Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

ziástól Vaskapuig, mint mosta el, hogy vitte el a leg­keményebb réteget is, szóval mindent, a mi útját állta. Báziásnál véget ér a vasúti sin. Párisból indult s itt ért véget. Merre veszi folyását? hol ér tovább véget? E kérdésre feleletet ad majd a jövő idő. Errébb, hol a hegyek lába rónára lép támasz­kodni, a kereszténység negyedik századának vége felé, két nép harczolt s egymást törekedett tőnkre tenni, kiirtani. A hunnok és góLhok itt mérkőztek. Ellák el­esett, 30 ezer liunn is vele. Atillának győzedelmes fegy­verét és vitézségét, fia már nem örökölte. Gradistenél ismét római róni, a VII-ik légiónak tégláiból. Moldovánál mindkét parton szirtek s hegyek so­rakoznak. hogy el állják a Duna útját. Az elemeknek liarcza van itt. Küzd a viz a kemény kővel, több barlangot váj a viz a meszes sziklafalba. Tátongnak e sebek mindenfelé. Ez az első szo­ros út itt, hol szakgatott hegygerinczek s kimagasló sziklatornyok az utazónak sok szép képet adnak. Alig néztük ez egyiket, eltűnik ez s jön a másik, s közel oda, hol a Duna összeszorul, kőmedrének közepéből, hegyes sárgás-fehér meszes szikla, mint egy lobor emelkedik. (SO'). Olyan mint egy szélesebb alappal biró colonna. Bábákájnak hívják ezt a lobor-küvet. Hogyan került ide? a nagy Dunának kellő köze­pére . . . Törjék rajta fejüket a geologok! Én addig a regét mondom el, mely e vidék né­pénél róla szájról-szüjra jár: Régen, régen, Törökország fénykorában, mikor az ozmánok félholdja tündöklőit még, és uralmát a népek messze földön rettegték, egy. török aga élt és kéjben fürdött e vidéken. Sok szép asszony volt a háremében s a sok szép asszony között is, egy kiváló szép. Észbontók voltak bájai. Szúró fekete szemének pillantása bűvölt, bájolt. Mámoritó czirógatását sokszor élvezte a boldog- aga. Ezt a csudaszép háremhölgyet egy délezeg ma­gyar megszerette s megszeretvén elszöktette, ezer ve­széllyel is bátran szálva szembe. Mikor az aga hírül vette bűvös-bájos háremhöl­gye hűtlenségét, janicsárainak legott sok pénzt Ígért, ha az asszonyt visszahozzák élve s fejét a gyaur sgök- tetőnek. Ki a vitéz? ki a bátor? janicsárok! Tíz erszény pénz, szinarany pénz, nagy jutalom. Ki az éltét koczkáztatja, annak adom! A janicsárok sóvár szeme, a tömérdek pénzre tapad. Én vállalkozom! igy kiált fel egyik — bátorság­gal, visszahozom nődet uram! s fejét a gálád szök­tet őnek. Itt a kezem, mond az aga, kész az alku. Magyarország határszélén egy magyar várban, a legszebb asszony és a délezeg vitéz élnek egymás sze­relmének. Ravasz janicsár, kit a birvágy erősen hajt, hírül veszi hogy nyomon jár, terveket főz, kopasz feje csak úgy izzad bele. Meg van a terv. Átöltözik. Minden ruhadarabb hamis rajta s félre­vezető. Kíséretét a szerb nemzedékből veszi. Magyarország határánál, mintha százan űznék őket, lihegve futnak, s a merre futnak, utánnuk az út pora is jó magasan kavarog fel. Elfáradva, kime­rülve, megállnak a magyar várnál s igy szólnak be és esengnek: Űz bennünket török csapat, nyomunkban is vannak már, jó uram adj menedéket. Ád a jó ur menedéket, megszánva az üldözöttet. Megrohanás, egy-két csapás s hull már annak feje, aki adott menedéket. Borzad erre s ájuldoz a csudaszép nő, eláléltan Ne csüggedj s szeres, mint én tégedet szeretlek a sírig! Bódi.“ . . . Első olvasásra magam is megdöbbentem a szerencsétlen névrokonság fölött s szitkozódtam ma­gamban, hogy minek kértem annak idején Nellikémet, hogy hosszú nevem helyett, csak röviden szólítson. — E hirdetmény volt tehát az ok, mely az én Nellikém szivecskéjébe a féltékenység magvát, a megcsalatás ér­zetét ülteté; igy tehát méltó volt tegnapi felháborodása. Oh! az az átkozott újság! Első dolgom volt: leülök és irok az illető lap szerkesztőjének, ki egyszersmind jó barátom is, hogy egy levélben világosítsa fel az én kétségbeesett kis csibémet s tisztázzon engemet saját érdekemben. Másnap Nelli levelet kap a szerkesztőtől, melyben ez tudatja vele, hogy az a végzetes „Bódi“, nem is a fővárosban, hanem valahol Tápió-Bicskén lakik, ki az újság utján közlekedik a fővárosban lakó imádott- jával. E levélnek meg volt a hatása; az én becsületem is meg volt mentve, Nellikém is kiengesztelődött. Még azon nap estéjén találkoztunk. — Meg vagy elégedve édes Nellikém ? — szólók győzelernittasan. — ... Igen . . . s szivemből bánom, hogy meg­róttalak — rebegi halkan. — S számíthatok megbocsátásodra . . .?- Nincs miért megbocsátani. Te jó voltál . . . hogy jó maradsz-e . . . ? — Az bizonyos, erre esküszöm! Sok minden féléről beszéltünk, mig hazaértünk, csak a két elmúlt napot nem hoztuk többé szóba s reményiem, hogy boldogságunk közepette csakhamar feledni is fogjuk. Nelli mától fogva ismét piros téntával ir napló­jába. Éri mindennapi vendége vagyok; újból jó bará­tok vagyunk, szeretjük egymást s ha a szép remények­kel kecsegtető jövő áldásaival is részünkre hajlik •- ki tudja mi történhetik még. teszik lóra s elvonszolva viszik vissza. Gyöngysor he­lyett durva kötél van a nyaka körül kötve, s a kötélen függ a feje annak, aki menedéket adott, vállalkozó iparlovagoknak. (Folytatjuk.) Városi és vidéki hírek. = Személyi Itirck. Dr. S c h u s t e r Konstan­tin megyés püspökünk ő nagyméltósága tegnap a reg­geli vonattal Budapestre utazott. = Sír. Schuszter Dión* la isiin megyés püs­pökünk ő nagyméltósága e hó 7-én a papnöveldét szerencséltette látogatásával, mely alkalommal megte- kinté a tápintézetet is. Távozásakor dr. M i 11 é n y i Gyula kanonok-igazgatónak megelégedését fejezte ki a tapasztalt rend és tisztaság fölött. = BlaraiBg-sy.eiateléí* Ujpvsieia. Nesz veda István, fölszentelt püspök és nagyprépost e hó G-án délután utazott le Bal ás Lajos szentszéki jegyző kí­séretében megyés püspökünk négyes fogatán Újpestre, hogy ott az ujonan épült toronyba elhelyezendő öt uj harangot megszentelje. A község határára számos fo­gattal vonult ki az elöljáróság és az egyháztanács a püspök elé, kit megérkeztekor illek Vincze plébános üdvözölt. O méltósága harangzúgás és mozsarak dör­gése közt a templomba vonult és áldást adott a népre. Másnap ünnepélyes misét tartott, melynek végeztével Varázséji Béla, a polgári- és elemiiskolák hitokta­tója lépett a szószékre, beszédében ismertetve a ha­rangok eredetét, történetét s a harangszcntclés szertar­tását, majd amaz érzelmeket fejtegette, melyeket a'ha- rangok szava kelt a hívek lelkében különböző alkal­makkor. Beszéde végén köszönetét mondott mindazoknak, kik a harangokra adakoztak, továbbá az egyháztanács­nak, mint oly testületnek, mely az ottani egyház föl­virágzása körül legtöbbet fáradozik s különösen ki­emelte annak egyházi és világi elnökeit: Illek Vincze plébánost és Keil Károlyt. Végül köszönetét mondott a fölszentelt püspöknek, ki engedve a hívek óhajának szives volt odajönni, hogy a harangokat ünnepélyesen megszentelje. A beszéd végével ő méltósága a templom hátsó részéhez ment, hol a megkoszorúzott harangok voltak elhelyezve s azokat megszentelve, beszédet inté­zett a néphez, melyben hangsúlyozta azt, hogy mindig ■élénk figyelemmel kisérte eme hitközség ügyeit s öröm­mel telik el szive most, midőn látja, hogy a harangok által fáradozásaik koronájaképen mindannak birtokába jutottak, mi az Isten méltó dicsőítéséhez tartozik. Az ünnepély fél egykor ért véget. Délben a plébánián hatvan terítékű ebéd volt, melyen resztvettek az egyháztanács tagjai, a községi elöljáróság és többen. A vallás- és közoktatási minisztériumból jelenvolt dr. G ö in ö r y Oszkár miniszteri tanácsos és Szécsényi Jenő osz­tálytanácsos. A fölsz. püspök ő méltósága még azon nap visszautazott városunkba.- Masaeveaés. Varázséji Béla volt újpesti segédlelkészt, megyés püspökünk ő excziája kegyes föl- terjesztése folytán a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter az újpesti polgári és elemi iskolák hitoktatójává nevezte ki. = Kgylaá^isie^yci hírek. Trümmer Fe- rencz segédlelkészül Nagy-Kátáról Újpestre helyezteti. = Yásár. Az úgynevezett sz. Gál-i vásár a mai vasárnapon tartatik városunkban. Nagy mennyiségű káposzta és zöldség látható már a Duna mentén, mely­nek előreláthatólag nagy kelendősége lesz, mivel a kedvező idő folytán igen sokan fognak a vidékről vá­rosunkba jönni, hogy eme szükséges élelmi czikkekkel magukat a télre elláthassák. = Kskaivő. Utry Márton duzsnoki néptanító folyó hó 8-án a felsővárosi plébánia templomlomban esküdött örök hűséget H e r f c r t Rózsa kisasszony­nak. Sok szerencsét kívánunk e szép frigyhez! = A romai kutli. iskolaszék Csávolszky József kanonok elnöklete alatt f. hó 9-én gyűlést tar­tott, melyen először is az 1887/88-iki számadásokat vette vizsgálat alá. Ezek szerint a bevétel 1652 frt 15 kr., a kiadás 1496 frt 12 kr. volt. Maradvány eszerint 156 frt 03 kr. Ugyanekkor az 1888/89-ik évi költség- vetés előirányzata is tárgyaltatott. Bevételre felvétetett 1298 frt 03 kr., kiadásra 1398 frt 03 kr. Fedezetlen hiányul 100 frt mutattatott ki, melynek fedezésére megkéretni határoztatok a városi tanács, hogy felsőbb helyen előterjesztést tegyen ezen összeg állami segély utján történendő fedezése iránt. — Ugyanezen alka­lommal felhatalalmaztatott az ipariskolák igazgatója, hogy — amennyiben több nagykorú iparos tanoncz jár az iskolába — részükre a segéddé avathatási bizo­nyítványt kiszolgáltassa. = öngyilkosság. Folyó hó 11-én Klemmer János pénzügyőri nyugalmazott tisztviselő búskomor­ságában pisztolylyal vetett véget életének. Mikor neje a lövés hallatára a szobába futott, már meg volt halva. A szerencsétlen temetése pénteken ment végbe az alsóvárosi sirkertben. = UI őrei ti It. J. restaurátor, ki nem, mint a múlt számunkban említve volt, Lotz K. iskolájá­ból került ki, hanem Münchenben csakis restaurátornak képezte ki magát s Páris- és Rómában tökélyre vitte művészetét, a napokban fényes sikerrel restaurálta a székesegyház sekrestyéjében levő két képet, melyeket K u p e c z k y, magyar festő még a múlt században festett. E két kép értékét Moretti 4000 írtra becsüli. = t^rfiNxIiir. Vettük a következő gyászjelentést: Alulírottak fájdalmas szívvel jelentik a gyengéd és áldott jó férj, gondos apa, szeretett testvér, illetve sógornak Me is zn er Nándornak f. hó 13-án reggeli G órakor hosszas szenvedés s a halo tti szentségek aj l atos felvétele után életének 46-ik, boldog házasságának 14-ik évében tüdő vizenyőben, Vácz melletti Sügyi-pusztán bekövet- ’ kőzett gyászos elhuny tát. Az elhunyt drága földi ma- I radványai f. hó 14-én Váczon, a Fókusz-kápolnából j délután 4 órakor fognak a váczi középvárosi sirkert­ben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig október hó 15-én reggeli 8 órakor a felsővárosi plébániai tem­plomban fog a Mindenhatónak bemutattatni. Vácz, 1888. október hó 13-án. Béke lengjen porai felett! Özv. Meiszner Nándorné, szül. Ernyey Blanka, mint hitestárs. Meiszner Erzsi, Meiszner Dénes, Meiszner Mariska, Meiszner Irén, mint gyermekek. Meiszner Mária özvegy Reck Jusztinná, Meiszner Emma férjével Benkár Dénessel, Meiszner Ernő nejével szül. Gabrielly Máriával, Meiszner Zsófia férjével Kemény Gusztávval, Meiszner Betti férjével dr. Bolgár Lajossal, mint test­vérek. Ernyey János nejével született Witt.vindich An­nával, Ernyey Emma férjével Gyürky Károlylyal, Er­nyey Antónia férj. Kissné, Ernyey Katalin férjével Korpás Mártonnal, Ernyei Mariska férjével Fekete Fe- renczczel, mint sógorok. És számos egyéb rokonok. Nyugodjék békében. — Szüret. Szőllőtulajdonosaink legtöbbje már leszüretelte azt a csekély termést, melyet a íilloxéra még meghagyott. Többen, kik semmi reményt sem tápláltak ahhoz, hogy szőllőik elegendő termést fognak adni, még a múlt esztendőben kivágatták az összes szőllőtőkéket s helyét más termő növénynyel ültették be. A kik pedig bíztak a jövőben, ma szomorú szív­vel tapasztalják a pusztító rovar, ez Isten ostora, káros következményeit. A szokásos vig szüreteknek is vége, mert senkinek kedve mulatni akkor, midőn látja, hogy nemcsak a jelpnben, de a jövőben Is biztos kárra van kilátása. = Yasuii szerencsétlenség. Kókai Már­ton, a helybeli vasúti indulóháznál alkalmazott teher­szállítási csomagoló e hó 10-én az éjjeli tehervonat által agyonzuzatott. A mozdony bal lábát és bal kar­ját metszette el, fejét pedig porrá zúzta. A szerencsét­lenség oka abban rejlik, hogy ez illető a mozdony előtt áthaladva, a vágányokban megbotlott s a gyor­san haladó vonat elől már nem volt ideje megmenekülni. A szerencsétlen véget ért munkás holttestét a helybeli kórházba szállították, honnan e hó 12-én temették el. Özvegye és négy árvája gyászolják az elhunytat. A találmányok időkora. A 19-ik század és. kivált az utolsó évtizedek korszakalkotó találmányokat mutatnak fel. — A véletlenség sajátságos játéka volna az, ha minden területen nagy felfedezések és találmányok történnének, csak az orvostudományi téren nem; mert ezen a téren olyanok nem csak felette szükségesek és kívánatosak hanem az emberiségnek különös eló'nyére és hasznára szolgálnak. Warner’s Safe Cure egy oly korszakalkotó szerencsés orvos- tudományi találmány. — Ez nem minden betegség elleni gyógy­szer, azonban legbiztosabb a vese, a máj és hólyag minden szen­vedéseinél. Ezen készítmény behozatala előtt nem létezett szer, melynek határozott gyógyereje ezen szervekre volt. Az egyedüli, eddig ismeretes füvek, melyek a vese, a máj és hólyag szenvedé­seinél feltétlen befolyást gyakorolnak, tapasztalt vegytudósok által gondosan összeállítva és megpróbálva képezik jelenleg azon »Warner’s Safe Cure« név alatt ismeretes gyógyszert, a mely az ő csodálatos hatásai és eredményei miatt igen gyorsan az egész müveit világon ismeretes lett. Dr. Beyer N. orvos ezen gyógyszer­ről következőket Írja : »Volt egy beteg nőm, a ki máj- és vese­betegségben szenvedett, a kinél minden egyéb alkalmazott szerek sikertelenek voltak és állapota remény nélküli. Warner’s Safe Cure gyógyszer használatának egyszeri megkísérlése által megle­petve leLtein. Én ezen készítményt legjobban ajánlottam és fogom ajánlani. Warner’s Safe Cure 1 üveg ára 2 forint és a legtöbb, gyógy­szertárban kapható. Füzet ingyen és bérmentve megküldetik, czime- zendő : Warner II. H. és ta. főraktára Pozsonyban. Myilt-tér.*) Nyilatkozat. Ezennel kijelentem, hogy 1888. október 7-dikén a „Csillag“ szálló ebédlőjében elkövetett azon tettem felett, hogy Varázséji Gyula úr kabátját tréfából elvettem, mély sajnálatomat fejezem ki és ez alkalommal V a r á z s é j i Gusztáv és Varázséji Gyula urak ellen tett sértő nyilatkozatomat ezennel visszavonom és tőlük bocsánatot kérek. Vácz, 1888. október 12-én. Racsek János. Előttünk: Dr. Csányi János. Reiser Béla. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv. Árverési hirdetmény. 625/1888. v. számhoz. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közzé teszi, hogy a budapesti kir. váltó és keresk. törvényszéknek 1887. évi 53743. számú végzésével Dr. Herzl Izidor ügyvéd által képviselt Gold­berg Sámuel F. és fiai felperesek részére Lőwi Áron alperes ellen 161 frt 32 kr. követelés és jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperestől lefoglalt és 349 frt 50 krra becsült ingóságokra, a váczi kir. járásbirősági 4677/1888. számú végzéssel az árverés elrendeltetvén, annak alperes lakásán Bottyánban leendő megtartására határidőül 1888. évi október lió 17. napján délután 31/2 órája kitüzetik, a mikor a biróiíag lefoglalt szobabútor, ruhanemű, tepich, lámpák, marhák és egyéb ingóságok a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingó­ságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéslicz tartanak jogot, a mennyiben részükre foglalás korábban eszközöltetett volna, és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alólirt kiküldöttnek vagy írás­ban beadni, avagy pedig szóval bejelenteni tartoznak. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Váczon, 1888. évi október hó G. napján. Szaák János kir. bir. végrehajtó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents