Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-03-13 / 11. szám

A hivatalos személy jelentését azért tartjuk

szükségesnek, hogy az eszközölje a fizetéseket, s ez által a bizottsági tagok a múltban előfordult gyanusitgatásoknak ne legyenek kitéve.

A mennyiben ez ügygyei a hétkápolna térség szépitése is összefügg s a tavasz itt léte sürgős intézkedést igényel, kérem a t. képviselő- testületet, hogy szivlelje meg jelen ajánlataimat s a legközelebb tartandó közgyűlésen, alakitsa meg a faiskolai s egyúttal fásitó bizottságot.

Udvardi Mihály oly megfizethetlen érdemeket szerzett már a faiskola körül, hogy e bizottságból semmi esetre ki nem hagyandó; Csávolszky József mint káptalani tag szintén beválasztandó; Péts Sándor mint a fásításnál szükségelt szakértő szintén nem mellőzendő, s még ezekhez lehetne 3 tagot választani, hogy e bizottság azonnal elkezdhetné a már meglevő fák nyesetését s legalább a fő- utczának befásitását.

így legalább végre valahára végre lesz hajtva lelkiismeretesen a közgyűlés egyik határozata.

Reméljük, hogy szavunk nem lesz falra hányt borsó, s képviselőink erélyesen fognak ez ügyben intézkedni.

Egy képviselő.

CSARNOK.

Budapesti levél.

Rég elismert dolog az, hogy mi magyarok túlzottan szerények vagyunk. Vannak nagy embereink, kikkel más nemzetek óriási lármát csapnának és még óriásabb port vernének fel, mi büszkén bámuljuk őket, de . . . hallgatunk; vannak mulató-, fürdő-, szórakoztató- és bámulásra méltó helyeink, melyekhez más nemzetek öndicséretükkel az egész világot zarándokoltatnák mi . . . még magunk se nézzük őket és . . . hallgatunk ; van végre egy fővárosunk, mely az utolsó években annyit haladt, mint bármely más külföldi város, oly lendületet vett, mely bámulásba ejt mindenkit, úgy megszépült és szépül folyton, hogy magunk is kétkedve szemléljük a haladást, . . . imádjuk, szeretjük fővárosunkat, de ezzel már eleget véltünk tenni. A külföld és a vidék előtt, e városra az érdekesség színét nem tudjuk, avagy nem merjük mázolni.

Párisból, Bécsből, Berlinből tárczáznak ide . . . Nem szándékozom, azt állítani, hogy mi magunkat csak távolról is hasonlítani mérnök a jelzett városok egyikéhez, de ott talán ép úgy érdeklődnek irántunk, mint mi érdeklődünk azok iránt, s csakis rajtunk múlik, ha ez érdeklődést fokozni nem tudjuk. Hisz az arányt véve, ami fővárosi életünk ép olyan pezsgő-, sőt érdekesebb, mint azoké ; hisz szükebb körre szorulva, könnyebben tehinthetjük át azt a cronique- scandaleuse-t, melyben városunk oly igen gazdag, s mely az idegenek érdeklődését leginkább felkeltheti,

a régit elfeledteté. Csak egy körülmény nem engedett egészen a helyzetben megnyugvást találni: a sár és por.

És őszintén megvallva ezen ellenszenv nem az önzés nyilvánulása részemről. Sajnálom a nőket, kiket az ilyen idő rendesen szobára kárhoztat s korlátokat szab levegőre törekvő vágyaik elé. — Uram 1

— fordultam barátomhoz, az önök csatornázási és kövezési munkálatai — csak olyan „nesze semmi, fogd meg jól“ féle elvek hangoztatása s Önök jogosultan nem nyilváníthatják soha azon, a földi lét lemondásának e hitté vált kitételét: „porból vagy s porrá leszel.“ — Itt az emberek még az után is sárba fognak járni, ha meghaltak.

í)e ez mind hagyján, ... ne is beszéljen ön uram ; hiszem, hogy ön — kétségbe vonhatlan logikájával bebizonyítaná előttem, hogy ez árnyoldalaknak rejtett fényei vannak, melyeket csak én nem látok. De hol vannak Vácz hölgyei ?!... ne csodálkozzék rajta, ha kiváncsi vagyok őket látni, hiszen tudja ön azt jól, ha feledni akarunk — vagy a nők társaságát keressük fel, vagy a boros palaczkot. Miután pedig én az utóbbit nem cultiválom — mutassa meg ön nekem — Vácz társaság alkotó hölgyeit, beszéljen róluk : — szépet, jót, üdvösét.

Uram, szólt barátom, én agg legény vagyok, ön rósz helyen kopogtat.

Sőt ellenkezőleg, ön lehet csupán ilyen kérdésben elfogulatlan, mert hisz tudjuk, hogy az agg legények a nők tanulmányozásában őszülnek és kopaszodnak meg, s igy csalhatatlan kutforrásul szolgálnak a nők albumához.

Ne mondja tehát uram, hogy e tárgyban is nem nyújtottam önnek elég tájékozást; menjünk vendéglői lakására s ott szivar mellett cseréljük ki e tárgyban eszméinket.

Úgy történt; s mi alatt künn esett az eső, Vácz város szép hölgyei — szobáikban varró asztalaik, vagy az ebédlő asztal igényelte szorgosságaik

— esetleg a gyermek szoba gondjai közepette nem

de nem csak a külföldön hallgatunk magunkról, itthon is igy cselekszünk ... Ez nincsen jól!

Miért ne tudják p. o. önök. t. olvasóim, hogy minők voltak az utolsó hét eseményei Budapesten? Annyira közönyösök önök a haza fővárosa iránt, hogy eseményei nem kelthetik fel érdeklődésüket? Ah, nem hihetem, sőt az ellenkezőt állítom s azért sietek.

De lassan 1 Majd csak lassan sietek . . . Nézzük, mi érdekelheti önöket leginkább . . . Képviselőház ? . . . Pi done! ki fog tárczairó létére politi- tizálni! . . Azután nagyobbrészt unalmas párbeszédek és szónoklatok hogyan lehetnek érdekkeltők ? . . . Tehát ? . . . Hm ! . . . Épen a népszínházból jövök, hol Serly Lajos és Rákosi Jenő „A^ilágszép asszony, Marcia* czimü operette bemutatóját néztem és . . . hallgattam is . . . Mert ámbátor az operette zenéje nem túlságosan dallamos, hallgatni lehet mégis . . . Ismét egyszer azon csodálkoztam, hogy milyen excentrikus iró ez a Rákosi! . . . „Fekete hajó.“ (Tetszik emlékezni?) és „Marcia“. Ez utóbbi a megtestesült erényesség, mely itt-ott igen szép szövegben nyilványul . . . Az operette meséjét és a zenéje feletti bírálatot önök már valószínűleg olvasták, s igy nem szándékszom ismétlésekbe esni, hisz különben sem hivatásom, e helyen birálgatni.

Ha hallgatást ígérnek, titoktartás feltétele mellet, mondok el önöknek valamit, amiről itt ugyan sejtelmek nyilvánosultak, de a valót meg nem tudta eddig senki . . . Az „aranyos“ (Pálmai), megunta a sok czigánybáróskodást, pedig este annak kellett volna menni; mi természetesebb, minthogy náthát kapott — nem az operette, hanem az „aranyos“ 1 — Ezt meghallotta egy másik aranyos, aki tavai, kedvező körülmények között kapott fel ördög-pirulá- zás közben az uborkafára (Ligetit értem), s azt hangoztatta, hogy este ő fogja Barinkait játszani . . . Még természetesebb, hogy este az aranyos (numero I) ott volt . . . Játszott . . . Másnap, azaz másnap este Mikadó előadása előtt, játszódott le azután a nagy jelenet, mely — ha nyilványosság kizárásával játszódik, bizonyosan csattanós tablauval végződik.

— Maga akarja az én szerepeimet játszani, maga, ki még a szinpadon állani sem tud, maga . . . Nem emlékszem mi mindent nem mondott Uuska, de bizonyos, hogy a „paraszt“ előfordult az érdekes dialógban. Azt mesélik, hogy előadás alatt az aranyos megharapta volna Pitti-Sing-et*), de azt nem hiszem. Ez a mulatság Uuska 100 forintjába került, ennyire megbüntették.

Operánk, mióta rossz hirü lett, jobb látogatásnak örvend. Excelsior még mindig teli házakat csinál, sőt azt állítják, hogy a ballerinák gombostűpénzét már be is hozta. Feltételesen közlöm azt a hirt, hogy az intendáns a trikós gárdával vidéki útra készül . . . Örüljetek vidéki urak 1

Delegátió van itt . . . Megszavazták a milliókat . . . Hja jó szivüek ezek az urak, plane ha puskaporra kell . . . Hogy honnan veszik a kölcsönt ? . . . Az ő gondjuk, de szegény népfelkelői szivem minden újabban megszavazott milliónál számtalan tőrszúrás alatt sinlik, hisz háború esetén bőrünkkel húzzák, békében pedig bőrünkből nyúzzák a millióka t.

De már látom akaratlanul is a politikára térek, azért tehát :

„Sileto et opera !“

llosvai Múgó.

*) Ligeti Mikadóbeli szerepe. (A szerk.)

is álmodták, hogy fent — a „Curia“ első és utolsó emeletén egy szobában — egy nős fiatal ember és egy agg legény ő róluk beszélgettek.

Agglegény barátomnak sajátságos nézetei voltak ; nem foglaltunk el mindenben egyenlő álláspontot ; s én gyakori ellenvetésekkel állottam elő.

ő azt állította általában a nőkről, hogy a mi jó hiányzik jellemökből azzal a teremtő a férfiakat ruházta fel, s a nők életczéljául tűzte ki, keresni jellemüknek azon jobbik felét: találják fel a férfit.

— Engedjen ön uram valamit e nézetből ; én szívesen magamévá teszem, de az alanyok megcserélésével.

Majd kétségbe vonta, hogy a nőknek történelmi fejlődésükben csak egy csepp részük is volna. A férfi a kertész, ki nemesíti a gyümölcsöt, motulá barátom s fokozatosan kezdé levezetni a nők erkölcsi történetét a teremtés korszakától kezdve napjainkig. Szerinte a férfi volt az erő, a hatalom, a hóditó. Ha gazdag volt, tág udvarán majorság nyilt, a legelőjén nyájak, különböző szarvasmarhák, nyeritő hadi mének hirdették a gazda tekintélyét s azon kivül volt felesége, kit a járomba szokni nem akaró vad tinó mellé fogott — s mig ő az eke szarvát tartá, a hajló fűzfavessző, mely esetleg négy lábú állatnak volt szánva, a másik két lábúnak hasította fel vállát, mi azonban még nem adott arra okot, hogy a menyecske haza kívánkozzék a mamához. A nő régen, a férfi legszelidebb állata volt s praktikus czélnak szolgált. — Gyöngéd hajlamainál fogva — raelylyel házi körét betőlté, képes volt leereszkedni az ösztönökben legszegényebb állatokhoz s mig a férfi, az úr rabló kalandokban, hóditó har- ezokban edzette idegeit — ő magához édesgette — a vad madarát — s lassacskán — ettérité azt fejlődése irányától. — A négy lábú állat hozzá szokott látni őt mint társ munkást, érezte keze simogatását — hívogató hangját — s igy jutottunk el odáig — mikor házi állataink szeri-számát sem tudjuk már, s melyeket mind a nőknek köszönhetünk. Barátom igyekezett oknyomozólag bizonyítani azon leifogás

Városi és vidéki hírek.

= A márczluN 15-ének megünneplésére rendezett bankett — nem mint a rendezők tervezték a Curián, hanem az aláírók kivánatára a löhírz disz termében lesz Stedden este fél 8 órakor megtartva. Hazafias alkalmi szónoklatok tartására többen vállalkoztak — s az aláírók száma megközelíti a százat. Miután a rendezők ideje nem engedi, hogy minden részt venni szándékozót külön felszólítsanak megjegyezzük, hogy Dr. Csányi János ügyvéd és Dr, Frey singer Lajos kir. közjegyző uraknál az ünnepélyes estélyéig a résztvenni kívánók aláírhatják a gyűjtő ivet. Városunk hazafias jó neve érdekében óhajtjuk az ünnepély fényes sikerét.

= Áthelyezés. Dömötör Sándor gőzhajózási hivatalnokot az igazgatóság Titelbe helyezte át. Igazán sajnáljuk távozását, mert a távozóban egy rendes dolgozótársat vészit el lapunk.

= A Szent l^ászlé társulat f. évi márczius

5-iki ülésén a kosdi plébániához tartozó Pencz fiókközségnek harang beszerzésére 80 frt szavazott meg.-= Mjiuem. Múlt vasárnap f. hó 6-án tartotta eljegyzését Brenner Márton kataszteri mérnök a szép és kedves V adkerty Katicza kisasszonynyal. Az esküvő május elsején lesz. Fogadják szerencse- kivánatinkat 1

= A nőejgyleti bál alkalmából utólag Sző ke Rezső m. kir. honvéd százados Budapestről 2 frtot adományozott a váczi jótékony nőegyletnek — miért az egylet köszönetét nyilvánítja.

=• Beküldetett. A képviselő testület az utczasoprési szerződéseket nem hagyta jóvá s utasította a tanácsot, hogy tegyen próbát két hónapig a házi kezeléssel. No hát január és februárban láttunk nehány jégvágót s utczatisztitót, de csak nehány kiváltságos utczán, a mellék utczákra az isten se gondolt. Most már kiváncsiak vagyunk, milyen tapasztalatot meritett a rendőrkapitány úr a két havi házi kezelésből s mit fog ajánlani a jövőre ? (Többen).

— A* iparbank múlt vasárnapi közgyűlésén az igazgatási tagok választása is napi rendre lévén kitűzve, a választás azt eredményezte, hogy az igazgatóságból Lőwinger József és Weiner Ignácz kiestek s helyettük K o v á c h Ernő és Vadkerty Mihály lettek az igazgatóságba beválasztva. A többi régiek u. m. Bartos Imre, Intzédy Soma, Huber Mihály, Dr. Kiss József, B. K o v á t s István, Kre- sák Ferencz, Se h midi Károly és Velzer Kálmán újra megválasztattak 3 évre igazgatósági tagoknak. — Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy az idei osztalék egy részvény után 5 írtban állapíttatott meg.

= A gőzhajózás megnyitása. A hajójáratok a Dunán f. hó 10-én kezdődtek a következő menetrenddel : Indulás Uj-Szőnyről Budapestre naponként 2 órakor reggel, Váczon van reggel 7 órakor — Budapestről Uj Szőnybe naponként 2 órakor délután — Bécsből Budapestre naponként 7 órakor reggel — Budapestről Bécsbe este 6 órakor. Első ut márczius 17-én.

=* Cause celebre Váczon. E hó 8-án tárgyalta helyi kir. járásbíróságunk, mint bűntényitő bíróság Olgyai János, váczi siketnéma intézeti segéd-tanárnak Berinza János és Kaán János ugyancsak váczi siketnéma intézeti tanár-gyakornokok ellen rágalmazás miatt emelt panaszos ügyét, s ennek folytán Berinza Jánost és Kaán Jánost a rágalmazás vétségében bűnösöknek kimondván, mindkettőt fe- jenkint 40 — 40 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetében pedig 4—4 napi fogság büntetés elszenvedésére és magánvádló Olgyai János részére 18 frt 50 kr. költség megtérítésre ítélte. A panaszra az szolgált alapul, hogy Berinza és Kaán azzal gyanusikétségtelen alapját, hogy az idők mindenkor sokat köszönhetnek a női befolyásnak, de a nő viszont mindent a férfinak; fejlődésükben a férfi jellem az az erő, mely szellemük tökélyesbülésére hat s jellemüknek egyéni jelleget kölcsönöz. Vagy nem a férfi e az, kiket a nők szeretnek ?... Nősüljön meg ön uram s Ön megfogja ismerni a nőt, ki akkor lesz igazán nő. Alig távoznak önök a templomból az áldás malasztjával s a pillanat komolyságával arezukon

— a nőnek első kérdése az lesz : szeretsz-e ? de már az nem a szenvedély, nem a rajongás hangja, hanem a meghódított nőé, ki a „szeretlek“ szó folytonos hangzását, mint biztositékát óhajtja hallani az eskü előtti szív harcz hódolatának. Az a nő hallotta édes anyjától, hogy a papa hivatalba járt, sokszor gondoktól terhelten tért haza, sürgette az ebédet, majd nem volt étvágya — este későn jött haza a casinó- ból s ha veszített, vagy nyert, nem mondta meg — s olyankor vagy a kabátját adta oda, hogy egy gombot varrjon rá, vagy elővette a már délben elolvasott újságot — s ilyenkor nem szerette a legkisebb zajt sem.

Barátom egy kissé elgondolkozott . . . Lássa uram — folytatá — — a nők, még is csak nők. — Túl gyöngédek, elvannak árasztva epithetonokkal,

— mindég parancsra várnak, folyton kérnek ... és azután mikor elkezdenek könnyezni . . . Higyje el uram, én erős embernek érzem magamat, de azok a női könnyek — s azoknak, ki apadhatlan forrása . . . szóval uram, én szeretném — ha egyenlőek volnánk szellemre, alkotásra s melyiknek mikor kedve szoty- f.yan döngetné el a másikat s akkor aztán kezdenök élőiről ismét a hódítást, vagy meghódolást.

Érzem, hogy még mindég nem találtam fel a nőkben azt — a mi állítólag a férfiakat meghódítja s félnék szabadságomat egy egész élethátrálékra koczkáztatni. S hogy a tárgyhoz, melyből kiindultunk, visszavezessem önt — ismétlem önnek, hogy a váczi nők épen ilyenek. Gyöngédek, szemeik nyája-