Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
= Püspökünk adományai. Dr. Schuster ! Konstantin megyes püspök, ő Excel lencziája a szt. Ferencz-rendiek helybeli kolostorának a karácsonyi ünnepek alkalmából 40 frt kegyadományt küldött, melyért a nevezett rendház a nyilvánosság előtt is legforróbb köszönetét nyilvánítja ő Nagyméltóságának.Püspökünk ezenfelül az apáczák zárdájának 50 és a városi kórház alap javára szintén 50 frtot adományozott. = Adakozások. A városi szegény- és kórház-alap javára Meiszner Ede közgyám kezeihez eddigelé a következők adakoztak: I. A szegényalap javára: Piuísich Lajos 20 frt, ifj. Zsidek Ignácz 1 frt, Lencsó Sándor 1 frt, Olgyay János 1 frt, Králik Ferencz 2 frt, Váczvidéki mészáros ipartársulat 2 frt 50 kr., Együd Sándor 1 frt, Kovács Ferencz 60 kr. Összesen 29 frt 10 kr. II. A városi kóroda javára: Tornyos Pál 1 frt, Csizmadia társulat 1 frt, N. N. 1 frt, Váczvidéki mészáros ipartársulat 2 frt 50 kr., Együd Sándor 1 frt, Molnár Máté 50 kr., Cserny József 1 frt, Schuster Constantin püspök 50 frt, Baksay Károly püspöki i\dvari pap 1 frt, Flantzel Károlyné 50 kr. Összesen 59 frt 50 kr. =3 A helybeli ipartestület deczember hó 29-én délután 5 órakor ülést tartott, melyen az elöljárók szép számban jelentek meg. Az ülés tárgyai közt első volt az elnökség jelentése arról, hogy városunk kedvelt főjegyzője, Gajáry Géza állandó iparhatósági biztosul lett az első fokú iparhatóság által az ipartestület mellé kinevezve. A testület érdemdús elnöke Olaj Ferencz melegen üdvözölte az új biztost, aki meghatottan köszönve meg az irányában nyilatkozó őszinte rokonszenvet, éljenzések között tartá székfoglalóját. Majd a központi bizottság 1887. évi november 27-én tartott teljes ülésében hozott határozatok kerültek szóba, melyek közül különös figyelmet érdemel a fegyencz ipar megszorítása tárgyában hozott határozat, amely épen városunkat a legközelebbről érinti s amelynek érvényre emelkedése esetén kis-iparosaink sokat nyernének. Ezen határozat értelmében ugyanis a fegyintézet csak fél- gyártmányokat állíthatna elő. Jelentés tétetett arról is, hogy az ipartestületi temetkezési segélypénztárnak már 87 tagja van s a segélypénztár elnökéül Schmidt János, pénztárnokául pedig T á p ay János választattak meg. Egyik nem érdektelen tárgy volt Keit tér István levele, mellyel az ipartestületi tagok közül magát mint gyáros törültetni kéri. Igaz ugyan, hogy az ipartörvény értelmében a gyárosok nem kötelezhetők, hogy az ipartestületnek tagjai legyenek, de csak az esetben, ha tanonczokkal nem dolgoznak. Miután pedig Reitter úrnak több tanoncza is van, az ipartestület nem fogadta el ezen kilépését tudató levelét. Több folyó ügy letárgyalása után 7 és fél órakor oszlottak szét a tagok, (r— 1—) = Tűz. Városunk kellő közepén deczember hó 27-én éjjeli il órakor tűz ütött ki, mely könnyen végzetessé válhatott volna a szükséges viz hiányában, ha természet hatalmas mennyiségben lerakodott hó- tÖmegével segitségre nem jön. A tűz a Braun Ro- zália-féle sáros-utczai ház fakamrájában gyulladt ki s csakhamar az egész kamra, valamint a háztető jobbról balról lángban állott, mely aztán átcsapott a szomszéd házra, hol az iparbank van elhelyezve. Az óriási hótömeg nem engedte a lángot kitörni, hanem leszorítván a sürü füstgomolyokat, oly pokoli sötétséget okozott, hogy az elősietett tűzoltóság még a fáklyák fénye mellett is alig tudott a mentő munkához látni. Csaknem négy órai megfeszített munka után végre elfojtották a tüzet, melynek martaléka az említett kamra és árnyékszékek, valamint az épület tetőzetének kis része lön. Derekasan közreműködött a Saxlehner-féle tűzoltóság is, melynek megjelenése döntötte el az elemmel vívott küzdelmet. A ház és mellékrészei a „Generálisnál van biztosítva. = Gyászliir. Weiszbarth Jánosné szül. Bandhauer Anna, deczember 26 án, életének 60. évében elhunyt. Haláláról a mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: „Weiszbarth János, takarékpénztári igazgató, úgy maga, mint gyermekei, unokái és számos rokonai nevében fájdalmas szívvel jelenti a szeretett nőnek, jó anyának, anyósnak és testvérnek AVeiszbarth Jánosné szül. Bandhauer Annának, folyó évi deczember hó 26-án, d. e. fél 11 órakor, a halotti szentségek ajtatos felvétele után életének 60-dik, boldog házasságának 39-ik évében hosszas szenvedés folytán történt gyászos elhuuytát. A megboldogultnak hült tetemei f. hó 28 án, délután 3 órakor fognak a felső-városi sirkertben levő családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat folyó hó 29-én, reggeli 8 órakor fog a felső-városi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Vácz, 1887. deczember hó 26-án. Az örök világosság fenyeskedjék neki! Weiszbarth Juliánná, Özv. Kiss Béláné és leánya Etelka, Weiszbarth Francziska s férje ifj. Duray János és gyermekeik János, Sándor, Géza, Hermin és Kálmán, ifj. Weiszbarth János és neje szül. Zzubriczky Anna s leányuk Anna, Dr. Weiszbarth Károly, kegyesrendi áldozópap és tanár, Dr. Weiszbarth Gyula, budapesti Stefánia-gyermekkórházi segédorvos, Weiszbart József kereskedő, Payerl Károlyné és férje.“ = Fj virilisták. Dr. Freysinger Lajos, Lencsó Sándor, Vörös Károly és Kresák Ferencz virilis városi képviselők, a deczember hó 26-án megtartott választások alkalmával városi képviselőkké megválasztatván, helyükbe: Ernyei János, Beck Adolf, Vad- kerty Mihály és ifj. özv. Csereklye Jánosné, mint virilis városi képviselők léptek be. = A városi képviselő választásnál leg több szavazatot nyert két póttag: Mandics János és Kalencsik István a választott rendes városi képviselők sorába lépnek, amennyiben abból Péter Gergely és Schmidt János — kik mint póttagok kerültek be — kilépnek. = Felszólamlásokat a virilisták névjegyzéke ellen eddigelé Dr. Csányi János, továbbá a Dach és Hirschfeld czég adtak be. Temetés. Mail ár József székesegyházi kanonoknak a temetése karácsony napján ment végbe. A gyászszertartást Sponer József apátkanonok végezte fényes segédlettel, melynek végeztével a növendékpapok énekkara a „Zokogva zeng az ajkakon“ czimü gyászdalt énekelték el. Erre a koporsót a székesegyházba vitték, és a sírboltban örök nyugalomra helyezték. A temetésen jelen voltak: Dr. Schuster Konstantin püspökünk ő Excellencziája, Neszveda István auxiliáris püspök ő Méltósága, a honvédtisztikar, a központi papság és városunk intelligencziája. Az engesztelő szent-mise áldozat holnap reggel fog elhunytnak lelki iidveért a székesegyházban bemutattatni. Ny. békében! = Szilveszter-estély. A „Merkur“-kör tegnap este tombolával egybekötött szilveszter estélyt rendezett a „Curia“ nagytermében. Előadásra került következő műsor: I. Egghard J. „Capriccio.“ Zongorán előadta: Ulric'h Károly. — II. „Éji látogatás“ melodráma. Szövegét irta: Gyulai Pál; zenéjét szerzetté: Káldy Gyula ; zongora kiséret mellett szavalta: Schiílinger Berta kisasszony. — III. „Peti barátom.“ Humoreszk a deákéletből, irta és felolvasta: Kramer Miksa. — IV. „Olasz dal“ Suppétől. Énekelte: Beniczky Matild kisasszonyt zongorán kisérte: Ulrich Károly. — Erre kezdetét vette a nagy tombola, melyet az érdekes nyeremények a közfigyelem tárgyává tettek. Tiz óra után rákezdette Marczi is s a fiatalság jó kedvvel járta az éjfél utáni órákig. Különben jövőre bővebben referálunk. felépítésére fordittatnak s ott nyer a Múzsa, a jobb időkig, egy czélszerüen berendezett otthont. Úgy hiszem, hogy a további érvelés fölöslegessé válik és hogy sikerült az állandó színház felépítését mennyira forszírozó „—s.u urat annak időszerűtlenségéről némiképpen meggyőznöm. SiüCerus. A közönség köréből.*) Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Engedje meg, hogy az igazi érdemnek adózzam ott, hol ennek elmulasztása valóban megbocsáthatatlan volna. Ama szerencsétlenség közepette, mely engem f. hó 27-én házam lángbaborulásával ért, egyetlen vigasztalásom volt ama páratlan áldozatkészség, melylyel a város t. polgárai a késő éjjeli óra, s a fergeteges idő daczára a mentő munkához hozzáláttak. Ezek között első sorban kell kiemelnem Fabriczy városi rendőrbiztos urat, ki elsőnek jelent meg a vész színhelyén, és buzgó tevékenységet fejtett ki. Fogadja ez utón felejthetetlen buzgalmáért szívből eredő hálás köszönetemet. El nem mulaszthatom továbbá a városi önkéntes, valamint a Saxlehner-féle tűzoltóságnak, szintúgy Velzer Lajos, Rasovszky Mihály, Varázséji Gyula, Kubinyi Endre, Varsányi Szilveszter, Matser János uraknak és mindazoknak, kik ama végzetes órákban emberszerető módon segítségemre siettek, ugyancsak legszivélye- sebb s leghálásabb köszönetemet kifejezni. Fogadja tek. szerkesztő ur legmélyebb tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését, melylyel maradtam Vácz, 1887. decz. 28-án. Braun Rozália. * * * Tisztelt Szerkesztő Ur! Bátorkodom tiszteletteljesen felkérni, miszerint alábbi soraimnak b. lapjában helyt adni szíveskednék. Alulírott kötelességemnek tartom, hogy Velzer Lajos, ft. Kubinyi Endre, Varázséji Gyula, ft. V arsányi Szilveszter és Rassovszky Mihály uraknak azon valóban önfeláldozó működésűkért, melylyel a múlt kedden éjjel özv. Braun Gáborné házában kiütött és az én raktáromra is majdnem át csapott tűzvész alkalmával segítségemre voltak, mélyen Jér- zett köszönetemet kifejezni. Vácz, 1887. decz. 28. Pertzián Gusztáv. Városi és vidéki hírek. — Lapunk vezetésével mai számunktól kezdve V a d a s s József urat, eddigi főmunkatársunkat biztuk meg. Remélljük, hogy olvasóink ezen elhatározásunkat helyeslő hozzájárulással veszik tudomásul, annyival is inkább, mert Vadass urnák képzettsége és szakértelme kellő garan- cziát nyújt arra, hogy lapunk az eddigi színvonalon továbbra is meg fog maradni. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények és az előfizetési pénzek azonban ezentúl is a felelős szerkesztő, illetve a laptulajdonoshoz küldendők. = Hátralékos elöfi/.eioänket újólag felkérjük, miszerint hátralékaikat mielőbb megküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. = Koldog ujévet kíván lapunk olvasóinak, úgy minden egyes munkatársának a szerkesztőség. *) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. A szerk. plom talajánál mélyebben fekszik, kripta alakú és „Sacra B. Petri Confessio“ nevet visel. Engedélylyel lehet lemenni és egyszerre 20—30 embernél többet le nem bocsátanak. A Confessio fölött félkörben vont márványkorláton 89 lámpa ég éjjel-nappal. A főoltárt 28 méter magas négy oszlopon álló mennyezet födi. Miseközben a miséző pápa a nép felé van fordulva. > A főoltártól látható a kupola egész kiterjedésben. A kupola belülről arányos távolokban három kör — rácsozattal van ellátva. Az alsó közelében ezen felirat olvasható: „Tu es Petrus, et super hanc petram aedificaba ecclesiam meam, et tibi dabo claves regni coelorum.“ A harmadiknál pedig: „S. Petri Glóriáé Sixtus P. P. V. a. 1590. Pontif. V.“ A kupola magassága 117 méter, átmérője 42 méter, s a legmerészebb de egyszersmind legfenségesebb ily nemű építmény. Az alsó kor-rácsozat alatt Szt. András, Veronika, Ilona és Longinus szobrai állanak, s e pontokon vannak letéve a templom legfőbb ereklyéi, * * # Mielőtt a világ ezen első templomának egyéb nevezetességeiről szólanék, elmondom rövid szóval, miképen szántuk el magunkat azon lépésre, hogy a kupola belsejébe felmenjünk. Mert hogy elszántságra van szükség, azt könnyen megérti, aki meggondolja, hogy itt nem néhány, de százakra menő lépcsőről van szó, aztán meg aprópénzről is kell gondoskodni, aki nem akarja, hogy „schmutzig“-nak tartassék. Eleinte vagy tiz perczig bátran haladtunk felfelé, nőért nem lépcsőn, hanem menetes folyáson haladhattunk jobbra-balra beirt s a falakba illesztett márványtáblák között, melyeken az van megörökítve, hogy melyik fejedelem, vagy hírneves egyéniség szánta el magát hasonló cselekedetre, mint mi elszántuk. Hogy melyik meddig birta elszántsággal és íujtatóval, mert itt arra is kell gondolni. Volt közöttük, még pedig elég sok, aki végig kibírta, sőt még a keresztet tartó óriási vasgolyóba is bekúszott: amit elismeréssel vagyok kénytelen registrálni. Mindez írásosan van ott megörökítve. Itt-ott sírfelirat is olvasható. Uy-féle szórakozás közepett feljutottunk az első körbe. Pihenőt tartottunk, körüljártunk a kupola belsejében, lenéztünk a templom hajójába, s [csodálkoztunk, hogy oly magasan vagyunk. Szinte örültünk, hogy a templom homlokzata mögötti térről Róma városán végig tekinthettünk. A város főbb épületeit világosan megkülönböztettük, sőt egynémelyik közülünk a hét halmot is találgatta, a mivel én nem dicsekedhetem; mert én csak egy roppant épület-gyűjteményt') láttam, de halmokat, — azokat nem. Ekként megújult erővel indultunk neki a második útszakasznak, mely már lépcsőkön vezetett. Voltak, kik megelégedtek ennyi tapasztalattal, s nagyokat fújva, a többiről le is mondottak. Mi azonban vagy ötvenen nem tágítottunk. S egy pár száz lépcsőn fel is jutottunk a második körbe. S itt tapasztaltam, hogy az emberi cselekményeknek mily erős rugója: az ambitio! Hogy a harmadik körbe föl ne menjen, arról hallani sem akart egyik sem. De felmegyünk, igy felmegyünk, amúgy felmegyünk és fel is mentünk. Itt aztán megszűnt az elszántság és kifáradt a fújtató. Mindenki kifelé törekedett a kupola külsejére, élvezni az egyedüli, feliilmiilhatlan kilátást, e szédítő magasságból, Róma városa felett. Innen a paloták játékszereknek tűnnek fel, az emberek hangyánál is silányabb mozgó zsombéknak, — oh emberi nagyság! Azt pedig mindenkinek ajánlom, mert nekem is ajánlották (köszönet érte!) hogy ha e magaslaton akar időzni, hajtsa fel a gallérját; illetőleg vigyen fel magával galléros felöltőt, s lássa el magát jó messze- látóval. Nem bánja meg. A kupola külseje lámpatartó szögekkel bőven el van látva, melyek kivilágítás alkalmával (pl. Szt. Péter és Pál apostolok ünnepének estéjén) használtatnak. A kilátás nagyszerű, páratlan ! A Vatikán, vatikáni kertek, Szt. Pál temploma a falakon kiviil, a közelfekvő falvak, a római vízvezeték mértföldekre terjedő colossális romjai, a Tiber folyása, a Romagna messzire láthatók innen. De hajtsuk le gallérjainkat és térjünk ismét visz- sza a kupola belsejébe. A legfelső körben állunk. Fölöttünk csak néhány lábnyira a Teremtő képe mozaikban. A kört 16 ablak köríti. Ha innen a templom belsejébe letekintünk, a mozgó nép csak elmosódott pontnak látszik, s mi ijedve lépünk vissza a szédítő élvezettől. S ezzel teljesen megelégedtünk. Azon dicsőséget, hogy a vasgolyóba is felkuszszunk, mi nem vindicál- tűk magunknak. Erre csak néhányan vállalkoztak. Váltig biztatott az ott álló őr, hogy csak neki, ne csüggedjünk 1 Egoista 1 gondoltuk magunkban, nem viszesz lépre, és nem is vitt. Utunk lefelé, könnyen érthető okból, vidámabb volt. Egyenkint, oldalt hajolva siklottunk le a kupola szűk és meredek apró lépcsőin s pihenőt sem tartottunk, mig le nem értünk a homlokzat mögötti térre, hol végig néztük az apostolok óriási szobrait, s elbúcsúztunk a forrástól, mely ott a magasban csörgedez, s melyben annyian vették fel a keresztség szentségét. Midőn leértünk, térdeink reszkettek, mi pedig elégedetted tekintettünk fel a magasba, biztatva azokat, akik lent maradtak, hogy próbálják meg ők is! B. I.
