Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-05-29 / 22. szám

Szentkirályi beszéde végén ezeket mondotta :

„ . . . Miután a jelen t. kormány nem ezen az utón halad, sőt kilátásba sem helyezi azt, hogy ezen általam egyedül helyeselt elveket elfogadni hajlandó lenne, én a jelen költségvetéshez hozzá nem járulhatok, hanem, mint nézetemhez legközelebb állót, a Helfy Ignácz képviselő társam által benyújtott határozati javaslatot fogadom el.“ (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.)

Fenyvessy Ferencz pedig igy szólt: „T. képviselő ház! (Halljuk) Azon köteles tisztelet és illendőség, melylyel az előttem szólott képviselő úr iránt tartozom, késztet, hogy arra kérjem a t. házat, mél- tóztassék csak egy percznyi időt engedni félreértett szavaimnak rövid és minden érzékenységtől ment megmagyarázása végett.

Én, t. képviselő ház, midőn a pártonkivüli képviselők állására nézve elmondtam nézetemet, távolról sem volt szándékomban azon t. férfiakat érteni, a kik, jóllehet párton kivül vannak, de — a mint Szent- királyi Albert képviselő úr oly szépen kifejezte — szavazatukkal, törekvésükkel mindig egy pártot támogatnak ; azon férfiakat, a kik, mint Szentkirályi Albert képviselő úr, mindig solidaritásba helyezik magukat egy iránynyal, egy eszmével.

Olyan férfiakat, a kik, bár egy pártclubbnak sem tagjai, a mint pl. Irányi Dániel igen t. képviselő úr is sokáig nem tartozott egy pártclubbnak kötelékébe sem, és mégis egy iránynak volt követője ; olyan férfiakat, a kik bár nem párttagok, de mégis egy párt irányának tiszteletre méltó követői, távolról sem lehetett szándékom megtámadni. Én csak oly férfiakról szóllottam, mint Pulszky Ágost t. képviselő úr, kik sem egy párthoz nem tartoznak, sem egy irányt nem követnek, de örökké csak bolyonganak.“ (Helyeslés és derültség a bal és szélső balon.)

Azt hiszem — és pedig joggal — hogy ehhez nem kell kommentár!

Minden józanul gondolkodó előtt világossá lesz az, hogy mi volt Szentkirályi a múltban. E z a múlt biztosítékot nyújt nekünk a

j ö v ő r e 1

Pünkösdi gondolatok.

Mély bölcseség rejlik a keresztény egyház amaz intézkedéseiben, hogy vallási ünnepeit a természet egy-egy forduló pontjával hozza kapcsolatba.

így az emberi nem megváltásának ünnepe: a husvét, a természetnek a tél bilincseiből való felszabadulásával, a tavasz kezdetével esik össze, mintegy példázva a lélek halhatatlanságát: a feltámadást.

Midőn pedig az egész növényvilág teljes díszében virul, midőn a szép természet egész pompájában tárul föl előttünk, az egyház is egy ünnepet ül, azon ünnepet, melyen az emberiség megváltásának nagy műve mintegy betetőztetett s az egyház az emberiséget boldogsággal elárasztó áldásos működését megkezdette.

Az isteni Megváltó a legszebb, legmagasztosabb czélt tűzte ki maga elé t. i. az emberiség, a világ tanítását, hogy ez ezáltal kibontakozzék a tudatlanság. a pogány előítélet homályából s tisztán lássa az igazságot, melynek utján örök rendeltetését elérheti. Hogy ez áldásos mű az ő mennybemenetele utón is fenmaradjon s az emberiség javára tovább folytattassék, tanítványokat választott maga köré, kik képesek legyenek a Mester szándéka- és ezé Íjának végrehajtására. Csakhogy eme tanítványok tudatlan, műveletlen emberek valának, kik nem fogták föl mind, miket ő tanított.

Hogy pedig az Üdvözítőnek a világ erkölcsi átalakítását ezélzó csodálatos műve, az emberiség legszentebb ügye el ne veszszen, gondoskodott arról, hogy tanítványai fölvilágosittassanak, megigéré nekik az igazság leikét: a Szentleiket, mondván: „Mikor pedig eljön amaz igazságnak Lelke, megtanít titeket minden igazság r a.“

Üdvözítőnk emez ígérete beteljesült pünkösd napján, midőn ugyanis a Szentlélek betölté az apostolok szivét, s ők, a tudatlanok tudósokká lettek, különféle nyelveken kezdének szólani, a nélkül, hogy valaha tanulták volna, hirdették azonnal az isteni tant, az igazságot, szóltak a néphez oly nyelven, oly tanultsággal, mintha az akkori leghíresebb iskoláknak lettek volna tanítványai.

Az igazságot tanítani emberi dolog. Valakit az igazságra bizonyos szabályok szerint korlátoltan oktatni, az embereket megnyerni valamely véleménynek, emberek műve. így a régi és uj pogányság szóbölcsei hosszas leczkeórák által s nagy erőlködéssel beoltottak némely igazságot hallgatóik szivébe. De megtanítani másokat egy pillanat alatt a hit légre éiységesebb igazságaira, megtanítani minden fárasztó tanulmány nélkül, megtanítani őket és meggyőzni úgy, hogy akár mikor készek legyenek az igy nyert meggyőződésért meghalni, ezt csak Isten lelke teheti. Már pedig betű szerint ez teljesült az apostolokon s ez az, minek emlékét ma ünnepeljük.

Pünkösd napján az egyház elvette az Szentleiket. Ez múlhatatlanul szükséges volt, hogy az emberiség megváltásának oly nagy áldozatakba került nagy munkája tönkre ne menjen. Egy jeles tudósunk a keresztény hit és egyház fönmaradását s az idők annyi viszontagságai közt annyi vészteljes ostrom után is rendületlen, szilárd állását találólag azon általános természeti törvényből magyarázza, miszerint az ég alatt minden alkotmány addig és nem tovább tarthatja főn magát, mig az alakitó erő, mely azt létre hozta, benne él és általa szakadatlanul működik. Tanúságul idézi fel a görög és római ijdan hires bölcseket, kik lelépvén az élet szinpa- dáról, számosabb és emberi Ítélet szerint hasonlithatlanul ügyesebb utódokra bizták magas eszméik ápolását, mint Krisztus urunk hasonló körülmények közt, s mégis bölcseségök fényes világa az idők folytában elhamvadott, nagy reményű és világhírű tanintézeteik lenni megszűntek: mert szellemi erejök nem szállott át tanítványaikra, sőt nem is valának képesek azt, mi bennök lángolt, másokra átörökíteni. Hasonló sors érendette a Megváltó nagyszerű alapit- mányát, az egyházat is, ha az ő szelleme művénél nem marad, ha azon isteni erő, mely egykor láthatólag működve alkotta s alapította az egyházat, át nem száll rája és szellemileg mindenkor vele és benne rejtezve, annak az enyészet sötét hatalma fölött örök diadalt ünneplő tartós életerőt nem kölcsönöz.

S ebből érthetjük meg az egyház mivoltát és történetét.

Jelentőségteljes tehát a mai nap a keresztény világban, mert a fentebb vázolt nagyfontosságú esemény emlékezetét ünnepli az egyház a pünkösd ünnepén.

A magyar „pünkösd“ elnevezés nem egyéb, mint a görög „pentekoszté“ (ötvenedik) összevont alakja. E névvel vagy azért jeleltetik, mivel pünkösd napja éppen az ötvenedik nap husvéttől számítva, vagy pedig mivel a Szentlélek eljövetele éppen a zsidók pentekoszté ünnepén történt, melyen ők Mózes törvénye szerint a sínai hegyen történt törvényhozás emlékezetére s hálaadásul a jó aratásért ünnepet ültek, s mely itt nevét szintén onnan kapta, mivel e nap ötvenedik volt husvét után.

Ha az ó-szövetségi pünkösd Mózes rendeletéből „legnevezetesebb és legszentebbnek“ mondatott, e név a mi pünkösdünket annál inkább megilleti, mert ezen mi nem, mint a zsidók, ideiglenes, hanem az örök törvény kihirdetésének, nem mint ők, az év termékenységének, hanem az egész emberi nem folyton haladó megtérésében biztosított aratásnak, vagyis a katolikus egyház alapításának örvendetes ünnepét üljük az ígért Vigasztaló eljövetelében.

Ez ünnepen, az igazság Lelke ünnepén tehát tegyük fel magunkban, hogy szeretni fogjuk mindenkor az igazságot, melyet úgyis lábbal tapos a világ s azon leszünk, hogy társadalmi életünkben is mindig az igazság, béke és szeretet honoljon.

V. B.

CSARNOK.

Vácz történetírói.

(Vége.)

Ha igaz az, hogy Róka a gróf Migazzi creatúrái közé tartozhatott: még inkább igaznak kell lenni annak, hogy egy V i t a 1 i kér. János nevű német iró az volt. Az 1827-iki „Iris“ nevű folyóirat hozott egy mutatványt kéziratban maradt monographiájá- ból; hol van a mű maga? nem tudjuk; mi volt tulajdonképen a szerző polgári állása ? ma legalább még meg nem mondhatjuk!

E sorok írása közben került kezeim közé a Wurzbach életrajz gyűjteményének az Ötvenegyedik kötete, a hol Vitaiinak életrajza is benn van, s meg van nevezve a hely és idő, a holes mikor született; az adatok benne mind külföldi forrásmunkákból vannak merítve s hazánkból csak az 1803-ban megjelent Schedius-féle „Zeitschrift von und für Ungarn“ van megnevezve ; az is hibásan, mert azt benne a szerkesztő egy Vitalis nevű szepesmegyei kanonokkal tévesztette össze.

Wurzbach szerint a mi historikusunk katona volt; eleinte verseket, majd színdarabokat irt; soká tartózkodott Váczon, és pedig a mint én hiszem: ő volt az a „őrmester,“ a ki abban a katonai nevelőházban az ifjúkra felügyelt, mely intézetet egy Hoffmann nevű hadbíró alapított a nagy-utezán, az alsó városban.

A Vitali bővebb méltatását, miután inkább polgári egyénnek, kezelőtisztnek kell tekintenünk ; már alkalomra tartom fel magamnak.

Mindezen szerzőknek müvei kivétel nélkül nem a mi zengzetes nyelvünkön hirdették Vácz régi letűnt dicsősségét! egy félszázadnak kellett a múlandóság tengerébe merülni, midőn egy Desericzky és egy Róka ; de — a kiknek itt neveit sem szabad mellőznünk — egy Medgyesi és dr. Kovách Pál nyomdokain ugyan, de önálló és eredeti felfogás szerint tizennyolez évi búvárkodás után rendezte sajtó alá művét Karcsú Antal Arzén, a helybeli szent Ferencz-rendü zárda érdemes főnöke.

A magyar szabadságharcz lezajlása előtt az egyházi hatóságok, a tanintézetek, sőt nagyrészt a városi jegyzőkönyveket is latin nyelven írták; polgárságunk magán szerződéseit, nyugtatványait, nemcsak akkor, de az absolutismus alatt is jobbára németül fogalmazták; nagyon helyén való dolog volt azért, hogy ezen a klassikus latin nyelvet alaposan értő szerzetes, Vácz polgársága számára hozzá fér- hetővé tette; nem, megörökítette, leikébe csepegtette azokat a szavakat, kifejezéseket, melyeken ősei a közügy előmozdítása érdekében buzgólkodtak!

Karcsú Vásárúton született, Pozsony vármegyében 1827. máj. 9-én, a honnan szülői Guta mezővárosba költöztek, s ott járta ki az elemi iskolákat bizonyos Langenthal Ferencz tanító keze alatt, a ki neki később is jóakarója, igazi mentora maradt az odavaló esperes-plébánossal, Reviczky Mi- hálylyal.

A gymnásiumi tanfolyamot Karcsú Rév-Komá romban végezte, a hol a szent Benedek-rendü pro- i fessorokat annyira megkedvelte, hogy legfőbb vágya

lett volna ebbe a szerzetbe lépni, a mit okvetlenül el is ér, ha abban egy tanárjának, Krisztiányi Piusnak szükkeblüsége gátot nem vet; igy állott aztán a szent Ferencz-rendüek „Üdvözítőről“ czimzett tar- I tományába, a melynek ma ő a legtekintélyesebb, s azt hiszszük, a legtudósabb áldozárja.

0 maga az isteni Gondviselés útját látta a sors amaz intézkedésében, hogy nem benedictinus lett ; eleinte sok kedvetlenséget élt át; s kárpótlást, úgyszólván egyetlen örömet, a könyvek tanulmányozásában keresett s a tanárságban és irodalomban talált.

Mint iró számtalan czikket irt a „Tanodái Lapokéba, a „Religio“-ba, az „Egyházi Lapokéba, a „Katholikus Néplapéba, „Magyar Államéba s az „Egri Egyházmegyei Közlöny “-be; de legnagyobb eredményt ért el a „pápák története“ czimű, nyolez kötetre terjedő munkájával, melyért a budapesti magyar királyi egyetem' a Horváth-féle dijat Karcsúnak ítélte, s IX. Pius pápa egy 1872. jun. 26-án kelt brevejével tüntette ki.

Mint tanár: kellemes, sőt vonzó; mint hitszónok: népszerű egyéniség ; a mely tulajdonságok egyébiránt nem zárják ki, hogy mint főnök, rendszerető és szigorú ne lepne. A magyar irók közt kevés pap találkozik, a ki az irodalomra annyit költené, mint ő; összes jövedelmét úgyszólván könyvekre és hírlapokra költi s nem elég, hogy például Vácz város történetét két évtizeden keresztül lankadni nem tudó buzgalommal irta meg, a melyet sok átvirrasztott éj fáradságos gyümölcsének kell tekintenünk; hanem azonkívül annak nyomtatási költségére a magáéból eddigelé hétszáz forintnál többet áldozott.

Magát a müvet méltatni nem lehet czélja jelen soraimnak; csak figyelem-ébresztésül írtam azokat, hogy némileg felrázzam a közönyt, a melylyel a nem nyerészkedési szándékból szerzett műve a nagyközönség részéről eddig találkozott, a mennyiben nyolez év óta százra sem volt képes előfizetőit felvinni!

Vannak városunkban tekintélyes családok, a kik colportage utján a leggyarlóbb férezmunkákat megszerzik maguknak ; rémdrámákban, házasságtörő regényekben gyönyörkördnek ; a józan iparos naponként elküldi a szatócshoz az inasát, hogy tőkéje vagy gyalupadja mellett négy krajezárért már a reggeli órákban értesülhessen a Balkán-félsziget eseményei, a nihilisták üzelme, a magas politika felül; hanem arra egy cseppet sem kiváncsi, hogy apái minő küzdelmek árán szerezték meg neki egykor azt a földet, melynek megtartásáért ő, mindennap izzad, küzd.

Bizony, küzdöttek az ősök is még többet mint mi! s az ő példáikból merített tanulság több bátorságot és erélyt képes kebleinkbe csepegtetni, mint az a nektár, a melyet hébe-hóba „bú-elfelejtésül“ alkotmányos jogaink demonstrálása alkalmával felhörpintünk !!

Karcsú Antal Arzén napokban érte el életének 60-ik esztendejét; szolgáljanak neki jelen soraim a tövise.s pályán vigaszúl és némileg buzdításul.

Éltesse őt a magyarok Istene még soká !

Fin Jura Imre.

Városi és vidéki hirek.

= Schuster Monstautiu megyés püspökünk ő nagyméltósága ma, pünkösd vasárnapján, osztja ki a bérmálás szentségét a székesegyházban.

= Személyi hírek. A Gorove-jutalmat (100 darab arany) az idén a magyar tudományos akadémia városunk szülöttének, dr. P a u e r Imre egyetemi tanárnak, Ítélte oda. A pályakérdés az ethikai deter minismus elméletének kifejtését kívánta, s hat pályamunka érkezett, azonban ezt az egyet kivéve csekélyértékűek. Helyén valónak tartjuk a hivatalos bírálatból a következőket említeni fel: A pályanyertes mű nemcsak előadás és módszer tekintetében múlja felül összes pályatársait, hanem alapos tájékozottságot s a szakirodalom történelmi tüneteinek méltatását tekintve, nem különben nyomós kutatásainál és eredeti fejtegetésénél fogva önállóan is jeles mű és philosophiai irodalmunk valóságos nyereségének mondható. Általában az egész munkát tudományos rendszeresség, eredeti felfogás, logikai következetesség, kimerítő és világos tárgyalás jellemzik. Ezek után csak örülhetünk, hogy a boldog emlékű Horváth Cyrill tanszékét derék utód foglalta el. — W e i s z b a r t h Károly, kegyesrendi áldozópap, budapesti főgymn. tanár, W e i s z- bartli János takarékpénztári igazgatónk fia, május hó 24-én d. u. tette le „cum laude“ a bölcselet* t u d o r i szigorlatot a m. kir. tudomány-egyetemen. Gratulálunk !

= Szentkirályi Albert holnap, azaz pünkösd hétfőn, d. e. 10 órakor tartja a „Curia“ termében beszámoló- és pr ogramm-b e széd- j é t. Még egyszer és ismételten felhívjuk polgáraink figyelmét és érdeklődését ezen beszámoló- és pog ramm-beszédre.

= Scliüptfin János vasúti állomás-főnök kieszközlése és szorgos után járása folytán a vasúti igazgatóság a junius hó elsejével megváltozó menetrendben meghagyta a d. u. 1 óra 30 perczkor városunkból induló omnibusz vonatot. Fogadja az állomás-főnök e derék tettéért városi polgárságunk köszönetét!

= IVépes gyűlés. A Szentkirályi-párt csütörtökön, e hó 26-án, d. u. 6 órakor népes gyűlést tartott a „Curia“ dísztermében. A párt-elnök, dr. Freysinger Lajos, megnyitó beszédével kezdődött a gyűlés. Föltüntette e beszédben Szentkirályi érdemeit, elvét; kiemelte, hogy ezen párt és a 48-as függetlenségi párt között elvi eltérés nincs; felhozta — bizonyítékul — a m o n o r i kerület függetlenségi pártjának csatlakozását a G u line r féle párthoz ; G u 11 n e r daczára, hogy