Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-29 / 5. szám

jövedelmi forrása teljesen megsemmisültnek tekintendő: nem egy de 100 állami végrehajtótól sem remekel hetnünk semmi kedvező eredményt sem, ^ sót inkább azon meggyőződésünknek adunk kirejezest, og} a magas kincstárnak nem csak, hogy mi előnyt sem hozna, de sőt a folyamatba venni elhatározott 'egie ^ sok csak ismét a kincstárnak fognának kidobott, hiábavaló kiadásokat okozni. Egyébként cselekedjenek a nagyok akaratuk szerint.

Az iparosok bálja.

Rövid a farsang és kevés a bál. A bálijreferenseknek ugyan kevés dolguk akad s nem igen kell magukat a tudósítások szerkesztésében megerőltetne Mert biz úgy vagyunk már, mintha el is felejtettünk volna mulatni, mintha már egészen közönyösekké váltunk volna a farsang örömei iránt.

De még sem egészen, mert a helyibeli életre való testületek közűi, melyek eddig még is iparkodtak akár felolvasás, társas vacsora,^ avagy zeneestely rendezésével tagjaiknak némi szórakozást nyújtani, ez évben a közonynyel küzdve szunnyadódnak — az ált. ipartársulat vált ki — mely íolyó hó 21-en rendezett báljával megmutatta, hogy kis jóakarattal párosult ügyes rendezés mellett képes oly mulatságot létrehozni, mely nem csak e társulat múlt évi baljait homályositá el sikerével, de páratlanul fog állam rövid farsangunk alatt.

A bál napján óriási, feltűnést keltő zászló hir- deté a nap jelentőségét. S valóban esti 9 órakor zsúfolásig megtelt a „Curia“ ingó-ringó díszterme szép és diszes közönséggel, úgy hogy a nagyszámú rendezőség alig volt képes a szebbnél szebb hölgyeket a terembe bevezetni, kiknek igen csinos táncz- renddel kedveskedtek.

A kezdetben is fényes sikert jósló bál a legfesztelenebb kedvvel kezdődött és szakadatlan jó kedv között egész kivilágos-kiviradtig tartott.

Ezen bált az is különösen dicséri, hogy az igen szerencsésen egyesítette magában a különböző társadalmi osztályokat. Nem volt személy válogatás és épp ezért mindenki oly jól mulatott, hogy kedves emlékei közé fog tartozni a lefolyt bál. A kik pedig távollétükkel tündököltek, csak sajnálhatják távol- maradásukat.

A kiváló siker Re itt er István úr elnöklete alatt működött rendezőség buzgalmának egyrészről, másrészről pedig a nagy közönség tömeges részvételének köszönhető.

Az első négyest közel 70 pár tánczolta.

A szép számmal megjelent szebbnél szebb hölgyek közül tudósítónknak a következőknek neveit sikerült feljegyezni: Boharcsik Anna, Bogár Teréz, Bisztricsán Mariska, Drajkó Anna, Doktor Mariska, Depoy Ilonka, Fehér Rózsa, Galgóczi Ilona, Hipsch Mariska, Illés Esztike, Kalencsik Mariska és Anna, Korpás Bajtai Katicza, Merka Ida, Mátay Anna, Matus Boriska, Marik Erzsiké, Better Anna, Reitter Panka, Révész Karoliu, Stefanek Anna, ötibrik Ilona, Simkó Tinike, Standingei’ Anna, Sebők Anna, Valovits Ilona stb. kisasszonyok. Továbbá: Reitter Istvánné, Racsek Jánosné, Korpás Jánosné, Korpás Pálné, Dr. Franyo Istvánné, Schmidt Eerenczné, Eehérváry Eerenczné, Remes Józsefné, Mátay Gyu- láné, Sebők Józsefné, Matkovits Jánosné, Prohászká- né, Alberty Ferenczné, Kohlmann Istvánné, Bocskay Nándorné, Pap Istvánné, Eiejschmann Edéné, Klapka Józsefné, Stibrik Kálmánná, Horvátné stb. úrhölgyek.

néha mi vezettük őt. nem pedig ő minket. S midőn a zuhogó eső elől valamely rom alá húzódott a karaván, vezetőnk is figyelmesen hallgatta a könyv egyes i’észeinek olvasását. Nem került egy félnapba hogy belássuk, hogy vezetőnket unisono el kell csapnunk, s vagy mást fogadnunk vagy egyedül bolyonganunk. Ideiglenesen az utóbbi állapotot választottuk, s a megfogyott karaván teljes függetlensége érzetében indult neki a Popolo térnek.

E téren Ramses obeliszkje áll és 3 templom, melyek egyikét hírneves művészek munkái teszik különös figyelemre méltóvá.

A Popolo térről a Pincio hegyre (dombra) mentünk, mely Rómának egyik legszebb kertje pálmákkal és dús déli növényzettel. A szebbnél szebb virágok javában nyíltak, csak azt rösteltük, hogy a karaván hölgyeinek azokkal tiszteletökre nem lehettünk. Elég érthetőleg tilalmazták jó szándékunkat a kifüggesztett intő táblák, hogy igy meg amúgy jár az, aki virágot szakasztani bátorkodik.

A keR középén eg^y vizi-ora támolyog, de hogy mily pontosan járhat ezen ősrégi alkotmány, azt hasztalan tanulmányoztuk. Egy érdemes kertészlegény erősen állította, hogy a negyedeket is üti, de erről daczára hogy a kertben egy órán át időztünk, bizonyságot nem tehetünk. Lehet hogy a jó úr azt gondolta, hogy néhány perez múlva elmegyünk, és órájának jó renomét szerez! Csalódott! t hel^en AI 1 ott különben egykor az inyencz

Lukullus palotája és Sailustius villája, e helyen koldult Belizár az ifjabb korában rettegett hadvezér. A Pincio hegy közelében a Borghese és Aibani villák rcinGK képtáraikkal egy egy múzeumok.

, ^ Ph'cio-hegyről, honnan Romára gyönyöi ű kilátás nyílik, utunkat Galilei emb-ke felé vettük- a különben iger is szerény emlékecske egyike a tudós es művész férfiak emlékeinek, melyek a kertet és dombot díszítik. Emelte 1887-ben Róma városa.

Hosszú barangolás után, mialatt nem jöhettünk tisztába az iránt, hogy jobb e, ha nyakunkba csurog az eső vagy ha vállainkra, — tanyánkra érkeztünk. Beláttuk azonban azt is, hogy vezető nélkül mégis csak nagyon lassan megy a mi vándorlásunk, s elA bál bevétele a 33 frt 50 krra rugó felül fizetésekkel együtt 212 frt 30 kr. volt. kiadás 160 fit 40 kr : e szerint maradt tiszta jövedelem 51 forint 90 kr. __________Nemo.

C S A R N ö K.

A jégen.

— Karczolat. —.

Magam is nagy sport kedvelő vagyok. Ez őszinte vallomást előre kelle bocsátanom, ha azt akarom, hogy a korcsolyázó és a nem korcsolyázó t. publicum, egyaránt bízzék az alább elmondottak valóságában. Mert lehet a jégről bosszú tárczát, érdekes és unalmas értekezést írni a laikusnak, de érezni a korcsolyázás gyönyöreit még akkor is, ha az ember kemény széken tölgyfaasztal előtt ül, csak az tudja, ki be van avatva Halifax titkaiba. — Nincs a korcsolyázóra nézve kedvesebb zene a korcsolyák csengésénél, talán ezért rázzák annyira, midőn „a dicső nap hajnalán“ leballagnak — nem, lerohannak a jégpályára.^—- lessék csak megkérdezni valamelyik korcsolyázótól mi a legkellemetlenebb oldala a jégsportnak! Bizonyára a pályára való lejárás, de még inkább a visszajőve tel.

Áldott portéka az a jég! Olyan sok mindenfélére alkalmas. — Nyáron hűsít, télen melegít; télen rohansz felette, mint madár a levegőben, nyáron meg

— megeszed, azután a lábát is kitörheti rajta az ember! Olyan a jégpálya, mint valami bálterein: a síkos parkett maga ajég; a székeket, melyeken azokat az ismeretes petrezselymeket szokták árulni, itt a kemény falóczák helyettesítik és mint a bálteremben, úgy itt is megesik néha egy-egy ügyetlen karambol. —' Itt is van „vortänzer“ ki nem franczia-négyest, hanem különböző rendű és rangú „ostorokat, gánze- marschokat, bognikat stb.“ rendez- — O a szak- tekintély!

Még csak délutáni 1/2 2 óra van. — A közönség nagyon kevés, csak azok a szaktekintélyek vannak jelen. — Nekik ez az idő a leghasznosabb, mert hajmeresztő figuráikat gyakorolhatják, a nélkül, hogy kinevetné őket valaki, ha közelebbi érintkezésbe jönnek a jéggel. — Később elvannak foglalva. — Az első szán csengése megzavarja a „tanulást,“ mert segíteni kell a mamának, meg a kisasszonyoknak, hogy életveszély nélkül a pedig juthassanak. — A kisasszonyt kezénél fogva vezeti a pádig, a már nem oly „lenge“ mama alá pedig szánkót kerit.

Többen egy csomóban állanak, alkalmasint várnak valakit!

„Jönnek Idáék!“ kiáltja harsányan egyik „arany ifjú.“ — Azonnal megindulnak a próba bógnik; egyik nyakkendőjét igazítja; a másik, kit talán nem régen avattak „arany ifjúvá“ czigarettera gyújt; mindent csak azért, hogy Idáéknak imponáljanak. — És ha a kiválasztott a pádig vitte a szép Idát, akkor jő legkedvesebb foglalkozása: a korcsolyafelkötés. — Addig kötözgeti a korcsolyákat, a míg csak lehet.

— Mindig talál valami uj kifogást, csakhogy minél tovább kezében tarthassa a picziny lábat.

„A csat nem elég erős, nagysád !“ „Ki kell vág nőm a sarkat!“ „Melyik oldalra kössem a szíjat?“ ily és hasonló beszéddel igyekszik a korcsolyafelkötés czeremoniáját minél hosszabbá nyújtani. — No, de végre elkészült! Kart a karba, kezet a kézbe, sziveik közelebb dobognak egymáshoz és röpülnek a jég sima hátán messze, el a kiváncsi nézők szemei elől.

határoztuk, hogy privát kasszánkra külön vezetőt fogadunk. A mi csakhamar sikerült is. Az öreg úr nem volt olyan jó és engedékeny, mint az akit elcsaptunk, de sokkal okosabb. Dicséretére legyen mondva, hogy mindent tudott. Többet is beszélt mint kellett volna, sőt parancsolgatott is. Hogy fejtegetéseibe beleszóljunk azt sem tűrte, mert ő alapos készültségi! Cicerone. Adatai hitelesek, kifejezései átgondoltak. »Szóval őt csak hallgatni lehet, de javítgatni nem. Neki Bädeker semmi. Belenyugodtunk és utána indultunk.

Rövid idő alatt be is jártuk vele a nevezetesebb templomokat, számra nézve vagy húszat. Mindenütt van nevezetesség, mindenütt emlék, mindenütt látnivaló. Mindezeknek részletezését elengedem magamnak, csak a falakon kívüli sz. Pál templomról szólok még, mely talán fényesebb a Pétertemplomnál is.

A Pál templom 3T/2 milliárdba került. Főoltára azon csiszolt malachitból készült, melyet az orosz czár küldött ajándékul IX. Pius pápának.

E templomban is van a pápa részére oltár fönntartva, mely alatt sz. Pál apostol lánczai őriztetnek, — a templom közepén.

A templomnak 5 hajója van, melyeket 4 sorban 80 oazlop választ el egymástól. Egyes oszlopot két ember át nem karolhat. A mellékhajók hossza 150 nagy lépés.

A mennyezet gazdag aranyozáséi farag vány okkal van díszítve és értékes képekkel, az oldalfalak felső részén pedig a pápák arczképei vannak elhelyezve sz. Pétertől máig.

A padozat tükörfényességü mozaik.

L itt helyén látom megemlíteni, hogy az olasz templomokban padok egyátalán nincsenek. A padost, székek pótolják, melyek száz-számra vannak a bejaratnál felhalmozva. A ki le akar ülni, visz egyet magúnak, s ajtatossága végzetével ismét helyére teszi.

Lót a Pétertemplomban még az orgonát is azon oltárhoz tolják, a hol isteni tisztelet tartatik. Eszembe jutott a váczi székesegyház szószéke. B. I.

Szükséges is ez; mert Ida nagysám még tanul és ha elesnék — de nem, erre gondolni sem szabad.

— Hiszen váltig biztatja az ifjú úr, hogy: „kitünően megy; na1 most egészen jól ment!“ És e dicséreteknek jutalma egy igéző mosoly, mely oly jól esik a tanító úr szivének.

Az apróság azalatt ostorokat szervez. — Sándor a legnagyobb közöttük, ő „fordít.“ — És van nevetés, van gúnyos kaczaj, ha egyik-másik kelleténél jq^ban érzi a nehézség törvényeit. — Távolabb egy öreg úr egy ékesebb hölgyet avat Halifax titkaiba; itt két nagyreményű diák-gyerek kettősben bógnizik, mert igy jobban feltűnnek. — De baj! eléri őket az ádáz végzet egy — tanárjuk alakjában. — Mihelyt meglátják, futnak a pálya túlsó végére és szolidan fabrikálják a nyolezasokat.

A kis Ella nem mer a jégre menni, fél, hogy elesik. — Pedig erősen ajánlkozik Peti barátom, hogy: „tessék, tessék ! majd vigyázok én !“ Elindulnak és oh! már a harmadik lépésnél megcsókolják a jeget. — A kis Ella természetesen duzzog, Peti úr meg irulva-pirulva vallja be ügyetlenségét. — Egyszerre csak elmés gondolata támad az egyik vor- tänzernek: jó volna egy nagy sorba állítani a fiatalságot. — Pár arany ifjúval közli eszméjét, kik lelkendezve futnak hölgyeket toborzani és im — mintegy parancsszóra, kész a colonne. — Most még csak az okoz nehézséget, ki hová álljon. — Béla úrfi az „aranyos“ mellé szeretne kerülni (már hogy neki aranyos:), de helye el van foglalva, lévén, másnak is aranyos az aranyos. — No, de nem baj! All a sor, elhangzik a vezényszó: „jobb, bal!“ és lassan megindul a sor.

— A sor után versenyt fut az apróság és hangos nevetéssel adja megelégedésének jelét, ha a nagy sor egyik tagja felbukik.

Kifáradt a szebbik nem. — A sor felbomlik. —- A ki csak teheti, szánkót szerez, hogy „őt“ párszor megszánkóztassa. — Látták-e már midőn őrült rohanással siklik végig a könnyű szánkó; benne ül „5“, hátul megtolja erősen — kicsoda? „ő\. Igen itt már úgy értik egymást. — A pálya végén, a hová csak ritkán téved egy-egy szenvedélyes bógnizó, megáll a szánkó. — A hátulsó „ő“ gyengén előre hajlik és beszélnek sok mindenféléről édesen, igazán; a kis madárról, ki oly boldog párja mellett; a virágról, mely elhervad, ha éltetője, a nyár nem árasztja el jótékony melegével; a szerencsétlen mnltról, az örom- telen jelenről, a kétes jövőről és — a jó jégről. — Ne zavarjuk őket! . . .

A mamák bosszú sorban ülnek a padokon.

„Mariska! haza megyünk!14 kiáltja az egyik türelmetlen mama. — Ezt nem tűrheti a jóravaló arany ifjú. — Azonnal szánkóba ülteti a mamát és addig szánkóztatja, inig elfelejti, hogy haza akart menni. — Lehet, hogy a szép Mariska egyenes felszólítására tette ezt. — Mert. hejh! hunezut a fiatalság! még ha a szebbik nemhez tartozik is! . . .

Emitt egy elfáradt úr praelectiókat tart egy szintén elfáradt kisasszonynak az elesés gnűvészeté- ről. — Igen — mondja a többi között — ha elesik nagysád, azt művészettel tagye ! És mi fő: okosan. — Úgy kell elesnie, hogy az, a ki által fel akarja magát emeltetni, a közelben legyen. — Nagyon jól illik az eséshez, sőt érdekessé teszi azt; egy elfojtott, halk sikoly, és ha . . .

„Menjen, maga hamis! inkább tanítson meg bóg- nizni!“

Természetes, hogy a kérést azonnal teljesíti. ~~ És bógniznak, bógniznak, míg beáll az est.

A reszkető czigány ráhúzza a Rákóczy-indulót; a hegedű utolsót czinczeg, a klárinét utolsót sikit és — csendes lesz minden. — Az előbb élénk jégpálya kihal, csak a jégsöprők hangos beszélgetése zavarja a néma csendet. — Csak az utczák lesznek hangosak a hazatérő vig csapatoktól. — Lassanként fogyatkozik a csapat is; itt elválik Laczi, ott Gyuszi, távolabb a szép Ida és utolsónak marad az elfáradt.

Sah.

Városi és vidéki hirek.

= .Személyi hírek. Leypold Kornél, Pestmegye kir. adófelügyelője, csütörtökön és pénteken városunkban időzött és a városi adópénztárban vizsgálatot tartott. — Báró Metzger Miksa, a helybeli tá- virda hivatal volt főnöke, a budapesti fegyvergyár felügyelő bizottsági tagjává lett megválasztva.

= Siiuícvcy.és. Dr. Szeitl Szervácz irgalmas rendi főorvos helyébe, ki értesülésünk szerint f. évi február hó 2-án távozik el körünkből — Dr. Sik Jáczint a budai irgalmas rendház másodorvosa lett főorvosnak előléptetve, Szí ovik Bertalan rendtartományi tanácsos, a pozsonyi rendház volt perjele pedig a helybeli irgalmas rend házfőnökévé lett kinevezve. Mindketten már el is foglalták állomásaikat.

= VáEasztí&si uíójíiték. Olgyai János és társai a múlt nyáron lefolyt választás alatt tanúsított visszaélések miatt feljelentést tettek a pestvidéki törvényszéknél Félix Mihály sződi, Tahy József mácsai és Ráday János veresegyházi jegyzők ellen. Mint értesülünk a törvényszék a megejtett előnyomozás után — mely a helybeli járásbíróság által uj év előtt lett foganatosítva — a feljelentést, ügyészi indítványra, mint bűnvádi eljárásra alkalmatlant, félretette.

= Farsangi krónika. A nőegylet báljára — mely f. évi február 5-én fog megtartatni — nagyban folynak az előkészületek. A rendezőség a lefolyt héten is gyűlést tartott és mindent elkövet, hogy városunk ezen egyetlen elite bálja az idén se veszítsen érdekéből. A tánezrendek csinos kiállitásuak és bizonyára kellemesen fogják meglep ő a hölgyközönséget. — A vasútiak jelmezbálját, nagy érdeklődéssel várja városunk közönsége ; mit nem is csodálunk. Mert azok, akik a tavalij jelmezbálban részt