Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-11-06 / 45. szám

— Halottak estéje. Városunkban a szokott kegyelettel ülték meg a halottak estéjét. — Egész napon át hullámzott a sok nép az utczákon ; szegény és gazdag egyaránt vitte a temetők felé a kegyelet jeleit. Este pedig egész zarándok csapatok vonultak ki a fény tengerben úszó temetőkbe s mintha a vize­nyős őszi idő is megemberelte volna magát, este a csillagok is kiültek az égre. — A temetőkben végbe­ment ünnepélyességek között első helyen kell meg­emlékeznünk iíj. Varázséji Gusztáv volt városi ta­nácsos és lapszerkesztő sirjánál végbement ünnepély­ről. Az imént épült családi sírbolt ez alkalomra szé­pen fel volt díszítve s a koszorúk egész özönével borítva. Ezek között különösen kitűnt MészárosHoos Ilona úrnő koszorúja Szegedről. Szép látványt nyujott az ügyesen elkészített transparent, melynek igen sok nézője akadt. Esti fél 6 órakor már nagy közönség cső portosult a sir körül, hol Gajáry Géza, városunknak ékesenszóló főjegyzője a következő szép beszédet mondotta el: „Tisztelt gyülekezet! Mély fájdalom­mal lépek e helyre ma. A férfiú kiről szólni kívá­nok barátom volt; s ha azon időre gondolok vissza, melynek eseményei barátságunkat oly szorossá fűzték saját veszteségem eltakarja azt, amit a megboldogult halálával szülő városa vesztett, ha pedig arra emlék­szem amit benne mindannyian elvesziténk, háttérbe lépnek szemeim előtt a példás gyermek, a törekvő hivatalnok, az igaz barát, a dérék férfiú! Mélyen érzem én ezt s csak a kegyeletnek adózom, amidőn felelevenítem a megboldogultnak kedves emlékét, mert ő azok közé tartozott, kikről a barátság melegebben szólhat, kiknek emlékét mélyen szivükbe vésve hord­ják kartársaí, s kikről a jövő nem magasztaló beszé­dek, hanem alkotásaik után mond Ítéletet. — Derék férfiak életében, kiket az ádáz sors pályájuk kezde­tén ragadott el, s kik oly korban éltek, amidőn szí­vós kitartás s ernyedetlen szorgalom kell csak némi eredményhez is, nemcsak a törekvés eredménye ér­dekes, hanem már maga a törekvés is méltó dicsére­tet érdemel. — Barátomnak polgári érdemeit mások részrehajhatlanabbul fontolhatják meg, s munkássá­gáról mások alaposabb Ítéletet mondhatnak; de nincs senki, aki a czélokat, melyek után a boldogult töre­kedett, nincs senki, aki az eszméket, melyek egész életének irányát meghatározák, nálamnál jobban is­merné. Nemes indokok vezérlék őt tetteibeh, s csak a mostoha sors akasztá meg munkásságát. — Lelke­sedés tölti el szivünket, midőn e röviden átfutott ne­mes életre visszatekintünk, s valahányszor föltámad a megboldogultnak emléke, meleg szeretettel gondolunk vissza reá: aki nemcsak példás gyermek, s meleg odaadással szerető barát, nemcsak kötelességét pon­tosan teljesítő buzgó hivatalnok, de a szó legszebb értelmében becsületes férfiú volt, — Mint a tiszta ég akár egy darabját, akár egész boltozatát lássuk, mint az összhang akár a közelből akár a távolból halljuk ; mint a napsugár, mely fényt és meleget egyaránt terjeszt: ilyen vala O tiszta, összhangzó, világos és meleg! .... — Jellemének nincsenek fény oldalai, egy egész az: eszmény része a becsü­letességnek, munkásságnak, férfiasságnak és jóságnak. — Városunk midőn a boldogultnak nevét azok közé sorozza, kiket a tisztelet és kegyelet által vezérel­tetve, sírjuknál ily szép számmal felkeres, a legszebb jutalmat adja neki ami után egy polgár vágyódha- tik ; s ha egy egész élet a haza és hivatás szolgála­tának szentelve, ha a bátorság, melylyel meggyőző­déseit kimondá, ha a kitartás, melylyel értük küz­dött, jutalomra s elismerésre méltók: úgy tartsuk meleg emlékünkben városunk e derék fiát, és ne fe­ledjük azt, ami életének legfőbb kívánsága vala. — Szónoklatom csak azon egyszerű koszorú, melyet ba­ráti kéz az igaz barát sírjára tesz, de bármily cse­kély is az, s bármily hamar hervadand is el, jól esik mégis, hogy a szeretetnek és nagyra becsülés­Mert tudvalevő dolog, hogy minek utánna siir- gönyözni csak a Csillag-utczából lehet, ott lévén a a távirda, a Török hegyről pedig nem lehet, igy jön az ember haza saját fogatán, esetleg gyalog. Az a másik, ki szintén igy ballagott, egyszer csak meg­fordul. Oda áll a gyalogút végéhez, ahol egy kis sí­kos meredek volt. — Már csak megnézem, mondá hogyan tudnak itt ilyen úri nők lejönni. Ügy láttam ő kigyelme kissé szüreti állapotban volt. Ez okból jónak láttuk irányában némileg el­néző lenni. Látom, hogy nem kevélyek, folytatá, egy kicsit magukkal megyek, szeretek én ilyen nőkkel beszél­getni. Higyjék el, nagyon sokat szenvedtem már én életemben a kevély emberektől. Valóban, ha nem kellett volna az óriási sárral küzdenünk s a folyton szakadó eső nem késztetett volna sietésre úgy szívesen beszélgettem volna a nép emberével, habár nem egészen rendes állapotban volt is. Azt kérdezte tőlem, mit vélek a miniszterekről, ho­gyan ondolkozom Istenről és a vallásról és mond­jam neki meg, hogy mi az ember életének a czéjla ? Eogas kérdések. Bár csak az utóbbit magam is meg­állapíthatnám ! Feleltem neki, úgy a hogy czélszerünek láttam gondolatainak irányt adni. Idéztem költőkből és meglepett, hogy ő is idé­zett. Páratlan biztonsággal, kellő hangsulylyal a ieg- nagyobb könnyedséggel mondott el magas nyelvezetű mondatokat. Főleg oda czélozott, hogy ha a szegényt nem vetik meg, de mindenkiben az embert tekintik s fő­ként a nő, ha mindenki számára van egy két szívé­lyes szava, értsem meg jól és ne feledjem el, mondá ez a női erények koronája. .Szóval oly műveltséget találtam az egyszerű, 1 nek e jelét én is sírjára tehetem, s annyiak által sírján letéve látom; s ha 0 e földre visszatekint éle­tének nagyobb emlékei között, melyek kedvelt szülő városához fűzik, örömmel látja a szülői szeretetnek, a barátságnak, nagyra becsülésnek, tiszteletnek, ke­gyeletnek és hálának eme szerény adományait s nyá­jasan fogadja. — Mi pedig, szerető szülők, testvérek, rokonok, barátok s a megboldogultnak itt ily szép számmal megjelent tisztelői, midőn zálogainkat sír­jára lerakva tőle elbúcsúzunk s innét távozandók vagyunk, kívánjuk: — Nyugodjék csendes szeuder porladozó hamvai felett, nyugodjék csendesen béké­vel.“ — A beszéd végeztével a dalárdának és a helyben működő színtársulatnak kellett volna gyász­dalokat énekelni. De sajnos mindkét testület távol­lével tündökölt, pedig az elhunyt a dalárdának egyik legtevékenyebb tagja volt s a színészet előmozdítása körül is oly érdemekeffszerzett, hogy mindkét tes­tülettől illő dolog lett volna, hogy a kegyeletes ünne­pélyén részt vegyenek. — Nemesi előnév. ő felsége megengedte, h°gy Szabó Béla tolmácsi földbirtokos, a „szent- miklóssi“ nemesi előnevet vezetéknevéül felvehesse. = MiiHlszeiitck napján a székesegyház­ban tartott nagy misén megyés püspökünk ő Excel- lencziája pontifikáit fényes segédlettel. = Halottak napján a vérnélküli szent mise áldozatot az elhunytak lelki üdvéért Nesz ved a István auxiliaris püspök ő méltósága mutatta be a mindenség Urának. = A vérengző cselédleány. Horváth Karolina cselédleány bűnügyét, ki a tavaszszal ked vesét iíj. Zeller Nándor helybeli lakost meggyil­kolni akarta, szerdán, f. hó 2-án tárgyalta Gróffy elnöklete alatt a pestvidéki kir. törvényszék. — A vádlott beismerte, hogy ifj. Zeller Nándor megölését előre eltökélte; e czélból vette a revolvert és jött Váczra. Zelleréknek lakását tudván, belopódzott oda, hol hűtlen kedvese atyjával és nővérével a lakás verandáján volt; czélba vette őt és egymásután több lövést intézett feléje, melyek közül az egyik ifj. Zeller Nándort, a másik annak atyját, a harmadik pedig nővérét találta. Mind a hárman súlyos sérülé­seket szenvedtek. A törvényszék Horváth Karolint gyilkossági kísérlet és gondatlanságból elkövetett két rendbeli súlyos testi sértés vétsége miatt 6 évi fegyházra ítélte. Az elitéit az ítélet kihirdetése után hangosan zokogott, majd átkokat szórt a Zeller családra és felebbezést jelentett be. = Uj vác/J polgár. Spechtenhauser Ferencz mácsai esperes plébános beadta lemondását és városunkban készül megtelepedni. Előre is üdvö­zöljük körünkben a plébános urat! = Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Bartoss Ferencz gödöllői kir. jbirósági írnokot a váczi, Kirchknopf ÍSándor váczi kir. jbirósági írnokot pedig a gödöllői kir. jbirósághoz kölcsönösen áthelyezte. = A katholikus legényegylet halottak napjának előestéjén testületileg kivonult az alvárosi temetőben nyugvó honvédek közös sírjához, hol Ku- binyi Endre egyleti alelnök sikerült gyászbeszédet tartott, az egyleti énekkar pedig a „Nyugodjatok békében“ czimü gyászdalt és a hymnust énekelte el. = A propeller ügy. Mint értesülünk Vitt Manó és társai a propeller ügyben igen életre való indítványt terjesztettek a képviselőtestület elé, mely a legközelebbi közgyűlésen tárgyalás alá fog kerülni. Jól esik tapasztalnunk, hogy felszólalásunk az ille­tékes körökben visszhangra talált és éppen ezen kö­rülmény remélleni engedi, hogy az ügy kedvező meg­oldást is fog nyerni. Mindenesetre érdekkel nézünk a további fejlemények elé. = Küldöttség. Szentkirályi Albert vá­lasztókerületében, holnap f. hó 7-én lesz a választás, kopott ruhás parasztembernél, hogy élvezet volt vele beszélni s milyen műveltséget a rendes társa­dalmi állású emberek között is csak ritkán lehet felfedezni. Egyébiránt nem első eset, hogy a magyarjnép alakjai bámulatba ejtenek. Csanádmegyében is ismertem parasztnőt, aki mig urinő ismerőseim másról nem voltak képesek társalogni, mint ruháikról, cselédeikről s ételekről, addig az igénytelen parasztnő ismert minden neve­zetes irodalmi terméket s rögtön megértett bármely rejtett ezélzást; kifejezései válogatottak voltak a nél- ' kül, hogy erőltetettség nyomát találtam volna. Végre a helyzet komikus volta kissé zavart s örvendtem, hogy sötétedni kezdett s némileg láttat- lanul tarthattuk bevonulásunkat Váczba, hogy ott­hon gyönyörködhessünk az őszi idő bájaiban. Födél alatt hallgattam, mint dől az eső pacs, pacs. Hej, ha a nyáron kaptunk volna belőle! Másnap is szüretnap. Szüreteltünk — esővizet. Harmadnap kiderült. A szüret harmadik napján. Ezúttal csak a Törökhegy alján, nem messze a kálváriától szüreteltünk. Még pedig nevezetes szellőben. Nevezetes pedig azért, mert az idén ott még a cseresznyefán is érett szőllőfürtök voltak ! Hogy pedig ezen derék cseresznye- fákróli állításom nem fiílentés, megmagyarázom. Szedés közben ugyanis, ha festői szép fürtöket találtam, nem lévén időm mindenuntalan a kunyhóba sétálni, a fákra raktam. Foglalást eszközöltem, nyilvánosan eltulajdoní­tottam. S szedés után saját kosaramba raktam a fá­ról. Talán a szép idő okozta, vagy az elég jónak mondható termés: felderültünk. Magam is piros fej - kendőt vittem a szüret tiszteletére és V. Gy. úr mely alkalomra Dr. Freysinger Lajos pártelnök vezetése mellett egy hét tagú küldöttség utazott el a mai reggeli vonattal Mezőtúrra. = Hirtelen halál. Kiss István dunakeszi agglegény — mint ottani levelezőnk Írja — a múlt vasárnapon vig mulatozás között töltötte idejét az ottani korcsmában. Éjfél felé a korcsmái vendégek nagy része elszéledvén, a korcsmáros felszólítására Kiss István is eltávozott, de amint az utczára ki­lépett, élettelenül összerogyott és a rögtön alkalma­zott segély daczára sem sikerült őt többé félélesz teni. A holttestet, a rajta megejtett bonczolat után, részvét mellett kedden temették el. = A városi képviselőválasztók 1888. évre érvényes névjegyzéke elkészülvén, a városi jegyzői hivatalban f. hó 5 —10-ig közszemlére van kitéve, s az elleni észrevételek beadására határidőül f. hó 10—15. tűzetvén ki, felhívjuk a város adózó polgárainak figyelmét erre, annál is inkább, mert a f. hó 15-ike után a névjegyzék ellen beadott észre­vételek tekintetbe vehetők nem lesznek. A piaczi paprika. A tótok által hetivására­inkon árult paprikára különösen felhívjuk úgy a rendőrség, mint a közegészségügyi közegek figyel­mét. Mert a paprika, miután az majdnem felerész­ben téglaporral van keverve, határozottan egészség­ellenes. Nem ártana, ha a paprika természetű rendőr­biztos úr több figyelmet fordítana a piaczra. = Ki nos halállal mull ki hétfőn, október 31-én König József helybeli kovácsmester. A neve­zett nap estéjén vacsorához ült családjával, miközben egy darab hús betévedt a légcsövébe s rövid idő múlva iszonyú kínok között kiadta a lelkét. A gyor­san odahívott Dr. Nagy Armin már csak a beállott halált konstatálhatta. König holttestét másnap fel- bonczolták s nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. = Váró síi nli darázsfészkei. Ily czim alatt látott lapunk egyik legközelebbi számában egy czikk napvilágot, mely úgy látszik meg tette a hatását. Mint értesülünk egy kávéházi hölgyet, a kellő iga­zolás hiányából már kiutasított a kapitány váro­sunkból ; — egy másik kávéházban szintén vizsgála­tot tartott, de minden következmény nélkül, ügy látszik, hogy a kapitány úr végre komolyan kezdi felfogni hivatását és kellő energiával fog hozzá a szabályrendeletek pontos végrehajtásához! = A lifts hehozataiara nézve a belügy­miniszter akként határozott, hogy azon mészáros, ki egyik községből a másikba húst visz eladásra, el nem tiltható, ha igazolni képes, hogy a levágás ide­jén és helyén az állategészségügyre vonatkozólag megtartotta a szabályokat és megvizsgáltatta a marhát. — A világítás bérbeadása tekintetében a múlt vasárnapon lett a városházán az árlejtés meg­tartva, mely alkalommal a világítás ismét Pertzián Gusztáv kezébe került 3 egymásutáni évre. Az uj szerződés alapján a város jelentékeny összeget taka­rít meg; mert egy lámpának egyizbeni felgyujtása 109/10 kr. helyett ezentúl csak 9* 5/10 krba fog ke­rülni, mi 3 év alatt jelentékeny kiilönbözetet fog mutatni. = Színészeink kegyelete. Szép ünnepély folyt le kedden délután 4 órakor a református teme­tőben. A helyben működő színtársulat tagjai testü­letileg vonultak ki, hogy az ott nyugvó pályatársak iránti kegyeletüket leróvják. — Egytid sirjánál Dobocsányi Gyula tartott emelkedett hangú gyászbeszédet; majd Bagi Gyula, egy mélyen átér- zett alkalmi ódát szavalt el és az énekkar egy gyászdalt énekelt. Innen Abaffy sírjához mentek, hol Ferenczi Frigyes tartott egy szép beszédet. Végül Tóth János, volt színigazgatónak sírját ke­resték fel, hol az alkalmi beszédet Ernyei József gondoskodott, hogy mint ő mondá legalább legyen megadva ami a szüretnek illik s a Törökhegy becsü­letéért. S úgy, úgy ellátta a kis mozsarat, mint illik, megcsóválta a tüzes kanóczczá avatott venyigét a le­vegőben s akkorát durrant pár perez múlva, hogy a Dunántúli Vértesek ropogós visszhangot adtak. A kellemes háziasszony V. G.-né, ki oly finoman ki tudja találni, kinek hogy kell szivére tapintani, szemmel, szóval, szintén oda működött, hogy csak emlékezetessé tegye a szüretet. Az otthonias, jóízű szüretelést csak elősegité azon körülmény, hogy csak a legközelebbi ismerős körből voltak vendégek hivatalosak. Bár mindeni- kün'k iparkodott tehetsége szerint vígnak lenni s mást viditni, mégsem nyomhattunk el egy fájó visszaem­lékezést, olyanra gondolva ki tavaly még itt volt. A család egyik fiatal tagja. Még élénkebbé vált e visszaemlékezés, midőn a szőllőkunyhó kis szobájába léptünk, hol a körünkből eltűnt a ,Váczi Közlöny“ volt szerkesztője, talán nem egy szép gondolatot jegyezhetett fel, lapja szá­mára s hol, mint én képzeltem a falakon még most is érzik a finom szivarfüst, melynek eregetése köz­ben ezelőtt, szüreti estéken ő kedves baráti körben bocsáthatott közre egy-egy pattogó élezet s bizonyára akkor géniálisabb szüreti karczolat készült a Váczi Közlöny számára, mint ez. No, de a szikrázó szellemet pótolja ezúttal a jóakarat, melyből kívánom, hogy jövőre 18 foknál is édesebb legyen a váczi must és Váczon sem a szellemi, sem az anyagi téren ne hatalmaskodjék a filokszera. Végre legyen évről-évre vigabb és vigabb szüret. 13 mivel most már bor van, három az igazság, úgy koczintsunk a jó kivánatok teljesülésére, hogy azt lehessen mondani. — Ez már több kettőnél. Minden jókat!

Next

/
Thumbnails
Contents