúlák egyikének falára remekelte azt a festvényt, melyben megdöbbentő hűséggel vannak a magas éjszak még ős, romlatlan szőke népei, feltüntetve a mint állatbőrökbe öltözötten eljöttek, Egyiptom elkorcsosult, romlott népétől az országot és hatalmat birtokba veendők. Mennyire érthetetlennek, megmagyarázhatlannak kellett e képnek a Pharaók előtt feltűnni, mert máskülönben mint engedték volna, hogy önnöngyaláztukat az utókorban ily módon örökítsék meg?!

Több mint 3000 évnek kellett eltelnie, mig egy olasz történetiró Donadio e művet fölfödözte.

Ma 3000 év múltán a nemzetek történelmének minden szigorú kutatója döbbentve tekint a művészet eme inspirált alkotására, mely a zsarnok költségén azok hatalmának tetőpontján azok pusztulását, megsemmisülését oly prófétai lélekkel tünteti elő.

Midőn az idegenből jött építőmester a váczi takarékpénztár újonnan emelkedő falazatára a bárok styl ékítményei gyanánt a nevető szatyrokat rakgatta az ablakok alá, ki tudná megmondani a véletlen játszotta el vele gonosz játékát, vagy egy magasabb, fenségesebb szándék intelmeinek szolgált egyszerű végrehajtójául?! Hisz az ornamentalis épitészettan oly kimerithetlen gazdag anyaga állott az építész korlátlan rendelkezésére.

Nem kell-e eme nevető szatyroknak gúnykaczaj- ban kipattaniok, midőn látják, hogy a takarékpénztár százezrei, őrizetlenül, tisztán a polgári lelkiösméret fedezése alatt a legnagyobb biztonságban fekszenek, mig a városi pénztár nyomorult fillérei a háromszoros zárak megett, egy csoport drabant közepette a városi rendőrség szemei alatt betörő tolvajlás merényletének van kitéve ?

Eme gonosz, szívtelen szatyrok nem csapnak-e éktelen hahotát az alattok elhaladó képviselők fejei fölött, midőn látják a hivatalos órák délelőtti és délutáni tartamaiban a Curia korcsma füstös hézagaiba kullogni azt a hivatalnokot, ki a szegény polgárság számára a legegyszerűbb hivatalos aktákat ki nem adja, mig annak véres verejtékéből 10, vagy legalább is 5 frtot nem zsarol, hogy azon dőzsöljön nappal a korcsmában, éjjel tivornyát üljön a városházán.

Mint vigyorognak eme rút, pajzán satyr alakok, midőn arczába tekinthetnek azon lelkiismeretes korteseknek, kik arisztidesekké emelik választások idején a dologtalan, saját és mások vagyonát tönkretevő henye tékozlót, nélkülözhetetlenek, pótolhatatlannak azt ki nem egyébb hitvány szalmaváznál a kortesek kezében, az ügyes bajos polgárságnak pedig megtölthetetlen szipolyai.

A kaczajok dithirambjait, hogy fűzzék egymásba pihenni nem tudó satyrjaink rendőrségünk tisztára nem szapulozható szennyese fölött, a közegészségi állapotaink miseriáiról, vásári rendelkezésekről, katonai re- klamatiókról, piaczi ügykezelésről, hiteles mértékeinkről, famosus elkobzásokról, a cselédügy bábeli zavarairól és Így tovább a végtelenbe.

Te azonban szánandó polgártárs türtőztesd szenvedéseidet, maradj hű és rendületlen az igazsághoz, erőtlen, megtört lelked zsibongó szenvedéseivel borulj a született Megváltó betlehemi jászolához, merits onnan erőt és bátorságot, az el nem maradható megpróbáltatások nehéz napjaihoz és jegyezd meg magadnak: a vég kezdete, a szenvedésnek vége.

Városi és vidéki hírek.

= A t, olvasóközönségnek és lapunk ösz- szes munkatársainak boldog karácsom ünnepeket kíván a szerkesztőség.

— Jubileum. Neszveda István fölszentelt püspök és nagyprépost ő méltósága ma ünnepli kanonok- ságának 25 éves jubileumát. Öméltósága 1863-ban lett a váczi káptalan tagja s alsóvárosi plébános. Később, mint püspöki s káptalani helynök teljesítette fáradhat - lan buzgalommal halmos teendőit. A tisztelgőkhöz, kik ez alkalommal az érdemekben teljes főpap előtt hódolatukat tolmácsolják, őszinte kivánatainkkal csatlakozunk mi is, óhajtva, hogy ő méltóságát, mint az egyházmegye díszét., az isteni Gondviselés még sokáig éltesse !

= Egyházi zene. A. karácsom éjféli misén a székesegyháziam Neszveda István fölsz. püspök ő

méltósága fog celebrálni. Előadatik: Schiedermayer F-dur miséje. Rátétül: graduáléra „Jesu redemptor,“ offerto- riumra pedig „Transeamus“ Ulrich Károlytól. — A nappali misén megyés püspökünk ő excja celebrál. Ez alkalommal Ulrich Károly nagy Pastorale C-dur miséje fog előadatni. Betétül graduáléra „JesuT^redemptor“ sopran-solo, énekli Beniczky Matild urhölgy, offerto- riumra pedig „Tecum princípium“ Schiedermayer 10-ik müve, basso solo, énekli Varázséji Gyula, fuvolán kiséri Kökény Ferencz.

— Halálozás. Illés Elek, tápió-bicskei esperes- plebános, f. hó 18-án meghalt, élete 69. évében. Az elhunyt a latin költészet tehetséges művelői közé tartozott ; irt magyar nyelven is műveket. Temetése f. hó 20-án ment végbe. Ny. b.

= Egyhármegyei hir. Dr. Rovnyán-Gábriel János nógrádi segéd-lelkész Tápió-Bicskére neveztetett ki ideigl. helyettes-lelkésznek.

= Betlehem csillaga. A váczi kath. Legény- egylet f. h. 26-án a Kúria szálloda dísztermében látványos pásztorjátékot rendez, melyet művészi quartettek és szólók kiválóan érdekessé tesznek. A rendezőség mindent elkövetett, hogy a kitűnő mű előadása a várakozásnak teljesen megfeleljen, Ez alkalomra az akkori kornak megfelelő ruhák és díszítések nagy költséggel készíttettek el. Nem kételkedünk, hogy a kath. Legényegylet ezúttal is dicséretet arat. Siker esetén az előadás ismételtetni fog. M. t. olvasóink kiváló figyelmébe és pártolásába ajánljuk.

= Jótékonyczélú felolvasás. A tűzőrtorony költségeire f. hó 19-én a kaszinó-körben érdekes felolvasást tartott Scherer István, a „névaláírásokról“. A kevés számú hallgatóság (41) mindvégig érdeklődéssel hallgatta s éljenzéssel jutalmazta a felolvasót.

_ — Jogász bál. Iskoláikat helyben végzett budapesti joghallgatók a jövő évi farsangban egy elite bált fognak városunkban rendezni; a mulatságot kedvelő hölgyeinket erről eleve értesíteni kötelességünknek tartottuk.

= Jótékonyczélú műkedvelői szinelőadás

rendezése iránt életre való mozgalom indult meg városunkban, melynek tiszta jövedelme háziszegényeink segélyezésére leszen fordítandó. A mozgalom annál nagyobb érdekkel bir, miután a bemutatott műsor oly gondosan van összeállítva, mely még a fokozottabb igényeket is ki fogja elégíteni. Egyelőre csak annyit árulunk el, hogy egy Offenbach-féle ope rette is fog előadásra kerülni — mi bizonyára újság ingerével fog hatni városunkban. A bővebb részleteket annak idején fogjuk olvasóinkkal tudatni.

= Karácsom pásztorjáték Sződön. A sződi iskolaszék f. h. decz. 26-án d. u. 3 órakor az iskola-helyiségben pásztorjátékot rendez, melyre az érdeklődőket teljes tisztelettel meghívja T r a g o r Antal lelkész, isk. igazgató. Az érkező vendégeket a sződi (166. számú) őrháznál d. u. 1 óra 57 perczkor alkalmatosság várja. Az ünnepély érdekességét nagyban fogja emlni az óriási karácsonyfa, melyre eddig nagylelkűen adakoztak: Tarcsay Jánosné, Szalacsy Sándor, N. N., Tragor Ignácz, Inczédy Soma, Meiszner Ede és János. Az ünnepélyre olvasóink szives figyelmét felhívjuk.

= A jelmezestély, melyet Halifax hívei február 1-én rendeznek, rendkívül sikerültnek Ígérkezik. Lesz egy pompás „Halifax mazurka“ továbbá ez alkalomra Edus jeles czimbalmosunk is egy kitűnő csárdást szerzett. A ma vasárnap d. u. megtartandó korcsolya ünnepély, illetőleg a jégpálya ünnepélyes megnyitása az enyhe idő miatt, a legközelebbi alkalomra halasztatott el.

— A szülők gyásza. Nikitits Sándor családját érzékeny veszteség érte. 10 éves kedves leányukat, kiben tehetség és kedvesség egyesült, vesztették el. A közzétett gyászjelentés következőleg hangzik: Nikitits Sándor és neje Kämmerer Emilia maguk, valamint gyermekeik: Annuska, Sándor és István nevében a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel jelenük kedves gyermekük-, illetve testvérüknek Ilonkának f. é. deczember hó 19-én reggeli G’q órakor életének 10. évében, rövid szenvedés után bekövetkezett elhunytát. A mennybe költözött angyali jóságu gyermek hült tetemei f. ó. deczember hó 20. délután 3 '/is órakor fognak a középvárosi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. A drága kisded holttestét Újhelyi István kanonok-plébános szentelte be nagyszámú előkelő közönség jelenlétében.

= Vörös kakas. F. hó 18-án éjfél után 1—2 óra közt harangok kongása riasztá fel lakosságunkat. Az alsó városban, a szabadságtér közelében, Bódi Pál zsúpos- fedelű háza állott lángokban. Az oltás körül kiváló buzgalmat fejtett ki Korpás Márton városi tanácsnok, ki a helyszínén megjelenve önfeláldozó tevékenységgel legalább a házhoz épített félszert megmentette. A később érkezett tűzoltók csakis a tűz lokalizására szorítkozhattak. A tűz, mint értesülünk, vétkes gondatlanságból eredt.

= Szakbizottságok buzgalma. A „Korona“ vendéglő, mely már egy éve van bérbe adva, bérlőjének végre-valahára a napokban hivatalosan is átadatott.

— Betörés a városházán. F. hó 17-én reggel, midőn a. városházi szolga napi teendőit végzendő a pénztár takarításához akart fogni, nagy álmélkodással vette észre, hogy a pénztár első vasajtaján alkalmazott lakatok le voltak ütve, s az ajtó kinyitva. Rosszat sejtve rögtön a második vasajtót próbálta, de ez zárva volt. itt tehát nyilván betörők jártak, de sikertelenül, mert a már-már évszázados vasajtóval nem hittak. Az sem lehetetlen különben, hogy „munkaközben“ valami zörejt, vagy „járás-kelést“ hallottak, miért, is szándékukkal felhagyva, s az áltatok kinyitott két ajtót maguk után szépen betéve, eltávoztak. A betörési kísérlet tehát eredménytelen volt. De már most azt kérdjük: okvetlen szükséges-e, hogy a városház kapuja éjjel-nappal tárva-nyitva legyen? Vagy helyesnek Lártják-e az intéző körök, hogy a tűzoltó-tanyáról a városház ud