Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-04-10 / 15. szám

áldoz, külön könyvtárnokot tart, a ki időközönként , katalógust ad ki. j

Társadalmi életünkre, amint fentebb is jeleztük, ennek a könyvtárnak van legmagasztosabb feladata, kívánatosnak látszik azért, hogy abban a magvasabb olvasni valók is nagyobb tért hódítsanak s évi do- tatiója már a közelebbi évben 300 írtra emeltessék.*)

Az intézetek közül, melyeket itt elő nem soroltunk, legnagyobb könyvtára a fegyintézetnek van, tudniillik 1,614 drb ; az után a lőgymnasium ifjúságáé 1,321 kötet, a kegy es rendi tanároké 606 kötet, a süket-néma in t é z e t é 472, végre a legkésőbb alakult általános ipartársulaté mintegy 300 kötetben. Ezen utóbbira nézve ugyanazon észrevételt volnánk bátrak koczkáztatni, amit fentebb a Kassino-Kör és a kath. legényegylet könyvtáraira vonatkozólag említettünk.

A Váczon lakó magánosok gyűjteményét csak általános felbecsülés után ismerjük. Pompás könyvtára vau dr. Argen ti Döme kir. tanácsosnak, a kinek lakása nagybecsű múzeumot képez s képviselve van benne a régi klassikai irodalom épen úgy mint a legmodernebb orvos-tudomány, szépirodalom, ency- klopaedia stb.

Általában dr. Argenti teljes életében a szerencse gyermeke volt, úgy gyógyításának sikereit, mint irodalmi tevékenységét illetőleg s egy Scit.ovszky her- czeg-primás és egy gr. Majláth Antal végrendeletükben hálásan emlékeztek meg róla s műveik egy-egy diszkötésü példányaikkal hírneves irók kedveskedtek neki.

Jellemzésül megemlíthetjük, hogy dr. Argenti tiz kiadást ért műve a váczi könyvtárakban ritkaságok közé tartozik!

Jeles gyüjteménynyel bírnak még Vincze János 1,653 kötetettel, dr. Freysinger Lajos 1,546 kötettel, dr. Kiss József és Csávolszky József, akinek igen becses gyűjteménye van s csak a legutóbbi évben egyszerre több száz kötetet szerzett, úgy hogy az a két ezer kötetet minden bizonynyal jóval felülmúlja.

Gyűjtők még Nikitits Sándor, dr. C s á n y i János s egy-két itt lakó iró-nő.

Nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy az uj megyés püspöknek, Schuszter Konstantinnak, továbbá a tudós kanonokoknak, különösen dr. Kovách Pálnak és Marko vits Lázárnak, valamint a bírói és orvosi karnak könyvtárait apróra ismertessük, mindazon által bátran s önérzettel hivatkozhatunk rá, hogy a város gyér népességét s a vagyonosodás mérvét; de különösen a pangó ipart s a lenyügzött kereskedelmi viszonyokat tekintve Vácz mégis büszkén mutathat szellemi kutforrasaira, amely városnak tudniillik ma már minden kedvező feltétele megvan arra, hogy már a legközelebb jövőben egy distingvált társadalmi élete legyen, ellenben a közöny és a részvétlenség körünkben messzire számüzessék,u uru aoranajjepeu) utói nem érhető déli bábok kergetése legyen jövőre a czélunk, amelyeket, mint a közelmúltban is, egy állandó színház felépi*) Nagy kár azonban az, hogy a regényirodalom termékeinek gyűjtése a tudományos müvek gyűjtése előtt mozog. — Lapvezér.

A „VACZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA.

Husvétra.

Óh szórjatok virágot, zengjetek dalt! íme feltámadott a dicső, ki meghalt.

Legyen minden szó áldás és imádság;

A szenvedők égők’ derülni lássák.

A kit lesújtott rossz napok csapása,

Gondoljon az örök feltámadásra ;

Mert véget ér bármily nehéz a bánat,

Halál nyomán uj élet sarja támad.

Nem kell a húsnak elcsüggedni gyáván;

Felhőkön kél a hétivü szivárvány Ha folytak már arczuukon sűrű könnyek Rózsája szebb lesz aztán az örömnek.

Jézus nem veszté nagy hitét, reményét Bár elborulni látta sorsa éjét :

A keresztfán is tűrt és megbocsátott Megváltva kínok árán a világot.

Érezte, tudta, jönni kell időnek,

Hogy sírjához zarándokolni jönek,

S kereszthalálból szent feltámadása :

Majd millióknak lesz vigasztalása

S az ige testté lön : az isten-ember Él s uralkodik a végtelenben :

Fény lengedez tükrén az ég azúrnak.

Ilalleluját zeng minden ajk az Urnák.

A mély sebek rózsákká változának ígéretében csókok záporának ;

Öröm kiálltás harsog át a földön :

Licsértessék az Isten mindörökön.

Rudnyánszky Gyula.

A látszat csal.

Ebéd után Nagy Frigyes megtette rendes sétáját, mint mindig, úgy most is magával vitte Polinitz bárót, ki külömben kamarása volt.

„No kedves báróm elmegy-e ma a vigadó nagy álarczos báljára ?“

„Mindenesetre felség.“ —„Annál jobb legalább egyet felismerek arról bizonyos vagyok.“ — „Nem

tésében hittünk feltalálni; — hanem a mi ennek a biztosítéka, vagyis a lelkes, hazafias közönség megteremtése, amely tud küzdeni s ott, a hol kell, áldozni a közjóért.

A többi úgy is a Gondviselés titkában van.

Findura Imre.

Városi és vidéki hírek.

= Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának!

— Dr. Scliuster Konstantin, megyés püspökünk ő exciája — mint értesülünk — e hét folyamában, valószínűleg szerdán tartja ünnepélyes bevonulását városunkba, püspöki székébe való beiktatása pedig a következő napon fog végbemenni.

= Az igazságügy miniszter Váczott. E hó 4-én E a b i n y Teofil igazságügyminiszter László Zsigmond min. tanácsos kíséretében váratlanul meglátogatta a váczi orsz. fegyintézetet, kir. közvetítő intézetet és az államfogházat, r mely alkalommal mindent behatólag megvizsgált. Épen a déli órákban egy meghalt fegyencz temetése volt s a miniszter ur jelenlétével tisztelte meg az udvaron tartott szertartást. Elbucsúzása alkalmával teljes elismerését fejezte ki az összes tisztviselőknek szakszerű eljárásukért, de különösen Kovách Ernő igazgatónak, az intézetek tapintatos vezetéséért. — Ugyanez alkalommal a miniszter meglátogatta a kir. járásbíróságot is. Minden helyiséget megnézett. Áttekintette a könyvek vezetését és mindenek felett megelégedését fejezte ki.

= Sfegyi Antal volt püspöki titkár, s Gr. Károlyi Sándor kegyúr által kinevezett csongrádi plébános f. hó 2 án tartotta bevonulását uj székhelyére.

= Mépviselőjelölés. Múlt számunkban közölt azon hírünkkel szemben, hogy Tompa Antal bpesti ügyvéd a váczi kerületben 48-as programmal képviselőjelöltül léptettetett fel, a függetlenségi és 48-as párt irányadóférfiai előttünk kifejezetten kijelentették, hogy Tompa Antal jelöltetése még mindekkoráig komoran szóba sem hozatott. — Midőn e kiigazításnak készséggel helyt adunk, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a megczáfolt hir terjesztéséért a felelősség a Szentkirály i-párt egyik ismert tagját terheli.

= j Mészáros József vácz-egyházmegyei áldozópap és dunakeszi plébános, városunk szülötte, f. hó 6-án d. e. fél 9 órakor életének 51-dik évében meghalt. A boldogult halála bizonyára sokak szivében kelt részvétet, mert számos rokona, ismerőse és barátja volt városunkban. Az alsóvárosi plébánián mint karkáplány több éven keresztül működött, s székesegyházunkban tartott jeles szónoklataira még számosán emlékeznek. A dunakeszi plébániát 1873-ban

■fAn-lo 1-tn ol V.plpqqAcr rvlAhánns bivAi

osztatlan szeretetét túrta mindenkor. Hónapokkal ezelőtt májsorvadást kapott, mely azonban csak egy pár napja vált rá nézve súlyossá, mert úgyszólván utolsó napig — bár mint élő halott — járt-kelt s végezte hivatalos teendőit. Temetése, melyre városunkból többen lerándultak, e hó 8-án délután ment végbe. Ny. B.!

merek ugyan ellentmondani, de hát alig hiszem, hogy én lennék az, kit felséged felismer.“

Hát magát Polinitz meg nem ismerném? magát, kit mindig látok, ki folyton velem van.

Polinitz habozott a felelettel, de a király mindig hevesebb és hevesebb lett.

Oly ostobának tart engem, hogy fel meri tételezni azt . . . Ejnye, ejnye, ... ez már sok! Én nem is ismerem fel? Vigyázzon magára! „Vigyázzon magára!“ A báró ereiben kezdett hülni a vér: De felség én csak úgy ^gondolám, hogy miszerint, minthogy^.

Semmit se gondoljon, de annyit mondok magának, hogy ott legyen a bálon és ha aztán felismerem, tudom, akkor meglakol 1

A kamarás humora kezdett visszatérni. „És ha még sem ismer fel felséged?“

Frigyes összeránczolta szemöldökeit: „No akkor — mondá — ezer Frigyes arany üti a markát.“ „Ezer köszönet előre felség, mert ngyan jó lesz az a kis pénz a hitelezőmnek és aztán:“ „No, no! mondá Frigyes szelídülve, ne örüljön előre, ne dicsérje a napot nyugta előtt! Most dig takarodjék.“

Polinitz br. agyában már élt a terv és úgy tett a ravasz udvaroncz, hogy ezt végrehajtsa. Beszólt Berlin egyik legfényesebb ékszerboltjába: „íStáhlbok urat kérném“ szólt a hajlongó segédhez, ki sietve hívta be urát az irodából.

Ah! hozta Isten kedves kamarás ur, de rég nem volt szerencsém, talán egy kis gyiirücske, óra, láncz, vagy tán szép tü tetszik. — Most kaptam épen uj szállítmányt a legdíszesebb szerekből.

Hja! édes Stáhlbokom, kell én nékem gyűrű is, óra is, aztán láncz meg tü is, sőt gyémánt ékszerekre is nagy szükségem volna.

Az ékszerész bámulva nézte Polinitz bárót. „Az Istenért milliókat örökölt vagy tán“ . . . Dehogy örököltem szólt komikus hanggal a kamarás: „Kell, hogy ma roppant kincsek birtokába jussak, ha ebben segít kedves barátom, azaz ha kölcsönzi ékszereit, nemcsak eddigi tartozásomat törleszteni, de még 1000 tallért is fizetek.“— „Oh kérem tessék csak válogatni.“ Nappali fényben úsztak a berlini redout termei, I melyeket a ragyogó öltözetek és tündöklő ékszereivel vetélkedő álarczok. zsúfolásig betöltötték. — Ismét álarczos lépett be a terembe. De milyen ! Ki látott már ilyen fényes szemkápráztató öltözetet, ki annyi

= Kitűnt papi hagyaték. Thier András,

váczmegyei t. kanonok s nyugalmazott alsó-némedi plébános örököseit, a napokban kellemetlen meglepetés érte. Thier Ándrás ugyanis, ki ez évi február 15-én halt meg, halálos ágyán több paptársa jelenlétében körülbelül ötvenezer írtról végrendelkezett. A pénzből, mely az első hazai takarékpénztárnál volt elhelyezve, huszonötezer forint jótékony czélra lett volna fordítandó. Kevéssel a temetés után keresték a végrendeletet, de sem ennek, sem a takarék- pénztári könyvecskének nem akadtak nyomára. Utóbb kiderült, hogy a pénzt a boldogultnak ép halála napján valaki fölvette a takarékpénztárnál. A vácz- egyházmegyei hatóság megtette a kellő intézkedéseket, hogy a tolvaj kinyomoztassék.

= öngyilkosság. Romhányi születésű és illetőségű Tőrincsi Eerencz 19 éves czipész segéd e hó 5-én esti fél 9 órakor Váczon, főutezai lakásán fejbe lőtte magát és rögtön meghalt. Az öngyilkosság oka állítólag az volt, hogy munkaadó gazdája, Mohaupt Jánostól, előleget kért a végből, hogy magának husvétra uj ruhát vegyen. Mohaupt azonban a kérést — miután agy is már sokkal tartozott neki segédje — megtagadta. A szerencsótle.n halottjelöltjének elhatározásán különben alig lehet nagyon csodálkozni, mert úgy látszik, hogy ez családi betegség volt nála. Apja is ezelőtt mintegy 12 évvel hasonló módon vetett véget életének.

= A megyei évnegyede« közgyűlésen mely április hó 12-én fog megtartatni, bennünket érdeklő következő ügyek kerülnek tárgyalás alá: 1. Pauer János volt pénztárnok kegydija tárgyában hozott városi képviselő testületnek határozata. 2. Vácz város 1872-ik évtől 1881. évig vezetett közpénztári számadása. 3. Vácz város 1887. évi költség- vetése. 4. Vácz város 1880 —1884. évig vezetett szegény alap számadásai. 5. Vácz város árvepénztárának 1885-ik évi számadásai.

= .Színészek jönnek. Polgár Sándor 36 tagból álló színtársulatával f. hó 11. napján kezdi meg városunkban a „Curia“ nagytermében előadásainak sorozatát. Első előadáson „Felhő Klári“ kerül színre. Örömmel üdvözöljük városunkban a nemzet napszámosait, de el is várjuk tőlük, hogy őszinte igyekezettel fognak hálás szinpártoló közönségünk igényeinek kielégítésén fáradozni.

= A népfölkelési lovas tiszti tanfolyam folyó hó 12. napján nyílik meg városunkban s 3 hétig fog tartani. A népfölkelési lovas tisztek parancsnokául Forster Emil honvéd-huszár százados, tanárául pedig Gyenes honvéd-huszár hadnagy rendeltetett ki. E tanfolyamra berendeltettek: Lévai György gyógyszerész (Kolta), J ankovics Aladár földbirtokos (Ó-Gyalla), Zichy Vladimir gróf, föld- birtokos (Szt.-Péter), Békeffy György földbirtokos (N.-Igmánd), Tóth Ernő földbirtokos (Dunakesz), Schindler Kálmán gazdatiszt (Ilka-puszta), M á- nvai KollerTván (Göd), Roaaab ach

Emil dr. földbirtokos (Tereske), Mátyusz Károly földbirtokos (Szakái), Turek Jaroszlav tiszttartó (Gácsfalva), Hammerstein Richárd báró, megyei jegyző (Komárom), Vonder Becke Imre földbirtokos (Verebély), P ess ina Vilmos gazdatiszt (Ipoly-szántó), Kontra Kálmán gazdász (Kövesd). Minden tisztjelölt egy-egy teljesen felszerelt kincstári

és olyan ékszert, minőt e török viselt. ~ Rubin, gyémánt, smaragd, sayhir és más drága kövekkel mintegy behintettnek látszott az érdemdús — mert, hogy_ az volt mutatta, sok kincse.

Ki az? Ki ismeri? Mi a neve? Honnan jött? Ily kérdések vettettek fel a teremben.

Felsenburg gróf a spanyol grand jelmezt viselt, végre odalépett a basához. — „Tartsa meg soká Allah drága életét“. — „Hintsen rózsát a te pályádra is.“ — Mondjad meg oh jámbor müstilman, hogy ki V£9?y, költő? — „Miért az?“ — Tömérdek kincsed miatt kérdem.“ — „Takarékosságom szerzé meg és az fogja növeszteni.“ „Szent Isten bocsásson mega próféta e felkiálltásért, szaporítani akarod vagyonodat ?“

— „Oh van tervem, mely meg kétszerzi vagyonomat.“

— „Mi lehet az?“ — „Valóban mondá a török komoly hangon — tervem Poroszhonnak roppant jövedelmeket fog hajtani.“

Felsenburg kiesett szerepéből. Elfelejtette, hog}' álarczos bálon van: „Uram ön szerencsés! Közölje velem tervét és én egész befolyásomat felhasználom a királynál, hogy azt pártfogolja.“

„Fogadja köszőnetemet. uram, de csak ő Felségének szólhatok, hogy azt pártfogolja.“ Egy igénytelen domino lépett a basához és azt egy csöndesebb helyre vonszolta. „Bocsánatot tolakodásomért — szólt — valóban oly nagy tervei vannak?“

— „Gazdag ültetvényes Amerikából,“ nem! „bankár Párisból“ hangzott a terem egyik oldalán „dehogy az,“ a másikon, valóban török basa,kinek annyi a pi- asztere, bogy megszámlálni sem tudja. Eelsenburg nagy nógatásra elmondta párbeszéde eredményét és nemsokára az egész terem tudta, hogy az ültetvényesnek, a bankárnak, a basának tervei vannak. A basa meghajtotta magát. „Közölje velem a saját érdekében egy részöket legalább. Én a király kamarása vagyok Polinitz báró és mint tudja jó viszonyban állok vele.“

Ismérem ő felsége ön iránt való jóakaratát, de csakis épen neki szólhatok. A domino lerántotta álarczát. Ejnye nohát én vagyok a király, most közölje velem tervét, mely annyira kiváncsivá tett.

A basa szintén lerántotta álarczát.

„Én meg Polinitz vagyok“ szólt a báró mosolyogva.

„A. É.“