Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-01-30 / 5. szám
pelt lakására megérkezvén városi polgármester körülbelül e szavakat intézte az iinnepeltkez : „Vácz város közönsége örömmel vett tudomást azon magas kitüntetésről, melynél fogva nagyságod a Ferencz József rend lovag-keresztjének tulajdonával legkegyelmesebben és érdemeinek elismeréséül feldiszittetett. Nagyságodnak ezen öröm ünnepe a városnak is öröm ünnepe, mert Vácz város közönsége is őszinte örömmel osztozik annak örömében — a ki városunk emberbaráti könyörületre szoruló szegényeit oly is- tápolásban részesítette mindenkor, hogy ez által Vácz város közönségét is örök hálára kötelezte. Ezen hálás elismerésének jeléül Vácz város közönsége szebb emlékkel nem vélte nagyságodat inkább meglephetni, mintha őszinte lelkesedéssel díszpolgárának megválasztja. Fogadja tehát nagyságod Vácz Város közönsége részéről — díszpolgári megválasztatását a hála és elismerés jeléül — s engedje ezúttal még csak azt az egyet kikérni, hogy Vácz város közönségét mint eddig, úgy továbbra is szives jó indulatában megőrizni és megtartani méltóztassék.“ Erre a díszpolgári okmány a város polgármestere részéről átnyujtatván ; — Dr. Argenti Döme úr ő nagysága erre ezekben válaszolt a küldöttségnek: „Igen tisztelt Polgármester úr ! Nagyon köszönöm azon szivességet, szép figyelmet, melylyel irántam viseltetnek. Köszönöm azon kitüntetést, melyben érdemem felett részesítettek. — Hazafiúi, emberbaráti kötelességem volt nyilvánosan fellépni a szenvedő emberiség szent ügyében, azon meggyőződésem mellett, (mely nem egyedül egyéni, hanem elfogulatlan tapasztalati tényeken alapszik) hogy állásomnál fogva ennél hasznosabb szolgálatot nem tehetek a hazának, a szenvedő emberiségnek. Elfáradva bár, de mindeddig törve nem, — va lamint eddig, úgy ezután is minden erőmet arra for- ditandom, hogy e nagyrabecsült kitüntetést megérdemeljem. — Ismételve köszönöm e kitüntetést, mire büszke vagyok, ajánlom magamat egész tisztelettel további igen becses barátságukba.“ Ezek után ő nagysága a küldöttséggel egy negyed óráig társalogván, ennek végével a küldöttséget a legszivélyesebben bocsájtotta el. Városi közgyűlés. Városi képviselő testületünk a folyó évi január hó 16-án megkezdett közgyűlését elhatározásához képest múlt vasárnap (jan. 23-án') folytatta, s a város folyó évi költségvetését egészen letárgyalván, a folyó évi bevételeket a tanácsilag előirányzott 70090 40 kr. helyett, a bérleteknek időközben elért kedvezőbb árverési eredményéhez képest 83009 írt 4 kraj- czárban, a kiadásokat 105977 frt 39 krban és igy a fedezetlen és 40°/ö-nyi pótadóval fedezendő hiánylatot 22968 frt 35 krban állapította meg. A közgyűlés részletes lefolyásáról következő tudósítást vettünk: Elnök a közgyűlést megnyitván folytattatott a kiadási czim még hátra volt fejezeteinek (XV—XXIII.) tárgyalása. lokáról a ragyogó nap szórta mindenfelé melegítő sugarait. Nem bírtam belenézni a napba; szúrta a szememet. Pedig az a nap mindegyre közelebb jött hozzám. — „Én a világosság Istennője vagyok — szólt hozzám — a ki téged megmentett a sötétség démonától!“ Az angyalok seregének égi harmóniája erre megszólalt: „Glória neked világosság istennője!“ Most a templom csengetyüjének a szavát hal lám. Az angyalok mélyen meghajtották magukat. A csengetyühangja mindig erősebben hallatszott. Közben távolból jövő moraj zaja rezegtette a levegőt. Egy erős csattanás s az angyalok seregével az egész kép eltűnt. Sötétülni kezdett. A csengetyü és a moraj hangja folyton erősebb és erősebb lett. Valaki a nevemet kiabálta. Felébredek. Ajtómon dörömbölnek és a csenge- tyüt ránczigálják. Ruhát kaptam magamra s egy perez alatt félre toltam a reteszt. A házmesternő kíséretében két idegen nő állott velem szemközt. — Engem tetszik keresni ? Kérdem csodálkozást kifejező hangon. Igen uram . . . bocsánatot kérek, hogy éjjeli nyugalmában háborgatom, de a kényszerűség erősebb minden udvariasságnál . . . Egy beteg leányom van otthon, éppen most küzd a halállal. Nem akarom, hogy még sokáig szenvedjen. Mái1 öt nap óta vivődik, de nem tud meghalni a mig . . . Elébb azonban jónak találta a közgyűlés a már letárgyalt XIII. fejezet 3. pontjára visszatérni, mely házi szegényeink részére csak 200 frtot irányzott elő, s ezen összeget 400 frtra emelte fél Dr. Kiss József indítványára. Egyszersmind felkéretni határozta a helybeli lelkészeket arra nézve, hogy miután ezen összeg csak úgy lesz a valóban szükölködők segélyezésére fordítható, ha az ily szegények lelkiismeretesen ki is fognak nyomoztatni, s miután lelkészeinknek tág tér és alkalom nyílik a hitfelek viszonyainak a kifürkészésére a segélyek megadásánál a városi tanácsot hathatósan gyámolitsák, s a valóban segélyre szorultakat oda bejelentsék. Természetesen ezért lelkiismeretűkkel felelvén. Viszont a tanács is oda utasittatott, a segélyosztásoknál a maga részéről is tegyen meg mindent a köznyomor érdekében ; s a házról-házra járó koldusok kizárásával, olyanokat részesítsen segélyadományokban, kik a mellett, hogy emberbaráti könyörületünkre érdemesek : a koldulást nem értik, szemérmük koldulni tiltja, s in kább éhenhalni készek. 8 hogy a tanács feladatát még jobban megoldhassa és a lehetőségig kiterjeszthesse, megengedtetett, hogy a szegény-alap kamatait, úgy nemkülönben a kórház-alap javára befolyó s tőkésítendő birság pénzek kamat feleslegeit is a szegények segélyezésére fordíthassa. A XV—XVI. fejezeteknél viták nem merültek fel, s azok észrevétel nélkül megállapittattak. A XVII. fejezett alatt előirányzott rendkívüli kiadások tárgyalásával kapcsolatosan tárgyaltattak Ivremer Gyula városi alorvosnak fizetési pótlék megadása és Tóth Pálné nem rég megholt városi végrehajtó özvegyének végielégités iránti kérvényük. A közgyűlés Kremer alorvosnak 100 frtnyi személyes pótlékot szavazott meg úgy azonban, hogy az mindig vissza vonható, ha az alorvos hivatali kötelmeinek meg nem felelne pontosan. Özv. Tóth Pálné részére a temetési költségekre tanácsilag már előlegezett összeg betudása nélkül, három havi fizetés, vagyis 150 frt o. ért. szavaztatott meg. Nem feleslegből, de kegyeletből az elhunyt iránt, érdemesnek találjuk e helyen megemlíteni azon szavakat, melyeket Tóth Pál volt végrehajtó emlékére az összeg megszavazásánál hallani lehetett s a melyek e nehány szóból állottak : „oly becsületes és derék adóvégrehajtója még nem volt a városnak.“ A XVIII—XXL fejezetek vita nélkül elfogadtattak. A XXII. fejezet, mely az utczák és közterek kövezésére és csatornázására 15000 forintot állapit meg. Kurdi Bálint képviselőnek nem volt egészen tetszésére, mert állítása szerint ha ezt az eddigi mértékre szállítjuk, hát akkor kevesebb pótadót fizetünk, hanem aztán mint értelmes ember, belátva a pénzügyi bizottság indokolásából, hogy ezen összegre csakugyan szükség van, annak megállapításába ő is belenyugodott. Ezen összegnél megemlítjük, hogy miután az utcza kövezés csak rendszeres terv megállapítása mellett lesz a czélnak megfelelően keresztülvihető : utasítva lett a tanács, hogy ezen tervet közgyűlési elfogadás végett mielőbb készítse el s a közgyűlésnek mutassa be; addig pedig, mig a terv közgyűlési jóváhagyást nem nyerend, ezen czim alatt semminemű kiadásokat ne tegyen. — De kérem, kegyed tévedésben van, én nem vagyok orvos 1 — Tudom. De hallgasson meg kérem. Egy nyomorult ember elbolonditolta a leányom szivét. A szerencsétlen leányt én nem voltam képes lebeszélni. Közibük álltam. A leány sorvadásba esett. Már öt napja vivődik a halállal s nem tud addig meghalni, a mig azt a koldust ágyához nem vezetem. De ez lehetetlen ; ne kutassa uram, hogy miért; inkább haljon meg — haljon meg, de ne lássam még tovább is szenvedéseit . . . Majd önt fogom ágyához vezetni . . . ne féljen, már úgy sem ismer senkit. A szomszéd házban lakunk. Bocsásson meg, hogy önhöz fordultunk, de legközelebb értük ! A szomszéd ház kapujából egy sötét alak durrant tova. — A sehonnai még leskelődni mer, — mondá az asszony fogait összeszoritva szobaleányához, a másik nőhöz. Egy tágas terembe vezettek. Ott találtam az orvost, a ki a bánatos apat vigasztalta. — Igen megeli az előítélet sötét átka 1 — mormogá az öreg. A mellékteremből lassú, vontatott nyögés hangja hallatszott át hozzánk. — De sokáig jön — szóla egy vékony beteg hang, mire aztán mintha koporsóra földet hánynának, annak a beteg hangú leánynak a mellében elkezdett valami zörgés támadni. Az orvos azt állította, hogy köhög. — Igen? Hát elkezdett köhögni . . . talán vért, talán rosz- szabbat . . . Levegőt. A XXIII. fejezet, mely a közvágóhíd helyreálli' tasara 2250 frtot irányzott elő, általános helyesléssel lett megállapítva s igy remélhető, hogy nem sokára a közóhajtásnak megfelelőbb közvágóhidunk lesz. Ezzel a költségvetés részletes tárgyalása befejezetett. Következtek ezek után a pénzügyi bizottság által tett indítványok és egyéb kérvények elintézése. Az elintézés eredményéhez képest megemlítjük, hogy a városi szolga személyzet, — ide értve a rendőri és tűzoltó személyzetet is, — azon tagjai részére a kik már egy év óta szolgálatban vannak három hóra drágasági pótlék czimen fejenkint összesen 15 frt o. é. szavaztatott meg. Özv. Lázár Istvánná 60 frt pótdij megadása iránti kérelmének' hely adatott. Bálintfy Pál volt közgyámnak kegydijaztatás iránti kérelmi ügye a végleszámolásig függőben hagyatott. Dobó Istvánná failletőség kiutalványozása iránti kérelmével, miután a failletmény rendes fizetésnek nem tekintethetik, hanem csak tényleges működési pótléknak, elutasittatott. Az éji lámpa gyújtásra vonatkozó szerződés érvénye a folyó naptári év végéig Pertzian G. eddigi vállalkozóval megujitatott, azon kikötéssel, hogy a vasúttól a városig lévő és 8-ra kiegészítendő lámpákat a téli hónapok alatt vagyis október, november, deczember, január február márczius és április hónapokban minden éjjel — akár van holdvilág akár nincs — díjtalanul égetni köteles. Az utcza tisztítás ügyét, illetőleg a városi tanácsnak kimerítő utasítás adatott. A kis sorházi épületnek nem sör méréshez használandó épületeinek Kresák Ferencz bérlőnek történt bérbeadása jóváhagyatott. Windisch Ferencz bolt bérlővel a bérleti szerződés végleg jóváhagyatott. Utasittatott továbbá a tanács( hogy miután a közgyűlés a fő-tér és székesegyháztérre kandelábereket óhajtana felállítani, e részben adjon be részletes tervet és költségvetést, s hogy az a városnak minél kevesebb megterheltetésével járjon, az érdekelt polgárokat és a papságot adakozásra hívja fel. Elrendelte a közgyűlés, és utasította a tanácsot, hogy intézkedjék az iránt, miszerint a Velzer és Rostetter előtti verandák egész éjjel az illetők költségén kivilágitassanak, ellen esetben a verandák az útból eltávolíttassanak. Felhivatott végül a tanács, hogy a főutezát a laktanyától a vámig még két sor fával íiltettesse ki, a hétkápolnai térséget egyetértőleg a káptalannal rendezze, a lágyasi és derecskéi parlag legelőket fásitsa be, végül pedig a füzesi és derecskéi dunaka- rajokat füzesitse be. Ez/el a közgyűlés a tárgysorozatot elintézvén, szétoszlott. Városi és vidéki hírek. = Az Iíjiiságl bili f. évi február hó 5-én fog megtartatni a Curia nagy termében. Az 50 tagból álló rendező bizottság elnöke Péts Ferencz, alel- nökök Rudny ász k y László és T r a g o r János, pénztárnok Tragor Ernő. A bál hagyományos jó- hirneve biztosíthatja a buzgó rendezőket, hogy az előzőkhöz hasonlólag e bál is kitünően fog sike.iülni. — Légy nyugodt, kedves néném, ő eljön, a mama megigérte, hisz tudod, elment érte. — Oh milyen jó lett ... az az én mamám . . . Nézd, ki az ott abban a fekete csúnya ruhában ? Kergesd el, de csúnya, olyan mint a sötétség démona . . . de nézd, hogy fut . . . egy angyal kergeti, csillag ég a fején . . . nem, a nap, a világosság. . .! Oh a szivem 1 Szegény leány 1 Az anya bevezetett beteg leányának ágya mellé. A kis szobát csak gyéren világította meg a plafond- ról lelógó színes üveg lámpa, de azért mégis jól láttam, hogy a beteg arczában az a két sötét mélység nem lehet más, mint a két szemüreg fekete árnyéka. — Itt vagyok édes leányom, elhoztam, látod... — Távozz . . . de sötét vagy . . . ! — Nézz hát fel kedves gyermekem, eljött, ő van itt! Végig czikázott ereimben a vér, Reszkettem a bekövetkező jelenettől. Torkom összeszorult, szemeimet forró nedvesség futotta által s szivem egészen hallhatóan dobogott. A mellem majd szét feszült. Lábaim inogtak. A csontváz felemelé a fejét. Azt a két sötét üreget felém fordította. Fehér kezével reám mutatott. Némán, szótlanul, üveges szemeivel sokáig nézett reám, mig végre kimerülve, fejével visszacsuklott párnájára. Könnyeim árjától egészen átnedvesült a zsebkendőm. Nem tudtam magam türtőztetni. A beteg leány kőszívű anyja mereven nézett reám, mikor távozás közben lenézőleg jártattam rajta végig vörösre sirt szemeimet.
