Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-08-28 / 35. szám

IX. évfolyam.

35. szám.

Vácz, augusztus

HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

Előfizetési iíra : évnegyedre

...........................1 Irt í»4>

Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé .

Egyes szára ara : lO kr.

Kapható : DEU l’SCEI MÓRNÁL (városház épület)

Hirdetések:

Nyilt-tér

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

.......................... 30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

menyben részesülnek.

minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzcte : hova a • lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gáspárik-utcza lói. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. B é r ra e n t e 1.1 e n lev e- leket nem fogadunk el.

Propellert Vácznak!

Városunk egy földmivelő és nyerstermelő ország közepén, egy nagy folyó partján s a vasút mentén fekszik.

E körülmények mind a mellett szóllanak, hogy itt jó és olcsó legyen a táplálkozás ; — mégis sokkal drágább itt a megélhetés, mint akármelyik más városban, melynek pedig nincsenek ily kedvező körülményei.

Mi következik ebből? Az, bogy vannak tényezők, melyeknek megvalósítása nélkül sztag- náczióra vagyunk kárhoztatva s még azon követelményeknek sem felelhetünk meg,amelyeket egy provincziális helyi központtól el lehet várni.

Első sorban a sajtó van arra hivatva, hogy érdekeink előharczosa legyen, és ha pusztái kiáltás módjára szavunk elhangzik, a város képviselő testületét teszszük felelőssé reformer eszméink inicziativájáért.

Még élénk emlékezetünkben van. az a polémia, melyet annak idejében városunk csatornázása ügyében kifejtettünk; s hogy mióta van ez a tanulmányozás stádiumában, csak a jó Isten annak a megmondhatója.

Pedig ez is olyan dolog, mely nélkül az egészségi s tisztasági állapotok javulására gondolni sem lehet.

Igaz ugyan, építettünk tanodát, kövezik itt-ott az utczákat, építenek itt-ott házakat, behoztuk a szabályszerű világítást stb. Ámde mi ez szemben azon óriási előrehaladottsággal, a melylyel a külföldi városok dicsekedhetnek

Rajtunk áll. Ne késedelmeskedjünk egy pillanatig sem,

Tekintsünk csak körül. Vajmi sokszor eljön az idő mikor a szőke Duna megnehezíti, vagy egyáltalában lehetetlenné teszi a közlekedést a szomszédos dunántúli községekkel.

Ilyenkor a közlekedés meg van bénítva. Piaczunkat nem látogathatják, a kereslet megcsappan, szóval : elfogulatlan szem se kell hozzá, hogy meglássuk ipari politikánk meddő vergődését

Miért tűrjük, hogy érdekeink az időjárástól legyenek függővé téve, mikor van mód, hogy segítsünk magunkon.

Kössünk egyességet a dunagőzhajózási társasággal egy helyi propeller iránt s azt hiszszük, hogy ezzel segítve lesz a dolgon; mert egyik ágon a repülő hid, ezen pedig egy minden 20 perczben induló csavargőzös tökéletesen biztosítani fogja piáczunknak Szt. Endrét, Leányfalut, Tótfalut,, Bogdányt, Visegrádot, Pócsmegyert s Kis-Oroszit.

Biztos forrásból vagyunk értesülve, hogy az igazgatóság hajlandó velünk szerződést kötni, ha a befektetett költségeknek 57o-áért garanti- rozunk.

Éhez nem kell kommentár. Ily kedvező feltétel mellett bátran túleshetünk a durum ini- cziumon s melegen ajánljuk az ügyet a t. képviselő testület figyelmébe, hogy tegye azt minél előbb magáévá.

Ne higyjük mintha a fogyasztó közönséget korunkban már nem lehetne többé „csinálni;“ keressük fel saját természetes erőnkből a boldogitás eszméjét, annál szebb lesz a diadal e sanyarú időben, midőn azt kívánják, hogy még molnár, szitakötő, üveges se lehessen az, a ki nem ment végig a czéli lajtorján. Ügy is eleget ártott városunknak az északi s ipolysági vonal kiépitése. Kárpótoljuk magunkat legalább azzal, hogy nyújtsunk módot a nyaralókkal telt dunántúli helyiségeknek, miszerint a sokkal távolabb fekvő O-Buda helyett minálunk szerezzék be szükségleteiket s adják el készleteiket.

De még egy más igen fontos körülmény is mellettünk szól, a melyét semmi esetre sem szabad figyelmen kivid hagynunk.

Hogy az emlitett helységek nem tartoznak bíróságunk kerületébe, azt egyedül az eddigi hiányos közlekedésnek lehet betudni.

Jelenleg más bírósághoz van ezen kerület beosztva, a mi már a távolság tekintetében is az ügymenet nagy hátráltatására szolgál.

Biztosítsunk kényelmes átmenetet a két Dunaágon. A mint, halljuk a szt.-endrei járásbiró- ságot úgy is.be akarják szüntetni s fait accompli gyanánt vehetjük, hogy e kerületet megnyerjük bíróságunk számára.

Kívánatos volna, ha elmondhatnék báró Kász Ivorral, hogy „már halad, a ki megindult.“

Kezdjünk tehát buzgón! Egy oly kezdeményezéssel állunk itt szemben, a mely nagy jelentősége miatt valóban teljes mértékben megérdemli az egész közönség rokonszenvét s első megindulást jelent azon az utón, a melyen városunk felvirágoztatására törekedhetünk.

A „VÁCZI KÖZ LÖN Y" T A RCZ ÁJ A.

..

.-------------------------------3—----------------------------------------------i

Virágos Rózsi.

i

A falusi korcsma széles udvarában A fiatal népség ott tánczol javában,

A czigányság teljes erejéből játszik, ^ ,

Húzza is a nótát köröm-izzad fisig'. *

Minden legény, leány megtalálta párját,

A ropogós tánczot, hej! ugyancsak járják.

A jókedv és öröm tetőpontra hágott . . .

Ilyen mulatságot a falu rég látott.

A legények, lányok olyan jól mulatnak.

Nincsen, nem is lehet, helye a bánatnak,

Hiszen ez már így van régóta szokásban,

A búcsú napját megülni yíg^sággal.

Csak Barázda Pista nem vesz részt a táncában,

Félre, elvonulva üldögél magában,

Sajog fájó szive, bánattal vau telve,

Nem is tér már többé vissza régi kedve.

Hej, tavaly ilyenkor még ő is vidám volt,

Mint a mosolygó nap s mint a tiszta égbolt Olyan volt a kedve, nem zavará semmi . . .

. . . Csak a lány ne tudna soha csalfa lenni ! . ..

„Hej ! Virágos líózsi verjen meg az Isten,

Gonosz szeretőddel de meg ne segítsen.

Boldogságomat, hogy végkép tönkre tetted,

Lelkifurdalássá váljék önnön tetted.“

ilyen átkot szórva elsiet, kifelé.

Szívét a fájdalom ónsúlya terhelő,

Krezé, hogy ezt nem bírja elviselni,

Gyógyírt a sebére nem tud adni senki.

... A búsongás erőt vett Barázda Pistán,

Nem megy sehová se, látni őt csak ritkán ;

Nagy az ő fájdalma, iszonyú a kínja,

Csalódott szerelme viszi majd a sírba

Hogy az a rossz leány oly rútul megcsalta.

Kiveszett, a kedve, elveszett nyugalma; líúbánata, gyásza testére is kihat,

Elsorvad ő végkép nagy szerelme miatt .... ! jegyg

II.

. . . Leszállóit rég a nap erdős hegyek megett,

A méla holdvilág uralja az eget,

Nyugalomra tért már a faluban minden,

Mindenütt csendesség, még csak szellő sincsen.

De Virágoséinál nem nyugodtak még el,

Rózsi Göndör Bandi-, uj szeretőjével Ott üli az udvaron a nagy hársfa alatt,

Beszélnek egymásnak mézédes szavakat.

Amig enyelegnek, csókot-csókra váltnak Hűség-, szerelemről suttogva egymásnak,

Sírva jő egy asszony : Pista édes anyja,

Megszólítja Rózsit, reszkető a hangja :

„Édes Rózsi lányom ! jöjj, siess te gyorsan,

A fiam ágyához kövess engem nyomban,

Haldoklik a szegény, látni kiván téged,

Megbocsátja a te régi hűtlenséged;

Hadd lásson még egyszer téged utoljára,

Mielőtt meghalna szíve bánatába’,

Szíve bánatába’ csakis te miattad,

Ki őt hitegetted, azután elhagytad.“

Rózsihoz az öreg ilyeneket szólva Haldokló fiához hívja búcsúzóra.

I)e a lány nem megy el. (Hogy’ is menne mostan, Mikor szeretője: Göndör Bandi ott van ?!...)

De az új szerető hallva a beszédet,

Mit az öreg asszony csak imént beszéllett, Elkomorodék, mert a leikéig hatott,

S igy kezdi meg a szót a leányhoz legott :

Csalfa vagy te Rózsi, csalfa a szerelmed,

Hogy Barázda Pistát csak úgy hitegetted,

Engem is elhagynál . . . Jobb, ha most elválunk Mikor, nem köt össze se kendő*), se nászunk.“

Rózsi, amint hallja e kemény beszédet,

Melynek minden szava oly szúró s úgy éget,

Ébredezni kezd már önnön lelke vádja . . ,

. . . Megfogta a régi szeretője átka . . .

Nem bir szólni semmit csak sír, szíve szóról,

Lelkére a bánat sötét éje borul,

Komor színű felhők tornyosulnak egén,

Amint látja, hogy megy, távozik a legény ....

III.

. . . Barázda Pistának elkészült a gyászpad,

Kiterítve fekszik, mellette imáznak ;

*) Vonatkozás a köznépnél szokásos „kendőadásra“, mi a yürfl váltással1 egyenlő.

Jönnek-mennek mindig. Egész falu népe Eljő beszentelni s imádkozni érte . . .

... Jő Virágos Rózsi, megáll a holt mellett . . . Rászegezi szemét . . . nem bir szólni egyet,

Sokáig nem mozdul . . . nézi-nézi némán . . .

Majd mosoly<f$Va fordul arcza és lesz vidám.

Örülni kezd, nevet . . . menyegzőről beszél,

Az egybegyűlteket n á s z n é pnek nevezvén . . .

Majd kifut az útra. dalolni kezd vígat,

Nem tud szomorkodni, nem bánkódik, vígad . . .

Szánd meg* oh nagy Isten ! könyörülj a lelkén . .

V. B.

Ä ezopf.

Irta : O. ZEsZcrvácli. Ödön.

Csekélységnek látszik s még sem az. Hatalom, a melyet csak az egy franozia forradalom tudott eltörölni, de még az sem semmisil hette meg, mert sok még mindenütt a ezopf s vajmi utópikus volna az emberiség és társadalom ezopf nélkül. Sokáig diszére vált az emberiségnek, de annál kevésbbé, ékes epiteton mai napság.

Bezzeg I-ső Frigyes Vilmos nem iparkodott volna azt a porosz hadseregbe behozni, ha csak gyanította volna, Hogy az utókor sajnálkozva, részint gúnyosan neki fogja tulajdonítani' a dicsős éget, hogy a ezopf a hadseregbe befészkelte magát.

Pedig nem úgy van az-. — A ezopf a kor s a társadalom v e 1 e j á rój a.

Innét van az, hogy minél izoláltahh egy kaszt, annál jobban burjánzik olt a ezopf s csak a haladás s a czivilizáczió van hivatva, azt a konzervatizmus tarkoponyájáról kiirtani. S volt idő, mikor a ezopf divatos is volt. A. 18. században gavallért ezopt nélkül nem is képzelhettek'. Az általános műveltséget kiegészítette egy szép ezopf.

Amit mai napság egy pár szenzácziós párbaj, azt hajdan megtette a finoman hajporzott ezopf s a dolognak meg is van a maga értelme, mert a párbaj nem egyéb, mint társadalmunk czoplj i, még a por sem hiányzik mellőle, gondoskodott arról derék páterünk, Schwarz Bercii told.

Nehéz volna megmondani, hogy hányféle alakban maradt reánk a ezopf, a mennyi a pedáns ember