Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-09-18 / 38. szám

A fortély os paraszt. Egy czivódó paraszt arra kérte az ügyvédet, hogy mondjon neki oly módot, mely által a ' büntetést elkerülhesse. — Az ügyvéd azt tanácsolta neki, hogy mindig csak azt mondja : „Uram! nem igaz.“ A paraszt a jo

tanácsért két ludat ígért az ügyvédnek. — Midőn a paraszt, jóllehet kibújt a büntetés a.lol, az ígért két ludat el nem hozta s az ügyvéd őt ígérete beváltására félszólitotta, azzal felelt: Aram ! az nem igaz.“ S így az ügyvédet tanácsával játszotta ki.

Mikiidé.

CSAR N O K.

Kéjutazás.

Irta : 3HÜ ó To o r.

I.

Vannak lények, nem akarok éppen ujjal mutatni magamra, kik, ha jő az idő, midőn gólya, fecske útra kelnek, szintén nem maradhatnak nyugodtan, mennek, ha tovább nem, legalább Cselőtére, Migazziba, vagy éppen Budapestre.

Hogy s hogy nem. egyszer csak a vonaton találtam magamat.

De óh megdöbbenések netovábbja, csakhamar fiatal házaspár lépett azon koupéba, hol én helyezkedtem el.

Úgy találtam, hogy a levegő egyszerre fullasztó lett nekem.

Közel voltam ahoz, hogy kiszálljak, midőn egy negyedik utas is lépett fel.

Csinos, szőke fiatalember volt.

Első perczben olvastam arczárói, hogy szintén kiszállásra gondol, de csak ő is neki bátorodott, felém tekintett és maradt.

Mindketten azon ártatlan hitben voltunk, hogy a szerelmes pár jelenlétünket tekintve némi ildomos- ságot tartánd szem előtt.

Fájdalom, alig csapódott be coupénk ajtaja, alig indult el a vonat, az ifjú pár olvadozóan tekintett egymásra.

Ezt követte egy kölcsönös kézszoritás.

Szolid akartam lenni, sietve húzódtam szegletbe és erősen bele merültem egy könyv olvasásába; lopva azonban szőke utitársunkra tekintettem.

0 már szintén hevült, homlokáig eltüzesedett, ő is sietve ragadott elő egy könyvet, ellenkező szegletbe húzódott és kegyetlenül belemélyedt olvasásába.

Alig bújtunk azonban a könyvbe, a fiatal férj • most már szép kis nőcskéje közelében foglalt helyet, fejét annak vállára hajtva.

Sajátságos tünemény az, hogy a szerelmesek semmire sem gondolnak csupán saját önzésük rabjai, nem ritkán kellemetlen perczeket okozva annak, ki tanúképpen kényszerül szerepelni.

Bár mennyire kellett saját magammal küzdenem, hogy nyugalmat tudjak színlelni, még sem állhattam meg, hogy a negyedik utitársra ne tekintsek, hát az miként viseli el ádáz sorsát ? *

' Arczának minden izma ingerültséget árult el, majd kalapját lökte le, mintha feje szétpattan! készült volna.

Csakhamar türhetlenné vált a helyzet, közel voltunk' a megfulladáshoz.

A szőke fiatalember becsapta könyvét és vad elszántsággal fordult a fiatal asszonyhoz.

Nagysád messze utazik? kérdé tőle,

A nőcske zavartan hallgatott, helyette a fiatal férj, férfiúi tekintélyének összes mivoltával felelte:

— Iigen, méessze.

Mintha lesújtó tekintetével mondani akarta volna:

— Mi közöd az én feleségemhez ?

— Megengedi nagysád, hogy az ablakot kinyithassam ? itt bennt nagy hőség van.

Kérdem most én is neki bátorodva.

Nem ellenezték.

Kellemes légáramlat üdité forró fejünket.

Az olvasás folytatásáról szó sem lehetett, hiszen egy sort sem értettünk, abból amit olvastunk. Én ugyan lapoztam, politikából, de a szőke fiatalember negyedóráig tartotta kezében a könyvét a nélkül, hogy csak egyetlen egyszer fordított volna.

0 a jobb oldali ablakon, én a bal oidalin néztem nagy figyelemmel a gyorsan UinedezŐ vidéket, mintha most látnám először.

De végre mindkét oldalon magas vasúti töltés zárta el a kilátást.

Visszafordultunk.

Megbutulva ültünk tehát, mint ki nem tudja mi tevő legyen.

Most a fiatal pár, mint csicseregő madár, csevegő lett.

A nőcske kifogástalanul kedves volt, meg tudta volna igezni még a kőszivet is.

Elmondták, hogy egy hetes házasok és mi gratulálunk nekik.

Majd a fiatal férj tett fel nekünk egy fogas kérdést.

— Mondják meg önök, melyik szeret jobban, melyik tud forróbban szeretni, a nő-e vagy a férfi?

Úgy éreztük e kérdésre magunkat, mint mikor az ember szigorlaton vau s az a meggyőződése, hogy nem tud semmit.

— Nehéz kérdés, viszonzám, hogy tudatlanságomat elpalástoljam.

— Felettébb nehéz kérdés, visszhangozd szőke utitársunk fontoskodó arczczal.

— De mégis, ha megkellene állapitniok?

— Csal: ott fejlődhetik ki erős vonzalom, igazi szeretet, hol a.rokonszenv kölcsönös.

De midőn ezt mondtam, • éreztem, hogy csak ismert frázist ismételtem.

Megk iséri ettem gondolkozni.

Pár perczig hallgattunk.

Majd megszólaltam ; nem mintha meg lettem volna győződve, mondásom igazságáról, de tudni akartam mások véleményét is.'

— Ha vesszük, hogy a férfinak igen sok szabadsága lévén, bő alkalma nyílik tapasztalatokat szerezni, képesítve lesz ez által higadtabban ítélni a körülmények és viszonyok felett, még akkor is midőn valamely szenvedély uralma alatt áll ; ha

AJACZi KÖZLÖNY'TARCZAJÁ,

Hűli a Sevéf . . .

Bimbó a fán alig fakadt.

Virág van még az ér alatt S madár-ital játszva zendül.

De völgyón és a halmokon Fájó, emésztő hangokon Enyészet zúg keresztül.

Fény nem is volt még az égen S mint akit bánt néma szégyen Már is könyez, elborul ; llol a remény felcsillámlott Nem találsz majd dalt, virágot, - Hull a levél, egyre hull ! . . .

Lévay Mihály.

Fiume és vidéke.

I.

(Megérkezés. — Néhány szó Fiume történetéből. - A kikötő — A regi es uj város. — Farsangi séta-kocsizás. — Oly epizód, melyben határozott elszántság szerepel.)

Buccari! egy perez.

Hangzott a conductor szava, s mi türelmetlenül vártuk az egy perez elmúlását; soká vártuk, de végre is elmúlt.

Néhány perez múlva Fiúméban leszünk, szólt egyik--másik halk hangon: önmag'''moz beszélt s csak azért., hogy valamit szóljon. Ámde, midőn már már a városba értünk, az építők szeszélye miatt, s mert a technika úgy kívánta, hirtelen igen lehangoltak lettünk. Szidtuk az alagutat, mint oly sok szép kilátás megölő betűjét, (lenem tehettünk ellene, benne voltunk.

A sötétség rövid ideig tartott, s kiérve belőle vonatunk a város főutezáján keresztül haladván, do hörögve megállt az állomáson. Fiume! harsogott a conductor. Kiszálltunk'.

Mi nevezetes Fiumében ? A kikötő első sorban.

A magyar kereskedelem jövőjének egyik 'reménysugara Fiúmétól ragyog. Azért, hoz a magyar kormány annyi áldozatot, hogy Fiúmét nagygyá, kikötőjét, biztossá,, piaezát látogatottá tegye. Fiume a magyar sz. korona gyöngye, melyen ha végig zajong a tenger zúgó hulláma, visszhangot reá a Kárpátok adnak.

Fiúmét Miksa császár egy oklevele a leghívebb (fidelissima) czimmel tünteti ki. í. Lip-fi saját tengeri lobogót engedélyez neki, s III. Károly meghívja a pragmatica sanctio aláírására.

Fiume Mária Tetéző által 1776-ban Horvátország hoz, de a városi tanács tiltakozása következtében attól el választatván. Magyarországhoz csatoItatott, s ott maradt 1809-ig

Midőn pedig a francziák 1809 —1813 az Adriai tenger mellett fekvő tartományokat elfoglalták, melyeket „Provinces II lyriennes“-nek neveztek el, Fiume hadügyi, álladal.mi és kereskodelmi fontossága I. Napoieon éleslátását ki nem keriilheté. A nagy har- ezos és államférfiú felőle következőleg nyilatkozott: Ha e tartományok birtokomban maradnak, úgy nem Triest, hanem Fiume lesz a kereskedelem főpiacza.“

Fiume már 1814 ben osztrák kormány alá került, s mi természetesebb, mint hogy az akkor már virágzó Triest, mögött maradt. Mindazonáltal Fiume kereskedelme teljesen ekkor sem szünetelt, sőt 1822- ben Ferencz által Magyarországhoz csatoltatván visz- sza, szebb jövőnek nézett eléje.

„Nagy szerencsétlenség érte Fiúmét, az, hogy gróf Széchenyi István, ki Fiúmét néhányszor meglá- topatá, magas tervei kivitelére e vidéket czélszeríien használhatónak nem vélte. Szerencsétlenségnek tartom ezt, mert ha kereskedelmi eszméinek valósítására inkább a földközi, mint a fekete tengert választon- datta térül, akkor azon válla!kozási szellemről, s azon terv-kiviteli szilárdságról, mely e nagy hazánkfiát jellemzi, ítélve, alig kételkedem, hogy Fiume ma már vidámabb arczczal fogadná vendégeit, s a magyar hármas szinti lobogót nem csupán álmunkban, de talán valóságban is láthatnék messze tengereken pompázni.“

Így ir egy könyv szerzője 1842-ben. S ha ma végig nézne a fiumei kikötőn, látná az árbocz-erdőt, mely büszkén emelkedik a felhők felé ; szemlélné a hajók ezreit, melyek ezen, csak alig fejlődésnek s már is virágzásnak indult kereskedelmi pontot látogatják ; szemtanúja lehetne a sürgés-forgásnak, mely e kikötőben van : teljesedve látná elmélkedéseit.

De ne bontsuk még az események sorrendjét !

Fiume 1848-ban a horvátok által lön elfoglalva, a magyar kormányzó személyzetével együtt eltávozott, a város és kikötője Zágráb alá került, s ott maradt, mig a kiegyezés alkalmával e bő gyümölcsözőit Ígérő ág a törzshöz ismét visszacsal altatott.

A beérkezett és elindult hajók évszerinti statists kaját, az áruforgalom pénzértékét stb. mint keresvesszük, hogy már természetes szervezeténél fogva erősebb, semhogy bármely hatás, érzelem teljesen uralhassa, s mert a férfinak sok szabad, élvezhet kedvére; vágyai betölthetők mindig szórakozik, mulat s csak nyerhet, midőn szeret s szeretve van. Mit sem koczkáztat, mert férfi marad még csalódás esetén is.

, És mert a férfi mindig eszén van, inkább játékot üz, mint áldoz, mert midőn nősül képes egybe vetni körülményeit és szerelmét.

Képes bírálni szerelme tárgyát, élvezi a jelent, de tud számítani a jövőben is.

A. félti egy be végzett egész és tökéletesen soha sem rabja szerelmének, mig a nő mindent áldoz, midőn szerelmét bebizonyítja, koczkára tesz mindent, még saját életboldogságát is.

Ezért, hogy a nő szerelme értékesebb, mint a férfié forróbb, igazabb, nagyobb.

Lassan mondtam el, mialatt mindnyájan izgatottak lettünk.

— Ismételje még egyszer, amit most mondott!

Kért a fiatal férj.

Ismételtem.

— Igaz, úgy van, szólt a kis nőcske is.

— Elismerem, monda a fiatal férj.

Nekem pedig talán jól esett volna, ha a férfiak nem adnak igazat.

Nevemet kérdezték, s ők is bemutatták magukat.

A vonat füttye hallatszott.

Beértünk a pályaudvarba.

Midőn kiléptem, fellélegzettem és gondoltam.

Be jó, hogy nincs kis feleségem, el nem bírnám viselni leltemen, azt a nagy felelősséget, hogy életboldogsága tőlem függjön ! . . .

(Folytatása, következik.)

Városi és vidéki hírek.

— Sxeiuéí,* i Ilia*. Gr aj áry Géza, városunk újonnan megválasztott főjegyzője, pár napra szülővárosába : Kalocsára utazott, honnan e hét folyamán tér vissza s hivatalát e hó 20-án fogja elfoglalni.-- Mi lesz a veszprémi püspök? Minta „Budapesti Hírlap“ múlt csütörtöki száma hirezé, az üresedésben levő veszprémi püspöki székre felsőbb helyen Somhegyi József, fóthi apát-plebános és pápai praelátus is kandidáczióba van véve.

= Mangverseaiy. Taritzky Ferencz ma délután 5 órakor a „Curia“ nagytermében hangversenyt tart- zenetanitványaival. A műsor a következőképpen van megállapítva: 1. Mozart IV. vonósötösének Andante és Menuetto tételei. 1. heg. Seymann E. 2. heg. Taritzky Feri. 1. mélyh. Hollerung 0.

2. mélyh. Dobó L. Gordonka : Taritzky F. — 2. Hering C. 14. mü. 16. sz. Hegedű-zong. kis.: Mi- kuska János. — 3. Zumpe. „Nefelejts.“ Zongora: Tápay Emma és Strössner Irma. — 4. Danola Ch. 159. mű. 1. sz. Hegedű kettős: Kacskovics Vilmos és Taritzky Feri. — 5. Loeschorn. 37. mü. 1. sz. Keringő. Zocg" Intzédy Koméba. — 6. Dancla Ch. Lestrovatelles. Hegedű: Dobó László. Zongora: Dobó Jenő. — 7. Erkel F. „Sarolta“ dalmű nyitákedelmi adatokat itt mellőzvén, áttérek a fiumei kikötő topographikus vázolására.'

Képzeljen a szives olvasó egy fekvő „u“ betűt, szárait nyugat felé fordítva. Az északi szár hosszában fekszik Fiume, úgy hogy a város legnagyobb része ezen fekvő betű szárainak összehajlásánál terül el. mégis inkább az északi oldalt foglalván el. A betű öblét képezi a kikötő. A betűnek másik szára a. kikötőnek leglényegesebb része: a hullámtörő (diga), melynek végén egy szép világitó torony áll. E toronynyal átellenben emelkedik (Fiume vége felé) a tengerészeti akadémia.

Az északi oldalról földnyelvekként építtettek be a különféle mólók (rakpartok), pl. az Adamich- molo, a Zichy-molo.

A kikötő vizében, egymástól meghatározott távolságban, nagy üres vasgolyók (bóják) vannak megerősítve, melyeken erős vasgyürűk alkalmazvák. Ezekhez kötik a hajókat.

A fiumei kikötő nemcsak kényelmes, de biztos is. Angol hajóskapitányok annak nemcsak szépségét dicséri-, de különösen csendességét, nyugodtságát. Legnagyobb viharok alkalmával is, a kikötő vize alig mozog, mig a kikötőn kívül, a scirocco (déli szél) által felvert hullámok magasan felcsapnak a hullámtörő előtt. Nem elég bizonyiték-e az, hogy mig a triesti kikötőben egy bóra (északi szél) — vilin r annyi kárt okoz, hogy a lapok pontok szerint számlálják el az eltűnt s hullámok által elragadott hajókat: addig hasonló vihar közben Fiume utczáiu kalapok és ernyők repülnek ugyan, de a kikötő tükre csendes, kárról pedig plane szó sem lehet.

Hozzájárul még az is, hogy a Quarneróban rejtett sziklák nincsenek. 130220 hajó közül, mely a Fi nméhez tartozó tengeren 1852—1862. évek között megfordult, csak egyetlen egy feneklett meg, az is rósz kormányzás miatt. A Quarnero mélye agyagos, vihar idején bármely ponton horgony vethető, a nélkül hogy a kapitánynak félni kellene, hogy jó ideig keilend horgonyát vonszolni, mig alkalmas pontot lel.

A kikötőn kívül állomásoznak a hadi hajók (ezek nek a kikötőbe menni tilos) és a torpedogyár előtt a t o rp ed o - n ász ad ó k.

A város két részből áll.

Egyik a régi-város, (citá vecchia), melynek mint legtöbb olasz városnak, házai sűrűn egymás mellé épitvék, utczái kövezettek, de görbék, keskenyek, tisztasága kevés dicséretre méltó.

Másik az uj-város, mely a bírálatot építési ízlésre és egészségügyileg bátran kiállja. Ennek házai