Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-08-07 / 32. szám
estig történendő bejelentés után, 14 napig tartó visszautazási érvénynyel bíró kedvezményes jegyekkel, az ügy iránti érdekből szívesen szolgál a „Merkur kereskedelmi kör“ titkársága, ahol részletes felvilágosítások szerezhetők. Fogadják nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Vác z on, 1887. évi augusztus hó 5-én. Hazafiúi tisztelettel Grünhut József a „Merkur kereskedelmi kör“ titkára. Népnevelési alapítvány. Kevés halandónak engedte meg az isteni gondviselés, hogy éveinek száma a szent irás által megjelölt élettartamot megüsse ; még kevesebben vannak, a kik az általuk átélt korban, anyagi nehéz gondoktól menten, úgy szólván kizárólag a szellemi élvezetekben való gyönyör s jó cselekedetek gyakorlása között tölthetik öreg napjaikat; — de a legkevesebben vannak a kiknek emléke örökre fennmarad, mint a Yeszta-tüz, szelleme köztünk virraszt, midőn porló hamvai fölött mi már kegyeletes kézzel ültetünk virágot; gondolatjai, eszméi: a jó példa utján az utókorba lesznek átplántálva ; szívverésétől átmelegedik a késő unoka ; keze, az adakozónak jobbkeze nem egy apának homlokáról törli le a verejtéket, az özvegy szempilláiról a könyüt, s a szegény árva gyermekek megdermedő testére meleg ruhát akaszt: midőn ez átázva, fáradtan nem haszon nélkül hordozza hóna alatt az ingyen osztogatott tanszereket............... Valóban karácsonyi ünnepekre való gondolatok volnának s akkor zengenénk zsolozsmát érte, ha nem állna készen a kéz mindig, mikor adakozásról van szó ; valóban a kinek keblét, ilyen magasztos czélok elérése után való vágy dagasztja nem közönséges halandó. Dr. K o v á cin, Pál, pápai praelatus és váczi apát-kanonok állított nevének ércznél maradandóbb emléket akkor, midőn közelebbről népnevelési ezé- lokra 20,000 írtról szóló alapítványt tett le, magyar papirjáradékban azon határozott kijelentéssel, miszerint annak 5°/0-os kamatai évről évre, a gondozási kiadásra számított l°/0 levonása után egyházmegyei tanítóknak, tanítók özvegyeinek és ezek árváinak; nem különben árva g}'ermekek illetőleg ezek gondviselőinek osztassanak ki. Az alapítványt törvény oltalmazza s adómentességét a kormány országgyiilésileg biztositá. Az éveken keresztül kifizetendő 990 frtnyi ösz- szeg öt csoportot képez, a mennyiben az első szerint hat olyan tanító nyerhet belőle évi 60 irtokat, a ki különösen a főváros környéken letelepedett német és tót lakosság gyermekeit az 1879. évi XVIII. tcz. rendelése szerint kitűnő sikerre oktatja a magyar állam hivatalos nyelvére : a magyar r a, s a kik neveiről az egyházmegyei körlevelek utján koronként értesülni fogunk. A legnagyobb positio tehát ez s összesen 360 írtra megyen évenként. A második csoportot tanítók hátra hagyott négy olyan özvegyének évi 50 frtnyi segélydija alkotja, a ki szegény, ezt okmányokkal igazolja s boldog házassága után több élő gyermek neveltetésével van terhelve, és a ki e segélyt -- ha csak árvái el nem halnak — két éven keresztül zavartalanul élvezheti; de élvezheti különös kedvezménykép három éven át is, a mint ez iránt az alapítványra vonatkozó kezelési szabályok 15. ij. intézkedik. Ezen négy összeg együtt véve 200 írtra rúg fel. A harmadik csoportot évenként tizenöt szűkölködő család élvezi, a mennyiben felváltva évenként 15—15 irtokat kaphat, hogy azokból iskolaköteles gyermekeik)) ok különösen télviz idején lábaira csizmát, testőr- valami meleg ruhát szerezhessen. Különös figyelembe részesülnek az apáczákhoz járó gyermekek. — Ez a tizenöt egyenlő tétel együttvéve 225 írtra megyen. A negyedik csoport egy 20 frtos p á 1 y a d i j és két olyan ösztöndíjra oszlik, melyek közül az egyik 15, a másik 30 frtot teszen, melyekre kizárólag Vácz városának tanszemélyzete tarthat igényt. A húsz forintos pálya kérdésre az egyházmegyei főtanfelügyő tűz ki bizonyos tételt, s az a nagy szünidőben tartott összejöveteleken, beható bírálat alapján a legtalpraesettebb értekezés szerzőjének jut. Ha a pályázat meddő, akkor két olyan erkölcsös és jó tanuló siket-néma fiú kapja (a 10 írtjával), a kit e czélra a váczi kir. siketnéma-intézet igazgatója ajánl ; — az ösztöndíjak mindegyikét — a mint föntebb is említettük a váczi felső és alsóvárosi tanítók, majd felváltva tanítónők között osztják' ki, a mint erre az iskolai igazgatóság részrehajlatlan ítélete alapján amott 15, emitt 30 írt esik. Ez a negyedik positio tehát szintén 65 írtra emelkedik. Végre az ötödik csoportot az itt jelzett összes kiadásokból fennmaradó 140 írt képezi, a mely i s- k o 1 a-é p ü 1 e t e k javítására, kitatarozására vagy tanszerekkel való ellátására stb. lenne leghelyesebben kiutalványozandó. Az alapitó különösen intézkedik az alapítványra nézve „pro sede plena et pro sede vacante;“ a menynyiben a váczi püspöki szék be lenne töltve*, avagy széküresedés állna elő; de a mely intézkedés az alapítvány kezelésével megbizott egyházmegye feleletébe tartozván, annak bírálatába avatkozni éppen úgy tartózkodnunk kell, valamint abba is, hogy a kiosztandó járandóságok k ö 1 t s é g k i rn élésből a nagy héten lennének szétküldendők, mikor a szentelt olaj átvétele végett rendszerint minden plébániai hivatal egy-egy megbízható egyént meneszt Váczra. De az alapitó intézkedését jogi szempontokból sem érezzük magunkat hivatva birálgatni. Feltesz- sziik, bogy e részben az alapitó mint maga is kiváló jurista, a jogi momentumokat tekintetbe vette, s az oklevelet róla merőben positiv jog alapokon szerkesztette ; sőt a hálálkodásra eléggé alkalmas szavakat sem találunk: az idő — a mint azt szivünk melegéből, lelkünk teljéből kívánjuk — meg fogja hozni a kívánt üdvös eredményt s az alapitó emlékét a néptanítók, ezek szűkölködő szegény özvegyei s jó ma- gaviseletü tanulni vágyó árvái még haló porában is áldani, magasztalni fogják!........ „Az emberi nem — úgy mond a nagy Kölcsey — egészben véve örökre virágzó növény, minek egy felől hervadó virágai mellett más felől szünet nélkül újak és újabbak fakadnak s nyílnak ki. Végetlen tenyésző élet ez; hol múlt és jelen csak a jövendőnek szolgál magul s a bölcs örvendezve néz a jövendő elébb, mert tudja, hogy az bizonyosan fefVi- rul, s fel virulta után enyészetre nem hajlik, mig magából a következő időnek alapot nem készít.“ Az alapot ebben a nagyszerű népnevelési alapítványban mint láttuk a Bölcs magából teremtette és hogy az bizonyosan felviruljon : elég garan- tia nekünk ama helyes kiinduló pont, a melyből minden állam boldogulásának és fennmaradásának ki kell indulnia, — s ez a népnevelés maga. A ki igy élt, a ki ennyi üdvösét cselekedett, teendőit ilyen helyes néző-pontok szerint rendezte el, annak jutalma saját öntudatában biztosítva van. Isten áldja meg érette ! I F. CSARNOK. Pauline emléke. I. ................. szenvedek Keblembe dúlnak Bús érzetek. (Bajza.) Ragyogó sugarait szétszórva a föld terére, kél biboros ágyából a tündöklő nap; — az édes álomból feleszmélők örömárba olvadozva vesznek búcsút nyughelyüktől, — öröm özönlik az iíjunak érzeményteljes szivében íorrón imádottjait látandó; — hévvel szorítja a szerelmében boldog férj álmától pirult nejét karjai közé; derült kedvvel dadogja a kisded az „édes atyámat, anyámat;“ — öröm sajtolta könnyű rezeg ezeknek szemeiben ; — uj erővel siet a szegénységében boldog pór napi munkáját kezdendő ; — örül minden a kiújult napnak. Csak én vagyok egyedül az, kinek könyüt ragyog- tat szemeiben az arany sugarat lövelő nap ; csak én vagyok egyedül az, kit amazok derültsége rokon érzelemre nem gerjeszt. Csak én vagyok egyedül az, kit a csalogány zenéje örömre nem deríthet. Könytől ázott nyughelyemet azonban én is elhagyom — sietek elérni szomorú keblem borús czélját — a gyászfedte sir kertet. De miért ezt? Talán egy rokon érzelmű barát sírja vonz magához ! Talán egy imádott, egy forrón szeretett lánykának kora hervadása okozza a sir- kerthezi vonzódásomat! Talán egy kedves testvér porait fedező hantok láthatása gerjeszti odai vágyamat ! Oh! nem! ezek közül egy sem! — vagy igen, mind — egyben mind ezt el vesztém! Egy szellemileg szollemileg szeretett barátné, testvér, imádott; szomorú fűztől árnyazott, könyűin nevelte emlényektől viruló sir olthatatlan vágyom czélja. II. Fölcsillog- kínok éjjéből Szerelmem csillaga. (Gr. Majláth.) Nyugodt kebellel folytak el első éveim, csak a jelennek örülőnek; képtelen valók komor eszmékbe merülni; mit sem tudtam az érzelmek zajos tengeréről; csend, nyugalom, öröm voltak őr-társaim: — mert gyermek voltam. Ő, kinek emlékére szivemben hervadhatatlan koszorút fűztem, nálamnál többször éldelte a viruló tavasz keilemeit; mint egy gyengéd szerető anyán hű gyermeke, úgy csüggtem én rajta; mint testvérjét szerető testvér, úgy szerettem én őt; — vállára lehullámzó szőke hajfürtjeivel játszadoztam — a virág-ágyak között pillangók után együtt nyargalódzánk s ha elfáradtunk, egy árnyas helyen szereztünk nyu- I galmat. — O engem — gyermeket — keblére vont ! — s bibor ajkain a szellemi szeretet csókja csattant j el. Én akkor nem érzém ennek erejét, mely most ; lángra gyújtja keblem. De földi örömeink mulandók! A vele együtt lételi örömem szelíd virágai is hervadozni kezdőnek, mert el kelle válni tőle — s én gyermeki könnyelműséggel tűztem búcsú csókomat ajkaira. Ö pedig „Isten hozzád“-ot inte felém és egy könnyű rezge szemeiben — szomorú gondolat! ez vaia utolsó „Isten hozzád “-ja ez életben hozzám. A fák levelei sárgulva hulladozának, a béreztető- ket hó fedő —- a tavaszi nap aranysugarai csillogaták. I ezt — majd a bérczekről leomló elolvadt hótul zúga | a patak és a tavasz teljes díszben virula — — — de j ő többé a viruló tavasz keilemeit nem láthatá ; mert ! mint a reggel köde, elenyészett. Ezek tűntek el sebesen, mint a bérczekről lerohanó ár — a gyermekből érzelgő ifjú lett, s az I elmúltak süni ködétől néha-néha egy alak tiint fel j ifjú keble előtt, fájdalom, keserű fájdalomérzetekbe merítő — nyugtalanul zajlott ekkor azon ifjú kebele, | miként csend után a vésztől zajogva hullámzó ten- I ger; — kin-ár övedzé át szivét — azon alak Pauline alakja volt — és a szenvedő ifjú — én vagyok. III. — Ezer kin száll keblem sírjára De él örökké a liü érezet. Tóth Lőrincz. Egykor mély csend környeze, mily csak a sírban szendergőt környezi — a nap a láthatárról ködfátyolként lebbent el — a szende hold halvány sugarai világiták szűk iakomat — milliárd csillagok ragyogtak az ég tiszta kék azúrján — gondolatokba merülve merengtem — ekkor Í3 ő vala emlékemben — a múltnak képeit varázsiám vissza, miként mosolyga ő felém, miként enyelge velem, miként szorita kebléhez! . . . Merengéseim között elaludtam és álmom tárgya ő vala: halvány alakja szelíden inte felém, karjaiba fűzve vándoroltam egy kies ligeten keresztül. — Ismét, mint gyermekévemben, egy árnyas helyet kerestünk pihenésre, — kézt kézbetartva ültünk egymás mellett — kéjittasan pillantánk egymásra és én őt keblemre fűztem, ajkaimot akarám ajkaihoz érinteni, de e pillanatban ébredtem fel. — O eltűnt, de el vele boldogságom, mert forróbban, mint valaha, érzékenyebben, mint valaha röppent ki e bús sóhaj szivemből: „Oh bár élne még.“ Felejthetetlen édes éji bár sötét fátyolod ifjú napjaimat beborítja is, de emlékednek nefelejcset ápolandnak bánatos könnyűim, jeléül, hogy emlékezem. Ama sirkertbe vándorlók tehát, hol egy szomorú fűztől árnyazott sir fedi az, az elfelejthetetlen porait. .. Előttem lebeg szende képed, elhunyt Rokonom ! Ölelésedre tárom ki remegő karjaimat, téged keblemhez szorítandó, de búsan vonom vissza, a téged nem találókat, csak hevült képzeletem láttatá báj-alakod. Csalódtam tehát, s e csalódásom miért oly keserű ? IV. Ki tudja ? holnap Ott szebb élet derül Talán síromra S a csendes nyugalom Leng a lenyugvó Forrása csergedez. Est bíbora (Bajaa.) (Kisfaludy Károly.) Hol találok irt sebes szivemre? képes-e a játszi reméuy óhajtott nyugalmat szerezni? Nem! Az én reményem, keblemet öröm érzetre hevítő reményem egyedül a sir. Érzem, hogy egy szebb lét mosolyog felém, hogy forró vágyam teljesülni fog, hogy ez öromtelen létemnek vége szakad. Tündér álomként ápolt boldogságom, csak akkor fog teljesülni, ha édes gondolat! e léthez kötöző bilincsek szerte zuzatnak, s poraimat sirhant fedi — — de nem viruló — — ah! kopár lesz az! mert nincs rokonkeblű, ki virágokkal hímezze azt. Túl, túl a síron egy jobb lét viruland reám, — mert lelkem, a mi után oly forrón eseng, ott felfogja találni, örömmel sietek én oda. Mint a kis virág, melyet a nap heve ellankaszt s a reggel harmatja uj életre nem ébreszt, úgy hervadok én el — fájdalmam heve ellankaszt — nincs harmat mely felébreszt. Könnyezek és nektek társaim! még búcsút rebe- gek — fájdalmasan esik ez! — Elhalok s ti nem fogtok reám emlékezni. Nem érzek itt örömet, — nem találok rokonkeblűt. — Utánnad sietek Rokonom ! te fogsz engem vigasztalni — kebleden könnyűim feltikkadnak, bánátim elmúlnak s én boldog leszek. Várni fogsz te engem, nyugtalanul várni, mert lelkcink megértik egymást. Vérbe borulva nyugszik le a nap, mindent ismét mély csend kürnyezend. A sirkertből haza vándorlók én is, Kisért szemeim az álom bezárja, örökre bezárja. — Érzem, a holnap reggele nem virrad reám, e por- landó testet elhagyom s lelkem forró vágya teljesülvén, fölemelkedik ő hozzá, kinek hű kebelén a fold- fájdalmaknak ércz-sulyát édes lesz elfeledni. ___ -y-s. Városi és vidéki hírek. = Személyi liirek. H u z e 11 a dr. aljárás- biró aug. 1-től szabadságra ment, mig Vörömarty János, járásbiró Ujszászról hazajövet elfoglalta hiva- lát. — Intzédy Soma Balaton-Füredröl, Vörös Károly pedig Tátra-Füredről haza érkeztek. — Intzédy Sornáné és Meiszner Rudolfné Vich- nyére fürdőre utaztak egészségük helyállitásu végett. = Városunk képviselő lestülelcnek öt tagú bizottsága Dr. Freys ing er Lajos kir. köz- jegyző vezetése alatt folyó hó 2-án tisztelgett Füld- váry Mihály Pestmegye alispánjánál, abbeli kérelmét terjesztve elő, miszerint f. hó 7-ére kitűzött városi tanácsnoki, és jegyzői választást halasztaná későbbre, hogy alkalmuk legyen alkalmas jelöltekről gondoskodni. — Az alispán készséggel engedett a Jegszivélyesebben fogadott váczi küldöttség jogos kívánságának, s a pályázati határ idő szeptember hó 1-ig hosszabbitatott meg — s a választás megejtését ugyan szeptember hó 8-ára tűzte ki. Ezen közgyűlésen a tanácsosi s jegyzői választáson kiviil, még egy újon szervezett aljegyzői állás is be fog töltetni. = Áthelyezések. A helybeli kegyes-tanitó- rendi főgymnasiura tanári karában a jövő tanév beálltával változás történik. A főt. Rendkormány intézkedése folytán ugyanis Lauch nép. János Szegedre, Matter János pedig Nagy-Kanizsára lett áthelyezve. Midőn e két jeles tanár távozása fölött sajnálkozásunkat fejezzük ki, el nem mulaszthatjuk, hogy az előléptetés fölött örömünket ki ne fejezzük. Helyükbe áthelyeztettek : Markos Imre Szegedről és Tornozi Endre Kolozsvárról. = A Szeiitkirályinak átnyújtandó album kivitele a legcsinosabb lesz. Kiállításáról a jóhirü
