Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-12-18 / 51. szám
dája. Ezután az egylet elnöke Varázséji Béla üdvözölvén a jelenvoltakat, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította, mire Kresák Géza egyleti jegyző a múlt ülés jegyzőkönyvét olvasta fel. Ezután következett az estély tulajdonképeni lényeges része a sza- vallat verseny, melyben heten vettek részt. Bez sila Nándor Jókay „Új földesurá“ ból szavalta „Az a hant mely ide köt“ czirnü fejezetet; Horn mer József Ábrányi Kornél „A vándor madár“ czimü költeményét. — Csapó János „Oh úgy szeretném tudni azt az egyet“ Mindszenty költeményét; — Ko- losváry Mihály „Igére vár a nép“ Mindszenty költeményét; — Jak u b o.vi cs Sándor Berzsenyi „Fohászkodását;“ — Kresák Géza „Az önzetlen szeretet“ czimmel Eötvös Karthausijából egy részletet. L é s k a József Jókai Mórtól „ A m u n k á cs i r a b“-ot. — A szavaltatok fölött titkos szavazattal határozott az egylet, melynek eredményét Dr. Miltényi igazgató hirdeté ki s e szerint 4-4 frt jutalomban részesültek Léska, Bezsila, Kresák, Csapó. —Hommert Csá- volszky papnöveldéi igazgató ur részesité egy arany jutalomban. — Ez után a félévi pályamunkák bírálata olvastatott fel s e szerint a H e g y i Antal püspöki titkár által vallásos tárgyú elbeszélő költeményre kitűzött 20 frankos aranyat Tromp Lajos Az „Ös“ czimü költeménye nyerte el; ugyan csak a Hegyi ur által ünnepi szent beszédre kitűzött 2 Í drb magyar és 1 drb 20 frankos aranyat P o 1 a k o- vics Mihály nyerte el. 5 frt jutalomban részesült még San d u 1 a Imre dicséretre méltatott ünnepi beI szédéért; úgy szinte az énekkar is kapott 5 frtot. Az ünnepélyt az elnök zárszavai után Neszveda felszentelt püspök buzdító beszéde zárta be. Mely után karácsonyi énekeket zengvén a kar, a jelenvoltak azon meggyőződéssel távoztak el, hogy a serdülő papságban idővel hasznos s irodalmi lag is képzett egyéneket nyer az egyház. = Az osztrálk magyar állainvasiií Budapesten hivataloskodó de városunkban lakó tisztviselői a többi vasúti hivatalnokokkal együtt igen kedélyes és sikerült Sylvester estét rendeztek a Káptalan sörház éttermében. Az ó esztendő eltemetése a legkedélyesebben folyt le, s vidám tréfás dalok tóm bola játék, ködfátyolképek mutogatása stb.-vel töl tötték el az estét s mulattak át az ó évből az uj évbe. Irodalom és zene. — Uj zenemüvek. Táborszky és Parsch nemzeti zenemű kereskedésében Bpesten megjelent és kapható. „1885 Techr nikus csárdás“ eredeti magyar zongorára szerzé Rácz Pál (utolsó müve.) Ára 1 frt. — „Alpenveilchen“ polka mazurka zongorára szerzé ifj. Fahrback Fülöp. Ára 75 kr. — Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és társa cs. kir. udv. zenemu kereskedósól.-eii megjelent A ^magyar dalok és népdalok“ czimü gyűjteményből, mely énekhangra ran zongora kísérettel. „Azt álmodtam.“ Ára 60 kr. — „Hogy ba majd a földben nyugszom.“ Ára 60 kr. „Sóváradon nevelkedtem “ Ára 60 kr. — „A mi házunk felett.“ Ára 60 kr. — „Szemelvények“ czimmel a váczi növendékpapság „Pázmány egylete“ egy 271 lapos müvet adott ki, mely Mayer Sándor helybeli nyomdájában nyomatott s igen diszes kiállítású. Ara 1 frt 50 kr. Megrendelhető a papnöveldéi Pázmány egylet igazgatójánál Dr. Miltényi Gyulánál. A mii az egylet 1883/84 és 84/85 évi működéséből tartalmazza részint a pályanyertes, részint a kitűnőid) dolgozatokat: Van benne az egylet működéséről szóló jelentések, ünnepélyek leírása s más egyleti ügyeket tárgyaló jelentéseken kivül; 12 költemény, 5 értekezés, 7 ünnepi beszéd és 3 rajz. — Áz egész tartalom arról tesz tanúságot, hogy az egylet nem csak a vallásos, hanem a világi tiszta iránya irodalom terén is megfelel hazafias kötelességének s méltó arra, hogy nem csak az egyháziak, de a világiak is pártolásukra méltassák s igy e kötet megszerzését melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szerkesztői üzenet. — Lapunk minden dolgozótársának boldog uj-évet kívánunk, s kérjük jövőre is szives támogatásukat. N y i 11 -1 é r.* *) Mennyiben érdekli az a nagyérdemű közönséget, hogy Zomborka Ferencz, volt szabó mester s ez időszerűit sütő, akit nyilvános helyen elkövetett hibájáért érdeme szerint leszidtam, velem kibékült: azt nem tudom, s ezen körülménynek a nyilvánosság elé hozatalát nem értem. De ha már az indokolatlan közlés megtörtént, férfiúhoz egyáltalán nem illő hazugságnak nyilvánítom azt az állítást, mintha én nevezettől akár bíróság előtt, akár máshol „bocsánatot“ kértem volna. Kibékültem magam miatt. De véleményemet. Zomborka Eerenczről továbbra is fenntartom. György Mihály pékmester. E . . . . úrnak. (Helyben. Ha ön a köztünk levő ügyet 48 óra lefolyása alatt, — mint becsületes ember — nem rendezi, — az önnek f. hó 15-én kelt és 18-án 482. sz. a. térti- vevény mellett küldött, de el nem fogadott levél tartalmát a nyilvánosság terére hozom. Vácz, 1885. deczember 30-án. O. NYILATKOZAT. Alulírott tanitó-testület kijelentjük, miszerint e lapok múlt évi 52-ik számában Sz. J. úr által közzétett nyilatkozatban említett egy segédtanító nem a mi kebelünkből való. Vácz, 1886. Január 1. A róni. katli. iskolák tanító testületé. *) E rovatban közlöttekAR nem felelős a Szerk. Laptulajdonosgés felelős szerkesztő : Varázséjt Gusxláv. H IjR DETÉSE K. ÄomOHSH ^ o \ o'1 o io j s eOHSROHRj n Van szerencsém a nagyérdemű közönséget. tisztelettel értesíteni, miszerint a régi 91 Arany Almáéhoz ezimzett folyó évi deczember hó 19-én szombaton, a nagyérdemű közönség kényelmére berendezve megnyitottam. JÓ, ©teleli- és saját termésű tiszta penczi borokról és pontos kiszolgálásról gondoskodtam. Számos látogatásért és pártfogásért esd RÉTÜLY BÉLA a régi Arany Alma vendéglőse és háztulajdonosa. 3-3 Arany és ezüst folyadék Rámák, valamint fa, érez, porczelán és üvegneműek; úgy mindennemű érez tárgyak megaranyozására és kijavítására kitünően használható. Mindenki a legnagyobb köny- nyüséggel maga vonhatja he aranynyal vagy ezüsttel a fent nevezett tárgyakat. Egy üveg ára i í'rt készpénzben, levélbélyegekben, vagy utánvét mellett kapható : iUj. Feitl li.-nél. ISrünüen, Morvaország. 6—6 íz öntapasztalás a Ssyjohb! * kétségben.hogy a csúzosbántalmak, vagy a fájdalmas köszvény ellen minő szert használjon, az vegyen 40 kr. egy üveg valódi am horgonnyal. Tizenhét évi tapasztalás és számtajjgi siker kezeskedik a felől, hogy a 40 at. nem hiába való kiadás. Kaphatóba legtöbb gyógyszertárban*. Fő-raktár: Gyógyszertár az arany oroszlánhoz, Prága, Altstadt.-O cö cö W : és benne láttam a félelmes pokol kárhozatának minden kínját, minden gyötrelmét. S gondolám : a ki ebbe a lányba szerelmes lesz, az vagy üdvözöl, vagy elkárhozik. Vagy bírni fogja ezen a földön a menyországot ő benne, vagy miatta viselni fogja szivében a kárhozatnak gyötrő kínjait A régi ismeretség bizalmasságával nyujtám karomat neki s felkértem egy rövid sétára. Séta közben mondám neki, hogy mióta nem láttam, mennyire megváltozott. A bohó, pajkos, csevegő kis lányból minő szép és minő merengő szelíd hölgy lett.A migjbeszéltem, arczán kipirult a meggyuladt vér rózsás lángja és mintha éreztem és hallottam volna szive hangos dobbanását. Vagy talán az én szivem verése volt — vagy talán mindkettőnké?! * * * Mikor a sárguló faleveleket ide s tova kapdosta a hideg őszi szél, már akkor jegyesek voltunk. A mi szivünkben késő ősszel virágos tavasz virított. Jaj, hogy hamar és igy érte el a hervadás ; az örök enyészet ! Ki gondolta volna ezt, mikor szerelmünkről beszélgettünk. Arról az édes, arról a tiszta szerelemről, melynek fűszere az érzékeket csak inger 1 i, de nem zsibbasztja meg. És sokszor midőn szerelmünkről beszélgetve együtt ültünk s szivemben túláradt a szerelmi kéj, azt hittem, hogy a világon én vagyok a legboldogabb. És az lehettem volna, ha szerelmemben kevesebb a rajongás és több a férfi szilárdsága. El mult a tél, megjött a tavasz, annak virágait elperzselte a nyári hőség s a nyár forróságát lehűtötték ismét a bús nótákat siró őszi szelek. És mi mindig csak jegyesek voltunk. (*), a ki angyal volt e földön és hiszem, hogy most már az Ur legszebb an gyala az égben, az esküvőről, soha nem szólt. De annál többet beszéltek mások. Es úgy beszélték, hogy én azt meg is halljam, meg is értsem. És én mégis mindig halogattam azt, a mi boldoggá tett volna engem és boldoggá tett volna mindkettőnket. De én nem is tudom, hogy melyik ördög szállt belém. Néha-néha elfogta lelkemet és egész valómat egy szorongó érzés. Ha úgy magamban el mél áztam s rá gondoltam arra az üdvösségre, a mit az Ő bírása adhat, rá nehezült lelkemre a kétely, hogy vájjon azt a sok kineset, mennyi e nő bírásában rejlik, mind az én számomra adta-e az alkotó természet. Vájjon nem fog-e valaki valamikor titkon az én édenembe belopodzni, hogy engem a boldogság fényes meny országából a kárhozat, sötét mélységébe taszítson alá ? S valahányszor ez a kétely, ez a rettegés, oh egyiksem, hanem ostoba képzelédés megújult bennem, mindannyiszor azzal békitettem ki lelkiismeretemet, hogy van még idő, — várhatunk. Anette pedig napról napra szomorúbb lett. Egyszer igy szólt hozzám: meglássa csak édesem, én ennél az esztendőnél nem élek tovább. Megdöbbentem a szokatlan hangra, de nem szóltam semmit. Bele néztem bágyadtan csillogó szemeibe s bánatos nézéséből kiolvastam, a mit különben úgy is sejtettem. Tervemmel és elhatározásommal azonnal kész valék. Rövid idő múlva elbúcsúztam, egyúttal tudatva, hogy másnap sürgős ügyeim rendezése végett rövid időre a fővárosba utazom. — Megölelt és megcsókolt. Az a csók és az az ölelés felvillanyozta egész lényemet. Vérem forrott s szi- lajon rohanva keringett testemben. Be sem vártam a reggelt. Még az éjjeli vonattal elutaztam. — Lázas sietséggel szaladoztam mindenfelé. Kieszközöltem, hogy ' uj év másod napján megeshessenek. Össze vásároí- ' tam a mi drága edény, csipke, fehérnemű, ezüstkészlet, bútor és minden szükséges és nem szükséges apróság és eziezoma szemembe ötlött. A menyasz- szonyi ruhát és koszorút is én vettem. Mindent és mindent titokban, ne hogy megtudja valaki. Elgondoltam, minő meglepetés lesz az jegyesemnek, a kit imádok, a kiért rajongok s a kinek ártatlan szive tele van érettem égő tiszta szerelemmel, — újévi ajándékul menyasszonyi koszorút vinni s azt raon dani neki, a miért sovárgó vágy emésztett úgy is oly rég mindkettőnket : Anettem, imádott angyalom holnap esküszünk ! * * * Sylvester estéjén a 11 órai vonattal érkeztem haza. Azon a vonaton szállították a bevásárolt holmikat is. Arámhoz már nem mehettem, de intézkedtem, hogy a mi láda, skatulya, doboz van, az reggel korán menyasszonyomhoz szállíttassák. Reggel 6 órakor inasom ijedten ver fel álmomból s fogvaczogva hebegi: Anette kisasszony meghalt. Égett a föld talpam alatt s a jéghideg szobában patakként omlott alá arczomról a veríték mig felöltöztem. Mint az őrült rohantam menyasszonyomhoz, s a mint beléptem, láttam úgy mint most is látom kiterítve, holtan, a ravatalon. Meghalt az esztendővel. Szavát megtartotta. A ki ingatag és habozó voltam egy elhatározó lépésért, most már erős ember vagyok . . . Gyújtsatok gyertyákat neki, tegyétek fejére a myrthus koszorút, koporsóját szórjátok tele virágokkal — liomap eltemetjük. És? . . . Holnapután én fogok meghalni. Nekem az élet úgy sem kell többé és attól megválni nem félek ; csak egy gondolat bánt. A túlvilágon nem fogunk találkozni. De abba is bele nyugszom. Az olyan férfi, ki e g y me n y- országot vészit el e földön alaptalan kételyekért, könnyelmű képzelődésért, nem érdemli meg, hogy lelke a magas egekbe jusson. Bonylwijr L.-
