Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-10-09 / 41. szám
IX. évfolyam. 41. szám :lyi ES 5 TI LAP. lálöíiy.eí-ési ára: évnegyedre ...........................1 frt 50 kr. házhoz, hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : iO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiit-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Városi háztartásunk. Mult vasárnapi közgyűlésünknek többek közt a városi tanácsnak abbeli előterjesztése is képezte egyik tárgyát, hogy a folyó évi költség- vetés szerint egyik vagy másik czélra megszavazott, de előre látkatlanul túlhaladott tételei egyéb még ki nem merített tételekből átruházás utján fedeztethessenek. Ezt a közgyűlés rendjén levőnek találta és nagy örömmel vette, hogy a város tanácsa a törvény és szabályrendeletekhez alkalmazkodva az átruházást kérte. Egy van azonban, a mit a közgyűlés rendben levőnek nem talált s ugyan azért a városi tanács eljárása ellen óvást is emelt, s ez az, hogy a tanács emelitett előterjesztését nem akkor tette meg, mikor a megszavazott tételek még kimerítve nem voltak, hanem akkor, mikor azok nem csak százakkal hágattak át, de kilátás van arra, hogy az év végéig még egy pár száz forintra lesz szükség, melyeket fedezni nem lehet, de fedezni muszáj Természetes, hogy a tanács ezen eljárása fölött azonnal dönteni és határozni nem lehetett sigy kénytelenitve érezte magát a képviselő testület a vonatkozó előterjesztést a pénzügyi bizottságnak kiadni a végből, hogy megvizsgálja azt, vájjon indokolt-e a tanácsnak abbeli eljárása, mely szerint a függő számlákra megszavazott 600 írt helyett 1000 frtot meghaladó összeget utalványozott ki; az előre nem látott kiadásokra megszavazott 2552 frt helyett pedig 4000 írton felül fizetett ki s igy a költségvetést százakra menő összegekkel hágta át. Még nem akarunk a tanács ezen eljárása fölött birálatot mondani, mert nem akarunk a pénzügyi bizottság véleményére pressiót gyakorolni s ugyanazért fenntartva ítéletünket a pénzügyi bizottsági jelentés bemutatásáig, csak azt az egyet jegyezzük meg e helyütt, hogy azt még sem értjük, hogy mi alapon érezhette magáit fel- jogosítottnak a tanács, hogy a költségvetést illetéktelenül áthágja? — Adjon nekünk erre igazságos és részrehajlatlan feleletet a pénzügyi bizottság. Ezt elvárják tőle. S éppen az volt jelen felszólalásunk czélja is. Ne zárjon zsákba macskát senki. Legyünk már egyszer urak a magunk háztartásában, olyan urak, a kik számot adhatunk arról, hogy minden kiadott fillérünk helyesen lett befektetve, vagy kiadva. Különben térszüke miatt is, mint felebb megérintettük, ezen tárgyra, a pénzügyi bizottsági jelentésének megértése után még visszatérünk és azt alapjában meg fogjuk ismertetni olvasóinkkal. Városi közgyűlés. A városi képviselő-testület rault vasárnapon ^október 2,) ismét közgyűlést tartott. Réty Ignátz városi polgármester a közgyűlést megnyitván -- a tárgysorozat felvétele előtt közölte a Vácz felső városi plébánia hivatalnak, a városhoz intézett abbeli átiratát, mely szerint a város hatóságát ő császári és apostoli királyi Felségének f. évi okt. 4-ére esett magas nevenapja alkalmából a Mindenható Istennek bemutatandó szent misére meghívta. A képviselő-testület a meghívást felállva vette tudomásul. — Feltűnést keltett azonban egy körülmény, hogy mig eddigelé a megyés püspök irta alá az ily természetű meghívókat, most a plébános irta azt alá. Ezen ünnepélyes aktus után tárgyalás alá vétettek a napirendre kitűzött tárgyak. Ezek közt első helyet foglalt el a Korona vendéglő ügyében hozott megye alispáni végzés, mely szerint tudvalevőleg a megye alispánja Görgői Mártont a Korona vendéglő bérletében f. évi október hóra is meghagyatni rendelte. A képviselő-testület ezen megyei végzést meg- felebbezte. Ezek után megállapittatott a szüreti határidő, s kimondotta a közgyűlés, hogy a város határában folyó október hó 3-ától kezdőleg mindenki szabadon szüretelhet ha — a phylloxera ezt neki lehetővé teszi. Ez is megtörténvén kihirdettetett öt városi szabályrendelet, melyeknek czimei ezen lap hasábjain már közöltetettek, s igy most csak azt említjük meg, hogy a képviselői testület azon kívánságának adott kifejezést, hogy a kérdéses szabályrendeletek ne csak papíron legyenek, hanem végre is hajtassanak ; e végből megbizta és utasította a városi jegyzőt, hogy különösen a kávéházi zárórákat érintő szabályrendeletet a rendőr-kapitánynyal egyetértőleg szigorúan hajtsa végre. Következett erre a városi tanács előterjesztése, mely szerint megengedtetni kéri, hogy a mennyiben a közgyűlés által költségvetésileg megállapított kiadási tételek egynémelyike kimerittetett s ezen tételek terhére még sok kiadás lesz, a tulkiadások a még ki nem merített tételekből átruházás utján fedeztethessenek. A képviselő testület az átruházást elvben elfogadta ugyan, azonban tekintettel arra, hogy egynémely tétel áthágását, mint például a költségvetési kiadási czime XV. fejezetének 1. pontja alatt felvett tételt, mely tétel alatt 600 frt szavaztatván meg e helyett 1070 frt 74 kr. adatott ki, továbbá a rendkívüli kiadások czi- mén megszavazott 2552 frt 81 kr. helyett 4016 frt 64 kr. utalványoztatok ki, — a tanácsi előterjesztésben felhozottak által teljesen indokolt és igazoltA..VÁCZI KÖZLÖNT'TÁRCZÁJA. A szép kasszirleány. Egy csúf este (szél fútt s esett) Komor, rósz kedvemben Szórakozni, felvidúlni Kávéházba mentem. Szólt a zene, zengett a dal, Csattogott a kártya, Szivarfüsttől ködbe borult A lámpák világa. Nemcsak mosoly, volt ott más is.: Konyak, rum. kakaó, Fél czitrom, meg egész tojás, Ferbli és makaó. Grogg, málnaié, csáj, piskóta, Szivar, török csibak, Billiárdok, vár-játékok, Domino, verkli, sakk. A czukorka adagok közt Szép kasszirlány trónolt, Királynői jogar helyett Kezében irón volt. Szódavíz, ser és barbarosz, Debreczeni kolbász, Sonkaszelet, tetszés szerint Kocsonyás vagy tormás. Ezzel jegyzé tudniillik A főkönyvbe legott, Mit a pinczér az uraknak Egy s mást kihordozott. Csokoládé, puncs, kníkepáj, Finom bor s nem csingér - Ki tudná mind elszámlálni, Hacsak nem a pinczér. Egy tekintet, egy pillantás S el voltam találva, Megigézve, megbüvölve — Irósvajjá válva. A falakat sűrűn fedték Makart-féle képek, Nem lehet azt itt leírni. Hogy micsodás szépek. Konstatálom, hogy mindebben Semmi csoda sincsen, Rendkívül szép boszorka ő, ■ Párja sehol nincsen. Szeme hamis, szája picziny, Foga alabástrorn, Mézes szavú, kerek tagú, Keze selyembársony. Meg oszt’ nála a „fekete“ Kilencz s három krajczár, Akár úri ember iszsza Akár ökörhajcsár. S hogyha kávénk a czukortól Nem volt elég édes, Mosolyától édessé vált Mint a méz, a lépes. Szó a mi szó, hogy az óra Üté az éjfelet, Mindannyian a trón körül Rajtánk térdet-fejet Szép kisasszony, szóltam fájnul, Szeret-é engemet ? Bűvös-bájos mosoly volt rá Nyomban a felelet. Bnzgólkodott más vendég is : Engemet szeressen 1 És a hamis erre szintén Pislantott kecsesen. Valamennyi ajánlkozott : Engem ! engem 1 engem ! S mindegyikre biztatólag Kacsintott a szentem.| Milljom kégli és karambol! E hölgy engem szeret! Kurizálni tovább ki mer, Meghal! — aztán mehet. S rajok rontok, ők én reám, Csattant pár nyakleves, A ki bátor, helyt állva küzd, Gyáva ajtót keres. S a mint írják bátor szivü Oroszlán vadászok, Hogy’ mulatnak Indiákon Bőszült oroszlánok. Vagyis urfi bestiák, ha Nőneműre lelnek, Harczolnak, mig egyen kívül Mind meg nem gebédnek. S harczukat a nőoroszlán Nézi semlegesen, — Végül igy szól a győzteshez : Induljunk kedvesem! Azonképen a kasszirlány Flegmaticze nézi, Hogy két kezem bősz munkáját Mily hösileg végzi. De mikorra vetélytársim Már mind kikergettem, Nem szólt, mint a nőoroszlán : Induljunk kedvesem! Sőt rikácsolt mint a páva, Rendőr ! rendőr! rendőr ! S rendőrökért el is szaladt Zsán, a vitéz markor. — Hát igy ? gyöngyöm szép kis- Fordit köpönyeget ? [asszony, Hová lett az irántami Vonzalom, szeretet? — Kedves úr, ne értsen félre, Ha szám mosolyra áll, Egy porczió feketéhez Már ez — tudja — dukál. De szerelmes ?. . . az nem vagyok, S őszintén mondom ezt, — Ha kacsintok s kaczérkodom, ügy kívánja a kseft. — Jön a rendőr .,.futok ...mi Végzünk még egymással. . . [majd Most nincs kedvem találkozni Mihaszna Andrással. Alag-ér. A régi gárda. Nem feltűnési viszketegből jelennek meg soraim e tisztes lapok hasábjain, tanuskodhatik ez állításom igazolása mellett barátom, a lapvezér úr maga, kinek barátságos megtisztelő felszóllitása ösztönözött megjelenni, különösen azok előtt, kik régtől ismernek. Barátom kívánsága oda irányult, hogy valamely humoros tárgygyal lépjek a közönség elé. Megígértem neki. Hogy óhajának eleget nem tehetek, mentségemül felhozom az előidézett benyomást, mit lelkületemre a visszaemlékezés varázsolt akaratom eszközlésénél. Legyen szabad e benyomást illusztrálnom. Midőn szülővárosomtól ismerőseim s barátaimtól távoztamkor elbúcsúzám, egyik barátomat jólétben, virágzásban hagyám hátra. Csinos háznak volt ura e házban gyakran valék járatos. Midőn visszaérkezém — barátom, a háziúr már megszűnt az élők sorában lenni ; a ház még most is csinos, melyet rokonai örököltek. Gyakran nézegett- tem e házat kívülről, mert mi jogon léphettem volna be küszöbén, koezoghattam volna be ajtaján ? Mi czélból? Hiszen ki talán örömmel fogadott volna, már megszűnt élni ? ! Midőn tegnap e házat ismét szemügyre vevém s hozzá fűződő gondolataimmal valék elfoglalva, meg- szóllit a ház gondnoka, lépnék be jó kedvvel, humorral e házba. Megígértem. Tehetek-e róla, ha most benn vagyok, kedvem mintegy varázsütésre eltűnt s a volt, az elhalt házigazdára emlékezem vissza ? E ház — a „Váczi Közlöny“; a házigazda — az elhalt szerkesztő. Reményiem okadatolt a lapvezér úrnak tett Ígéretem beváltása. Nem irhatok humorral, nem fejtegethetek tudományos dolgokat — önkéntelenül eszembe jut Ő, midőn ama megtiszteltetés jutott osztályrészemül, midőn volt lapjába irhatok. * Haza jöttem. A legnagyobb meglepetés mi reám várt s kedélyemre keserűen hatott — a Gusztink halála felől való szomorú értesülés. Kifakadni a sors határozmánya ellen vagy megnyugodni abban? mily haszontalan két akaratnyilvánítás, különösen most, midőn halála felett talán már a szükebb baráti kör is napirendre tért. De ne vegyétek rósz néven ti, a régi gárda tagjai, — ha egyik közülietek, ki a szomorú esemény felől csak most értesül — érzelem kifakadásainak kifejezést ad, sír és visszaemlékezik. Vagy talán helyesebb a hallgatás, a betegedő sebet e vissaemlékezés által nem újra felszaggatni? De bocsássatok meg! jól esik visszaemlékeznem az elmúltakra s Reá, ki midőn még körünkben volt tetterőre buzdított, a város és fiatalság jólétét nemes szivén hordozván, s megkönnyebbül lelkem fájdalma, ha kesergek halála felett, ki itt hagyott bennünket baráti lag árván. Alkalmam nyílt volt lapjából olvasnom felőle- a város érdeke és a fiatalság körül szerzett érdemei,
