Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-09 / 37. szám
Széni, ha fehér fogsoraikat, ä mit mi is szépnek találunk, kevesebbszer mutatják. Mentségük van, mert a kisértés nagy. Kövessyt nézni és nem nevetni tan- talusi kin. Nem részletezzük szerepeit, de annyit mondhatunk, hogy eddig a hány szerepe volt, hasonlónak nem láttuk. Oly jól festi a jellemeket, hogy bár mindennap látjuk, Kövessyt sohasem ismerünk fel benne. A közönség méltányolja ezt s a zajos tapsok erkölcsi jutalmat biztosítanak neki. Váljon az anyagiakkal nem fog-e jobban fukarkodni közönségünk, nem tudjuk, de reméljük, hogy jutalomjátékát, mely kedden lesz, telt színkör mellett fogja tartani s ha csak tizedrészét nyújtja művészetének s humorának, az élvezetes est bőven fog bennünket kárpótolni kiadásainkért. Kívüle legtöbb derült perczet szerez M o ó r i S. Róla is elmondhatjuk, hogy humoristának született s úgy megszoktuk azt tőle, hogy Re Larn a c-ot kezdetben nem tudtuk egészen megérteni. Swindlert vártunk s becsületes józan gondolkozáséi fiút kaptunk benne. Milyen jó volna, ha B i z o t papa kívánsága teljesülne s a bérlet jövedelmező lenne. De vigasztalja magát Moóri ur. Olyan forma itt a közöny, mint az ő L á b s z i j csillagvizsgáló okoskodása ; csak valamivel sötétebb, mint az „éjjeli világításunk.“ H e v e s s y művészetének koronáját képezte G o n- stantin Abbé. A közönség egyhangú elismerése fogadta sikerült alakját s hogy a tapsokat mégis fukaron mérték, tudja be annak a körülménynek, hogy az ő szerepkörét kevesen tudják méltányolni. Veszpréminek is ugyanazt mondhatjuk. Havasi Vojneburg báróját szerencsésen eltalálta s többi szerepeiben is derekasan megállta helyét. Nyíregyházi idegenszerü kiejtését először vettük oly nagyon észre Paris szerepében. Nagy baj ez, a mit csak szorgalmas tanulás után fog elkerülni tudni, ellenkező esetben olyan akadálylyal áll szemben, mely miatt sohasem fog magyar színpadon nagyobb sikereket aratni. S z i n a y v a 1 e héten meg voltunk elégedve, leszámítva azt az egyet, hogy Lumpacziusnak nagyon gyenge volt. % CSARNOK. Egyéni finomság. Irta: Vörös J'm.lia.rLn.a.. Pfüch! de melegem van. Ha csak arra gondolok is, hogy mennyi idő óta fáradozom, hogy Pista bátyámat egy kis tisztességes magaviseletre tanítsam, minden eredmény nélkül, úgy felhevülök, majd megüt a guta. Nincs mást mit tennem, mint meglátogatom, beszélek vele, vagy — vagy! Nem ér az a levelezés semmit. Most is azt Írja, hogy már eleget költött rám, meg van a diploma, most lássak állás után, ne legyek semmi ember. Ilyet a szemem közé vágni; hát van ebben rokoni szeretet, udvariasság, van ebben — — egyéni finomság? Megyek, a vonat fél óra múlva indul, nem tehetek másként, hol vennék én pénzt kiadásaim fedezésére, nagybátyámnak kell engem kivágni ebből a helyzetből, hálából megtanítom egy kis nagyvilági, társadalmi — igen — egyéni finomságra. Miért ne? Van-e neki valakije a világon rajtam kívül, a kit pártoljon, a ki őt támogassa ? Nincs! És van-e nekem valakim a világon, a kit én pártoljak s a ki engem támogasson ? Nincs. Ergo beszélnem kell vele. * — Nem vartalak ugyan édes öcsém, de ha már itt vagy, Isten hozott. — Bizony itt vagyok, kedves Pista bátyám, A..VACZI KÖZLÖNY'TARCZÁJA. Árva kis lány.*) Árva kis lány virágokat ápolt, Pediií maga a legszebb virág volt; Fehér rózsa az arcza, Piros volt az ajka, — Fehér rózsa volt az, ez meg Piros pille rajta. Minden évben a legelső rózsát Kis kezei az oltárra hozták : Tudta már mindenki, Hogy ki tette rája: S úgy hívták, hogy Szűz Mária Virágos kis lánya. Úgy hívták ; de egy rózsa tavaszban A kis lányra a nép közt panasz van ! — Nem tudták, hogy most már Maga lett virágszál Oda fönn a Szűz Mária Lába zsámolyánál .... Kuthen. Utazás Balaton-Füredre. (Vége.) üt perez múlva belépeti Mózes s levetkőzvén ;t jobb oldali úgy felé közelített s tapogatózott. Ujj a i bizonyosan valami bajuszfélére akadtak, mitől megijedhetett, mert halkan azt kiáltotta, hogy „jaj“ ! Mi ez? az urak fekszenek ill ? — mormogd, bizonyosan eltévesztették az ágyat. Hm! Inn! I Ríni e j szerint a baloldali ágyban nyugszik. S közelített a baloldali ágy felé hozzám. —---- -----— I I *) A »SzúzHzorszópek« usimíi könyvből. ámbár — köztünk legyen mondva — nem nagyon szívélyesen viseli magát irányomban. — Hát mi kifogásod van ellenem, kitanittattalak, gondoskodtam rólad urasan, kinézésed különb, mint kellene, többet mutat, mint a mennyi vagy. Köszönöm szives nyilatkozatát, bátorkodom azonban egyre figyelmeztetni kedves bátyámat, hogy Önnél mégis hiányzik valami, ez a hiány a múlt században talán nem tűnt volna fel annyira, de korunkban megbocsáthatlan. Micsoda? Hát nem vagyok én olyan gavallér, mint te? Erős, egészséges*, csinos, jókedvű, teli tározóval bíró független egyén, ezek az igazi előnyök s e tekintetben kiállom veletek öcsém a versenyt.- Mind szép dolog, kedves bátyám, de egy mégis hiányzik önnél, a melylyel mi fiatal emberek bírunk. — Ugyan mi az? — Egyéni finomság.- Piát az már meg micsoda nyavalya ? Nem elég csapás érte már az országot? Árvíz, tűzvész, filokszéra, most meg már az emberekbe is beleüt a menykő. Egyéni finomság? Hát aztán te is ebben a bajban leledzel ? — Ejnye kedves Pista bátyám, de nem akar érteni, pedig szeretném megmagyarázni, hogy mi az az egyéni finomság.- Akkor hát magyarázd meg érthetően, röviden. Hát látott már bátyám borotválatlan képű embert, a kinek szúrós az arcza; meg a kinézése is gyanús ? — Aztán?- Meg látott megborotvált tisztességes arezot, csinos bajusz és rendezett szakállal? Persze hogy láttam, gondolnám az én képem is olyan.- No lássa bátyám, a bozontos fej a természetes valóság, a borotvált pedig az egyéni finomság jelképe.- Hát akkor mit akarsz még? Ilyen értelemben már meg van nálam az egyéni finomság. — Igen ám, de nem a borotválkozás teszi az embert egyénileg finommá, nem a külső, hanem a belső tulajdonok. Én ama hasonlatot csak a képlet kedvéért állitám fel.- Ahá, ugyan mi lehet az a belső finomság, hadd halljam*- A lelki, a szivbeli szép tulajdonok, bátyám. Az ész a szívvel párosulva működjék s a hol jóakarat nincs, legalább legyen ügyesség, mutatni az előzékenységet, szívélyességet, udvariasságot; szóval jóindulatot.- Öcsém, ne darálj oly sokat, mentül többet beszélsz, annál kevésbbé értem meg; egészen megzavarod a fejemet. Gondolom, tőlem elég finomság volt, hogy rólad eddig gondoskodtam, most már fel is út, alá is út.- Ez már valóságos egyéni gorombaság, kedves bátyám, ugyan mondja meg, ha én elmegyek, kije lesz a világon, magában marad, mint a száraz fa, mig ha vélem jól bánnék, körében maradnék s a tenyeremen hordoznám. Ki mondta azt neked, hogy én magamban maradok ? tudd meg, hogy nősülni akarok, azon kívül képviselő jelölt is vagyok, élek a közügyeknek, lesz családom. Éhez tartsd magad. — Ú . . . úgy? Ali úgy?! . . . * Pár perczczel később a bácsi házi orvosa látta a fiatal embert távozni, utána nézett, a mint az mélyen gondolataiba merülve hagyta el a házat. Ebédnél megjegyzé a bácsinak, hogy öcscse talán beteg ? — Hja bizony, doktor barátom, nagy bajban lézeng az én öcsém. Ugyan? Miféle bajban? Egészen új nyavalya, úgy hívják, hogy: egyéni finomság. — Mi? — No tudja . . . Es ezzel a nagybácsi kezével fejére mutatott, kifejezve, hogy öcscsének az esze van megzavarodva. * * * Következtek a képviselő választási mozgalmak, a bácsi izgatottan jár-kel szobájában, egyszerre jönnek neki gratulálni, hogy a szavazat megtörtént s megválasztották országos képviselőnek, nem őt, hanem az öcscsét. De ebből a meglepetésből még fel sem ocsúdott, mikor meghívást kap az öcscsének a lakodalmára, az elvette azt, akit ő akart megkérni. Nem sokára benyit hozzá maga az öcscse. Üssön meg a menykő, hogy mersz elibem jönni? No de ha már itt vagy, hát Isten hozott. Ugyan mond meg: ha valakinek se esze, se pénze, se szive, se tekintélye, se semmije a világon, hogy bir ennyire menni, hogy megválasztják s még hozzá a megye legszebb leányát is elkapja. — Jaj kedves bátyám, az egyéni finomság! Romolj meg, azért is túl teszek rajtad, megmutatom, hogy különb gyerek vagyok, mint te, kifizetem az összes adósságaidat, mert tudom, hogy a választási költségek és lakodalmi kiadások miatt van néhány váltód. — Drága bátyám, ezt nevezem én aztán igazi egyéni finomságnak. Jöjjön kebelemre, soha el nem hagyom! Magdolna. Ismerik önök az e . . . . i Magdolna históriáját ? Ki tudná, ki ismerné, mikor a szent képek némák, hallgatagok. Elmondom. Érdemes meghallgatni ezt a tragédiát. I. Az e . . . . i templom oltára fölött most is ott ékeskedik Szt. Magdolna képe. A kis egyszerű, majdnem csupasz falusi templomnak egyetlen ékessége az a kép. Messze földről is eljönnek a zarándokok, hogy megbámulják ezt a festményt. Csak egy Rafael, egy Murillo ^ festhetett igy.... Á világnak csak legkiválóbb művésze volt képes ecsettel annyi áhítatot, annyi fájdalmat varázsolni egy vászonra. — Ki festette ezt a halhatatlan festményt? — kérdezték a látogatók. A sekrestyés mindig összerezzen s egy könnyűt töröl ki szeméből, mialatt alig hallhatóan motyogja: — Páter Bonifáczius ! Az Isten nyugosztalja meg- ?- Hát meghalt ?- Meg ám a szegény! Mikor megcsinálta a képet, oda térdett eléje, s másnap reggel ott találtuk a kép előtt megdermedve .... holtan .... Szomorú dolog! . . . . mondogatják a látogatók s tovább haladnak ........ ír. Pedig nem csak ennyiben van a dolog. . . Én is megnéztem a képet s kiváncsi voltam a történetére. Tudtam, éreztem, hogy ennek a bámulatos alkotásnak nagy története lehet, s nem került nagy fáradságba, hogy megtudjak mindent. Bonifáczius páter a nagy kolostor lakója volt. Nem tudta senki a másik nevét, csak azt tudták, hogy művész ember lehetett, mert egy festékes ládán, tányéron és ecseten kívül mást nem hozott a kolostorba. Bonifáczius páter nagyon szótalan volt. A miséken kívül alig hallották őt beszélni, akkor is csak halMár leakart telepedni, midőn hirtelen férfias mély hangon nagyot köbintettem. Ejnye Hánikám, de megvastagodott a szavad, - s leült az ágy szélére. E pillanatban, mintha álomban -történnék, hado- názni kezdtem magam körül, s Mózest oldalba találtam lökni. — lláni, látod, te most voltál hozzám kicsit goromba, ezért kikapsz. Azonban mielőtt kikaptam volna, harsány hangon kiáltottam:- Besetzt!!!- Aj váj! ez nem a Háni hangja! Hol vagyok ? mi történt itt? Hánikám! Hánikám! hol vagy? Itt vagyok Mózsikám melletted, mi kell? — Dehogy vagy mellettem, én itt állok a szoba közepén !- Jaj aj aj! hát akkor ki van az ágyamban?!- Mindjárt megtudom Hánikám, várj csak. Gyorsan közelitett élete párja felé s ama bizonyos bajuszt keresgélve s ráakadva rángatni kezdte. — Besetzt!!! kiáltott fel Pista.- Gyertyát! hamar gyújts gyertyát Mózsi. A gyertya világánál kilünt a tévedés. Lett patába. Háni sopran hangon jaj vécékéit, tenor hangon pedig óbégatoft Mózes, felkaczagtam én alto hangon s Pista barátom bele morgott bassus hangon és kész volt a quartett. Lett ebből oly hangzavar, mely a kevésbbé zenére termeti füleket is megbomlasztotta volna. A szobiban nem lel letett maradni s aludni t. vábli. Kelöltözve lei-, mentünk barátommal az állásba. Egy árva csárdába az utón beszállnak, És illatos szénán szépen szundikálnak. Hajnali négy órakor már talpon voltunk, hogy uhuikat folytassuk. Mózesnek megfizettünk, mindazonáltal szerencsés utat nem kivii.nl. Ennek daczára azonban reggeli ú órára mégis szerencsésen elértük czélunkat. Csizmát vikszbl s derül mindkettőnek kedve, Bevonulásukat tartják ők Füredre, . A vikszolás állott pedig abból, hogy megmostuk csizmáinkat a Balatonban, mely művelet után szép vörös szint kaptak. Füred nagyon kedves hely; szép épületei, kellemes sétáló helyei, nagyszerű vidéke, felséges kilátása, kitűnő levegője, rendkívül jó hatású savanyuvize, fürdője, de csak maga a szép Balaton s csodás hatású vize legelső rangú fürdőhelylyé classificálják. A kút körül csoportosuló elegáns hölgyek és urak társaságában mi is megittunk pár pohár savanyuvizet, a mi rendkívül jól esett; de ily finoman öltözött fürdővendégek közt csakhamar kénytelenek voltunk magunkat elszégyenelni, mert bizony mi nagyon gyűröttek, porosak és kopottak voltunk, a mi természetes. Sóhajtottam is, miért nem küldtem előre magamnak klakkot, frakkot, lakkot! Milyen jó hasznát venném, a többi uracsok módjára hogyan feszíthetnék! De sajnos, a klakk-frakk-lakk otthon pihent a ruhaszekrényben. Ösztönszerűleg eloldalogván a népes helyről, felkerestük a Kisfaludy Sándor szobrát, hol senki sem volt. itt megpihenve tanácskoztunk a további teendők felett, azt egyhangúlag kimondván, hogy pénzünk fogytán van. E közben a hajóállomáson csengettek. Ilivtam utitársamat, nézzük meg, mint indul, halad s tűnik el a gőzhajó Siófok felé, ez érdekes látvány lesz. Pista fáradtságról panaszkodott s nem jött; de biztatott, hogy csak menjek, ő várni fog rám mig visszajövök. Aztán csengetni Imii nézvén Kisfaludyt, Mig ő odaürarad, a diák ellódit. így történt. Fél óra múlva a hajóállomástól visszatérve a szoborhoz, Pistát nem találtam ott. I lövői ?— leli Kerestem mindenütt, összejártam az egész Füredet és környékét, nem leltem sehol. Megugrott Iölein. Hogy miért? — Maga sem tudná megmondani. Talán a vén asszony miatt?... ül Harsamat feltalálni nem tudván, elhatároztam: minisem egyedül kóborogjak, inkább hazamegyek, kiöl öltésből délelőtt tizenegy óra
