Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-11-06 / 45. szám

— Halottak estéje. Városunkban a szokott kegyelettel ülték meg a halottak estéjét. — Egész napon át hullámzott a sok nép az utczákon ; szegény és gazdag egyaránt vitte a temetők felé a kegyelet jeleit. Este pedig egész zarándok csapatok vonultak ki a fény tengerben úszó temetőkbe s mintha a vizenyős őszi idő is megemberelte volna magát, este a csillagok is kiültek az égre. — A temetőkben végbement ünnepélyességek között első helyen kell megemlékeznünk iíj. Varázséji Gusztáv volt városi tanácsos és lapszerkesztő sirjánál végbement ünnepélyről. Az imént épült családi sírbolt ez alkalomra szépen fel volt díszítve s a koszorúk egész özönével borítva. Ezek között különösen kitűnt MészárosHoos Ilona úrnő koszorúja Szegedről. Szép látványt nyujott az ügyesen elkészített transparent, melynek igen sok nézője akadt. Esti fél 6 órakor már nagy közönség cső portosult a sir körül, hol Gajáry Géza, városunknak ékesenszóló főjegyzője a következő szép beszédet mondotta el: „Tisztelt gyülekezet! Mély fájdalommal lépek e helyre ma. A férfiú kiről szólni kívánok barátom volt; s ha azon időre gondolok vissza, melynek eseményei barátságunkat oly szorossá fűzték saját veszteségem eltakarja azt, amit a megboldogult halálával szülő városa vesztett, ha pedig arra emlékszem amit benne mindannyian elvesziténk, háttérbe lépnek szemeim előtt a példás gyermek, a törekvő hivatalnok, az igaz barát, a dérék férfiú! Mélyen érzem én ezt s csak a kegyeletnek adózom, amidőn felelevenítem a megboldogultnak kedves emlékét, mert ő azok közé tartozott, kikről a barátság melegebben szólhat, kiknek emlékét mélyen szivükbe vésve hordják kartársaí, s kikről a jövő nem magasztaló beszédek, hanem alkotásaik után mond Ítéletet. — Derék férfiak életében, kiket az ádáz sors pályájuk kezdetén ragadott el, s kik oly korban éltek, amidőn szívós kitartás s ernyedetlen szorgalom kell csak némi eredményhez is, nemcsak a törekvés eredménye érdekes, hanem már maga a törekvés is méltó dicséretet érdemel. — Barátomnak polgári érdemeit mások részrehajhatlanabbul fontolhatják meg, s munkásságáról mások alaposabb Ítéletet mondhatnak; de nincs senki, aki a czélokat, melyek után a boldogult törekedett, nincs senki, aki az eszméket, melyek egész életének irányát meghatározák, nálamnál jobban ismerné. Nemes indokok vezérlék őt tetteibeh, s csak a mostoha sors akasztá meg munkásságát. — Lelkesedés tölti el szivünket, midőn e röviden átfutott nemes életre visszatekintünk, s valahányszor föltámad a megboldogultnak emléke, meleg szeretettel gondolunk vissza reá: aki nemcsak példás gyermek, s meleg odaadással szerető barát, nemcsak kötelességét pontosan teljesítő buzgó hivatalnok, de a szó legszebb értelmében becsületes férfiú volt, — Mint a tiszta ég akár egy darabját, akár egész boltozatát lássuk, mint az összhang akár a közelből akár a távolból halljuk ; mint a napsugár, mely fényt és meleget egyaránt terjeszt: ilyen vala O tiszta, összhangzó, világos és meleg! .... — Jellemének nincsenek

fény oldalai, egy egész az: eszmény része a becsületességnek, munkásságnak, férfiasságnak és jóságnak. — Városunk midőn a boldogultnak nevét azok közé sorozza, kiket a tisztelet és kegyelet által vezéreltetve, sírjuknál ily szép számmal felkeres, a legszebb jutalmat adja neki ami után egy polgár vágyódha- tik ; s ha egy egész élet a haza és hivatás szolgálatának szentelve, ha a bátorság, melylyel meggyőződéseit kimondá, ha a kitartás, melylyel értük küzdött, jutalomra s elismerésre méltók: úgy tartsuk meleg emlékünkben városunk e derék fiát, és ne feledjük azt, ami életének legfőbb kívánsága vala. — Szónoklatom csak azon egyszerű koszorú, melyet baráti kéz az igaz barát sírjára tesz, de bármily csekély is az, s bármily hamar hervadand is el, jól esik mégis, hogy a szeretetnek és nagyra becsülésMert tudvalevő dolog, hogy minek utánna siir- gönyözni csak a Csillag-utczából lehet, ott lévén a a távirda, a Török hegyről pedig nem lehet, igy jön az ember haza saját fogatán, esetleg gyalog. Az a másik, ki szintén igy ballagott, egyszer csak megfordul. Oda áll a gyalogút végéhez, ahol egy kis síkos meredek volt.

— Már csak megnézem, mondá hogyan tudnak itt ilyen úri nők lejönni.

Ügy láttam ő kigyelme kissé szüreti állapotban volt. Ez okból jónak láttuk irányában némileg elnéző lenni.

Látom, hogy nem kevélyek, folytatá, egy kicsit magukkal megyek, szeretek én ilyen nőkkel beszélgetni.

Higyjék el, nagyon sokat szenvedtem már én életemben a kevély emberektől.

Valóban, ha nem kellett volna az óriási sárral küzdenünk s a folyton szakadó eső nem késztetett volna sietésre úgy szívesen beszélgettem volna a nép emberével, habár nem egészen rendes állapotban volt is. Azt kérdezte tőlem, mit vélek a miniszterekről, hogyan ondolkozom Istenről és a vallásról és mondjam neki meg, hogy mi az ember életének a czéjla ? Eogas kérdések. Bár csak az utóbbit magam is megállapíthatnám !

Feleltem neki, úgy a hogy czélszerünek láttam gondolatainak irányt adni.

Idéztem költőkből és meglepett, hogy ő is idézett. Páratlan biztonsággal, kellő hangsulylyal a ieg- nagyobb könnyedséggel mondott el magas nyelvezetű mondatokat.

Főleg oda czélozott, hogy ha a szegényt nem vetik meg, de mindenkiben az embert tekintik s főként a nő, ha mindenki számára van egy két szívélyes szava, értsem meg jól és ne feledjem el, mondá ez a női erények koronája.

.Szóval oly műveltséget találtam az egyszerű, 1

nek e jelét én is sírjára tehetem, s annyiak által sírján letéve látom; s ha 0 e földre visszatekint életének nagyobb emlékei között, melyek kedvelt szülő városához fűzik, örömmel látja a szülői szeretetnek, a barátságnak, nagyra becsülésnek, tiszteletnek, kegyeletnek és hálának eme szerény adományait s nyájasan fogadja. — Mi pedig, szerető szülők, testvérek, rokonok, barátok s a megboldogultnak itt ily szép számmal megjelent tisztelői, midőn zálogainkat sírjára lerakva tőle elbúcsúzunk s innét távozandók vagyunk, kívánjuk: — Nyugodjék csendes szeuder porladozó hamvai felett, nyugodjék csendesen békével.“ — A beszéd végeztével a dalárdának és a helyben működő színtársulatnak kellett volna gyászdalokat énekelni. De sajnos mindkét testület távollével tündökölt, pedig az elhunyt a dalárdának egyik legtevékenyebb tagja volt s a színészet előmozdítása körül is oly érdemekeffszerzett, hogy mindkét testülettől illő dolog lett volna, hogy a kegyeletes ünnepélyén részt vegyenek.

— Nemesi előnév. ő felsége megengedte, h°gy Szabó Béla tolmácsi földbirtokos, a „szent- miklóssi“ nemesi előnevet vezetéknevéül felvehesse.

= MiiHlszeiitck napján a székesegyházban tartott nagy misén megyés püspökünk ő Excel- lencziája pontifikáit fényes segédlettel.

= Halottak napján a vérnélküli szent mise áldozatot az elhunytak lelki üdvéért Nesz ved a István auxiliaris püspök ő méltósága mutatta be a mindenség Urának.

= A vérengző cselédleány. Horváth Karolina cselédleány bűnügyét, ki a tavaszszal ked vesét iíj. Zeller Nándor helybeli lakost meggyilkolni akarta, szerdán, f. hó 2-án tárgyalta Gróffy elnöklete alatt a pestvidéki kir. törvényszék. — A vádlott beismerte, hogy ifj. Zeller Nándor megölését előre eltökélte; e czélból vette a revolvert és jött Váczra. Zelleréknek lakását tudván, belopódzott oda, hol hűtlen kedvese atyjával és nővérével a lakás verandáján volt; czélba vette őt és egymásután több lövést intézett feléje, melyek közül az egyik ifj. Zeller Nándort, a másik annak atyját, a harmadik pedig nővérét találta. Mind a hárman súlyos sérüléseket szenvedtek. A törvényszék Horváth Karolint gyilkossági kísérlet és gondatlanságból elkövetett két rendbeli súlyos testi sértés vétsége miatt 6 évi fegyházra ítélte. Az elitéit az ítélet kihirdetése után hangosan zokogott, majd átkokat szórt a Zeller családra és felebbezést jelentett be.

= Uj vác/J polgár. Spechtenhauser Ferencz mácsai esperes plébános beadta lemondását és városunkban készül megtelepedni. Előre is üdvözöljük körünkben a plébános urat!

= Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Bartoss Ferencz gödöllői kir. jbirósági írnokot a váczi, Kirchknopf ÍSándor váczi kir. jbirósági írnokot pedig a gödöllői kir. jbirósághoz kölcsönösen áthelyezte.

= A katholikus legényegylet halottak napjának előestéjén testületileg kivonult az alvárosi temetőben nyugvó honvédek közös sírjához, hol Ku- binyi Endre egyleti alelnök sikerült gyászbeszédet tartott, az egyleti énekkar pedig a „Nyugodjatok békében“ czimü gyászdalt és a hymnust énekelte el.

= A propeller ügy. Mint értesülünk Vitt Manó és társai a propeller ügyben igen életre való indítványt terjesztettek a képviselőtestület elé, mely a legközelebbi közgyűlésen tárgyalás alá fog kerülni. Jól esik tapasztalnunk, hogy felszólalásunk az illetékes körökben visszhangra talált és éppen ezen körülmény remélleni engedi, hogy az ügy kedvező megoldást is fog nyerni. Mindenesetre érdekkel nézünk a további fejlemények elé.

= Küldöttség. Szentkirályi Albert választókerületében, holnap f. hó 7-én lesz a választás,

kopott ruhás parasztembernél, hogy élvezet volt vele beszélni s milyen műveltséget a rendes társadalmi állású emberek között is csak ritkán lehet felfedezni.

Egyébiránt nem első eset, hogy a magyarjnép alakjai bámulatba ejtenek.

Csanádmegyében is ismertem parasztnőt, aki mig urinő ismerőseim másról nem voltak képesek társalogni, mint ruháikról, cselédeikről s ételekről, addig az igénytelen parasztnő ismert minden nevezetes irodalmi terméket s rögtön megértett bármely rejtett ezélzást; kifejezései válogatottak voltak a nél- ' kül, hogy erőltetettség nyomát találtam volna.

Végre a helyzet komikus volta kissé zavart s örvendtem, hogy sötétedni kezdett s némileg láttat- lanul tarthattuk bevonulásunkat Váczba, hogy otthon gyönyörködhessünk az őszi idő bájaiban.

Födél alatt hallgattam, mint dől az eső pacs, pacs.

Hej, ha a nyáron kaptunk volna belőle!

Másnap is szüretnap.

Szüreteltünk — esővizet.

Harmadnap kiderült.

A szüret harmadik napján.

Ezúttal csak a Törökhegy alján, nem messze a kálváriától szüreteltünk.

Még pedig nevezetes szellőben. Nevezetes pedig azért, mert az idén ott még a cseresznyefán is érett szőllőfürtök voltak ! Hogy pedig ezen derék cseresznye- fákróli állításom nem fiílentés, megmagyarázom.

Szedés közben ugyanis, ha festői szép fürtöket találtam, nem lévén időm mindenuntalan a kunyhóba sétálni, a fákra raktam.

Foglalást eszközöltem, nyilvánosan eltulajdonítottam. S szedés után saját kosaramba raktam a fáról. Talán a szép idő okozta, vagy az elég jónak mondható termés: felderültünk. Magam is piros fej - kendőt vittem a szüret tiszteletére és V. Gy. úr

mely alkalomra Dr. Freysinger Lajos pártelnök vezetése mellett egy hét tagú küldöttség utazott el a mai reggeli vonattal Mezőtúrra.

= Hirtelen halál. Kiss István dunakeszi agglegény — mint ottani levelezőnk Írja — a múlt vasárnapon vig mulatozás között töltötte idejét az ottani korcsmában. Éjfél felé a korcsmái vendégek nagy része elszéledvén, a korcsmáros felszólítására Kiss István is eltávozott, de amint az utczára kilépett, élettelenül összerogyott és a rögtön alkalmazott segély daczára sem sikerült őt többé félélesz teni. A holttestet, a rajta megejtett bonczolat után, részvét mellett kedden temették el.

= A városi képviselőválasztók 1888. évre érvényes névjegyzéke elkészülvén, a városi jegyzői hivatalban f. hó 5 —10-ig közszemlére van kitéve, s az elleni észrevételek beadására határidőül f. hó 10—15. tűzetvén ki, felhívjuk a város adózó polgárainak figyelmét erre, annál is inkább, mert a f. hó 15-ike után a névjegyzék ellen beadott észrevételek tekintetbe vehetők nem lesznek.

A piaczi paprika. A tótok által hetivásárainkon árult paprikára különösen felhívjuk úgy a rendőrség, mint a közegészségügyi közegek figyelmét. Mert a paprika, miután az majdnem felerészben téglaporral van keverve, határozottan egészségellenes. Nem ártana, ha a paprika természetű rendőrbiztos úr több figyelmet fordítana a piaczra.

= Ki nos halállal mull ki hétfőn, október 31-én König József helybeli kovácsmester. A nevezett nap estéjén vacsorához ült családjával, miközben egy darab hús betévedt a légcsövébe s rövid idő múlva iszonyú kínok között kiadta a lelkét. A gyorsan odahívott Dr. Nagy Armin már csak a beállott halált konstatálhatta. König holttestét másnap fel- bonczolták s nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra.

= Váró síi nli darázsfészkei. Ily czim alatt látott lapunk egyik legközelebbi számában egy czikk napvilágot, mely úgy látszik meg tette a hatását. Mint értesülünk egy kávéházi hölgyet, a kellő igazolás hiányából már kiutasított a kapitány városunkból ; — egy másik kávéházban szintén vizsgálatot tartott, de minden következmény nélkül, ügy látszik, hogy a kapitány úr végre komolyan kezdi felfogni hivatását és kellő energiával fog hozzá a szabályrendeletek pontos végrehajtásához!

= A lifts hehozataiara nézve a belügyminiszter akként határozott, hogy azon mészáros, ki egyik községből a másikba húst visz eladásra, el nem tiltható, ha igazolni képes, hogy a levágás idején és helyén az állategészségügyre vonatkozólag megtartotta a szabályokat és megvizsgáltatta a marhát.

— A világítás bérbeadása tekintetében a múlt vasárnapon lett a városházán az árlejtés megtartva, mely alkalommal a világítás ismét Pertzián Gusztáv kezébe került 3 egymásutáni évre. Az uj szerződés alapján a város jelentékeny összeget takarít meg; mert egy lámpának egyizbeni felgyujtása 109/10 kr. helyett ezentúl csak 9* 5/10 krba fog kerülni, mi 3 év alatt jelentékeny kiilönbözetet fog mutatni.

= Színészeink kegyelete. Szép ünnepély folyt le kedden délután 4 órakor a református temetőben. A helyben működő színtársulat tagjai testületileg vonultak ki, hogy az ott nyugvó pályatársak iránti kegyeletüket leróvják. — Egytid sirjánál Dobocsányi Gyula tartott emelkedett hangú gyászbeszédet; majd Bagi Gyula, egy mélyen átér- zett alkalmi ódát szavalt el és az énekkar egy gyászdalt énekelt. Innen Abaffy sírjához mentek, hol Ferenczi Frigyes tartott egy szép beszédet. Végül Tóth János, volt színigazgatónak sírját keresték fel, hol az alkalmi beszédet Ernyei József

gondoskodott, hogy mint ő mondá legalább legyen megadva ami a szüretnek illik s a Törökhegy becsületéért.

S úgy, úgy ellátta a kis mozsarat, mint illik, megcsóválta a tüzes kanóczczá avatott venyigét a levegőben s akkorát durrant pár perez múlva, hogy a Dunántúli Vértesek ropogós visszhangot adtak. A kellemes háziasszony V. G.-né, ki oly finoman ki tudja találni, kinek hogy kell szivére tapintani, szemmel, szóval, szintén oda működött, hogy csak emlékezetessé tegye a szüretet.

Az otthonias, jóízű szüretelést csak elősegité azon körülmény, hogy csak a legközelebbi ismerős körből voltak vendégek hivatalosak. Bár mindeni- kün'k iparkodott tehetsége szerint vígnak lenni s mást viditni, mégsem nyomhattunk el egy fájó visszaemlékezést, olyanra gondolva ki tavaly még itt volt.

A család egyik fiatal tagja.

Még élénkebbé vált e visszaemlékezés, midőn a szőllőkunyhó kis szobájába léptünk, hol a körünkből eltűnt a ,Váczi Közlöny“ volt szerkesztője, talán nem egy szép gondolatot jegyezhetett fel, lapja számára s hol, mint én képzeltem a falakon még most is érzik a finom szivarfüst, melynek eregetése közben ezelőtt, szüreti estéken ő kedves baráti körben bocsáthatott közre egy-egy pattogó élezet s bizonyára akkor géniálisabb szüreti karczolat készült a Váczi Közlöny számára, mint ez.

No, de a szikrázó szellemet pótolja ezúttal a jóakarat, melyből kívánom, hogy jövőre 18 foknál is édesebb legyen a váczi must és Váczon sem a szellemi, sem az anyagi téren ne hatalmaskodjék a filokszera. Végre legyen évről-évre vigabb és vigabb szüret. 13 mivel most már bor van, három az igazság, úgy koczintsunk a jó kivánatok teljesülésére, hogy azt lehessen mondani.

— Ez már több kettőnél.

Minden jókat!