Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-04-24 / 17. szám
XX. évfolyam. 3/7. szám. Vácz, április HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Ara : évnegyedre ...........................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé!. Egyes Bzám ára : 10 fer. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyílt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Mire fordítsuk a 15000 frtot? Városunk évtizedeken keresztül nehéz köz- igazgatási és gazdálkodási konjunktúrák között sinlődött. Deficites esztendők hosszú sora, menthetetlen adósságesinálás ijesztő folytonossága és aköz8égipótadók elviselhetlenemelkedése előzték meg azon időt, melyben a pénzügyi bizottság a helyzet súlyos voltával arányban álló erős akarattal, és tántorithatlan erélylyel egy jobb jövő biztosításának nehéz munkáját kezébe vette. Alapos tanulmány és mélyen látó szem kellett ahoz, hogy a sok baj alapja felismertessék. A sokféle bajnak sokfelé kerestük alapját és végre is a pénzügyi bizottság beható munkásságából arra meggyőződésre jutottunk, hogy ösz- szes bajunknak közös alapja : a rendszertelenség. Ennek megszüntetése és helyes rendszer beállítása volt aztán első feladatunk. És mihelyt ezt, amennyire lehetett, megoldottuk, azt tapasztaltuk, hogy súlyos közigazgatási konjunktúráink közepette is gátot vetettünk a további adósságesinálás és pótadóemelés elé. Igaz, hogy éveken keresztül a gyalogjáróknak nehány elsőrendű utczán való kikövezésén kivül az adófizető közönség érdekében egyebet alig értünk el, mint azt, hogy pótadónkon tartott hatóságunk az összes adótartozások behajtásán elég serényen fáradozik. A fogyasztási adók némelyike után szedendő pótadó, a kövezetvám és a naponkint! térfoglalási illeték behozata után ez az első esztendő az, mikor a városi haszonvételekhez tartozó bérlemények kedvezőbb értékesítéséből befolyó jövedelemtöbbletre támaszkodva, költségvetésünkbe a város tereinek és utczáinak csatornázására és kövezésére 15000 frtot megszavazhattunk. A pénzügyi bizottság is, meg a városi tanács is tanulmányozta a csatornázás és kövezés kérdését. Jelentését amaz már régen, emez a legutóbbi közgyűlésen adta be a közgyűlésnek. Es most azon kérdés el ott állunk, hogy most essünk-e vissza a rendszertelenség fertőjébe, mikor már — hála a jobbak jó indulatának — kifelé lábolunk, vagy erősen azon legyünk-e, hogy bevételeink beruházásánál e kérdésben is helyes rendszer megteremtésén fáradozzunk? Azon kérdés előtt állunk, hogy a folyó évi költségvetésben előirányzott és a megjavult pénzügyi viszonyokra támaszkodva 6 éven keresztül előirányozható évi 15000 frtot úgy forgácsoljuk-e el, hogy csatornázásunkkal és kövezetünkkel 6 év múltán is ott legyünk, ahol most vagyunk, avagy úgy-e, hogy a befektetendő tekintélyes összegnek 6 év múlva valami látszata legyen? Ha azon kezdjük, hogy siralmasan zögyö- gős utczáink kátyús kövezetét igazittassuk meg, akkor csakhamar arra virradhatunk fel, hogy az egész 15000 frtot kátyúinkba öltük és az év végén még sem lesz jobb kövezetünk, mint az elején volt, mert a betömött kátyúk mellett ugyanannyi, vagy még több uj kátyú képződött. Ha ellenben azon kezdjük, hogy a forgalomnak leginkább kitett egyik utczánk régi hasznavehetlen kövezetét felszedetjük, idomtalan köveit más czélra használjuk, az utczát pedig erős koczkaburkolattal látjuk el, akkor már meg tettük az első lépést arra, hogy valaha járható utaink legyenek. Vagy ha azon kezdjük, hogy a legsülyettebb utczák egyikében földalatti csatornát építtetünk s költségeinek fedezetére az érdekelt háziurakat is felhívjuk, akkor lehet reményünk arra, hogy valaha városunk is ki lesz csatornázva. És ha soha el nem kezdjük sem az egyiket, sem a másikat, akkor soha sem lesz se jó kövezetünk, se jó csatornánk. De ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a kövezést és csatornázást ott, ahol érjük, azonnal kezdjük el és minden rendszer nélkül öljük bele vagyonunkot. Isten mentsen! Rendszer nélkül egy fillért sem akarunk elkölteni. R e n d- szert keresünk, rendszert követelünk itt is, még pedig szakszerű, helyes rendszert, amely a mi speciális helyi és közgazdasági viszonyainknak leginkább megfelel. Ha igaz az, hogy korábbi bajainknak alapja a rendszertelenség volt; ha igaz az, hogy a rendszertelenség miatt eladósodtunk s ezreket vesztettünk; ha igaz az, hogy deficites pénzügyi helyzetünkből utóbbi helyes rendszerünk segített ki; és ha igaz az, hogy e helyes rendszernek köszönhetjük, hogy javainkba ma már ezreket fektethetünk: akkor a rendszer isteni adomány, azt meg kell becsülnünk és ha fentartása áldozatit kíván, az áldozatot is sietve kell meghoznunk ; mert csak annak alapján élhet s vi- rágozhatik fel városunk. Úgy, de szakértelem és huzamos ideig tartó buzgó és pontos munkásság kell ahoz, hogy városunk csatornázásának rendszere elkészíttessék. Igaz, hogy a szakértelem és a munka e terményét drágán kell megfizetnünk, de rendszert készíttetnünk kell, még ha sokba kerül is; mert a nélkül minden költekezésünk kárba vesz. Addig pedig, mig e rendszer meg nem lesz, tegyük félre a pénzt, hogy egyszerre annál nagyobb erővel láthassunk városunk csatorna- hálózatának megteremtéséhez.*) A közönség köréből.**) Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur Egy névtelen szakférfiú „A beszélő siketnémák nyelvtanítása“ czimű tanulmányomat a „Budapesti Hírlap“ ápril 16-iki számában megbírálta és észtani- lag sántikáló, indokait illetőleg pedig nem őszinte, csipetnyi okoskodásának végeredményekép kimondja, hogy,tanulmányom „csak dilettáns munka.“ En e bírálat őszinteségének hiányát, logikájának gyarlóságát a fönt említett lap szerkesztőségéhez beküldött czáfolatomban kimutattam, de miután e czáfolat nap-nap után váratva sem akar megérkezni, és minden czáfolat csak akkor bir elég csattanósság- gal, ha a bírálat után minél előbb közöltetik; ennélfogva tisztelettel kérem a Tekintetes Szerkesztő Urat, legyen szives ezen, legalább a váczi közönséget tájékoztató czáfolatomnak becses lapjában helyet engedni. A névtelen bíráló úr azt hozza föl művem ellen kifogásul, hogy a szakférfi futólagos olvasás után is észreveszi: „először, hogy én csak rövid ideje tanítom a siketnémáknál a vallástant.“ Ez egy kissé nagyon is furcsa okoskodás. *) gőzhajó állomáshoz levezető utczán készítendő k ő- útnak kiépítését nem érintjük, mert az a csatorna rendszerrel nincs összefüggésben ; sőt minthogy annak elkészítése ma már elodázhatlanul szükséges, magunk is egész erélylyel sürgetjük a munka megkezdését, **) Készséggel adunk helyet ezen a közérdek előmozdítására s a jogos magán érdek megvédésére irányzott közleménynek. És minthogy mi a siketnémák tanításának ügyét helyi érdekűnek is tekintjük, szívesen dogunk helyet adni a további eszmecserének is. |j i, fi ■. •. A ki valaha hallotta, hogy a logika mi fán terem, az nyomban észreveszi, mekkora iskolázottsággal rendelkezik a bíráló szakférfiú; észreveszi, hogy egy, a nyelvtanítását tárgyazó tanulmányból elmebeli botlás nélkül senkinek sem lehet azt következtetnie, hogy én csak rövid idő óta tanítom a vallástant. Nem tépázom meg ezért a szakférfiút, pedig hát az alkalom nagyon kínálkozó, szinte csábitó. De arra figyelmeztetnem kell őt későbbi kudar- ezok elkerülése végett is, hogy csak az foghat sikerrel mások tanításához, a ki előbb maga is sikeresen tanult. Azt mondja másodszor, hogy: „meglátszik, hogy (én) sem az idevágó szakirodalmat, sem a hazai tanügyi közlönyökben vagy 10 év óta itt-ott megjelent szakértekezéseket nem ismerem.“ No hát ezzel a kifogással szemben én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom a tanulmányom 12 —18. lapjain mondottakra hol bemutathatom a bíráló által követett módszernek szerencsétlen eredményeit, melyet ő az idevágó szakiroda- lomnak és a megjelent szakértekezéseknek tanulmányozása és alkalmazása alapján a tanulmányomban és „Alaktan-“ómban követett elvekkel szemben is érvényben tartani iparkodik. íme itt adok egy pár részecskét nehány növendékemnek levélfogalmazványaiból, melyeket én nekik elküldés előtt ki szoktam javítani. a) Példa egy kitűnő tehetségű V. oszt. növendék fogalmazványából: „Szeretett Kisasszonyom N. ! A mit 2 szőri levelet Írtam neki, de várja már most semmit kaptam tőle. Most kedves kisasszonyom ismét kérem bocsásson, úgy ne haragudjon reám, hogy ismét erre kérlek Írjon nekem többet, mert sokszor gondolom reá, hogy talán sokáig beteg a mit ilyen sokáig idején nem irt.“ sat. sat. b) Példa egy közepes tehetségű VI. oszt. növendéktől : „Én igen nagyon szeretem anyám és atyám mindig engedelmes lesz vizsga hazamenni vizsga lesz mindig engedelmes, sem makacs sem pöröl. Én igen jó anyám és atyám jó ember, becsületes — Én kérem szépen hamar kedden megkaptam.“ — sat, sat. c) Példa egy szintén közepes tehetségű VIII. oszt. növendéktől: „Drága forrón édes testvérem N. ! Kivárom becses névnapja van örömmel boldogságot; a jó Istent kérem azonban, tartson meg Ont szerencsével, egészséggel és hosszú élettel, mégis testvéreimet szeressem között, amint gondolkodhatom szívből jószívűségéért látni is inkább sokáig szivéért kívánom szeretettel, legyen ön is meg mindig szeressen engemet.“ sat. sat. Ezek után, úgy hiszem, fölösleges védezésemre csak egy szót is vesztegetnem, és úgy hiszem belátja bárki, hogy e szánalmas elmaradottságon csakis alaki r ismeretek közlése által segíthetünk. És most már nem kutatom méltányos és jogos volt-e a bíráló szakférfiú (?) eljárása; hanem felszólítom őt, álljon elé egy, az enyémhez hasonló szerves egészet képező művel. Ha ezt megteszi, kalapot emelve megsüvegelem. Amig meg nem teszi csak igy szólhatok hozzá: Amice! descende inferius. Váczon 1887. april 22. Pivár Ignácz, kegyesr. tanár. Színház. Mindenekelőtt bocsánatot kérünk amiatt, hogy e közlemény első részében egy egész héttel korábban történt dolgokról beszélünk. Kósza Lélek már egy héttel ezelőtt megírta, a mi a színészek első heti működéséről megírandó volt, de közleménye a püspöki beigtatási ünnepséggel összefüggő közlemények halmaza miatt múlt számunkból kimaradt. Most adjuk ugyan, de persze a tér szűke és az idő előrehaladottsága miatt már csak megkurtitva. Eddig mindig jó színtársulatot óhajtottunk; büszkén emlegettük „m ü i z 1 é s ü n k“-et; úton-útfélen hangoztattuk „pártolásainkat. És most, mikor egy teljesen jól szervezett társulat városunkben tanyát i'O'N
