Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-03-27 / 13. szám
mellett a vámház háta megett elterülő libalegelőn, a hétkápolna előtti térségen és a kis derecskéi legelőn. Össze lehetne kötni a füzest a kis derecskéi legelővel. Egy csinos fa-hid kielégítené egyelőre a követelményeket. Természetesen már előre bizonyos tervet kellene készíttetni. A füzes felett egy jól alkalmazott, sarkantyúval meg lehetne menteni a még meglevő partot a további elmosástól. És igy megérhetnők azt az időt, hogy a város egyik végén kellemes sétaterünk nyújtana kellemes sétát és szórakozást. Igaz, hogy e tér rendezése mellett jogosan megvárhatnék azt is, hogy a dunapartja a fegy- háztól lefelé rendeztessék. A gyalog séta sokkal kellemesebb lenne, ha a sétáló közönség az oda és visszavezető utat is lombos fák árnyékában tehetné meg. A város csinosodása el sem képzelhető a Duna partjának rendezése nélkül. Azon szánalmasan egészségtelen állapotában, mint most van, tovább amúgy sem maradhat meg. Összesen mintegy 10 földalatti csatorna önti ki undorító bűzös piszkát a Dunaparton. Ott végződik minden csatorna, ahol a töltés. Innét szabad ég alatt terül szét és érintkezik a szabad levegővel. Nagyon kevés éri ’el a Dunát, kivált ha a viz állása kicsiny. Itt bomlik fel elemeire mind, és a dunaparti lakók az ilyként bőven telitett sürü levegőt kénytelenek szívni egész nyáron keresztül. Ezek mégis teszik ; mert nem tehetnek egyebet; de bizony, aki üdülni akar, az nem megy a Duna partjára sétálni. A városi kapitány úr sem tehetett volna kedvesebb szolgálatot városunk egészségügyének (?) mint akkor tett mikor azt rendelte el, hogy városunk pöcze- és szemet gödrének összes piszka a város kellő közepén a Duna partján gyűjtés sék össze. Elengedhetlen követelmény az, hogy a dunai kőfal kiépíttessék legalább a mostani végétől a lóusztatóig és hogy a földalatti csatornák a Duna széléig vezettessenek. És a dunai kőfal fölépítésénél csak akkor járnánk el gyakorlatiasan, ha az uj fal a réginél legalább tiz öllel beljebb építtetnék fel és a régi kőfal mellé alul tiz öl széles alsó rakpart készíttetnék. Ekkor aztán sokat mutatna a fásítás, kivált ha vagy 4 sor hársfa vezetne rajta végig. — Azután meglehetne tenni azt is, hogy a Dunaparti háztulajdonosokkal házuk előtt gyalogjáró készíttetnék. így ér majd valaha valamit a „fásítás“; ezek nélkül biz az kezdetnek is csak kezdet. Szőllőszeti fejtegetés. Ha átgondolt, higgadt szemlét tartunk leélt éveink, múltúnk felett: mindig találunk egy lelki vágyainknak megfelelő, s eszményi mintául szolgáló egyént. Az én lelkemben is élnek ily eszményi alakok. Ily tiszteletreméltó egyénnek fog élni bennem emléke — a mig élek — a lángoló bonszerelmü Yass Kai. József piarista tanárnak, a Cato-jellemű Csausz Márton egyetemi tanárnak. Ily tiszteletreméltó alak marad nálam mindig Sréder Norbert erdőmester. Ő volt az első, ki megyéjéből a Dzierzon-rendszer tanulmányozása czéljából Sziléziába ment, bogy ezen Fiatal is, szép is, jó is volt. Férjét az őriilésig szerette. Mert — jóllehet dúsgazdag volt — szerelemből ment férjhez. Férje, Szeless Muki, a glacé-keztyűs betyárok valódi mintaképe volt. Tudott hízelegni, tudott nagyokat mondani; értett a felsőbb és magasabb „s wi n d 1 iu-hez, s ezzel minden más tudománya be volt tetőzve. El- bolonditotta Elvirának, annak a fiatal tapasztalatlan kis leánynak, a fejét; s rövid, alig egy hónapi ismeretségük után, nőül is vette. Elvira örömmel kisérte férjét a fővárosbaJjNem fájt az elválás szülőitől, nem künyezett, midőn|v boldog gyermek-kora tanyáját el kellett hagynia. Meg volt győződve, hogy Muki őt szereti, s ez feledtetett vele mindent. Sajnos, nagyon hamar kellett ébredni. Alig érkeztek a fővárosba, Muki megkezdette régi életmódját. Ella nap-nap után alig látta őt. De Muki azért tudott mindig kibúvót találni mentségére, Hivatalos dolgai — mert képviselő volt — jó köpenynek látszottak lenni, amibe bele kapaszkodhatott A nappali kimaradásait csak igazolhatta, de az éjjelieket sehogysera. Az a szép asszony sír-rít, könyörgött : nem használt semmit! Egyszer egész véletlenül tudomására jutott férje kimaradásának okáról; megtudta, miért hanyagolja el őt férje. Egy levél volt, a szép Fellegi Miczi balleri- nától. Megmutatta férjének. Ez mitsmn tagadott. Be- valotta, hogy szereti a bal lórinál;; szerette, mielőtt Elvirát nőül vette volna. Sőt azt sem átalotta ki üdvös rendszert, ha hazájában nem is, de vidékén talán első meghonosítsa. Mint ifjú, jól emlékszem, mily tűzzel, mily szenvedélylyel beszélt a rajongó szőllőmives nékem a szőllőszetről, az általa nálunk talán először eszközölt foldrigolozás hasznáról stb. Dumas Boxtell Izsákja nem fejthetett ki nagyobb figyelmet, gyöngédséget az ő fekete tulipánja előállításánál, mint Sréder az ő — akkor még nagy (bajjal szerzett néhány rizling, és oportó venyigéjének perczekre való metélésében, fiókokba ültetésében, és további kezelésében. Sikerült is, de talán csak neki, minden percz- ből önálló tőkét nevelni. Belém ezen kedves emlékű rokonom óltá a szől- lőszet iránti érdeklődést. Én bálatelten gondolok mindég reá, mert az ő ösztönzése nélkül aligha lettem volna szőllőmives; képes meg éppen nem lettem volna arra, hogy családapai kötelességeimnek eleget tegyek. Bocsánatot kérek eme nem egészen tárgyamhoz tartozó eltérésemért; de egy belső kényszer miatt meg kellett emlékeznem ezen szerény napszámosunkról, és egyik jótevőmről. Mint szőllőmives párszor megjelentem dolgozataimmal a nyilványosság terén is. Mint ilyen iránt, az e hó 2-án Rétságon tartott gazd. közgyűlésen résztvett urak azon óhajtást nyil- ványitották, hogy a sors által reánk kényszeritett uj modorú szőllőszeti tapasztalásaimról, felölelve minden arra vonatkozót, ismét Írjak. — Szívesen megteszem I Vajba bírnék oly tapasztalással valóban, melynek közléséből valami hasznosabb tanúság lenne meríthető. De hát lehetséges e az, hogy valaki e téren még most értékes tapasztalásokkal állhasson elő, főleg erejének, módjának korlátoltságában. Miről van tulajdonképen szó ? Majdnem arról, hogy egy összeomlott épület helyébe jóformán minden biztos alap, és minden biztos anyag nélkül egy új, ezredekig tartót emeljünk. Például: hány ezer szőllőmagonczot kell nevelnünk, és pontosan megészlelnünk először, a mig ily úton kiválik néhány faj, mely véletlenül a termény mennyisége, minősége, a tőke könyű tenyésztbetése, szaporithatása, és immunitása czéljából igényeinknek megfelel. Erre magára, majdnem egy emberélet kell. Nem is vállalkozhattam egyébre, minthogy Molnár István, és Ottlik Iván miniszteri kiküldötteknek Francziaországban a múlt évben tett tapasztalásaiból tegyek némi vonatkozatos közlést, megtoldva azt saját nézeteimmel, felfogásommal, és magyarázataimmal. A kormány eme két kiküldöttje közleményéből először is kitűnik az, hogy mi a huszadik évszázad első tizedében is aligha leszünk ott a phylloxera elleni védekezésben, a hol Francziaország van ma, pedig legalább is már most, mennyivel könnyebb, kényelmesebb nekünk, mint nekik volt, előttünk áll- ván az ő általunk e téren eddig elért minden vívmány. Talán felesleges is nekünk az állami kísérleti telepekre ezreket költeni, s azokkal vesződni; hiszem a kit igazán érdekel a dolog, több reális hasznot meríthet a talán minden harmadik évben kiküldendő szakférfiak alapos közleményéből, mint a fran- czia ügyesség, és élelmesség által már bizonyára nagyon is, és mindég túlhaladott szerény kísérleteinkből. Például ; a direkttermő fajokból az oly feltétlenül dicsért, és czélszeriiknek tartott Els in boróból, és Hanvoodból kormányunk csak most hozat kísérleti czélra pár százat, holott Francziaországban, már százezer számra árusittatnak el gyö- keresitve. Aligha nem lenne helyesebb részint a vad alanyokból, részint a direkttermő fajokból azokkal, melyek már kiállották sikeresen a próbákat, terjedelmes oskolákat alkotni, hogy igy megbízható, olcsó, és könnyen hozzáférhető vesszőt kaphatnánk. Mód, erő hiányában nem az alsó osztálytól várták Francziaországban a kezdeményezést. Az állam is egyetlen kísérleti telepet tart fönn, de ez sem mondható mintatelepnek, hanem a tehetős birtokos- osztály vette kezébe az ügyet, kifejtve bámulatra- méltó, s kinem fáradó tevékenséget. A franczia nem csügged próbái sikertelensége miatt, hanem ernyedetlen kitartással, daczczal viszi át kísérleteit más, és más fajokra, igy, miután a Hi p a r i a S a u v a g e, és S o 1 o n i s americana válogatósak a talajban, s kivált az utolsó nem is áll teljesen ellent, éppen Lalim au, ki a phylloxerát behurczolta, s kinek szőllői ez okból először pusztultak el, találta fél a V a i 11 á t, más ismét a Ripa- ria egyik válfaját a Riparia gloir, de Mont- peUiert. így jártak el a direkttermő fajokkal is Nekik a York-Madeira, a Jaques a közönségei Her- bemont, a Conoord nem elég jók, nekik még jobbak és még bővebben termő fajok kellettek, ekkép érték el azt, hogy van már nekik Harvoodjuk, máskép Herbement a gross grains, ésElsinborojuk. Igaz, hogy nekik a bortermelés inkább létfeltételük mint nekünk, mert az államok mai gazdászati elvei mellett alig találnának egyéb forrást melyből a 2 — 300 millió frank zsebeibe folynék. E mellett sokkal nagyobb munka, és pénzerővel rendelkeznek, mint mi, s valljuk meg az igazat, számos honfiaink előtt mellékes gazdászati ág a szőllőmivelés. A franczia munkálkodás egész irányán veresfonálként vonul végig a phylloxera elleni védekezés szempontjából a kitűnő direkttermő fajok előállítása, és mindenkép való szaporítása, és az egész szőllő- szet jövőjének ily alapra leendő fektetése. Ma az ottani kistermelő alsó osztály ép oly bé nultan sopánkodik, elmélkedik mint nálunk, s ez egy részben hasznos is reá nézve, mert legalább nem vesztegeti idejét, és csekély vagyonát a még nem egészen bizonyosra; de különben meg a próbákat kiállott állítólagos jó fajok oly iszonyú drágák még most, hogy azokhoz korlátolt vagyonú ember nem férhet. De ha anyagi tehetségének megerőltetésével vásárolna is ily drága portékát — kétségkívül először csak veszőtermelés végett — meg kellene szerezni a gyökereztetés fordélyját, módját, mert éppen a gyökereztetés nehézségében áll a legjobb közvetlenül termő fajok szaporításának egyik fő akadálya. Laliman franczia szőllőmives az ő lázas szenvedélyében behurczolván az ötvenes évek végén hazájába a szőllőtetűt, öntudatlanul a legnagyobb szerencsétlenségbe dönté Európa szőllőmiveseit, miután ebből folyólag az ő szőllői pusztultak el legelőször, ő volt hivatva arra, hogy önkénytelen nagy bűnét valamennyire enyhítse. Nem nyugodó szelleme a si kert ígérő vad alanyok oltásában állapodott meg, s minthogy oltványai talán a talaj, és mivelés feletti kedvező volta miatt már másfél évtizedet éltek, jól diszlenek, ő leghőbb pártolója a védekezés eme nemének, pedig bárkanem elfogult, és korai az ő ebbeli jóhiszeműsége. Éppen Dr. Horváth Géza a puszta-farkasdi ki- sérletitelep igazgatója a „Természettudományi Közlöny“ márcziusi füzetében fejtegeti kór-élettani viszonyait az oltásnak. E szerint e legnagyobb figyelemmel és ügyességgel végzett összeillesztésnél sem forrnak teljesen össze a metszlapok. Mindég maradnak köztük kisebb-nagyobb rések, hézagok, melyekbe a levegő, viz számláIhatatlan mennyiségben viszi kivált a Schizomiceták szpóráit, melyek aztán életre kelvén, a beálló fenésedés folytán elpusztul a tőke. Dr. Horváth Géza csak 6—8 évre teszi a beoltott tőkék átlagos élethosszát. Másik oka, több jeles franczia oenologus, köztük Dubreuil párizsi tanár szerint a beoltott szőllőtő, rövid életének a forradási izzadmány ama tökéletlen képződésében rejlenék, mely szerint az izzadmányban képződött nedvedények sem nem elég számosak, sem nem elég vastagok arra nézve, hogy elégséges táp láló nedvet szállitsanek a forradás feletti részhez, egy szóval a tápló nedvek keringése hiányos, mely miatt a szervezetben táplálkozáshiány állván be, a tőke sorvadásnak indul. Éppen ezért a francziák lassanként el is térnek mondani, hogy Elvirát gyűlöli, gyűlöli szive mélyéből, de nőül vette, mint anyagi viszonyai úgy kívánták ! Elvira megirt mindent atyjának, s az öreg rögtön ott termett. Egy perezre sem hagyta ott többé leányát Ö maga indította meg a válópert. így került Elvira ismét haza. Az út fáradalmai, a kiállott izgatottság nagyon megviselték : hamar elaludt. Mióta férjnél volt, azaz első éjszakája, amit átaluszik. Áz első tavaszi napsugár már korán reggel föl- ébreszté. Körülnézett: ekkor jutott eszébe borzasztó helyzete. A gond, a bú nem öli meg ugyan az élet-boldogságot, de közel viszi az örvény széléhez. A csalódás az, ami a lelket megöli; a csalódás, amelynek terhe nő az életkorral ; amely erősbbül hatásaiban az idővel; amely ront, pusztít, de jótékonyan sohasem hat. Csalódni emberi dolog; a csalódást elviselni ember fölötti! Járni az emberek között; boldogságot látni a társadalomban; szerető sziveket — édesen, enyelegve — egymáshoz közeledve észlelni; érezni, hogy mi állunk csak egyedül, árván: oly kin, amit elviselni, anélkül hogy nyomait ne hagyná rajtunk, teljesen lehetetlen. így gondolkozott Elvira is ! Egyszerre, minden bevezetés nélkül jutottak ezek eszébe s megvilágositották szörnyű helyzetét. Nap nap után szemlátomást hervadt íogyott ez a szép asszony. Bántotta őt minden: mert még mindig szerette férjét. Nyugtot sehol sem talált. Hiába hozta őt atyja a fővárosba szórakozni. A váló-per végét már nem érte meg. Szerelmével együtt szállott a sírba. Férje pedig, hogy mutassa a nagylelkűt: gyÖ nyörü koszorút küldött a koporsójára ; de annyi fáradságot nem vett magának, hogy > a temetésen is jelen iegyen. Az ő lelke rajta ! Ä kedélyről. Irta: "Vörös T-a.lia.n.n.a.. A kedély olyan, mint egy nagyon mély tenger, melynek fenekéről soha nem fogynak el a drága gyöngyök ; melynek felületén mindig napfényben csillogó hullám verődik. Ha ebbe a tündér tengerbe követ dobnak akkor a felloccsanó viz cseppjei ezernyi csillagként tün- döklenek. Ha égetően süt rá a nap a felszállt vízgőzben a szivárvány szinpompája játszik. A szélvész dühe nem ver rajta nagy hullámokat, csupán gyengéd vizlocsogás támad, mely száz meg száz pajzánságot cseveg. Vizében nem szörnyek, az emberi egy rémképei úszkálnak, hanem a vidorság, élez üdeség, pajkosság, kaczagás tündérei fürdenek. Fölötte tiszta a lég, mely édes virág illatot hord magában s meleg napsugár fényétől ragyog. A föld, melyet vize áztat termékeny, dús növényzetet s gyümölcsöt ad, a szeretet s boldogság üdvözítő érzéseit. A kedély tengere beláthatlan, sokan egész éle:
