Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-17 / 25. szám
X. évfolyam. 25. szám. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. ElöfixeléHi .Íra: évnegyedre ..............................1 írt 50 kr. aázhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .............................. 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ménvben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparih-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Pálya előtt. Demokrata világot élünk s ebben a demokrata világban diadalát üli a czim és rangkórság. Szabadelvűek vagyunk és a szabadelvek közepette csak „elvi“ szabadságot élvezünk. Tulajdonképpen ezer előítélet, sok kishitűség, millió ferde szokás és divat rabjai vagyunk. A kultúra, mialatt egy lépést halad előre, mértföldre löki vissza az embert, az egyént s közművelődési állapotaink közepette oda jutottunk, hogy elkeseredetté vált a létért való harcz; az ember, ember ellen áll, küzd életre halálra a darab száraz kenyérért. A nagy optimisták gondolkodóba esnek. A j szivek egy pillanatra megszűnnek dobogni és he- r lyet adnak az észnek ; megengedik, hogy kombináljon, hogy következtessen. És az ész megteszi a magáét, hidegen, ridegen, szív nélkül. Az ész látja, hogyan fejlődik a proletarizmus, látja, hogy miképen szaporodik az élhetetlenek gyászos serege, mely már már szemközt áll egyenlő erővel és hatalommal a társadalom alkotmányával és kéri jogait. Mi lesz akkor, ha követelni fogja ? Ha harczra kerül a dolog ki lesz a győztes? Ez a jelen idők nagy problémája, melyet előbb meg kell fejteni, melyet meg kell oldani még pe dig ennek a társadalomnak, amely a proletárokat teremti, de ellátni, elhelyezni őket, emberi jogaikban részesíteni nem tudja. Ezek a gondolatok nagyon alkalmasak arra, hogy megszívleljük most az iskolai év végén. Beszélni kell róla, hogy megértsék fejtegetni, hogy elhigyjék és meggyőződjék róla a nagy köz, hogy társadalmunk vétke éppen itt van elrejtve. Manap már minden szülőt az az ambiczió sarkalja, hogy gyermekét tudományos pályára adja. A középiskolák folyton szaporodnak és e szaporodás daczára is zsúfolva vannak évről évre. Még a szegényebb sorsú család is megerőlteti magát, hogy iskoláztassa gyermekét. Senki sem figyel arra, hogy a fiúnak van-e hajlama, és van-e tehetsége arra, hogy megbirkózzék a tudománynak mindig terhesebb követelményeivel. De a fiú végig küzdi magát az iskolákon, végig az egyetemen. Hogy mennyi nyomorral az mellékes. Végre is meg van a diploma, az egyetlen jó a földen, amely föléje helyezi a polgárt a polgárnak; —a jelenkor kutyabőre, mely bizonyítja, hogy tulajdonosa értelmes, képzett, tudós. És mikor a diploma a kéznél van kezdődik a harcz. A vérnélküli, de sokkal elkeseredettebb és borzalmasabb harcz, mely folyik ar társadalomban. A szegény fiú nem megy semmire ha önállóan akar boldogulni és sok csalódás után végre pályázik a diplomával egy dijnoki állásra. így születik a proletár, mely elégedetlen önmagával, a társadalommal, a világgal. Az a küzdelem, melyet ő vivott a diplomáért, azt a jogot előlegezi neki, hogy most már legyen miből élnie. De ha nincs? Akkor elfogja a kétség, az önzés és más egyéb elvont emberi gyarlóság és harezot kezd a világgal, melyben utóvégre is ő bukik el. Igen, de meddig ? Ha a proletár legyőzi a társadalmat, akkor szomorú sorsra jut minden. Ezt a katasztrófát pedig csak a társadalom józansága előzheti meg. Anyák! Szülők! Ne küldjétek ambiczió nélküli gyermekeiteket oda, ahol csak proletárrá válik. Ezernyi praktikusabb út és mód nyílik ma a megélhetésre. A kereskedelem, az ipar sokkal hálásabb tér azoknak, akik dolgozni akarnak. Csak az a kérdés, vájjon mi kamatozik jobban : az erő/ vagy a szellem ? Tőke mind a kettő, mely hasznot hajt. Munkás a diplomás ember is, mint az iparos. A szellem csak ott diadalmaskodhatik, ahol az értelem túlnyomó. De ha az erő párosul az értelemmel nincs, aki legyőzze. Aki kezével és eszével egyszerre tud dolgozni az győzni fog, diadalt fog aratni, ha útjába ezer akadály gördül is. A köteles iskoláztatás szükséges, sőt a polgári iskolák, vagy középiskolák alsó osztályainak látogatása is kívánatos. De a ki érzi, hogy nem hivatott a tudományra, az válasszon magának más megélhetési forrást. És ezt első sorban a szülők ítélhetik meg legjobban. A közepes vagy ennél még rosszabb bizonyítványt hozó gyermeket ne tanitassák tovább, hanem adják valamely más becsületes praktikus pályára. Ezeket akartuk elmondani a pályaválasztás pillanatában, az iskolai év végén. Azért szóltunk, hogy megszívleljék azok, akiket illet és térítsék a helyes útra társadalmunk fejlődését. Ne neveljünk proletárokat! Az ipariskolai tanulók kiállítása. Felhúzták a városházán a város színeit viselő zászlót, hogy tudassák a közönséggel, miszerint ma rendkívüli események előtt állunk, s nem is csalatkozott senki, aki magának múlt vasárnap időt vett és a kiállítást megszemlélte, mert amik ott szemei elé tárultak azokban az iparos tanulók gyors elő- haladásának s az ipariskola igazgatósága példás munkássának eredményét bámulhatta. Pont 9 órakor a városháza tanácsterme zsúfolásig meg volt telve, s a testületileg érkező városi tanács Dr. Miltényi Gyula ipariskolai igazgató, kanonok által fogadtatott, aki is talpraesett beszédben kérte a kiállítás megnyitását; tetszéssel fogadott szavaira Gajáry Géza főjegyzőnk, úgyis mint iparhatósági biztos a városi tanács nevében következőleg válaszolt: „Mélyen tisztelt közönség! Az 1884. évi XVII. t.-cz. 80. §-a kedves magyar hazánk iparos osztályára fontos kötelezettséget, városunkra nagy — de kiszámithatlan hasznot hozó — terhet rótt. A tanoncziskolák felállításának kötelezővé tételét értem, a mely által eléretni szándélkoltatott s eléretni is fog azon mindannyiunk által érzett komoly igazság szükségessége, hogy — ma már nem elegendő ha iparos tanonczaink csak mesterségükben nyerik a kellő oktatást s haladnak egyoldalúig kiképezve előre, de okvetlenül kell, hogy amaz előmenetelükkel párhuzamosan szellemük fej lesztésére, szellemi kiképeztetésükre is kiváló gond fordittassék, egy szóval hogy — müveit magyar iparos osztályunk legyen; mert a mai viszonyok között írni olvasni nem tudó csiszolatlan elméjű iparos meg nem állja a versenyt a külföldnek már mindenütt müveit iparosaival szemben. Hogy pedig Vácz városának jövő iparos nemzedéke nemcsak derék mestereinek vezetése alatt halad előre, — a miről ma itt oly édes meggyőződést szerezhetünk, s a mely szép előhaladásnak élő tanúi az Önök szemei elé s bölcs bírálatuk alá (nem mint előttem szóló ngos kanonok úr, az ipariskola érdemdús igazgatója szerénységből mondá elnézését kérve hanem) büszkén és bátran bocsáj- tatnak — de szemben ez ipari előhaladással a tanonezok szellemi kiképeztetése is oly annyira előre fejlesztett s oly példás eredményeket feltüntető, hogy én nem habozom kimondani, miszerint az ipariskola igazgatósága soha sem téveszti szem elől s teljes érvényre is fogja emelni a világ egyik legnagyobb nemzetgaszdászati írójának Roschernek arany szavait, aki szerint: „Minden munkára úgy a gazdaságira mint különösen az iparira nézve is igaz az, hogy annál hatályosabb annai jövedelmezőbb és biztosabb, mennél nagyobb túlsúlyban van benne a szellem az anyag felett.“ (Élénk éljenzés.) Az eléggé nem dicsérhető példás eredmény elérésben m. t. közönség, a főérdem az ipariskolai bizottságé, az oroszlánrész az ipariskolai igazgatóságé és az iskolai tanári karé. Ezen ünnepélyes pillanatban tehát, midőn a Vácz városi iparos tanoncz- iskola 4-ik nyilvános kiállítását Vácz város tanácsa, mint I. fokú iparhatóság részéről ezennel megnyi- tottnak jelentem ki, midőn az ipariskolai tanulók előmenetele feletti örömömnek kifejezést adni, s a tanonezok irányában is elismeréssel adózni sietek, s midőn biztat az édes remény, hogy mig az ipariskolai igazgatóság részéről a jövőben is az eddigihez hasonló munkásság fog kifejtetni, addig az eredményhez szükséges szorgalom a tanonezok részéről sem fog elmaradni, egyszersmind a legnagyobb örömmel ragadom meg a kedvező alkalmat arra, hogy éltessem az ipariskolai bizottságot, (éljenzés) különösen annak érdemdús elnökét ngos Csávolszky József kanonok urat, (éljenzés); hogy éltessem áz ipariskolának fáradhatlanul buzgolkodó igazgatóját ngos Dr. Miltényi Gyula kanonok urat; (éljenzés) hogy éltessem az ipariskolai munkás tanári karát, (éljenzés) a tanonezok ipari előhala- dásában közreműködő mester urakat; (éljenzés) hogy éltessem lelkesedéssel a müveit magyar iparosokat, s az Isten áldásával kisért tisztes ipart.“ (Hosszan tartó éljenzés). A köztetszéssel fogadott s gyakran élénk éljenzéssel félbeszakított ezen szép beszéd után Korpás Márton városi tanácsnok, mint a szabadságon levő polgármester törvényszerinti helyettese, a kiállítást megnyitottnak jelenté ki. Utána Csávolszky József kanonok szép sza vakban megköszönte a városnak áldozatkészségét az ipariskola iránt, s gratulált a városnak jelenlegi tisztikarához különösen kiemelvén, hogy ha az iparügyek élén mindig a jelenlegihez hasonló lelkes és fáradhatlan egyén álland, akkor az iparosok s a város szép jövőnek néz elé. A szónoknak éljenzéssel fogadott szavai után elkezdett hullámzani a zsúfolt terem közönsége és a 147 tanoncz által kiállított szebbnél-szebb tárgyak szemlélésében gyönyörködött. A kiállítást esti pont 5 órakor zárták be, s azok a kik látták az eredményt, mindenesetre megelégedve távoztak; a kik pedig nem nézték meg, azoknak kellő okuk van ezen mulasztásuk felett sajnálkozni. Tanítók közgyűlése. A székesegyházi kerület róm. kath. tanítóink köre f. hó 15-én Kosdon tartotta évi közgyűlését. A gyűlést megelőzőleg Kolena Endre kosdi plébános „Veni Sancte“-vel szent misét mondott, mely után papi gyűlés tartatott; ennek végeztével vette kezdetét a népes és élénk tanitógyülés. Vil- lasy István püspök-hatvani esperes-plébános, az uj kinevezett kanonok, mint a kerület egyleti elnöke nyitotta meg a gyűlést; meleg szavakban üdvözölte az egybegyült tagokat, vállvetett működésre serkentve azokat, mert úgymond : hogy csak ez által lehet úgy a haza, mint az egyház és népnevelés javára hasznosan működni. Ezek után elősorolja azon jótékonyságokat, melyeket az egylet fenállása óta úgy egyesek, de különösen a papság egyletünk javára tettek. Különösen kiemeli az egyházmegye fejének kőrútjában a tanügy javára tett fejedelmi ajándékát, mely meghaladja a 200 ezer forintot; és indítványozza : hogy hódolati felirat küldessék nm. Schuster Konstantin megyés püspök úrhoz, melyben atyai áldását kéri, az egylet hasznos működésére. A feliratot az elnökök és jegyző aláírták. Felolvastatott a pénztárnok jelentése, mely szerint 1887-ben befolyt: 48 frt 20 kr., kiadatott 14 frt 5 kr ; pénzmaradvány: 14 frt 5 kr. A könyvtárnok jelentése szerint a könyvtár újabban dr. Kazaly Imre ur ajándékával, — mely több kötetből állt — gazdagodott; összesen van 45 mü, 45 kötetben. Csávolszky József kanonok egyházmegyei tanfelügyelő felhozza: hogy a tápintézeti helyiség, — melyben 10 tanítónak gyermeke nyer ellátást, — csakhamar szűknek bizonyul; gondoskodni kell tehát olyan helyiségről, melyben ha a növendékek száma szaporodni fog, azok kényelmesen elférhessenek. Tudatja az egylet tagjaival, hogy ft. Pet- róczy László czim. kanonok, a gymn. nagylelkű meczenása, hajlandónak nyilatkozott egy oly háznak a megvételére, melyben Vá- ezon egy tanitóképezdének úgy a tápintézetnek, valamint a legény egyletnek hely biztosíttatnék; e kedvező hirt a tagok lelkesült örömmel vették és egyhangúlag elfogadták szólónak azon indítványát, hogy az egyletből felterjesztés intéztessék ft. Petróczy László kanonok úrhoz, melyben az egyesület ajánlja magát továbbra is nagyrabecsült figyelmébe és kérje a kanonok urat, hogy kegyes szándékában megmaradjon, a jó Isten pedig adjon erőt hozzá, hogy azt ki is vihesse. Ezen felterjesztéssel, az elnökség bízatott meg. Ezután következett Bazsanth János mácsai tanítónak felolvasása az orsz. tanítói nyugdíj intézményről, melyben számokkal mutatta ki, hogy milliókra me^y a befizetett összeg úgy annyira,
