Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-03-06 / 10. szám

IX. évfolyam

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

JClAflzetéBi ára: évnegyed™

.........................i irt »><> ^r.

üázhoz hordás vagy postai szétküldéssé .

Egyes szám ára: S<£ kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület)

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

NyiR-tér

sora ......... 30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőséi; és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

IO. szám.

Váoz, márczius

Városi ügyek.

Mióta Vácz városa önkormányzati jogát gyakorolja, még nem volt a város szépítésére és rendezésére az ideihez hasonló összeg megszavazva. A pénzügyi reformok az idén váltak először termőkké, és első gyümölcsük az volt, hogy a pótadó emelése nélkül 15000 forint jut a város csatornázására és rendezésére. Ezen kívül tekintélyes összegek vannak megszavazva a városház átalakításának befejezésére, a vágóhíd építésére, sőt a megyei ínséges kölcsönből is 4666 frt jutott a város belterületének — az eddig feneketlen posványokkal éktelenkedő vörösházi térnek rendezésére. Mindezek oly nagy összegek, melyeknek a város díszére fordithatá- sáról évekkel ezelőtt még csak álmodni sem mertünk.

Csakhogy e nagy összegek uj, eddig nem ismert kötelességeket rónak városunk hatóságára. A kimondott reform fokozottabb munkásságot követel — mert az ügyek puszta aktaszerü ellátásával nem lehet városokat újjá alakítani. Ahoz buzgalom és lelkesedés kell.

De épp e részben kelt a múltak emléke s a jelennek látása legtöbb aggodalmat. Városunk hatósága úgy látszik nem áll feladatának magaslatán. Az újítás és kezdeményezés ismeretlen dolgok voltak előtte mindenha s nem is kivánA..VACZI KÖZLÖNY" TARCZAJA.

Váczi séták.

— Karc/.olat. —

Irta egy úr, ki ismeretlen kíván maradni.

Mi kor az ember utazik, váltakozó érdeklődéssel lesi a következő állomást, s jól esik a lelkének, ha olyas valamit lát útközben, a mi figyelmét leköti, megoldja gondolatát s hagyja lelkét elmerengeni valamin — a mi kellemes benyomást költ s értékében emeli a látottakat.

Előbb ismertem Budapestet s így Vácz nem lepett meg. Ha előbb látom Váczot, úgy bizonyára Budapest lep vada meg; én tehát illusioimmal köny- nyen játszva, a veszteségen azonban nem bánkódva, kémszemlére indultam, a majdan családom gyarapodásának tanújává lenni hivatott városba.

Hogy a jó benyomásból mitse veszítsek el. a romáritikus hajó utazást választottam. Nyár volt, szélcsend. A hajó kéményből, mint permeteg hullott a finom korom s én elmerengve néztem vissza a fedélzetről, a délutáni napfény por, s füstfátyollal borított képére, melynek halmokkal körvonalazott keretéből az ifjú óriás izmaiként duzzadozó szép Budapest tűnt elém.

Sokkal jobb hangulatom volt, hogysem a hajó- járás lassúsága azon kifogott volna s míg erre gondoltam, — kitürüitem szemeimből a kormot s a hajóállomásról a város megtekintésére indultam.

Azonnal feltűnt nekem, hogy a kocsiút, mely az állomástól a dóm felé vezet, egy kis részlet a Saharából, — s mint a féle kiváncsi utas ember egy mellettem elhaladó váczi lakosnak kinéző úri egyént a következő kérdéssel állítottam meg:

— Ugyan kérem mondja meg, hogy tiirthetik el ezt az óriási port?

A kérdezett elrnosoiyogta magát s feleié:

Uram, változatosság adja meg az életűek a fűszert. A ki Budapestről jőve, két óra hosszát csak vizet lát maga alatt — annak jól esik e helyen demonstrálva

juk tőle. Azt azonban sürgetjük, hogy hajtsa végre ; valahara lelkiismeretesen a mit a közgyűlés határozott s a minek megvalósításának eszközét kezébe adta a költségvetés.

o

T

íme itt a tavasz. — A fásítást évek óta sür- ' getjiik városunk jövője érdekében, s még egy-két hét s újra egy egész évet veszített városunk. E részben a közgyűlés pénzügyi bizottságának indítványa egesz tervezetet dolgozott ki, melyet a közgyűlés még január elején megszavazott. — b történt-e azóta valami? A hétkápolna környékének rendezésére és parkírozására átirat lett volna a főtisztelendő káptalanhoz intézendő, hogy ezen rég sürgetett kérdés közös egyetértéssel oldassék meg. A tavasz itt van, a fák rügyei ki fognak fakadni, de a hétkápolna mentén nem fog újonnan ültetett fára találni.

Ott a vörösház tere, a megyétől reá megszavazott 4666 forinttal, mely a munka megkezdésekor azonnal felvehető. Még az őszön meg volt az összeg szavazva s máig sincs szabályozására semmi tervezet. A nép téli szükségének I enyhítésére ínséges munkául lön a rég óhajtott szabályozás el rendelve, de tartunk tőle, ha tovább is késünk vele, hogy akkor fognak hozzá mikor a mezei munka és a kereset megnyílt s az Ínség megszűnt.

o ö

Az idei kövezésre és a gőzhajóhoz vezető * I

látni azt, hogy íme szárazon vagyaid'. Ez igy igen jól van ; mi már ezt megszoktuk s az idegennek egy i város szokásait mindég tisztelni kell.

Az ismeretlennel csakhamar barátságot kötöttem,

l ki szívesen ajánlkozott, hogy majd a várost körül- ! tekintő sétáimban kalauzolni fog ; majd beláttam azt i is, hogy alig van város, melyben — talán a véletlen ; szeszélye folytán — ne találjunk megbírálni valót;

; aztán meg néha elfogult is az ember, elég az hozzá, hogy én már sokkal kevesebb port láttam ott, hol még az imént, két egymás után igyekvő balassa- | gyarmati illetőségű fiakker játszott bujósdit a por- fe Hegben.

A város fő-utczáján lefelé haladva szemeim nagy ! kőhalmazokon akadtak meg; nem állhattam kérdés i nélkül:

Mit jelentenek uram e kőhalmazok ? ezek bizonyosan valami vulkáni kitörések? . . .

Dehogy uram! kövezet anyag; nem adok neki | egy esztendőt s városunk mint egy ifjú darnli kiöltözik ! pongyolaságából s varázserővel fog hatni mindenkire.

És mióta vari ezen anyag itt felhalmozva ? kérdém.

_ Alig egy éve. Mert lássa uram az úgy van,

! hogy időt várunk reá.

Szoktak itt olykor viharos szelek járni, melyek ; a köveket szétfujják a gyalog járón, s mi előállítjuk I a kövezetmunkát a nélkül, hogy emberi erőt paza- | rolnánk vele.

Én tátott szájjal néztem barátom szemei közé, — kinek raeggyőződésteii arcza visszafojtott belém minden ellenvetést. _

_ No megvallom, az egészen uj előttem. Es í olyankor hová menekülnek az emberek, kérdém kiI váncsian, mikor ez a sok halom kő megindul, mert ! azt, hiszem nagy perczent tyúkszem kockázattal jár- j hat ilyenkor a házon kívül lét ?

Az én barátom azonban nem hallotta kérdésemet, í mert figyelmét — fenyegetően felénk közelgő^ moraj-, s csakhamar felismerhető állati hangok kötötték le. Egy falka kutya rohant szembe ránk, keresztül kasul egymáson s csak a véletlennek köszönhető, hogy a helyzet fenyegető voltát baj nélkül megusztuk. Ijed- I ten kapaszkodtam barátom karjába — s a „segítség ^ kiáltás vágya feszegette torkomat.

utcza rendezésére a pénzügyi bizottság közben- jöttével még a múlt évben szintén Ion egy tervezet kidolgozva, de máig sem került tárgyalás alá. Pedig a kőfejtés a téli hónapokban talán ol- ; csóbban is volt volna végezhető s a tavasz meg- ! nyiltával már most meg lett volna a munka kezdhető. De részben sem történik semmi. A kö- vezési tervezet máig sincs a közgyűlés elé terjesztve, sőt városi közgyűlés sincs tartva, mint ha semmi sürgős munkánk nem volna s a város üdvösségére s újjá alakítására elég lenne az, hogy van valahára pénz a közpénztárban s aktából rakott párnáiról régi álmos szemével most már nyugton bámulhatja az idők folyását a köz- igazgatás. * l

A költségvetés tárgyalásakor hozott nagy fontosságú végzésekből nem tudjuk, hány lett végrehajtva. Ha jól tudjuk, a lámpák szaporítása és rendezése is el Ion ugyanakkor rendelve, de máig is a régiben van minden és valószínűleg akkor fognak majd ehhez is hozzá, mikor nyár lesz s októberig a lámpák meggyújtása szünetel.

így múlik nap-nap után tétlenül. A tavasz új életre fakasztja a természetet, csak városhá- I zunkon marad minden a régi s a nagy közönség álmélkodva lesi ama hatósági férfiút, ki elég lelkes tudna lenni arra, hogy az akták elintézésén túl egy kis időt szenteljen még a városnak

— Csak talán nem ijedt meg ön V kérdé barátom elbámulva halvány arezomon. Hát nem látott még ön kutyát ?

Kutyát láttam, sőt kutyákat is, de nem falka számra, mint itt; s azon kutyákon szájkosarat is láttam s igy azok rám nézve veszélytelenek voltak.

— Meglátszik uram önön, hogy Pestről jön, a hol a szabadságot és függetlenséget négy emeletes házak, sötét udvarok korlátozzák. A hol még a kutyát is kabátba öltöztetik, zsinóron fogva eresztik a szabadba drót kosárral szájokon s ez által jellemző sajátságaikat — az ugatást — is el feledtetik velők. Nyomorult állatok! Hallaná csak uram, mikor itt összeállanak a kutyák ugatni, egyik vékonyan, másik vastagon — tudná azt ön méltányolni is.

De uram, engedjen meg, mégis a rendőrség talán talán tehet valamit ...

Hogy gondol olyat uram! Ez a mészáros es a hentes uraknak a szabadalma, hogy tetszés szerinti nagyságú és harapású kutyákat tartsanak. Ha ezt megtiltaná nekik, magasabbra szöknék a húsnak s ezzel arányban egyéb élelmi czikkeknek ára is: az enyem és tied fogalmait sokan összezavarnák a drágaság folytán s az olcsóság tudatának vér csillapító katasa alatt pihenő socialistikus és amanchicus hajlamok újból fenyegetőleg emelkednének isi a sötétből; s ezze i csak a rendőrségnek szaporítanék a dolgát. Lássa be tehát uram, hogy ez igen jól van igy.

Engedtem és sajnáltam Budapestet, port nélkii löző aszphaltjával. szájkosaras kutyáival együtt s rá jöttem, hogy újabban Budapesten is kezdi fejét emelni a socialismus és anarcbismus^ s mig tova haladtunk — már már a megszokás bizonyos közönyé- , vei lépkedtem át a gyalog járón keresztben fekvő i komondorokon, óvakodván, nehogy valamelyiknek a kis ujjara hágjak. — Lassacskán végére értünk az utczának, hol barátom jobbra fordulva velem, egy kőszentek és koldusokkal benépesített lódon veze- i tett át, melyen túl egy kis park télé fa csoport ; lombjai züldeitek. Ez uram a polgári lövölde, melynek hüs platánjai alatt Vácz közönsége üdül, s a j hol alkalma lesz majd önnek megismerkedni a város I szépeivel. Vasárnaponkint lőni is szoktak ; s a teke pálya dübörögve hirdeti az ott uralgó jó hangulatot^