Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
VIII. évfolyam. HELYI S Elöflxelési SÍrii: évnegyedre ............................1 írt 50 kr. Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) 21. szám. VIDÉKI ÉRDEK 0 HETILAP. Vácz, május 23. 1886.KV'®'S/ £>■ Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A regálé megváltásáról. A törvényhozás megoldotta már a földesúri jogok legfontosabb és leglényegesebb részét: a töld tehermentesítését, és a szölödézsma kárpótlását. Egyedül az úgynevezett regálé jog áll még fenn a régi hübérrendszer maradványaként. Ennek megoldása kéjőezi még az általános „pium desiderium“- ot. A regálé megváltása, illetve megszüntetése iránt már évek előtt indult meg egy üdvös mozgalom, úgy a magánéletben, mint egyes képviselők körében, mert alig van a hazában komolyan gondolkozó férfiig ki ezen földesúri-jog maradványnak végmegoldását ne óhajtaná. Felismerte a tárgy fontosságát maga a kormány is; összehívott ez ügyben egy ánkettet melynek feladata lett volna a regálék sorsa fölött dönteni. Hogy azonban a regálé kérdés rendezése még mindig késik, s ez irányban az előmunkálatok csiga lassúsággal folynak, úgy ennek okait részint az állam szorult pénzügyi viszonyai, részint az állam háztartás nagyon is egyenetlen mérlegében, de talán leginkább a honatyák közönyösségében találjuk, kik tud ral evő leg legnagyobb részt részesei a regálé jogoknak ; őket tehát a regálé megszüntetésének kérdése aligha érdekli nagyon, sőt sokan talán ellene is vannak. Pedig, hogy mennyire szükséges már ezen kérdést végre valahára korigényelte és meg- nyugtató módon elenyésztetni, azt mindazok érzik legjobban, kik a társadalom azon körében mozognak, a hol a regálé jogosultak kezében van az italmérés jogosultsága. —- ITasztalanul igyekszik a törvényhozás ezen jogoknak a kapzsi visszaélések elleni megóvását törvényekkel és szabályrendeletekkel biztosítani, mert mindaddig míg a regáléjogok is meg nem váltatnak, a csalások és visszaéléseknek elejét venni nem lehet. Hogy a regálé ügynek városunkban leendő rendezése, mily égető szükséggé vált, mutatja azon pangás, mely iparunkat és kereskedelmünket végenyészettel fenyegeti. A regálé kérdés megoldásának szükségességét, melyhez ezrek óhajai fűződnek, belátta városi képviselő testületünk is. Tudomásunk szerint már foglalkozott is egy időben e fontos kérdés megoldásának módozataival és ennek városunk érdekében való tanulmányozása végett, ki is küldött egy néhány tagú bizottságot. A bizottság eddigi működését sűrű lepel fedi, és úgy látszik, hogy eddigelé kellő eredményre nem vezetett. Most, midőn a városunk sorsát szivén viselő képviselő testület ismét napirendre kitti- zette a regálé kérdést, ezúttal mi is megragadjuk az alkalmat, hogy a tárgyhoz hozzá szóljunk és hogy nicgoTdasáriák üdvös voltát közelebbről megvilágítsuk. O O A regáléjogok értékesítése régi idő óta nálunk az egyedárusági bérrendszer mellett történik. Hogy e rendszer czélszerütlenségét, sőt határozott káros voltát kimutassuk, elég ha rámutatunk azon visszaélésekre, melyeknek az egyedárusági jog tág tért nyit. A regálé bérlő, kinek az egyedárusági jog megadatik, hatalmasságának érzetében korlátlanul rendelkezik az italmérési jogok engedélyezése és az italok minősége felett. S mindennek csak a fogyasztó közönség iszsza meg a levét. A regálé ügy rendezésén a városunkat környező vidék serényen munkálkodik. — Többi között Rákos-Palota, Nagy-Maros és több más község már megváltotta a regálé jogot. Nekünk sem szabad késnünk és tovább is megoldatlanul hagyni azon kérdést, mely kereskedelmünk felvirágoztatását és a közönség jólétét annyira korlátozza. Kilátásba helyezte ugyan a kormány, hogy a regáléjog megváltását czélzó törvényjavaslatot mielőbb a törvényhozás elé fogja terjeszteni; ezen törvényjavaslatnak is alapelvei: a regáléjog átruházása a községekre és ezeknek a megváltásra való kötelezése. Tehát előbb-utóbb úgy is a törvény fog bennünket kényszeriteni a regálé megváltására. Nem egyéni érdek, hanem a városunk sorsa iránt tartozó őszinte jóakarat vezérelt minket a felszólalásra és ismerve képviselő testületünk erélyét, feltesszük azt, hogy. a regálé ügynek felvett fonalát ezúttal nem ejti el, hanem azt komoly és beható tanácskozás tárgyává téve, teljesedésbe engedi menni a regálé által kiűzött nagy közönségnek azon régi idő óta hangoztatott méltó kívánságát: „Regálé eltörlés jöjjön el a te országod.“ A regálé ügy megoldásának módozataira legközelebb ismét visszatérünk! A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Az én római utam. — Visszaemlékezés. — Irta : 33 a, Is: 3 o cm. o n k o s. (Folytatása). Velenczéből be és ki egy 3500 méter hosszú vasúti kőhidon jut az ember. Ä leghosszabb hid talán az egész világon, a velenczeiek óhaja szerint építtette az osztrák kormány vasúti töltés helyett, hogy így megmaradjon Velencze a „Lagúnák városának.“ Nem sokára Padua városának tornyai emelkedtek ki kupoláikkal a régi városból. Nehány percznyi megállás. Kiszálltam és nem mulasztottam el megkérdezni a portástól. Non vi e ancora kolera in Padua? Van e még kolera Paduá- ban ? felelet volt: Non vie piu. — Már nincs. Csak akkor merészeltem a buffét-be menni és kevés frissítőt venni magamhoz. A vidék mind gyönyörű sikság. Az egész vidék virágos kerthez hasonlít mosolygó czifrábbnál czif- rább kastélyokkal és házakkal, gyönyörű nyil-egye- nes országutakkal. Majd Rovigo város tűnik fel szintén számos tornyaival és kupoláival, az után a szabályos Etsch folyó és Ferraránal a széles és gyönyörű parttal bíró Pó folyón megyünk át, melyen hajó hid is vezet keresztül'. Az Appenini hegylánczok északi nyúlványai már világosan látszanak szép erdőségekkel, egyes hegycsúcsokon várakkal, kastélyokkal. ' ‘ Később Bologna város tornyai, palotái és gyönyörű begyei tűnnek,el szemeink előtt. Utunk mindinkább közeledik az Appeninek sziklás kopár bérczei bez, a, távolban tömérdek hóval borított hegycsúcsok fehérlenek, a melyeket a szó teljes értelmében átfúrtuk, folyton alagutak, megszámlálhatlan mennyiségben, kristály tiszta gletoser vizek tombolnak egyszer jobb, máskor baloldalon majd eltűnnek a sustorgó habok, de rövid idő múlva, csak ismét latjuk meg nagyobb dühvei ta.jtékzani a víztömegeket, melyek folyton nyaldossák a sziklákat, melyek utjokban állanak letörve és magukkal guritva egynéhányat. Itt ott egy-egy városka vagy falu tűnik fel, mint állomás e kő-sivatag közepette. Alpesi vidék, zöldelő erdők nélkül, — nyomasztó kép ez ; az emberben valósággal azon gondolat támad : miből él itt a nép, melynek nincs sem fája, sem földje. Az alpe- sek között többnyire mind fa házakat láttam — az Appeninek sivár kőtengerén alig hiszem, hogy egyetlen fából épült házat találni lehetne. Estve 10 órakor érkezett vonatunk Elórenczbe. Itt már szelidebb, halmosabb a vidék. Elorenczet Olaszhon e gyöngyét az éj homályában nem láthat- hattuk, mihez a rósz idő is járult, fáradt tagjaink már nem is bírták a sok szemlélést. Még egy kínos éjszaka és nagyszerű látvány fog feltűnni előttünk. A városok, falvak e vidéken mind hegyekre épitvék, a völgyben termő földek vannak. S nagyon helyesen, mert a hegy kopár, a völgy termékeny — és ha ez utóbbit falvakkal, városokkal beépítették volna — nem lenne miből élniök. Ezek a hegyre, halomra épült városok ódon kőből, vagy téglából épült meszeletlen falaikkal, kicsiny ablakaikkal, lapos házfödelekkel, karcsú göm- bölyded, vagy szögletesen épített csonka tornyaikkal valóságos régi várromoknak tűnnek fel a távolból. Ha pedig ablakainkból az éj homályában kutatnak szemeink, számtalan pislogó tüzet veszünk észre, mely tüzek nem egyebek, mint a fentebb vázolt liegy^ek, halmok tetején elterülő városok mécsvilágai. E sajátságos építészeti módon elgondolkozván, eszembe jutott, hogy talán akkor, midőn régi időkben e városokat, falvakat építették, kényelemből és időnyerésből építettek a hegyre, hogy az itten készen talált s az építéshez szükséges kőanyagot ne kellesen a völgybe, még leczipelni — nem tudom, de sokat hallottam az olasz élelmességről, de a dolce far niente (az édes semmit tevés) is olasz közmondás. Svájozjban és általában az Alpok között több várost láttam hegyre építve, de még is az alpesi vidéken lakó népek is tulnyomólag a völgyekbe építették falvai kát és városaikat. Meglehet, hogy önvédelemből menekültek a toscanai és romagnai tartományok lakói a hegyekre, hegy kőfallal elzárván magukat a barbárok ellen jobban megvédelmezhessék. Ha az ember egy vasúti állomáson kiszállni akar, nem „lefelé,“ hanem fölfelé kell kocsiznia, az omnibuszok és bérkocsik igen drágák, tehát az utazókat gyalog, szamáron, öszvéren, vagy lovon lehet itt látni Sok bajuk lehet az itt lakóknak a völgyben termett gabna, fa, takarmány stb. felszállitásával. Utunkban már a második éjét virrasztotta át társaságunk olykor-olykor Morpheus karjaiba szen- deregvén, midőn hajnal felé a „Trazumeni tó sima egyenes kéklő tükre tűnt fel meglehetős hosszú vonalban szemeink előtt mikor az ablakokon át balra kitekintettünk. Némelyek a tengert vélték látni benne, de én biztositám őket, hogy a tyrrheni tenger vasútvonalunktól néhány mérföldnyire van, azt Jtehát e vonalon sehol meg nem láthatjuk még Rómában sem, kivéve ha a Péter templom tetejére tol megy az ember ; gyönyörködtünk a pompás éji látványban. Le ime derengő fény veti át sugarait ablakunkon. Eloszlik az éj homálya, mely szárnyaival elta- kará a szokatlan látványokban bővelkedő tájat. II fait jour. Megvirradt, és mi mindinkább közeledünk kitűzött czélunk felé; a városok és falvak a hegyek tetején lapos födelü meszeletlen kőházaikkal tisztán kivehetők. Róma környékén vagyunk. Mindenki talpon van és szemeit törülgeti, hogy a nagyszerű látványhoz, Róma megpillantásához előkészüljön. Szorongatott kebellel várjuk a perczeket, melyek a megérkezéstől elválasztanak, vonatunk is mintha gyorsabban röpülne át a hegyszakadásos vidéken és megállás nélkül rohan át a kisebb állomásokon . . . Az egész társaság az ablakokhoz siet mindenki első akar lenni az örök város megpillantásában, de nem tolakodva, egymást lökdösve, hanem szépen egymás mellé elhelyezkedve, egymásnak utat nyitva s kisegítő magyarázatokat, felvilágosításokat nyújtva önzetlenül, szeretettel mint „testvérekhez“ illik, kiket mind egy közös ezél és ösztön vezetett idáig a hosszú, fáradságos utón át . . . Es iine nem messze a láthatáron óriási magasságú házsorok tűnnek fel, kupolák, tornyok, templomok emelkednek eg felé terjedelmes
