Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-20 / 25. szám
Vácz, június VIII. évfolyam. 25. szám. II HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ H ETILAP. Előfizetési lira: évnegyedre ......................1 Irt 50 kr. üázhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyf’S szám ára : IO kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ................ 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztősét] és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A szab. osztrák-magyar áliamvasut társaság és Vácz város közönsége. A szab. Osztrák-magyar államvasút társaság f. évi június hó 1-től kezdőleg uj vasúti menetrendet léptetvén életbe s ennek következtében a délután 1 óra 15 perczkor Váczról Budapestre, indult omnibusz vonatot, beszüntetvén, ez által városunk közönségére általában, leginkább azonban városunk kereskedő és iparos osztályára oly súlyos csapást mért, melynek káros következményeit városunk okvetlenül érezni fogja, ha a bajon mielőbb segitve nem lesz. Érzékeny csapás ez különösen kereskedő és iparos osztályunkra nézve azért, mert azt tudja minden ember a világon, hogyr a kereskedő és iparos nem kedvtelésből, nem mulatkozási vágyból utazik el a vele üzleti összeköttetésben álló bármely a kereskedés gyupontjául szolgáló városba, hanem igen is azért, hogy ügyeit rendezhesse, szükségleteit kiegészíthesse s üzleti összeköttetéseit biztosíthassa; és teszi ezt akkor is, midőn látszatra kéjutazik, az az úgynevezett, kéjvonatokat vesz igényibe és mert áll ez városunk kereskedő és iparos osztályára nézve Budapesttel szemben is, melyre utalva van s a melylyel üzleti összeköttetései a legnagyobb mérvűek, ezen körülmény kétségbe vonhatlanná teszi azon anyagi veszteségeket, melyeket iparosaink és kereskedőink a vasúti menetrendnek a fent előadott megszorítással történt m eg- változtatása folytán szenvedni lesznek kénytelenek. Kézzel foghatók ezen hátrányok azon oknál fogva különösen, mert minden kereskedője és iparosa a világnak nagyon is megtanulta már azon nemzetgazdászati tétel fontosságát, hogy az idő is pénz, s hogy ezzel is ép úgy kell gazdálkodni, mint bármi' más vagyon értékkel. Már pedig épen ezen időveli gazdálkodásnak vágta el az útját a t. vasúti társaság. — Elvágta az által, hogy iparosainkat és kereskedőinket azon körülmény következtében, hogy a délutáni 1 óra és 15 perczkor Váczról induló s a helyi igényeknek s viszonyoknak leginkább megfelelt jutányosabb és igy nemzetgazdasági szempontból véve is előnyösnek bizonyult, maga a vasút társaség által is czélszerünek elismert omnibusz vonatot beszüntette s ennek folytán takarékosságra utalt városi közönségünket azon helyzetbe hozta, hogy ha Budapesttel érintkezni akar, legdrágább idejét: a délelőttöt legyen kénytelen feláldozni s igy oly időt vesztegetni el, minőt, különösen a keddi és pénteki napokat, mint vásári napokat véve, — egyátalában saját kára nélkül nem is tehetne. Tény ugyan az is, hogy a vasút társaság az omnibusz vonat helyett kárpótolni akarta városunkat a délutáni 1 óra 7 perczkor innen induló ekszpresz vonattal, de nincsen ebben köszönet, mert oly busás menetdijjal van összekötve, — lévén ugyanis egy lemeneti jegynek az ára 1 írt 71 kr., — hogy ezen vonattal bizony egyikünknek sem telik nagy kedvünk utazgatni; de nem csak hogy kedvünk nem telik ebben, de legkivált üzletembereinktől ki sem telik és mindenik- től nem is telhet. — Ezt ha valaki, úgy bizonyára maga a, vasút, társaság is nagyon jól tudja s leginkább ez indította arra, hogy. Vácz és Budapest közt az omnibusz és rendes postavonatokon 1 frtos retour jegyeket léptessen életbe. S épen azért, mert e tekintetben ilyen elismerést érdemlő méltányos eljárást tanúsított j a társaság és tanúsít, jelenleg is az említett vonatokat illetőleg, nem voltunk képesek megérteni, hogy tulajdonképen mi indíthatta a t. társaságot arra, hogy délelőtt 8 óra 1G percztől kezdőleg egy vonatot se közlekedtessen, a délutáni 1 óra 15 perczkor közlekedő omnibusz vonatot pedig beszüntesse; s ez és a városban szerte széjjel nyilatkozó panaszok indítottak minket is arra, hogy a t. társaság elhatározásának indokait kifli rkészszük. Es nyomozásaink azon eredményre vezettek, hogy kénytelenek vagyunk a vasút társaság ezen eljárását nemcsak méltánytalannak és városunk érdekeit teljesen ignorálónak, de egyátalában indokolatlannak jelezni. Annak jelezni azért, mert megtudtuk, hogy a társaságot ezen intézkedésében a Nagy-Maros- és Budapest közt tartózkodó nyaralók minél nagyobb kényelmének a biztosítása és mulatkozási kedvüknek a kielégítése vezette. No már engedelmet kérünk! Nekünk nem lehet ugyan kifogásunk sem a nyaralók kedvtelése, sem azoknak szórakozása, sem pedig az ellen, hogy az illetők maguknak minél nagyobb kényelmet biztosítsanak; de csodálkozásunkat kell kifejeznünk a fölött, hogy a vasút társaság, mint nemzetgazdasági vállalat, indítva érezhesse magét, hogy a nyaralók kedvéért az improduktív jellegi! kényelmi szempontokat az anyagi érdekeknek elébe tegye s különösen egy oly város érdekeit, mint a minő Vácz városa is, mely nem csak állandóan nyaral, hanem egyformán egy helyen telel s a mely város egy maga télen nyáron és minden időben oly kontingenst ad a társaságnak és oly személy forgalmat, biztosit, minővel a Nagy-Maros és Budapest közt tartózkodó nyaralók összehasonlitásba sem jöhetnek, — mondhatjuk, hogy egy ily városnak az érdekeit a t. vasút társaság teljesen figyelmen kívül hagyja, minden esetre pedig egy pusztán kedvtelésből magának kényelmesebb nyári napokat biztosítani kiváló, alig számot képviselő nyaraló osztály érdekei elébe tehesse és tegye, ezt még sem hittük volna. Nem hittük volna azért főleg, mivel ezen eljárás magának a társaságnak jól felfogott érdekeivel is teljesen ellenkezésben áll. És merthiszszük, hogy at. vasút társaság is osztja nézetünket s elismeri különösen azt, hogy a f. évi junius hó 1 tői életbeléptetett vasúti menetrend megállapításával Vácz városa érdekei bizony legkevésbbé sem voltak irányadók, de kellő méltatásba sem vétettek ; egyszersmind azon reményünknek adunk kifejezést, hogy ezen felszólalásunk folytán találand a t,. társaság oly közép utat, mely alkalmas lesz a megtörtént hibát jóvá tenni s városunk érdekeit a lehetőségig mielőbb kielégíteni. — Vederemo. Az iparos tanulók munka kiállítása. Az iparostanulók kézimunka-, irás- és rajzkiálli- tása, mely a pünkösdi két ünnepen volt megtartva, reményen felül sikerült. .Ritkán volt annyi látogatója a városháza tanácstermének, mint e két napon. Tömegesen sietett városunk közönsége osztály- és rangkülömbség nélkül a kiállítás megtekintésére, úgy hogy a szó szoios értelmében folyton zsúfolva volt a terem. S beteljesedett az a közmondás, hogy sok jó ember megfér kis helyen. Különben nem is olyan nagyon kicsiny máskor e helyiség, mert például városi közgyűlés alkalmával a nagy elnöki asztalon kiviül elfér a közepén tágasan 120 városi képviselő széke, a felét néha el is foglalják. — Érdekes volt a vendégsereg közt járni, az egyes csoportok bírálatát hallgatni, Ízlését kilesni, és látni, mint futkosnak ide s tova az iparostanulók, hogy az elejtett megjegyzésekről ők is tudomást vehessenek. Az előkelő úri közönség és különösen városunk úrhölgyei is megtisztelték látogatásukkal a kiállítást, különösen hétfőn a déli órákban Minerva votuma volt a döntő. De térjünk át magára a kiállításra. A terem közepén levő nagy asztalon voltak az iparostanulók rajzai és Írásbeli gyakorlatai kiállítva. Ezt leginkább a tanuló nemzedék nézegette ; pedig itt meglehetett látni 43 oly tanoneznak próba-irását, kik az iskolaév elején még betilt sem ismertek. írásgyakorlata minden tanulónak volt, a rajzkiállitásban 82-en vettek részt 849 drb rajzzal. A terem falai mellett futó díszített asztalokon és fogasokon voltak elhelyezve a tanonezok kézimunkái, ezek érdekelték leginkább a közönséget. A terem bejáratánál balra lekötötte a belépő figyelmét Láng József hentes-tanoneznak kiállítása ; oly ízléssel és díszesen voltak sodar, szalonna, szalámi, kolbász stb. zöld fenyő gályák közt elhelyezve, hogy általános tetszést aratott, és dicséretet szerzet mesterének, Korpás Jánosnak is. — Utánna következtek a csizmadiák és czipészek, bognárok, ácsok, molnárok, kádárok, mézeskalácsosok, kefekötők, könyvkötők és nyomdászok. A bejárattal szemben a kovácsok, lakatosok, gépész-lakatosok, szappanyosok, kőfaragók, kosárfonók, bádogosok és asztalosok munkái lettek elhelyezve, mig a kötélverők, szabók, szűcsök, kalaposok, szűrszabók, szíjgyártók munkái a falakon körülfutó fogasokon foglaltak helyett. Bajos volna ily szűk keretben az egyes kiállított tárgyakat felemlíteni és bírálni, hisz mindegyik iparágban a tanoncz — természetesen mestere útmutatása és vezetése mellett — a mennyire tehetségeengedte, iparkodott kitűnni ; bizonyítja ezt azon közülmény, hogy a látogató közönség a kiállított kézimunkákból számos tárgyat megvásárolt körülbelül 60 frt értékig, sőt sok megrendelést is tett. A kézimunka kiállításban részt vett 157 iparos-tanoncz 190 munkával, átlagos becslés szerint 400 fit értékben. A kiállításnak rendezésében és ellenőrzésében fáradhatlan buzgalmat fejtettek ki Dr. Miltényi Gyula ipariskolai igazgató, Krenedics Eerencz rajztanár, Udvardi i Mihály és Vörös Eerencz tanítók. Legimpozánsabb volt pünkösd hétfőjén, délutáni 4 órakor a kiállítás bezárása. A terem baloldalán az iparostanulók voltak rendbe állítva, a másik oldalon a polgármester úr vezetése mellett az ipariskolai bizottság tagjai, a tanítótestület és igen szép vendégsereg foglalt helyet, élükön Szentkirályi Al- berttel, kerületünk igen tisztelt országos képviselőjével. A polgármester úr, városunknak és az iparhatóságnak is feje, felszóllitotta az ipariskolai igazgatót, hogy az ipariskolai tantestület által jutalomra kijelölt tanonezok közt oszsza ki a jutalmakat. Az igazgató röviden vázolva ipariskoláink helyzetét, felolvasta, hogy az iparostanonezok jutalmazására adakoztak: Vácz városa 20 frt a váczi általános ipar- társulat majálisán gyűjtött 26 frt. Ezen gyűjtés felem ütésénél, nem tudjuk mi okból az igazgató úr nem sorolta fel az egyes adakozók névsorát, pedig azt hiszszük, hogy ezek ép annyira megérdemelték volna a nyilvánosságra hozatalt mint a többiek ; mi tehát felsoroljuk e helyen r Szentkirályi Albert 5 frt, Reitter István 2 frt Virth Eerencz (Bpestről) 5 frt, Meiszner János 2 frt, Meiszner Ede 1 frt, 01- gyay János 1 frt, Bayer Mihály 1 frt, Wilhelm Pál 1 frt, Eodor Imre 1 frt, Schmidt Eerencz 1 frt, Kohlmann István i frt, Scheicher Géza 1 frt, Szu- hovszky 1 frt, Dunai Szél 1 frt, Figaró 1 frt, A1 mássy József 50 kr. György Mihály 50 kr. összesen 26 frt. Dr. Ereysinger Lajos 1 drb 10 frankos aranyat, Csávolszky József kanonok 5 frt, Reiser Henrik 5 frt, Kresák Eerencz 2 frt, Pécs Sándor 2 frt, Intzédy Soma 2 frt, Friedrich Alajos 2 frt, Vácz- vidéki népbank 2 frt, Perl Dávid 2 frt, Velzer Lajos 2 frt, Vitt Manó 1 frt, Olgyai János l frt, Vörös Mátyás 1 írt, Reiser László I írt, Rassovszky Márton L frt, Deutsch Mór 1 frt, Néder József írt összesen : 77 irtot és 1 drb 10 frankos aranyat. Ezen összegből jutalmazandónak ítélt a tanítótestület 42 iparostanuiót, különösen tekintetbe véve mindenek előtt ez erkölcsi viseletét és szorgalmat mind a ta I
