Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-02 / 36. szám

került kövér embert mutatott be Kövessy (Zsupán) s ha olyanra tudna meg sz éles edn i, akkor valóban el kellenek hinnünk, hogy ideálja a „szalonna s a kövér malac/.“ Sikerült coupléjára a közönség lelkes és frenetikus tapsa volt a válasz, a minek csak az el- költetlen vacsorára emlékeztetés vetett végett.

Nyíregyházi (Barinkai) jó dispositióban volt, de ajánljuk, hogy kissé lassabban beszéljen, mert gyorsan kimondott szavait alig voltunk képesek megérteni. Havasi (Carnero) már jobban is játszott s ezért nem elégített ki bennünket; Tisztái (Gábor diák) is emlékeztetett az iskolai szavallatokra.

Az összevágó játék, a rendezőt s a sikerült karok a karmestert dicsérik. Csatlakozunk mi is egy kipróbált s tapasztalt ismerősünk azon kijelentéséhez, hogy csekély hiányokat leszámítva, az előadás becsületére vált Sághy színtársulatának s a szereplők beválnak nagyobb színpadra is.

Szerdán, csütörtökön két vígjátékot illetve bohózatot láttunk. Előbbi napon a „Sabin nők elrablása“ bohózat, utóbbin a „Két Róbert“ ez a régi, de jó vígjáték ka- czagtatta meg a nem nagy számú közönséget. Mind a két napon uj jelenség volt a színpadon Szapáry Janka. Megjelenése kellemes, játéka természetes és fesztelen volt s igy kielégített mindenkit.

Á g li Ilona (Irma) a fiatal kiváncsi menyecskét oly természetes hűséggel játszotta, hogy nem egy uj házas férj emlékezetében idézte fel a nem rég múlt' jeleneteket .... otthonról.

S á g h y n é (Borbála) már a megjelenésnél kitüntette, hogy a kalapot ő hordja a fején s őszintén megvallva sajnáltuk a férjem és vöm uramat.

B á n h á z i Teréz (Róza) a confidens szobaleányok valóságos mintaképét tüntette fel s megmutatta, hogy nemcsak operettekben állja meg a helyét, de a vígjátékok sikeréhez is tetemesen hozzájárul. Hevesi (Bányai) sikerült professort, Kövessy (Rettegi) kaczag- tató színigazgatót, V e s z p r é m i (Endre) diserét szerelmest, S z i n a y (dr. Szilvássy) nyugodt vérü orvost, Havasi (Marosán) szögletes bőrkereskedőt mutatott be. Hogy a furcsa jelenetek kaczagtató hatást idéztek elő, mondanom sem kell, de a derültség foka még sem érte el azt a magasságot, mint csütörtökön a „Két Róbert“ előadásán.

Ha a „Clzigánybáró“ sikerült est volt, ez méltán sorakozik hozzá. A több mint 2 órán át tartó nevetés már majdnem fájdalmas görcsöket okozott s e derült kedélyben szereplők és közönség egyaránt osztoztak.

Kövessy (Róbert) rövid szerepe daczára a ka- czagás czélpontja volt s nyílt jelenetben kihívták. M o ó r i (Gipson) részegségi jelenete is sok megérdemelt tapsot kapott s őt is visszahívta a szűnni nem akaró taps. Nem tudjuk kit dicsérjünk meg különösen s épp oly kevéssé tudunk korholni, mert alig találtunk korholni valót. —n.

Városi és vidéki hírek.

— Személyi hírek. Húz el la Mátyás kir. aljárásbiró szabadság ideje leteltével hivatalát újra elfoglalta. — Krenedits Ferencz siketnéma intézeti tanár hosszabb — továbbá Niki tits Sándor káptalani ügyvéd 14 napi távoliét után visszaérkeztek.

= liöazönet-iiyilvniiitus. Schuster Konstantin megyés püspök úr ő nagyméltósága, a verőczci ev. ref. egyházközség iskolája fölszerelési költségeinek fedezésére 30 frtot azaz harmincz o. é. forintot adományozni kegyeskedett. A nemes gondolkodású magyar főpap jó szivének fényes tanujele eme kegyes adakozás ! — melyért a verőczei ev. ref. egyházközség preskegyelmedre, jó uram, de miránk volna a legjobb, a kik itt lakunk.

Ejnye de szójátékos ez az ember, gondolám, próbáljuk meg kiforgatni.

— De jó barátom, ha a fogadó csak akkor volna jó, ha olyan jó lenne, mint kend, úgy nem sok jót látok a dologban; mert a hol jómódú, joravaló emberek laknak, ott jó vendéglőnek is kell lenni s ha a korcsmájok nem jó, ebből józan észszel azt lehet következtetni, hogy kendtek sem jók.

Nem jó utón jár, jó uram, jó éjszakát.

— Ha az ut nem jó, a melyen járok, jó atyámfia, az megint csak a kendtek hibája, nem az -enyém, -— miért nem csináltatták jobbra!

— Elég jó az jó embernek, adjon Isten!

A korcsma ivószobája hosszú asztalok s lóczákkal volt bebutorozva. Ágy sehol. Inni volt bor, enni semmi. A korcsmárost Mózesnek hívták. Kívülünk még két vendéget láttunk, két parasztembert. Egy négyszegletű boros üveg már le volt fektetve előttük az asztalon, jeléül, hogy üres, s figyelmeztetőül, hogy a ki még szomjas, hozasson.

Mi szomjasak és éhesek voltunk. Az eczetes bor s a nagy nehezen nyújtott fekete kenyér mellett Pista csakhamar kibékült velem. A nyomorúság jó békéltető.

Tizenegyre járt az idő.

— Hej Mózes, van-e vendégszoba ?

Az nincs, — feleié a korcsmáros egykedvűen.

— Hát mi van ?

— Mi végre? mi czélra?

— Aludni.

— Itt vannak a lóczák meg az asztalok; nagyon jól lehet rajtok aludni, ha az ember fáradt és álmos.

— Nagyon kemények ezek, Mózes, feltöri a derekunkat. Talán van rá matrácz ?

— Az még magamnak sincsen.

— Szénája csak van idehaza,—. szólt közbe Pista.

— Van, talán a padláson ágyazzak?

Néni, az állás alatt, jegyzé meg Pista, szabad levegőn, jó illatos szénán esik a legjobb alvás.

Nagy lesz ott a levegőjárás,. barátom, azt én ki nem állom, veiéin ellen, — mégis csak jobb

biteriuma általam és velem együtt fejezi ki az őszinte köszönetét.

= Helyre ignxihis. Lapunk múlt számában a papi lelki gyakorlatokon résztvevők közül tévedésből kimaradt Kämmerer Ferencz verőczei plébános neve, mit ezennel helyre igazítunk.

= A vitézi logy]iiii:isiiiiuh;&ii a beiratások múlt hó 29-én vették kezdetüket s 31-én befejeztettek. A Szentlélek segítségül hívása.szept. 1-én tartatott meg.

= Helyisegek Atadftsa. A rendőri helyiségek aug. 25-én adattak át a városnak, azokba a rendőrség tényleg lie is költözködött. A szép helyiségekbe azonban nem illik a szegényes bútor.

= Iskolai liir. A váczi statusquo izr. hitközségi iskolánál az 1888/89. iskolaévi beiratások f. évi szeptember 2, 3. és 4-én d. e. 8—10 óráig a község tanácstermében Natonek Dezső iskolaszéki jegyzőnél lesznek. A rendes oktatás szept. 9-én veszi kezdetét.

= A semiBiáriiim lótszííma ez évben 55 papi és 13 tápintézeti növendékből áll. Az elöljárók és szolgaszemélyzet hozzáadásával 84 személy ellátásáról kell naponta gondoskodni.

= Bír. Sé«la Ernő esztergomi szentszéki jegyző Esztergomba visszaérkezett s lakását a primási palotában elfoglalta. Azok a hírek tehát, mik az egész országot bejárták, teljesen alaptalanok.

= A impoövcltfékcii a szent gyakorlatok f. hó 28-én délután 5 órakor vették kezdetüket s tegnap az esti órákban értek véget. A szentgyakorlatokat itt is főtiszt. F 1 ó d u n g József jézustársasági atya vezette.

= Háláló/. ás. Vincze János, Vincze Károly és neje szül. Májer Anna, valamint gyermekeik: Irma, Margit, Erzsi, Anna, úgy maguk, mint rokonaik nevében fájdalommal megtört szívvel jelentik forrón szeretett és felejthetlen édes anyjok, napa- és nagyanyjuknak özv. Vincze Ferenczné született Tót-Sóoki Sóoky Juliannának folyó hó 26-án, reggeli 1 órakor, 79 éves korában — tüdő vizenyőben — rövid szenvedés után történt gyászos kimúltál. A megboldogult hült teteme folyó hó 27-én, délután 5 órakor fog a galambutezai Monszpart-féle házban beszenteltetni; drága hamvai pedig folyó hó 28-án délután 5 órakor fognak az alvárosi temetőben örök nyugalomra tétetni Az engesztelő szent mise áldozat, a megboldogult lelki üdvéért folyó hó 29-én, délelőtt 10 órakor fog a Mindenhatónak a székesegyházban bemutattatni. Váczon, 1888. évi augusztus hó 26-án. Áldás és béke lebegjen áldott hamvain! — A koporsóra a következő koszorúk voltak téve: „Forrón szeretett édes anyjának“ — fia János. — „A legjobb édes anyának“ —- fia Károly. - „A legjobb anyósnak“ — menye Anna. — „Szivből szeretett nagymamánknak“ — unokái Mariska és Margit. — „A legszeretőbb nagyanyának“ — unokái Erzsi és Anna.

= (Lopás. Tóth Lajos hajdu-szoboszlói illetőségű szürszabó-segéd Kmety János mesterétől 8 frt értékű szürposztó darabot és egy 7 frt értékű kész szűrt lopott el s azonfelül egy 6 frt értékű ezüst órát is tulajdonított el egy társától s azután megszökött. A szűrt és a posztót Vácz-PIartyánban adta el 4 írtért H o r g á s z Istvánnak. A pesti vásár alkalmával elfogták, mit a városkapitány megtudván, felhozatalát kérte. A nagyváradi kapitányság is köröztette őt egy 75 frtot érő arany óra eltulajdonítása miatt. Tóth Lajos már egyszer állt a törvényszék előtt s akkor 1 évi börtönbüntetésre ítéltetett. Jelenleg már Váczon van s legközelebb át fog adatni a váczi járásbíróságnak.

= Aljra oltásra kötelezi a törvény 7 évtől 12 évig az iskolába járókat s az illetők tartoznak az újra

volna szobában, ágyban aludni. Ugyan jó Mózesem, mondja csak, lakszobájában hány ágy van?

— Kettő, egyikben én alszom, másikban a feleségem, a Háni.-— Nos tehát Mózes barátom e szerint minden nagyon jól van. Tegye meg azt a szívességet most az egyszer és szoruljon össze a feleségével, a másik ágyat pedig engedje át nekünk.

— Az nem lehet.

— Miért nem?

— A Hánikám nagyon szégyenlős, tudja kérem, még csak féléves asszony.

— Nincs önnek spanyolfala?

— Mi az?

— Hát tudja no, spanischer Wand!

— Ahá, igen, — az nincs.

— Vagy valami nagy ponyvája.

— Az van.

— Tehát válaszsza ön kétfelé a szobáját ponyvával .

— Nem lehet.

—- Miért nem.

— A ponyva nagyon lukas, átlátni rajta.

— Édes Mózes, hallgasson rám, a ponyvát helyettesileni fogjuk.

— Mivel?

— Sötétséggel. Nem gyújtunk gyertyát s Hániká- jának nem lesz oka magát szégyenleni. Nemde ez nagyon egyszerű.

— És olcsó, — dünnyögé Mózes.

— Nem kívánjuk ám az ágyat ingyen, megfizetünk érte gavallérosan.

— Gavallérosan? — jó, meglesz minden, a hogy mondani tetszett. Iláni! Háni lében! hol vagy? még a konyhában?!

S elsietett intézkedni.

— Elek barátom, már álmos ? hogy oly nagyon készülődik.- Nincs különben, már fél tizenkettőre jár; ma pedig felkeltünk (respective le sem feküdtünk) hajnali 3 órakor; azt hiszem egy nap 20 órán át talpon lenni, elég.

— En még mulatok az ivóban, hűsít ez az cczet.

oltást igazolni, mert addig a beirat ás csak ideiglenes. Az érdekelt szülőket figyelmeztetjük, hogy jövő szerdáig bezárólag dr. Rákosi Béla saját lakásán naponta tiszta tehén himlővel újra oil. Szegény iskolás gyermekeket minden dij nélkül.

•= Tanév kc/.dctc. A helybeli siketnéma intézetben e hó 1-én tartott meg az ünnepélyes veni- sankte, az intézeti kápolnában. Az előadások e hó 4-én fo gnak meg k ezdő dni.

= (Éjjeli világit át; hol késel? Oly nagy szükségünk volna rá, különösen most, mikor a hold nem fordítja felénk kegyes arczulatját s mi kénytelenek vagyunk sötétben botorkálni haza a színkörből. Mire való az a krajezáros gazdálkodás? Nem kell nekünk kandeláber, nem kell több lámpa, ha úgy sem lesz meggyujtva. Kérjük a hatóságot, hogy mentsen meg bennüket a lábtörés veszedelmétől s adjon világosságot, csak egy kis világosságot.

= Aeta rf ó/.latol t csaló. Irányi Dezső nevű tanítónak vallotta magát egy élelmes csaló, a ki nálunk — átutazásában — könyöradományokat gyűjtött. Ekkor még verőczei születésűnek mondta magát. A rendőrség előtt gyanúsnak tűnt fel magaviseleté s kérdőre vonta őt. Ekkor P i 1 l e r Józsefnek, Mailochból — Gácsországból — valónak vallotta magát. A „Rendőri Közlöny 27-ik számában közölt Kosetz Józseffel nagyon hasonlónak találták s többrendbeli okmány- hamisitáson is rajtakapatván, letartóztattatott. Rendőrbiztosunk saját költségén lefényképezhette,- s kilétének kipuhatolása végett egy-egy fényképét a budapesti kapitánysághoz és a szarvasi járási szolgabirósághoz meg- küldötte.

= Talált pénz. Két fiú volt olyan szerencsés, hogy azt talált, amit sokan szeretnének: százas bankókat. Ezeket Szilágy községének adószedője veszítette el a „Curia“ előtt, az adóhivatalhoz mentében. Útközben észre vette veszteségét s szalad jelentést tenni a kapitánysághoz. Alig mondta cl baját, már beállított a két fiú Klein Dezső és Reine r József s átadták a talált pénzt 817 frt 73 krt. Az adószedő még 22 frtot követelt, a mit azonban később megtalált a zsebében. A fiúk becsületességét mivel jutalmazta meg? . . . Gyanúval. Hát a hála ?

Nyilt-tér. *)

ZEUöszöxiet-a^srll-váas.itás.

Fogadják mindazok, a kik folyó évi augusztus 26-án oly váratlanul és hirtelen elhunyt felejthetetlen emlékű jó édesanyánk néhai özvegy Vincze Éerenczné szül. Tót-soóki Soóky Julianna hült tetemei beszen- telésénél, temetésén és a gyászmisén megjelenni szíveskedtek és becses részvétük által szivünk mély fájdalmában enyhülést nyújtottak, őszinte hálás köszönetünket.

Váczon, 1888. szeptember 1-én.

Vincze János és Vincze Károly.

Nyilatkozat.

Pár szóval szeretnék reflektálni a „Váczi Hírlap“ múlt számában „Színészetünk“ ezimű rovat alatt megjelent és ellenem irányult azon vádra vonatkozólag, hogy Sághy színigazgató előtt a „Curia“ terme bezáratott volna.

E czikkben azt a jó tanácsot adja nekem az illető rovatvezető úr, hogy: „

...............a „Curia“ bérlője jogos alapon áll, ámbátor jó volna axióma gyanánt fogadnia, hogy: „ha valami jogos, még abból nem következik, hogy az egyszersmind szép is!“ A ki

*) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk.

— Minden rendben van uraim, — e szavakkal rohant be Mózes, — Hánikámmal elintéztem a dolgot, kapnak az urak ágyat.

— Nagyon örvendünk.-— De kérem jól megjegyezni, a mit most mondok: gyertya nem fog égni, a mint az ajtón bemennek, jobbra van a mi ágyunk, balra pedig az uraké. Jól meg tetszettek jegyezni?

— Értjük Mózes, mondám az utasítást ismételve, — jobbra önök, balra mi fekszünk. És én teljes tisztelettel megyek is rögtön — balra.

— Jó éjszakát ifjú ur!- Magának is Mózes! Pista, nem tart velem?

— Nem én, még ráérek; még egy palaczk bort Mózes!- Igen is kérem alásan. Hánikám, mutasd meg ennek az urnák az ajtót, aztán eredj te is aludni, már el vagy fáradva. Tehát ifjú ur csak balra.

— Jó jó, balra, nem felejtettem el, szóltam álmosan.

Háni asszony — csinos barna menyecske — megmutatta az ajtót és én beléptem, balra tartva. Sötét volt. Egyedül lévén nem átadottam gyufát gyújtani, hogy egy pillanatra lássam is azt az ágyat, melyben feküdni lesz szerencsém.

Lefeküdtem és elaludtam rögtön.

Mintegy félóra múlva nagy zörejre felébredtem. Valaki a sötétben feldöntött egy széket. Talán Pista jött be? Nem, az a valaki a másik ágyba feküdt. Háni asszony volt bizonyára.

Nem tudtam tovább aludni. Ha az embert első álmából felzavarják, rendesen rósz éjszakája van.

Vagy tiz perez múlva felismertem Pista közeledő lépteit, bár súlyosak voltak. Mózes eczetje úgy látszik nem maradt hatástalanul.

— Jobbra? . . . vagy balra? — tűnődött Pista — átkozott lőre, hogy a fejembe ment . . . hogy is mondta Mózesf.. . balra? .. . igen balra .. . nem! nem balra, bizonyosan tudom, hogy jobbra . . . persze hogy jobbra . . .

(Tréfán kívül vége következik.)

Várföldi Elek.