Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-06-26 / 26. szám
IX. évfolyam. 26. szám. Váoz, junta Yácai Közlőn HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési ííra: évnegyedre ...........................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Hyiit-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem1 és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Olvasóinkhoz. Jelen számunk utolsó lévén ez évnegyedben, mielőtt az igen tisztelt olvasó-közönség becses figyelmét újólag felhivnók lapunkra, s kikérnők becses támogatását a jövőre, rövid visszapillantást vetünk a közelmúlt eseményeire. Mindenki előtt ismeretes, hogy lapunk szerkesztője: ifj. Varázs éji Gusztáv, városi tanácsnok, ez évi április 25-én elhalálozott. 1881-ik évi julius 1-től vitte ő e lap vezetését. Hat éven át volt ő közéletünk önzetlen harczosa, s városunk és vidéke érdekében valódi lelkesedéssel tett meg mindent a toll fegyvereivel, mit jónak, czélszerűnek és igazságosnak látott. Neki köszönhetjük, hogy a lap oly irodalmi szinvonalra emelkedett, melylyel csak a vidéki legjobb lapok dicsekedhetnek. Önzetlenség és igazságszeretet vezérelte tollát s minden érdek mellőzésével egyedül társadalmi életünk jólétének előmozdítása képezte főtörekvését és czólját. A boldogult elhunytával a szerkeszétőségben történt változás, nem tudjuk, mennyire találkozott az olvasó közönség tetszésével, de bátran kimondhatjuk, hogy mi iparkodtunk erőnktől telhetőleg a lapot ugyanazon irányban, ugyanazon program szerint szerkeszteni, melyet a boldogult magáénak vallott. Egyedül városunk érdeke és társadalmi életünkjóléte vezérelt minket mindenkorra. De találkoztak többen az olvasó közönség táborából, kik oly véleményt tápláltak lapunkról, hogy az kitűzött czéljától eltért, hogy a lefolyt választás alatt pártállást foglalt el. Legyen szabad tehát erre vonatkozólag az olvasó közönség szives felvilágositására s a saját védelmünkre néhány sorban reflektálnunk. Mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy mi kitűzött programmunktól semmiben sem tértünk el, mert a választások alatt nem pártálláspontot foglalt el lapunk, hanem egyedül városunk érdekei vezették toliunkat, midőn oly férfiúnak nevét hangoztattuk, ki három évi közöttünk való tartózkodása alatt megmutatta, mennyire szivén viselte mindenkoron a város érdekeit s mennyit áldozott társadalmi életünk jólétének előmozdítására. Ezek voltak azok, mikkel tartoztunk igen tisztelt olvasóinknak felvilágosításul az évnegyed végén. Sorakozásra hívják fel lapunk t. olvasóit, s szives támogatásukat kérjük. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetéseket a helybeliek a szokott módon, a nyugta átvétele mellett, a lap kihor- dójánál eszközölhetik, a vidékiek pedig leg- czélszerűbben postautalványnyal küldhetik be. Varázgéji CJiisztAv a „Váczi Közlöny“ felelős szerkesztője s kiadója. Követváiasztás után. Consummatum est. A mit hónapokkal ezelőtt minden vidéki beavatott tudott, de Váczon senki hinni nem akart, megtörtént. Majtényi István úr a Váczi kerület képviselőjévé lön megválasztva s ellene Szentkirályi Albert elbukott a tisztes, de egyenetlen küzdelemben. Mit vesztett Szentkirályi bukásával városunk és mit nyert Majtényi megválasztásával kerületünk arról nem szólunk. A választ erre majd az öt éves jövendő fogja megadni, s mi mint nem pártlap csak is a tények ránk parancsoló logikájával foglalkozunk. A tények száraz felsorolása gyakran ékesebben szól az istenek által felkent szónokok ajkainál, s háromszorosan boldog az, aki a tények előtte fejlődő egymásutánjában feltudja találni a vezérfonalat, mely biztos alapra vezet. Kezdjük tehát a dolgot legelői. A három év előtti választás után a vidéken nem maradt együtt a Szentkirályi-párt. Az egyes vezetők közt támadt félreértések, egy-egy tapintatlan nyilatkozat, melyet a hir ezerszeresen nagyítva zúgott az érdekeltek fülébe, különösen pedig Szentkirályinak Váczra telepedése s váczi polgárrá válása, mit a vidék neki soha meg nem bocsátott: az akkor tekintélyes pártot gyorsan szétmálasztotta és sok vezér-emberét titkos vagy ép nyílt duzzogásra ingerelte. Az előre kiszámított munka azután csakhamar a személyes sérelem és megtorlás pártjává tömöritette az elégedetlen elemeket. Az igy személyes alapon megindult pártnak sem előbb, sem utóbb nem volt elvi színezete. Egyesült abban a személyes sérelem és alkalomra leső megtorlás jelszava alatt a vidék minden pártja. A „kormánypárti elvek fen- tartásával“ a függetlenségi jelöltre szavazó kormánypárti vezérektől kezdve az aszódi és váczi függetlenségi pártnak tisztes elvialapokon álló embereiig, minden különváló vidéki elem zárt sorokba szervezkedett Szentkirályi személye ellenében. Először kormánypárti jelölttel történt kísérlet Rudnay József úrral, de ő a jelöltséget el nem fogadta, mire a kormánypárt és függetlenségi-párt megkötötte hires paktumát, melynek alapján Majtényi István úr személyében a függetlenségi-pártnegyvennyolczas jelszava alatt a kormánypárt és függetlenségipárt alkalmi frigyre léptek Szentkirályi megbuktatására. így indult meg a személyes bosszú hadjárata, s a mozgósított szövetséges hadsereg még a folyó év tavaszán egész titokban elfoglalt minden fontosabb hadállást. A korán felállított tábori őrszemek — kortesek — jelszava az volt, hogy most a vidék és nem Vácz választ. Szentkirályi váczi ember, válassza meg tehát őt Vácz városa. Biz az meg is tette volna, ha a vidéken állást foglalt személyes pártnak ügyes kortes fogással nem sikerül megszaggatni Vácz városát. Nem keressük, helyesen tették-e a vácziak azt, a mit cselekedtek, midőn rámentek a vidék által ügyesen kitett lépveszszőkre ? Ők azt hitték magukról, hogy egy elvi mozgalom vezetői, pedig nem voltak mások, mint a Vácz leszavazására alakult vidéki áramlat eszközei. Azt hitték a kormánypártot gyengítik s az ellenzék diadalát segítik, holott a kormánypárt ép az ő oldalukon Szentkirályi ellen mozgósította minden csapatát és mindennél nagyobb befolyását. Ily előzmények után nem is volt kétség az egyenetlen liarcz kimenetelében. Amit Vácz városa megtudott tenni egykor Drágffy és Degré érdekében, azt ma megtenni nem tudta. A vidék feletti vezérségét vesztve, szellemi túlsúlyában megingatva került elő a választási küzdelemből. De ezen ma már késő búsulnunk. A megtörtént meg nem történtté nem lehet, s a gyáva tehetetlenség szokása a szemrehányás. Mi nem is nyúlunk ez oktalanul sebző, de semmit nem használó fegyverhez. Mi készséggel feledünk mindent. Feledjük a barátságos kézszoritásokat, melyeket azok váltottak legsűrűbben Szentkirályival, akik aztán Brutusként ellene fordultak. Feledjük az oktalan izgatásokat, a politikai va- dóczok nagymondásait, az utczai ripőkök zajongását, az inas-gyerekeknek csufolkodó lármára bérlését, a személyes gyűlölettől őrjöngő, dervisként toporzékoló intelligens embereket és sok más ízetlenséget, melyet a rövid választási küzdelem tarka kaleidoskopként élőnkbe kavart. Mi csak azt kérdjük : mit vétett mindez uraknak Szentkirályi ? És micsoda elvi álláspont választotta el az általuk tüntetőleg ünnepelt és toasztozott képviselő Szentkirályit a jelöltül fellépő Szentkirályitól ? Mi legjobb akarattal nem tudjuk. Helyette azonban látunk egyebet. Látjuk a baráti kézszoritásoknak és biztató mosolyoknak megbízhatatlanságát, látjuk társadalmunknak kettészakadását s tartunk tőle, hogy hosszú [időre lesz szükségünk, mig az oktalanul támasztott szakadás nyomai elsimulnak. Pedig az összetartásra nekünk Vácziaknak sohasem volna nagyobb szükségünk, mint ma. Városunk a reformok átmenő stádiumában van, s a czéltalanul lezajlott mozgalomból már is van annyi kárunk, hogy a nyár felhasználatlanul telik el a városi ügyekre. A megye visszakészül kérni a veres-ház terének rendezésére adott Ínséges kölcsönt. A kövezés és csatornázás érdekében eddigelé semmi előmunkálat nem történt. A városi megürült állomások jó betöltése iránt, mely városunk jövőjére döntő fontosságú, nem képződhetett helyes közvélemény. Polgár- mesterünk betegeskedik s városházunkra egy csendes kormánytalanság korszaka köszöntött be, melyen gyökeresen segíteni első kötelességünk. Erre akarjuk mi a pártok vezérférfiainak figyelmét felhívni. Hat év előtt, midőn Prónay megválasztása után, az érette rajongók legtöbbje kijózanodott a kortes mámorból, és a kiábrán-
