Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-08-05 / 32. szám
FJöíir.elési ára: évnegyedre ............................1 frt názhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ara: 12 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.............................. 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték 1 menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. j A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Városunk jövője. i. Hagyjuk a múltat. Meddőségét feledjük el s örüljünk annak, hogy a jelen sokat ígér s már nyújt is. Ha a költő szavai »múltadban nincs öröm« nem vonatkoztathatók Váczra, a jelen tevékenysége épp úgy demonstrál az ellen, hogy: »jövőd- ben nincs remény.« Igen is van! Ez nem képzelődés, ez tény! Vagy csak szalmatűz volna az, a mi városatyáinkat hevíti, lobbanékony tüneménynek kel- lenék-e mondanunk, hogy városunk képviselőtestülete őket előrehaladásukban erélyesen támogatja? Nem hiszszük. Sőt abban a meggyőződésben vagyunk, hogy e lelkesedés és tevékenység csak kezdet, mely évről-évre fokozódni fog. Nézzük csak a jelent s tapasztaljuk, hogy az 1888. év aranybetűkkel irható be városunk történelmébe, Évtizedek múltak el, a miknek összes eredménye nem ér fel a jelen év utolsó negyedével. Legszembeötlőbb a haladás az építkezéseket s városunk csinosítását illetőleg. Kinek köszönjük ezt? Nem engedi meg lapunk pártatlansága, hogy egyes egyéneket dicsérjünk, ők maguk sem kívánják ezt tőlünk, sőt tán rósz néven is veszik, hogy érdemül tudjuk, be nekik azt, a mit ők kötelességüknek tartanak. De nem hallgathatjuk el, hogy a csinosítást illetőleg, erélyes községi képviselő- testületünké az érdem s hogy az építkezési bizottság, különösen annak elnöke Dr. Frey singer Lajos — a kié a főérdem — valóban any- nyit tevékenykedtek s tevékenykednek még ma is, melytől a nyilvános elismerést megtagadni nem lehet, nem szabad.' Az ő összmüködésük megteremtette a felsö- plebánia templomtól a »Nagybid»-utczáig terjedő útnak, továbbá a »Vásár«-utczának jó kövezését koczkakövekkel a lehető legrövidebb idő alatt. Járdánk járhatóvá tétetett, csak néhány dúsgazdag háztulajdonos a »Gasparik«-utczában vonakodik még — nemcsak a közönség kényelmének, de a város szépítésének érdekében is, — eleget tenni kötelességének. A gőzhajó állomáshoz vezető utcza — mely nyáron por- télen sártenger volt — igen jutányos áron elkészült s nyitva áll a közlekedésnek. A Gállik-féle magtár melletti lépcső, melynek eltávolítása majdnem 17 évig húzódott, most távolittatott el, miután helyettes polgármesterünk Korpás Márton tanácsos —a ki e rövid három hónapi időn át a város szépítésére eszközölt munkálatok gyors keresztül vitelét fárad- hatlan buzgalommal, kora hajnaltól késő estig, előmozdította — erélyességével minden további halogatásnak útját szegte. A városház átalakítása befejezéshez közéig. Rövid idő alatt évek mulasztása lett helyreütve. Örömmel valljuk be, hogy a jelen körülményekkel általában meg lehetünk elégedve. Ha hivatalnokaink évtizedek előtt ennyi buzgóságot s tevékenységet fejtettek volna ki, mint a jelenlegiek, manapság versenyre kelhetnénk hazánk provincziális városaival. Ha az a »nem bánom én, apámnak jó volt, nekem is jó« féle gondolkozás már abban az időben leélte volna magát, mikor még aránylag kevés pénzzel sokat lehetett keresztül vinni, akkor...................... De hagyjuk a múltat. A tervbe vett szépítések s városunk rendezése, a mai gyorsabb korban hamar befognak teljesedni, ha ................lesz pénzünk. Vessünk számot evvel a körülménynyel s legyünk óvatosak a tovább haladásban. Városunk lakossága évről-évre vesztette el jövedelmi forrásainak legbővebbjét, szőlőjét. A rohamos pusztulásnak ma még jobban érezzük a hatását, mint az előző években. Van-e reményünk, hogy helyette más forrást fogunk találni ? Hiszszük, de nem állíthatjuk. Tény, hogy szőlőink elpusztulásával adózó alapunk lett megtámadva, hogy ennek következményei évekre hatnak ki. A jövedelem csökkenésével az adóképesség is csökkent, mig az igények növekedtek. Honnét teremteni elő azt a pénzt, a mit a phylloxera — szószerint — megevett? Minő irány felé tereljük lakosságunkat, hogy boldogulhassanak s maguknak lehetőleg könnyű életmódot biztosítsanak és a terheket még is elbírják ? Azt hiszem városunk intéző körei a helyes utat találták el, midőn nemcsak a szépség, de a haszon kedvéért is külsőleg emelni törekesznek városunkat. Valóban ezt tartjuk mi is az első teendőnek s bár kénytelenek vagyunk polgártársaink adózó képességeire tekintettel óvatosságra inteni, még is azt óhajtjuk, hogy bár már készen volnánk minden építkezésünkkel. Plutq, A pécsi kiáliitás. Rövid időközökben megújulnak a munka ünnepnapjai ; a nép ünnep napok, melyek az emberi ész és kéz összetett munkásságainak eredményeit di- csőitik. Három éve, hogy az ország fővárosába vonzotta az ország lakosságát az a nagy ünnepnap és néhány hét múlva Pécs, az ős királyváros fogja kebelére fogadni az ünneplők ezreit. Ott is a munka fog ünnepet ülni. Plogy milyen jelentősége van az ünnepnek arról már talán nagyon is sokat Írtak össze. De hogy tulajdonképen mennyire túlszárnyalja e jelentőség azt amit érzünk, sajnosán kell utón útfélen tapasztalnunk. Pedig a szomorú viszonyok éppen oda irányoznák figyelmünket, ahol legalább egy pillanatnyi megnyugvást kellene nyernünk. Mezőgazdaságunk minden erőmegfeszitések daczára és a tények tagadása daczára hanyatlik s ott kellene keresnünk a vigaszt, ahol a föld terményeinek érA.VACZI KÖZLÖNY'TARCZÁ A Etikett. A mama szólt: »Édes leányom, Okos légy s győzd le már magad. A szerelem vaksága, hidd el, Tévútra vitt már sokakat. Fontold meg jól minden dolognál, Mit szól a világ rája majd. Azért minden úgy jó csak, ha annak Nincs semmi kifogása rajt’. Kövesd hűn az ő parancsát: Szeress, midőn megengedi, S bár szived megszakad a bútól, Vidám mosolyt mutass neki.« Te megfogadtad a tanácsot Éber vagy, óvatos, hideg. A bókból és nyájas mosolyból Egyformán jut mindenkinek. Hogy törik magukat utánad A férfiak! ... És az alatt Az, kit te is szeretni tudnál: Nem is néz rád s tovább halad. Reviczky Gyula. Fürdői csevegések -— itthon. Kirándulás a magas Tátrába. * I. Városunkban elég különlegesség van ugyan, (fi; hát miért ne lehetne egygyél több? Miért ne Írhatnánk mi fürdői csevegéseket itthon s miért ne képzelnők, hogy olvasóink gyönyörködve olvassák nagyokat ásítva közbe-közbe? Ha már az a fatális eset ért bennünket, hogy a Tátrafüredről Ígért csevegés bennünk fagyott, s csak akkor engedett fel, mikor Vácz melegebb levegője érintette, feleljünk meg elvállalt kötelességünknek s a holt saisonban segítsünk unatkozni itthon. Zárjuk be az ablaktáblákat üljünk egy jeges ládára, hunyjuk le szempilláinkat s képzeljük, hogy Tátrafüreden vagyunk. A Naszál a Lomniczi csúcs miniatűr kiadásban; a városunkból felszálló poron keresztül úgy tűnhetik fel kimagasló orma, mintha ködpárák kergetnék egymást (1) 600 méter magasságban. A Szendehely felé eső végorom a Kriván s e kettő között meredezik égnek a nagy tömegű Bástya, az életveszélyes Gerlachfalvi s a legköny- nyebben megmászható Nagyszalóki csúcs. Gondoljuk most, hogy a hőmérő -f- 8° R. mutat s az elmúlt éj leple alatt a szeszélyes időjárás fehér lepellel vonta be a Tátra kinyúló ormait, a miken a felkelő nap sugarai ezerszeresen megtörve tükröződnek vissza s előttünk áll a julius S-iki panorama Poprádról szemlélve. A kép érdé kés, de dideregtető s a téli kabát hiányát nem csekély mértékben érezzük. Ez azonban semmitse von le a táj nagyszerűségéből s bár a nyári ruha egy kissé kényelmetlenül érzi magát, oly lelkesüllt- séggel magyarázunk, hogy bensőnk kimelegszik s szavainknak nyomatékot fogvaczogásunk kölcsönöz. Ugy-e bár uraim lehetetlen ily körülmények között a „Váczi Közlöny“ számára csevegéseket írni ! Kn is úgy gondoltam. Kocsink egyhangúan dübörög a jó utón s át menve Felkán nyújtogatjuk nyakunkat, hogy Tátra- füredet . . . közelebbről láthassuk. Fáradságunkat nem koronázza siker. A fenyvesek körül ki-kicsil- lan egy-egy ház, de az egészről még nem alkothatunk magunknak fogalmat. Kocsisunk biztat, hogy másfél óra múlva ott leszünk, mi pedig bízunk, 'hogy addig meggémberednek tagjaink. S mind a kettőnknek alapos a bizalma. De ime egy sugár érint bennünket s a jótékony meleg borzongatásra készteti tagjainkat. A köd mögül barátságosan néz felénk a nap s örömmel tapasztaljuk, hogy júliusban a Kárpátok alján is épp oly hevesen égetnek sugarai, mint otthon Váczon. Nagyszalókon a „Hotel Weszter“ (legalább magyaréi is Írták volna oda) csalogat, de még rózsái sem bírnak ránk vonzerővel. Igaz, hogy minálunk szebbek azok sokkal, mint itt. Az éles levegő pirosra festi szirmaikat s a beteges sárgaság nagy ritkán észlelhető, épp úgy, mint pirosra festi az emberek sápadt arczát is; de ebben a pi- rosságban hiányzik a vonzó melegség s talán illata sincs afmak a rózsánakA falun túl beleérünk a fenyvesbe. A hideg szellő elől azt hittük menedéket fog nyújtani a falombja, de csalódtunk. A tülevelek közt átsurran az éles levegő s szurkál a ruhán keresztül is. Majdnem boszantó ez a folytonos hidegség, a mely ellen nem tudunk védekezni. Szinte örülünk, mikor Ó-Tátrafüreden leugorhatunk a kocsiról s igazán komikusán nyújtogatjuk lábainkat és karjainkat, hogy a mozgás által némi melegséget idézhessünk elő bennük. Körülvesznek a „vezetők,“ kik kötéllel, bottal vannak felfegyverezve s boszusan állnak félre mikor megtudják, hogy nincs szükségünk rájuk. Előttünk érkezett még két kocsi vendég Késmárkról, azoknál sem voltak szerencsésebbek. Nincs 03t
