Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-03-13 / 11. szám
Előfizetést Ära : évnegyedre ...........................l frt 30 kr. dázhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. NyiSt-tér sora ............ . 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A. szerlcesztosey es kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. IZ. évfolyam. A fásítás ás a faiskola. Városi ügyek“ czimmel e lapok múlt számának vezérczikke, igen sok és fontos városi ügyet hozott szőnyegre, azonban valamennyiről oly röviden emlékezett meg, hogy szükségesnek találom azokat külön-külön részletesen tárgyalni. Legelső és most a tavasz kezdetével legégetőbb kérdés a fásítás megejtése. A pénzügyi bizottság jelentésében a fásítás ügyét mint igen fontos ügyet hangsúlyozta s a közgyűlés utasította is a tanácsot, hogy a fásítás ügyét tervszerűen vigye keresztül a tavaszszal. Sajnos ez ügyben mind ez ideig misem történt. S valljuk meg őszintén nem is lesz soha addig, mig ez ügyet is egy bizottságra nem bízzuk. Miután pedig a tavasz rügyei már hajtanak, s így — proximus ardet ukalegon — azonnal kell intézkednünk ez ügyben. Ha szabad véleményt koczkáztatnunk, mi a következő utón és módon hiszszük e kérdés megoldását. Ajánljuk megszivlelésül a t. képviselőtestületnek és városi tanácsnak. Nézzük először azt, hogyan történt eddig a fásítás. A polgármester urnák eszébe jutott, hogy jó lenne fásitani itt — és itt, üzent erre a városi kertésznek s kiadta neki a rendeletet, hogy ültessen fákat; másutt ismét egyes házi gazdáknak kerekedett kedvük házuk elé fákat ültetni, és ültettek. így keletkezett aztán egy hiányos quodli- bet, százféle fajta fával s száz hézaggal. Semmi rendszer, semmi Ízlés. Nézzük sorba. A piaczot befásitották. A városháza előtt, a Glasel és Witt házak előtt pusztán hagyták. Isten tudja mért. A piaristák előtt a fő-utezán ültettek fákat, a másik oldalon nem, pedig milyen szép volna most már az egyformaság Az úgynevezett halpiacz mért nincs befá- sitva? mért van csak nehány fa a Millmann és Reiser ház előtt? A már meglevő fákat soha senki se gondozza. Meglombosodnak s egy nyári vihar tönkre tördeli őket. Áldott emlékű Varga, teremtett a városnak egy parkot. Ott veri fel a burján, túlhajtások silányitják el a fákat s minderre nincs a ki gondoljon. A mi polgármesterünk már koros ember, nem kívánhatjuk tőle, hogy ő járjon a fásítás után, s ép ezért fiatal tettre kész kezekre kell bízni e fontos ügyet egybekapcsolva okvetlen a faiskola ügyével. Uraim! Volt nekünk egy faiskolái bizottságunk, mely szépen kezdte fejleszteni faiskolánkat. Két év előtt e bizottság elnöke Udvardi Mihály egy terjedelmes jelentésben hu képét adta a faiskola haladásának. És ez egyént, a ki minden idejét a faiskolában töltötte el, elkedvetlenítették, elriasztották. Mivel ? A csak városi fizetett cseléd számba menő kertész hallatlan merész vádaskodásaival, melylyel szemben a képviselőtestület elégtételt nem nyújtott a buzgó faiskolai elnöknek s az ott hagyta az egész szépen megkezdett munkát. (Nézetem szerint ez a dolog magán polgári per tárgyát képezte volna s a képviselőtestületnek a vádaskodást el sem kellett volna fogadni s elutasítani.) Mi lett ennek a következménye? Két év óta csak annyit tudunk a városi faiskoláról, hogy elköltetik rá 400 frt s jövedelemről és a kezelés menetéről nem hallunk soha egy árva szót sem. A faiskola Bartos Ferencz városi rendőrbiztos kezelésére van bizva ki szombaton este kifizeti a napszámosokat s punktum. Hivatalos dolgai más százfelé is igénybe vévén,t öbbetnem törődik a faiskola ügygyei, legalább egy betű jelentését még nem láttuk. így aztán a faiskola ügye agyon van szépen ütve. Ez okból kell a faiskola ügyét a fásítás ügyével összekapcsolni s azonnal gyökeresen orvosolni. Nézetünk szerint miután a kövezés és építkezés ügy az egyik tanácsnokra van bizva; a faiskola és fásítás ügye a másik tanácsnokra volna bízandó oly módon, hogy a faiskola és fásítás ügyével egy teljhatalmú bizottság lenne megbízandó, mely a tanácsnok elnöklete alatt felelősség terhe alatt intézné az ügyeket. A „VACZI KÖZLÖNY" TARCZAJA. Dal-foszlányok. I. Az a szív, Amely hiv: Napjainkban olyan ritka, Mint az éj. Sötét, mély, Melynek nincsen szent titka ! Az a dal, Mely kihal, Mielőtt még termett volna: Olyan az, Mint harasz’ . . . A virág lehullt róla ! Az a csók, Mit rád rótt Kényszerből a dévaj öröm : Soh’se lesz Az kedve*, Élvezd bár azt örökkön ! De a bor, A mely forr S gyöngyöt habzik serlegedben: Örömet Ad neked Mig csak csillag s nap leszen ! II. Duzzadozó hab ajakadat Kyujtsad csókra édesem I Jer keblemre — Bzép egedre — Boldogságom, mindenem 1 Csók hogyha kell: százat adok; ölelés kell: oh azt is ! Hiszen tudom kamatostól Yisizaadod, kis hamis ! Kapái. Váczi séták. — Karczolat. — Irta egy úr, ki ismeretlen kivan maradni. (Folytatása és vége.) ősz elején jöttem ismét Yáczra. — Pesten két hét óta esett az eső, — vágytam menekülni az idő egyhangúságától. Ismét hajón jöttem. Barátom — kit érkeztemről értesítettem — várt az állomáson. A hajót folyton eső kisérte s nem állhattam meg, hogy ki ne fakadjam : hát itt is csak úgy esik az eső, mint Pesten ? Igen, volt a válasz ; — már két hét óta esik, de ez önre nézve annyiban kellemesen ható változással, hogy ez más eső, mint a melytől ön Pesten ázott. Olyan eső ugy-e, mely Pesten lehull, hogy ismét eltűnjön, mig itt azért hull le, hogy sarat csináljon. — E szavaimnál már a dóm felé vezető gyalog járón voltunk, mely az állomástól felvezet s midőn innen a kocii útra tekintettem elképedve kiálték fel : Ugyan kérem, mondja meg, hogy tűrhetik el ezt az óriási sarat ? — Uram, változatosság adja meg az életnek . . . Ejh ! hagyjon fel ön a változatossággal, szaki- tám félbe barátomat. Ön a nyáron szintén erre hivatkozott. Hát hol megyünk át — hiszen ebbe a sárba ember állat beleful ? Kedves barátom — volt a válasz — mialatt — kísérőm térdig érő csizmáival kedélyesen lubiczkolt a túloldalra —■ — valóban nevetnem kell önt. — Ön igen .naiv ember s hozzá vékony talpú kis czipői vannak. Ön azt nagyon jól tudhatta volna, hogy ahol nyáron por van, abból az őszi eső nem csinálhat egyebet sárnál. Ezen körülmény egyébként a csizmadia iparra igen jótékony befolyással van, itt kapni azon sár- és vízhatlan csizmákat, melyek a mi csizmadiáinkat örökre hallhatalanná teszik. Már mi ezt igy megszoktuk — s ez igy van jól. S én tiszteljem az önök szokásait — ugy-e kedves barátom. Nem teszek ellenvetést uram, csak könyörüljön rajtam s hagyjon egy kissé körülnéznem. Körül néztem; s örvendtem a reggelnek — ha bár esett is, mert nem láttam magam előtt azon borzasztó éjszakát, mely titokzatos sötétjével, rémképeivel — futásra kényszeritett, s e vissza emlékezés folytán elbeszéltem barátomnak miként jutottam haza múltkori elválásunk alkalmával. Barátom kaczagott, a mint száján kifért. E kaczajban volt valami a szánalom és káröröm ve- gyülékéből, a mi nem lepett meg engem. Helyzetem azon alkalommal valóban comikus és szánalomra méltó lehetett. Megvallom uram, ön fiatal ember létére nem árul el sok regényes hajlamot; nincs érzéke a titokzatos éjj, mint a rejtelmes kalandoknak már oly sokszor megénekelt forrása iránt. Csöndes, nyári éjjeken a székesegyház körüli tér cosmopoliticus jellegű hajléktalanok menhelye. Nem csodálom, ha ön fenyegető hangokat hallott. Első s legédesebb álmaikban zavarta meg Őket. Be kellett látnom, hogy ijedelmem a kérdéses alkalommal csakugyan alaptalan volt. Hajléktalanok Vannak a legnagyobb városokban, sőt a lapokban is olvastam, hogy Budapesten is akadt egy kettő, ámbár néha az újságok is túloznak. Nem sorozhatom hát a kivételek közé Vácz városát, sőt bizonyos tekintetben eléje helyezem a nagy városoknak, mert itt legalább a város előkelő pontján, puha fü enyhe bársonyán helyezkednek el s elsők küldhetnek hálaimát az egek urához az olcsó és kíméletlen rendőrök által meg nem zavart puha fekhelyét. Szóval váczi sétáim alkalmával utólag arról kellett meggyőződnöm, hogy nyugodt megfontolása után a tapasztaltaknak egyhangúságából mindent kiemelkedni láttam s a minek netalán árnyoldalai léptek előtérbe — a következő pillanat változata újabb megfigyelésnek és tudvágynak kínált alkalmat, mely
