Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-23 / 39. szám

melyek sugarai a tónak minden legkisebb zugolyát bekalandozták, megvilágositották.

Svájczi és nem svájczi stílben épült villák, fürdőházak emelik köröskörül a partok regénysergét.

Indítványt tettem társaimnak, maradjunk ma itt, töltsük a csendes tóparton az estét: de megbuktam. Nem gyakorolt rájuk marasztaló hatást sem indítványom, sem a gyönyörű tóvidék. Mondtam is nekik, hogy csak futonczok, s nem touristák.

Lovainkat elhagyva s vezetőinknek légyottot tűzve ki, másik vezetővel, innét gyalog mentünk a pop- rádi tóhoz, a soha kellőképen nem magasztalható, regényes szép fekvésű, buja növényzetű menguszfalvi völgyön keresztül.

Szeret isten bennünket mégis, jó napot ád.

Két órai elég fárasztó, helylyel-közzel neszfogó pázsitokon is keresztül vezető ut után szemünk előtt feküdt a gömbölyded alakú, sziklák által határolt kedves kinézésű tavacska, a poprádi tó, 1517 méter magasságban.

Ha valamely közelebbi magaslatról néztük a tó világosabb zöld széleit s haragos sütétebb szinti közepét, mely mélységét jelzé, úgy tűnt fel csakugyan a tavacska, mint egy — szem. Gyönyörű tengerszem is ez. Fürge pisztrángok csillámolva úszkálnak kifolyásánál.

Megnéztük erről, megnéztük arról a pontról a kies tóvidéket, csak hogy mélyebben vésődjék képe emlékezetünkbe.

Szépek a svájczi s olaszországi hegyi tavak nagy- szerűségükben, de nagyon kedvesek a tátrai tengerszemek, kicsinységükben. A távol képeit elmosta a közel szimfonikus látványa.

Fáradt testünk a tóparti Majláth-kunyhóban talált pihenőt, éhes gyomrunk is ugyanott talált — jó ozsonnát. Több pisztráng lett az áldozat.

A hazatérésre gondoltunk ezután. Kár, hogy előbb nem gondoltunk rá. Vezetőink elunván a várakozást, elénk jöttek a lovakkal, s éppen ez volt a hiba. Ők az uj utón mentek elénk, azon véltek bennünket megtalálni mig mi a régi rövidebb utón jöttünk, s igy egymással nem találkozhatván, beállt a késedelem.

Az első pihenőig együtt is maradt azután a társaságunk.

Mi ketten rövid időre bementünk egy utmelletti tejesházba, hogy egy pohár kárpátvidéki szolid italt hörpintsünk fel, de ezalatt társaink sebbel-lobbal tovább iramodtak. Az alig pár percznyi késedelmünk elég- volt arra, hogy egymást elveszítsük, össze-vissza utakon ez pedig annál nagyobb baj, mert beállt az öreg este és a holdvilág még nem jött fel.

A ki valaha erdőben éjnek idején sötétben botorkált, képzelni fogja magának kellemetlen helyzetünket.

Nagy a Tátra veszedelme, midőn fenyői nyugalmas éjszakát ülnek. A nappal is sötét fenyves erdők, az éj korom színét öltötték magukra. A szem felmondta a szolgálatot s mi lovainkra bíztuk magunkat; azok lettek a kalauzaink, a vezetőké is, de a sors könyvében az volt Írva, hogy eltévedjünk, mi nappal is köny- nyen megtörténhetik e rengeteg erdőségben. Egy zugó vadvízhez értünk. A hegyi ösvényeken való járásra még teljesen nem idomított hátasom első lábaival a vízben kezd kapálni, jelezi, hogy neki sem tetszik már ez a mulatság, nem akart tovább menni. Az öszvérek csökönösségét jól ismerem svájczihegyi tourjaim- ból, de azokét értem, lévén ők a csökönös szamarakkal egy atyafiságban. De az én nyergesemről, melyet egész nap simogattam, mégsem tettem fel azt, hogy akkor, mikor legnagyobb szükségem lesz reá, hátsó lábaira áll s cserben hagy.

Elfogyott már az utolsó gyufaszál is, melylyel világíthattunk volna ott, hol vezetőink sem ismerték

beszéltek kifejezésteljesen s a némaság, mely bennünket körülvett, beszélt minden szónál érthetőbben. Hallottuk sziveink dobogását, félijedelem, félóhaj dobbanásai voltak azok. Kényelmetlen helyzetben voltunk. Ereztem, hogy bármit is, de mondanom kell valamit. Eszem és nyelvem akadozott. Többször akarám kezdeni, „kedves nagysám“ de csak az első betűig jutottam.

Végre ő tőré meg a csendet, kedves zengzetes hangján megszóllalván: — Úgy-e ma elénekeli azt a dalt, a mit már oly régen Ígért. Igazán kiváncsivá tett rá s maga oly rósz, - hogy sohasem dalolja el, pedig nagyon szeretném hallani.

Kinos zavarból menekedtem meg. Áldám a gondolatot, hogy éneklésre hivott fel, mert alkalmat nyújtott vele, a régen féltve takargatott gondolatot kimondhatni: Még haboztam. Ő közelebb lépett. Csodálatos izgatottság lepett meg. Zavartan szemlesütött fővel álltam ott. Szemeim égtek, szivem hevesen dobogott s alig tudtam visszafojtani e szót: „szeretlek.“ S nem mondtam ki, hanem kérő, szenvedélytől remegő hangon éneklém:

Oh ne mondj engem rózsádnak,

Ne mondj engem galambodnak . . .

Megdöbbent s elpirult. Nekem úgy tetszett, mintha haragvó pillantást vetne reám, azért még esdőbben, kevéssé hozzáhajolva, engesztelőén s még is forrón folytatóm:

Rózsát a nap elhervasztja,

Galambot ölyv elriasztja,

Oh ne mondj engem rózsádnak,

Ne mondj engem galambodnak,

Mert én rózsám tied vagyok,

Tied vagyok s az maradok.

E közben féltérdre ereszkedék, szemeimet reá függesztem, kezeit ajkaimhoz akarám vonni; de ő nem állhatva ellen szive ösztönzésének, mellém térdelt. Elragadtatva egyenesedtem fel, ál karoltam karcsú derekát, magamhoz szoritám s forró ajkaink a szeretlek szót ki se mondva, érintkeztek. Oh mily boldog voltam. Százszor kérdeztem tőle: „Igen! Szeretsz?“ „Igazán nem álmodom?“ S ő százszor viszonzá „szeretlek.“ (Jszva a boldogság árjában éneklém Lovább:

ki magukat. Ezek tanácsára leszállt társam isMováról, mert csak egy van még — mondák a vezetők"*— ami kiszabadíthat bennünket. —■ Nos? — Ha a lovakra mi ülünk s zablájukat szabadon eresztjük.

Egyik borzasztóság következett aztán a másik után. Mi ketten a lovak után ballagtunk, inkább botorkáltunk, s vasvégü hosszú botjainkkal tapogatóztunk •elől. És azok a máskor olyan fényes csillagok is ma, mintha valamennyien behunyták volna szemüket. Ezek sem kalauzoltak bennünket. Ha a lovak tova siettek, vagy szivárgó vizek állták utunkat, kiabáltunk a vezetők után, ezek feleltek, mi a hang után mentünk, s igy ment ez órák hosszán át. Ők sem tudták, hol vagyunk s merre járunk, mi pedig veszedelmet sejtettünk. Hátha elhagy erőnk? útban talál a hajnal hidege? Hátha medvével akad kalandunk?

Ha megálltunk, halotti csend vett bennünket körül és ez a csend oly félelmes és vérkergető volt. A képzelet is sok sötét képet alkotott. Türelmetlenkedtünk s töprenkedtünk, de mindez nem használt semmit. Végre megadtuk magunkat a sorsnak, s a hajnaltól vártunk útbaigazítást. Hosszú árnya volt a látott képeknek.

Kolumbuszszcrü öröm fogott el bennünket, mikor a végevárhatlan ut végén, a másnapra virradó éj sötétében az első lámpa világát megpillantottuk Uj-Tátra- füreden.

Éjfél után járt az idő, mikor vándorbotomat letehettem. Vértesi Károly.

Magyar királyi belügyminiszter I. körrendeleté.

32495./III. b. szám. Azon ismételve előfordult esetek, hogy a vármegyék házi és gyámpénztáraiban kezelt értékpapírok kamatszelvényeinek, vagy az ezek tulajdonát képező s kisorsolt kötvények értékének beváltása körül követett késedelmes eljárás miatt az illető pénztárak tetemes károsodást szenvedtek, f. évi február 9-én 9811. sz. a. kibocsátott körrencléletemmel felhívtam a törvényhatóságokat, hogy az említett pénztárakban kezelt értékpapírok kamatszelvényeinek, valamint a kisorsolt kötvényeknek idejében való beváltására szigorú gondot forditassanak s egyszersmind intézkedjenek, hogy a pénztári közegek e részbeni eljárása úgy a megyei számvevőség, mint az 1886. évi NXI. t.-cz. 68. 1-a g. pontja értelmében havonkint megejtendő pénztárvizsgálatot eszközlő bizottság által is kellőleg ellenőriztessék.

Ezen körrendeletéin folytán több törvényhatóság részéröl azon kérelem iiltéztetvén hozzám, hogy adnék tájékozást a részben, vájjon mely utón lenne a kisorsolt kötvények felől megb i z h a t ó tudomás szerezhető : minthogy a törvényhatósági pénztárakban őrzött értékpapírok pontos kezeléséhez csakugyan elengedheti énül szükséges az, hogy ezen pénztárak kezelőinek mega- 'dassék az alkalom arra, hogy hiteles értesüléseket szerezhessenek az országban forgalomban levő értékpapírok kisorsolásának eredményéről: ezek folytán a fennidézett körrendelet kapcsán értesíteni kívántam a törvényhatóságot, hogy a Lenclvay Sándor által szerkesztett „Pénzügyi Útmutató“ czimü szakközlöny, mely a magyar államban forgalomban lévő és kisorsolás alá eső összes értékpapírok hiteles sorsolási lajstromait közli s e mellett az értékpapírok kezelésére és azok természetére nézve különben is becses ismertető adatokat tartalmaz, a szóban forgó czélra igen alkalmasnak mutatkozik, minélfogva azt, mint teljesen megbízható szak közlönyt a törvényhatóság pártoló figyelmébe is ajánlom.

Bővebb tájékozás végett egyúttal megjegyzem, hogy

Hogyha körül ölelem,

Karcsú derekad.

Rám ha mosolygva tekint bibor ajakad:

Felejti akkor szivem a világot,

Kebeleden szakítom a legszebb virágot.

És elfelejtkeztom a világról. Átölelve tartóin s százszor megcsókoltam. Majd hátra vontam magam, szemébe mosolyogtam s csodáltam biborszinben égő ajakát és ismét hozzá rohanók. A kérdések egész özönével fárasztóm s szüntelen majdnem öntudatlan® rebegtem; „Szeretlek.“ Oh mily boldog voltam. Keblemen tartám a legszebb nőt, kit életemben láttam s hittem, hogy szeret úgy mint én szeretem. Majd ölébe fektetém fejem s túlságos jókedvemben bohóczkodásba csapva át hízelkedve dalolám:

Olyan a szemed járása, mint a csillag ragyogása,

Rózsa ajakad mosolygása: a piros hajnal hasadása.

És oly annyira tetszett dalolásom, hogy kért: „még egyszer daloljam el! S eldaloltam nem egyszer, de többször s ajkaink érintkeztek nem egyszer, de számtalanszor s nem tudtam megelégelni a tüzes, édes csókot s kértem; „még többször csókolj.“ Oh mily boldog voltam!

Az idő gyorsan röpült. A boldogság órái mindig rövidek. Nem vettük észre, hogy. az esthajnal csillag ragyogni kezd az égen, hogy minden csendesülni kezd. Elmerülve ültünk egymás mellett s szótlanul építgettük légvárainkat. Kezeink néha megszóriták egymást, mintha gondolataink találkoztak volna. Szemem méla busán gyugodott rajt. Fájdalmat éreztem: ütött az elválás órája. Felálltam, átkaroltam, szemem könybe lábadt s „Isten veled rebegém.“ S közelebb voltam a síráshoz, mint a nevetéshez. Es ő bucsucsókot nyomva ajkamra óhajtva susogó: „Istenem mikor házasodhatsz meg! ? “

Ma . . . egy cserepező felesége.

ezen szakközlöny minden kisorsolás után jelenik meg előfizetési ára egész évre csak 2 frt s az előfizetési pénzek a nevezett lap kiadóhivatalához (Budapest, Andrássy-ut 84. a. intézem! ">k.

Budapest, 1888-ik évi május hó 19-én.

B. Orczy Béla s. k.

Magyar királyi belügyminiszter II. körrendeleté.

82495./EX. szám. A törvényhatósági pénztárakban őrzött értékpapírok pontos kezelése érdekében a vármegye közönségéhez f. évi május hó 19-én 32495. sz. a. intézett rendeletemet ./■ alatt a közigazgatási bizottságnak megküldöm.

Miután azonban a kisorsolt értékpapírok, valamint az időnkint esedékessé váló kamatszelvények beváltásának elmulasztása, a lejárati időről biztos értesülés híján úgy a rendezett tanácsú városok, valamint az i 1877. évi XX. t.-cz. 174. $-a alapján a gyámhatósági j°g gyakorlásával felruházott felruházott községek és községbeli gyámoltak és gondnokoltak pénzei kezelésére engedélyt nyert községek gyámpénztáraiban is előfordulhat: felhívom a közigazgatási bizottságot, figyelmeztesse a területén esetleg lévő rendezett tanácsú várost, az 1877. évi XX. t.-cz. 174. §-a alapján a gyámhatósági jog gyakorlásával felruházott községet s az 1877. évi XX. t.-cz. 285. §-a alapján a községbeli gyámoltak és' gondnokoltak pénzei kezelésére engedélyt nyert községet, hogy idézett körrendeletéin a vármegye pártoló figyelmébe ajánl! „Pénzügyi U t m u t a t ó “ c z i m ü s z a k 1 a j > o t g y á m p é n z t á- raik részére megrendelni annyival is inkább czélszerü, mert a kisorsolt értékpapírok, valamint az időnkint esedékessé váló kamatszelvények beváltásának elmulasztása folytán felmerülő károkért a. felelőség az illető árvaszékre s gyámpénztári tisztségre háramlik.

Budapesten, 1888-ik évi június hó 9-én.

B. Orczy Béla.

Városi és vidéki hírek.

= Szenulji hírek. Helcz Ferencz királyi jbiró szabadság ideje letelvén, folyó hó 18-án foglalta el újra hivatalát s kezdette meg működését. Üdvözöljük körünkben! — Reiser Béla városi ügyvéd folyó hó 19-én ügyvédi irodájából kifolyó teendőinek elintézése czéljából Boroszló és Berlinbe utazott. — Emitter István udvari kocsigyáros Tátrafüredről visszaérkezett.

— Ó felség-e a király e héten Visegrádon szarvas és vaddisznó vadászatot tartott sógorával L i p ó t ba- jorherczeggel. Első eset, hogy ő felsége Visegrád környékén vadászik s miután az eredménynyel igen meg volt elégedve, reméljük, hogy nem utolsó is egyszersmind. Múlt szerdán délután utazott, oda ő felsége s 5 óra 43 perczkor érkezett Nagy-Marosra. Itt kompra szállt, a melybe 6 széket állítottak s négy markos evezős vitte át a tulparta, hol a hatóság fogadta. A bútorokat már előbb elszállították Budáról az ottani vadásziakba. 'Tegnap reggel 5 órakor utazott vissza városunk mellett ő felsége Gödöllőre.

— Eg-jliázmcg’.yei IsircSí. M a t e j k a Vilmos

csabai plébános ecseri, L i e s z k o v s z k y Pál ujszászi plébános rékasi, S c h m i cl t János karkáplán t. ságlii, Nagy Zakár kecskeméti segédlelkész kartali plébánosokká neveztettek ki. V a r á z s é j i Béla újpesti segédlelkész hittanárrá ugyanoda, dr. Gall ovi eh Viktor Újpestre, Bakó István Kecskemétre, Pozsár Endre Majsára küldettek segédlelkészi minőségben.

= A váe/.i siitszciosa javára újabban adományoztak: Jarnót Ferencz legény egyleti tag egy réz- és ezüstpénzt. Zemanovich József úr 9 drb rézpénzt és egy ezüstöt 1751-ből. Siposs István úr kristályosodott sóból egy ügyesen faragott oroszlánt, 2 tányérkát hozzá illő csészékkel, egy kis ágyút, egy csinos szobrot és ezek megvédésére egy nagy üveg-burát.

= iR.ysswyJsir. B a 11 a Mihályné sz. Schaubmayer Izabella, az országos fegyintézet ref. lelkészének neje hunyt el f. hó 21-én nagy szenvedések után, gyászoló férjet és 7 kis gyermeket hagyva hátra. Temetése ma délután lesz az ev. egyház szertartása szerint. N. B.

= A víic'/.i ps*ig;assiBBCí<»á4‘S’ vi^Kg-Jílaít alatt. A „Budapesti Hírlap“ után közöljük, hogy Réty Ignácz váczi polgármester ellen az okból, mert a so- rozási munkálatok elkészítése és beterjesztése körül jelentékeny mulasztásokat követett el, a honvédelmi miniszter Pestmegye főispánjához intézett leiratában vizsgálatot rendelt el, miről a főispán a megye alispánját értesítvén, ez B e 11 a á g h Imre megyei főügyészt a helyszínén leendő vizsgálat megejtésére kiküldötte, egyúttal utasítván őt, hogy miután a váczi városi katonaügy osztályának előadója, már több Ízben volt mulasztásért bepanaszolva, sőt pénzbírsággal is megbüntetve, a viszgálatnál a katonai előadót, e munkakörtől mozdítsa el s az előadói tisztet más hivatalnokra bízza.

= fi J sorsjegyek. Két uj sorsjegyet fognak legközelebb piaczra hozni. Az egyik a ,,J ó s z i v- sorsjegy“, melynek névértéke 2 frt, — a másik a szerb 10 frkos sorsjegy. Mindkettőre a nyilvános aláírás módozatját fogják választani.

— .FmitoM s'endeleíi jelent meg a hivatalos lap csütörtöki számában. A tűzrendészeti szabály- rendelet, melyre nagy szükség is volt s a melynek kiadását több értekezlet előzte meg. A kész rendeletet a belügyminisztérium vezetője: báró Orczy Béla most azzal küldötte meg a törvényhatóságoknak, hogy annak teljesítését szigorúan meg fogják követelni. A szabályzat főbb pontjai a következők: minden hatóság köteles saját területére építkezési szabályrendeletet alkotni; szigorúan kell venni a kéményseprés dolgát; a hol szűkén van a viz, a. község köteles a. tűzoltás ózdijaira külön kutat, vagy úsztató! csináltatni; meg kell köve-