Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

Valóban, midőn pár hét előtt ezen munkáskezektől nyüzsgő és tenyészettől üdülő gyönyörű telepet megtekintettük, első pillanatra majd azt hittük, hogy szemünk előtt, mint egy álomszerüleg Hollandiából egy tiszta szép tájkép vonul el egy pillanatra. Csak mikor gondosabban figyelemre vesszük e mozgó alakokat, szép tüzü szemeikkel, piros egészséges szineikkel, csontos felsudarló termeteikkel, akkor kezdünk eszmélni és meggyőződni, hogy ez nem Európából kölcsönzött kép. Ez a mi csontjainkból való csont, vércseppjeinkből eredeti csepp. Egy uj szerényebb, munkásabb, értelmesebb, edzettebb, fejlődtebb nemzedék, mely szilárd, de nyugodt lépésekkel megy a jövő felé. Ezek az első ébredők, kiknek kalászaik korábban érők és dúsan fizetőbbek. Mi a városi képviselőtestülettől vártuk és reményiettük, hogy a nép érdekében alapos és sikeres intézkedéseket fog tenni, anyagi és gazdasági fejlődésére, holott a nép maga mutatja meg, a tenni és gondolkodni nem szerető álmos atyáknak az ébresztő példát, melyre ocsúdniok kellene.

A példa csakugyan ragadni kezd szórványosan mindenfelé. Ha sétáinkat a főutczán a kőkapu felé irányitjuk, nem egy alkalommal, nem egy ház előtt látunk rozzant lábú faszékeket a kapu elé kitéve, mely egy salátafej, purécsomó, vagy más egyéb zöldségfélék vannak kikötözve, melyek azt hirdetik, hogy ezen háznak lakói a maguk kisebb darab házi kertjeiket ma már fokozottabb utánalátással mivelik. A néhány ölnyi terjedelmen már nemcsak annyit miveinek, mely saját háztartásuk szükségleteit fedezi, de feleslegük is marad, melyen szívesen elárusitanak.

A példa még tovább is fog ragadni, ma biz tosan mondhatjuk, hogy mint a lejtről megindult jármű, bár mennyire kötözzük is össze kerekeit fel- tartózhatatlanul halad előre. Többé nincs szükség e tekintetben lanyhatag közigazgatásunk tépelőd- zéseire; népünk egészséges és okos, ösztöneinél túl fogja szárnyalni talán még a mi vérmes rémé nyeinket az alapgazdaság üzemeiben. A túltermelés pár év alatt okvetlenül be fog állni, ha a nép munkáját okosan vezérlő kezek nem szabályozzák. A elmulaszthatatlan árcsökkenés csüggesztő vissza hatással fog lenni földmives népünk szorgalmára, kivált midőn tapasztalni fogja, hogy megfeszített munkássága daczára össze kell roskadni a terhek alatt, melyek vállaira nehezednek.

Itt az ideje, hogy a szorgalmas kezek a munkafelosztás helyes alkalmazása által irányittassanak minél több ágazásu munkásságra. Itt az ideje és már most kell gondoskodni arról is, hogy ne csupán oly zöldségfélék termesztessenek, melyek rögtöni felhasználást igényelnek, hanem olyanok is melyek a kereskedelem használatára feldolgozhatok.

Szükséges intézkedéseket tennünk a mezőgazdasági és házipar oly mérvű meghonositására, hogy ezek a kerttermelés termesztményeit ügyesen feldolgozva annak értékét kellőleg kihasználják és sokszorosítsák. Oktatást kell népünknek nyerni, hogy zöldbabját, zöldborsóját, paradicsomját, répáját úgy el tudja tenni, hogy azok a kereskedelmi forgalom követelményeinek megfelelve elárusitha- tók legyenek. Meg kell tanítanunk az iparos kezeket számtalan gyümölcseinknek izekké és lekvárokká való feldolgozására, hogy azok tisztességes jöve- gelmi forrásokat nyújthassanak. Meg kell szoktatni kereskedőinket, hogy szükségleteiket e tekintetben a helyi piaczon fedezzék !

A fegyencz ipar.

(K. U.) Az „Iparügyek“ czimü folyó irat f. é. febr. 5-iki számában Olaj F. ipartestületi elnök és Bo- rosy F. jegyző aláírással megjelent egy czikk, melynek czime „Visszaélések a fegyencz iparűzés körül“, a melyben nagyobb részt a kisiparosok részéről foglaltatnak panaszok a váczi fegyenczipar ellen. Rövid tartalma abban összepontosul, hogy a kormány a dédelgetett fegyencz iparral az ipa rosok ellen megölő versenyt támaszt; czikkeit mintegy 25 — 40°/0-al olcsóbban állítja elő s a fegyházakban ezrivel neveli a kontárokat. — Áttér a 8 iparágra u. m. az aranyozó, asztalos, czipész, harisnyakötő, kerékgyártó, kovács, kosárfonó, és lakatos iparra, s pontonkint igyekszik elősorolni azon hátrányokat, amit ez által a helyi iparosok szenvednek, az képezvén legnagyobb sérelmüket: hogy a fegyházban egész gyártmányok készülnek.

Méltányosnak látszik e panasz, s mindenesetre az is volna, ha a dolog ekkép állana.

Megengedem, sőt elismerem, hogy akkor nemcsak a váczi, hanem némely vidék iparosai is méltán panaszkodhatnának, hogy az országos fegyintézetekben és a törvényszéki fogházakban kifejtett ipar saját iparos tevékenységükre káros hatást gyakorol; mert különösen a laikusok előtt nagyon kézzelfoghatónak látszik azon érvelés, hogy ott nem számittatik se adó se lakbér, s igy a korlátlan iparűzést a megélhetés nagy kérdése nem terheli.

Vegyük tehát bonczkés alá, hogy mennyiben áll ez és bir jogosultsággal a váczi orsz. fegyintézet iparüzletére nézve az egész város jólétének szempontjából, valamint annak ellenében.

E fegyintézetnél az igazságügyminiszterium azon szempontból indult ki, hogy az intézeti igazgatóság, mint kormány közeg a rabmunka által készített iparczikkek elárusitásával a helyi iparosokkal versenyre ne lépjen.

Fezéiből a nagyobb iparágakat vállalkozóknak adta ki, kivéve azon iparczikkek előállítását, a melyek házi szükségletet képeznek, úgy ezen intézetnél, mint más kormány közegeknél.

Ilyenek a fogházőrök, hivatalszolgák ruházata és a börtön felszerelések.

Bármennyire szivén viseli az állam a kisiparosok érdekét, a hazai- és háziipart: mindazonáltal meg kell engednünk, hogy ha a házi szükségletet, a mely nagy egyöntetűséget és pontosságot kíván, kis iparosok által akarná fedeztetni, ez csak nagy időveszteséggel és ráfizetéssel volna kivihető.

Erre nem találunk példát a külföldön sem Franczia,- sem Német,- sem Angolországban.

Ami pedig az egyéb iparágakat illeti, azokat éppen azért adták bérbe, hogy a kormány saját közege által a helyi iparosoknak versenyt ne csináljanak.

A bérbe vevők mind nagy ezégek, a melyek raktáraikat nagy központokban rendezték be.

Ha a fegyintézet házilag kezelné ezen iparágakat, nagyobbrészt a helyi piaczra volna utalva.

Adminisztratív jellege nem engedné, hogy áru közvetítéssel is foglalkozzék.

Most az intézet termel s a vállalkozók közvetítenek. Mi történnék ellenesetben? Beállana a túltermelés, elözönlené piaczunkat a fegyintézeti ipar, lemenne a czikkek ára s csakugyan bekövetkeznék ama 25 — 40°/oelengedése, a mi elzsibbasztaná s lehetetlenné tenné a kis iparosok versenyét!

Hogy tárgyilagosabb legyek elősrolom ezen iparágakat és statisztikai adatokkal fogom állításaimat igazolni.

Ezen iparágak tehát a kövntkezők:

1. A rostafonók. A vállalkozó Kollerich Pál és fia budapesti rosta fonó gyár tulajdonos. Szerződésük tart 1879—1888-ig. E munka egészen félgyártmány és a helybeli iparosoknak semmi versenyt sem csinál.

2. Az aranyozók. A vállalkozók Pfahn Károly és fia váczi lakosok. Szerződtek 1881 -1890-ig aranykeretek és aranyozott léczek előállítására, mely utolsók félgyártmányok. Áruczikkeiket az ország déli vidékein, továbbá Szerbiában és Romániában értékesítik. Városunkban ezen czikkek kevéssé keresett volta miatt nem képesek nagyobb versenyt előidézni a helybeli iparosoknak, kik aranyozott léczeket nem is készítenek.

3. Lakatos és bádogosok. Bérlő Ehrlich Gusztáv Budagesti vaskereskedő 1881-től fogva. Nagyobbrészt félmunkákáat csinálnak, takaréktüz- helyek és azok csöveinek előállításával. Lakatosok ugyan, de zárakat, kulcsokat ajtó és ablakvasalásokat nem készítenek. Gyártmányaik budapesti raktárukba szállíttatnak és az ország minden részében nagy kelendőségnek örvendenek.

4. Kötszövők. Előbb Leichtner Benővel, most az első magyár-szövő s kötő-gyár társasággal köttetett a szerződés 1883-tól 1893-ig. Készítenek gépszövéssel harisnyákat, keztyűket, nadrágokat és alsó ingeket, melyek eddig csak a külföldről importáltattak. Ezek tehát egyáltalában nem csak a helybeli, hanem még a fővárosi iparosokkal sem csinálnak versenyt, de igenis a külföldről importált czikkekkel, a mi már magában véve hazafias kötelesség.

5. Asztalosok. Dósa testvérek budapesti asztalos és bútorkereskedő ezég a vállalkozó, szerződése 1884 tői 1894-ig tart.

Összes áruit a budapesti raktárba szállítja és ott árusítja. Versenyt helyben már azért sem csinálhatnak, mert a váczi úri lakosság már nélkülök is Bpesten szerzi be butorszükségletét, javításokat pedig nem vállalnak el.

6. A taliga gyár és a kerékgyártó ipar keretébe vágó goromba famunkák készítése. Most Neu Sámuel váczi lakos a bérlő szerződése 1884-től 1894-ig' tart. A vasúti és vizszabályozási töltések előállításához szükséges talicskák és két kerekű földhordó taligák készítésével foglalkoznak, melyek mind a vidékre szállíttatnak s igy iparosainknak egészen jelentéktelen versenyt csinálnak.

7. A szabó ipar. Három havi kölcsönös felmondás mellett Ferencsik Gábor budapesti vállalkozó dolgoztat Regenshardt és tsai konzorczium számára köz. hadseregbeli és honvéd egyenruhákat, ami éppen semmi versenyt sem csinál a helybeli iparosoknak.

Ez tehát a fegyintézeti vállalkozók által folytatott munkanemek kimutatása.

Tekintetbe kell azonban ezeknél vennünk, hogy a versenyt nem egy államközeg csinálja, hanem az iparos, az iparos ellenében. Llogy miért ? Az köny- nyen megmagyarázható. Ugyanis minden iparosnak szabad tér van engedve, hogy a fegyencz munka erőt felhasználhassa, ami nagyon méltányos a kormány részéről. így csinálja a versenyt az iparos kollégáinak, s nem a váczi fegyintézeti igazgatóság.

Térjünk most át a házi szükségletre. Ezt fedezi a házi szabó, czipész, asztalos, lakatos és kosárkötő ipar.

Megjegyzendő, hogy ezen iparágak a fegyintézet és más állami közegek részére megrendelt szükségleteket fedezik s mint fontos körülményt kiemelem, hogy ezeknél nagyon kismértékben történnek magán megrendelések.

Az asztalos munkáknak vásári elárusitása már régebben be lett szüntetve.

Az 1887. egész évi megrendelések

összege kitett

......................... 82,238 frt 43 kr.

Ebből a fentemlitett munka válalkozóké volt

.............................. 28,379 „ 58 „

A fegyintézet saját szükségletére, fogházőrök és hivatalszolgák ruhái és börtön szerelvények előállítása felszámitatott . . . 46,883 „ 58 „

Magán megrendelések értéke volt 7,975 „ 31 „

Levonva ebből a fegyintézeti tisztviselők, az őrszemélyzet és fegyenczek megrendeléseit, tisztán maradt a városi és vidéki megrendelőkre az 1887. évben

csupán

....................................... 1,539 „ 78

vagy is az összes évi megrendelések 1.8°/0-ra.

Ez tehát oly elenyésző csekély összeg; hog figyelmet sem érdemel.

De most ennek ellenében vegyük tekintetbi hogy a váczi fegyintézet mily bevételekkel gyí rapitotta Vácz város lakosságát 1887. évbej' Hiteles számadások tanusitják a következőkei

1. Az üzleti napló tételei szerint,üz- leti anyagokban bevásároltatott

helyben............................................15,623 frt 62 k

2. A törvényszéki fogházőrök ruházatához .................................. 1,383 „ 73

3. Házi apró szükségletekre . . 632 ,, 67

4. Házi fűtés és világítási anyagokra ........................................ 2,753 „ 33

5. Fegyencz élelmezés és kiétkezésekre................................... 23,375 „ 96 ,

Összesen : 43,766 frt 31 k

Ehhez hozzászámítva még a fegyintézeti tisz viselők és őrség megélési költségeire azok fizeté seinek csak 3/4 részét, vagyis 39.770 frt uts 29,827 fét 50 krt: behozott a fegyintézet Vác város lakosságának az 1887. évben 73,593 f. 81 kr. brutto bevételt az 1539 frt 78 kr. ellenébe- Világos tehát, hogy Vácz város közönség, csak nyer azzal, hogy a fegyintézet e város kém lében van s tudva ezen számadatokat a helybe iparosok sem emelhetnek panaszt a fegyintéz iparüzletének jelenlegi kezelése ellen, mert e 3 lentéktelen összeg az összes iparosok között f osztva elenyésző csekély ama nagy haszonn szemben, a mit ezen országos intézet jelentéker forgalmával előidéz.

A siketnémák vizsgája.

i.

Minden évnek junius havában elküldi a minis tér megbízottját, hogy tegyen neki jelentést arn a haladásról, melyet a siketnéma intézet növend kei tesznek. Szalay Imre, osztálytanácsos, m: niszteri biztos, el is mondja évenként ő Excellel cziájának, hogy a növendékek haladnak, beszéli tudnak és mindazt, a mit Váczon látott — az mindesJ kifogástalan — legalább a vizsga napján. Pedi ez egy napon száz növendéknél több vizsgázik » a vizsgát mégis elvégzik 3 óra lefolyása alatt. L.1 ez nem csoda. A tikkasztó hőség elviselhettem teszi a maradást és az összes jelenvoltak örülne ha a vizsgálatnak mihamarább vége. És a mi iga és a minek mi véghetetlen örülünk, az a. tapaszt lás az, hogy a növendékek haladása évről-év; S2embeszökőbb és hogy ennek legfőbb érdeme s miniszteri biztos lankadatlan szorgalma és kivá erélye.

Azok az újabb intézkedések a siketnéma inl zetben, tagadhatlan, nagyon fontosak és erkölc tekintetből kiválóan előnyösek az intézet növend keire. Mivel ezelőtt a növendékeket az intézet J lain kívül tanították mesterségre és itt termeszei sen hiányzott a kellő felügyelet és valljuk me hiányzott a kellő alapos tanulás. Az ilyen, meste ség' tanulására kiadott fiú gyakran nem olyan x helyre került, a milyenre az intézet igazgató vélte adhatni és a szerencsétlen fiú mind erkölcs mind szellemi tekintetben, majdnem mondhatnó! elsatnyult és a nyolez esztendei tanítás eredmén) n az lett, hogy a fitt majdnem azt is elfeledte, a m az iskolában tanult és egészen mást tanult meg mesterénél, mint a mit az intézet igazgatója szer tette volna, hogy megtanuljon. Szalay osztál tanácsos úr intézkedései folytán e viszonyok me szűnnek és a jövő tanév kezdetétől fogva újak munkatermeket szerelnek fel a siketnémák intéz tében és az iskolát végzett növendékek, a kz mesterséget fognak tanulni azután, továbbra benmaradnak az intézetben és ott az igazgató fi ügyelete alatt fogják folytatni szaktanulmányaik; mindaddig, a mig a mesterséget, melyre tanitjá egészen el nem sajátították.

A miniszteri biztos ezen bölcs intézkedése 1 nuságot tesz róla mennyire szivén viseli ö e sz rencsétlenek sorsát és bizonyára nem veendí ro rt néven tőlünk, a kik mindig figyelemmel kisérti ;i a növendékek haladását, ha — mint laikusok b

— de elmondjuk azt, a mit a vizsgáknál tapa: taltunk. Mert mi szent kötelességet vélünk telje teni vele, hogy bátorkodunk felhívni a miniszte biztos úr ő Nagysága figyelmét az elmondandóki mivel láttuk, mivel tapasztaltuk, hogy ő nagyi szeretné, ha már mi is jobban haladnánk ittho: mert bizon-bizon más országokban — különöst Sveic-ban jóval előre haladottabb a siketnémt m ügye és hogy a mieink ennyire visszamaradna annak legnagyobb hibája az, hogy a mi tanárain eredetit nem igen nyújtottak, hanem inkább köv tik II ill és egyéb német professorok' Szerencsé len tfieoriáit, melyek sehogy sem plántálhatok át magyarban és ha már nyújtanának is eredetit, a rendesen nem számbavehető komoly munka. I még egy nagy hibát észleltünk a mely okozó) annak, hogy — mint halljuk — sok hivatott szál embert elidegenít a komoly szakmunkák megír; sától, és az, hogy nálunk mindenki hivatottnak vé magát nagyképűsködéssel az ügyhöz szólni és m met könyvekből kiollózott adatokkal bebizonyitai

— hogy ő nem tud semmit!

Az ilyen harcz meddő és minthogy azok, a kil nek kötelessége volna komolyan beleavatkozni a ilyen szakpolémiákba azok vagy hallgatnak, vág még maguk intrigálnak legjobban.