Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-30 / 22. szám

fisággal szemben, iparkodunk leróni hálánkat a haza, mint egy gondoskodó szerető anya iránt. “

CSARNOK.

Tudományos apróságok.

Közli : "V- 3".

E lapok május hó 16-diki 20. számában megjelent vezérezibkből kifolyólag talán nem lesz érdektelen, ha különben a természettudományok köréből merítendő közleményeim sorát, ezúttal a kolera okainak kimutatásával kezdem meg.

Manapság, midőn oly annyira előtérbe lépett az emberi ész működésének azon sarkalatos törvénye, hogy nemcsak a dolgok okát és lényegét igyekszik kikutatni, de a tüneményeknek közelfekvő oki ősz- szefüggését is törekedik feltalálni, nem csodálhatjuk, ha a természettudományok terén a tbeoriák egész özönével találkozunk. — Azt, hogy ezen theoriák mily alappal bírnak és a hozzájuk fűzött combiná- cziók mennyiben felelnek meg a valóságnak — megbírálni, nem tartozik jelen közleményem keretébe.

— Annyi tény, hogy a baktériumok elmélete utján,

— mely annyi kalandos hipotézis felállítására adott alkalmat, — a legjelesebb búvárok és természettudósok : Babes, Pastuer, Nägeli, Cohn stb. búvárkodásai által oly ismereteknek jutottunk birtokába, melyek, mint „vívmányok“ méltán foglalhatnak helyet természettudományi rendszerünkben.

Kinek kerülték volna ki figyelmét Koch, hírneves berlini természetbúvárnak feltűnést keltő és a kolera etiologiájára vonatkozó közleményei, melyek 1884. évben az egész európai sajtót és a tudományos világot élénken foglalkoztatták.

Daczára annak, hogy Kochnak a kolera etiolo- giáját megvilágítani törekvő elmélete számos hivatott oldalról volt támadásoknak és czáfolatoknak kitéve, közleményei, melyekre minden baktrológ figyelme kiterjedt, mindamellett megérdemlik, hogy velük tüzetesebben foglalkozzunk.

Mielőtt Koch elméletét és kutatásainak eredményét tárgyalnók, szükségesnek tartjuk tájékozásul a baktériomokról egyetmást elmondani.

A baktérium azon véghetlenül apró élősdi, melyet csak a legujabbkori górcsővi műszerek segélyével sikerült felfedezni s melyről azt tartja az orvostani uj theória, hogy az emberi szervezetbe befészkelvén magát, okzója a különféle betegségek és járványoknak. — A baktériumok apró, de a természet háztartásában még is oly oly nagyfontosságu világa a legkisebb és legegyszerűbb szervezeteket foglalja mamagában, melyek épen ezen tulajdonságoknál fogva a létért való küzdelemben igen kedvező viszonyok közt vannak. Valamint a magasabban álló gombák, úgy a baktériumok se képesek szervetlen anyagokból élni, hanem szerves anyagokon, — igy az emberi testben is élősdi életet visznek és harántosztódással gyorsan és roppant mértékben szaporodnak.

A baktériumnak, mint igen egyszerű szervezeteknek nagyfokú alkalmazkodó képességük is van. — Tenyésztés által más táplálkozási viszonyokhoz szoktatva természetüket és alakjukat megváltoztatják. — Most azon kérdés merül fel, hogy ezen apró szervezetek, mennyiben lehetnek ártalmasok az emberi egészségre? A különféle baktériumoknak hatásmódja az emberi szervezetre különböző. Vannak baktériumok, melyek mechanikus módon vezetnek a halálhoz, megakasztják a vérkeringést a belső szervekben s a vérnek oxidáczióját a tüdőkben ; — mások chémiai utón hatnak, vagyis azáltal, hogy életfolyalesik a bájos kis hölgyeket, a kik maguk kínálkoznak, hogy az unottakat szórakoztassák. Olcsó mulatság az itt nagyon, mert a pezsgő nem kerül any- nyiba, mint nálunk és a czigány csak este dívik. Hanem akkor aztán isten irgalmazzon a nyirettyűjének. Boldog egy nép ez a párisi ! Mindenben bővelkedik. Van trónpretendens elég és nem kell neki sem az, sem a köztársaság. Unja ezt is, azt is. Csak a szép szemeket, jó bort és a czigányt nem. Sokba kerül mindez, de örömmel költenek rajok. Olyan divatba jöttek a mi füstös fiúink, hogy manap Párásban elegáns estélyt még képzelni is merészség volna czigány nélkül. — Van itt három banda és mind a háromnak istenes a dolga. Brilliántos gyűrűktől csak csak úgy nehezük az ujjok, a mi persze a játék rovására megy, de hát nem volt az sohasem jó czigány, a ki hiú nem tudott lenni!

Különösen jó dolga van a kis .Patikárus Eerkó bandájának. Az igaz, hogy jó fiuk mindannyian és értik a „esinálást“ amúgy istenigazában ; hanem van is aztán becsület! Ahány herczeg, ahány nagy ur ahány bankár és gyáros eddig estélyt adott, oda hivatalos volt a kis Patikárus. Tíz hónapja van már itt és halomra megy az ajándékok száma, a mit a a prímás kapott. Itt játszanak esténként a Musée Grevin-ben és csak tizenegy után szabadok. Hanem az urak, a kik ott hallgatják játékukat, elviszik magukkal a bandát valamely elegáns kávéházba és ott folytatják, a mit a Grevinben abbahagytak. (Jgy hull akkor az arany, mint a záporeső. Nem egyszer kaptak három vagy négyezer frankot két órai muzsikálásért. Különösen megkedvelte a fiukat Murat her- ezeg és a varsói kormányzó fia, akiről azt mondják, hogy egy esztendő óta öt milliót vert el* legalább. Különös úri gusztusa van. Csak akkor tud mulatni, ha a czigány berúgott és ilyenkor mindig a Rákó ozyt huzatja. Mikor végig játszották az indulót, a fiuknak köteleségökké van téve, hogy elord.tsák : éljen a herczeg! És Paris bámul és a vendéglős derült

matuk közben oly anyagot (virus) készítenek, mely az ember jólétére káros lefolyással van, sőt sokszor halált okoz.

Lássuk már most Kochnak a kolerára vonatkozó felfedézéseit.

Koch szerint a kolerások bacillusai, melyek a belekben találhatók, minden más baktérium- és ba- cillustól abban különböznek, hogy határvonalaik nem egyenesek, hanem vesszőalakuan néznek ki, sőt némelyek félköralakuak. A tiszta tenyésztésekben pedig „S“ alaknak s hosszú egyenes fonalak is láthatók, melyek közül az előbbiek két vesszőalak által képeztetnek, mig az utóbbiak több bacillusból állanak, melyek osztódáskor együtt maradtak. Koch vizsgálódásai alapján jogosultnak tekinti azon következtetést, hogy a kolerások beleiben rendesen különös baktérium faj fordul elő. S hogy a vonás- képű bacillus a kolera okozója, ezt Koch abból következteti, hogy az csak kolerások ürülékeiben és beleiben található, mig más betegségekben és más körülmények között nem fordul elő. Koch ellenőrzés végett olyanok hulláit is vizsgálta, kik nem kolerában, hanem más hasmenéses betegségben múltak ki, igy a dysenteriásokat is. Vizsgált még egészséges emberürüléket is, ki kolerából fel lábadt; továbbá egészséges, nemkülönben tiidőgyuladásosos és bélfe- kélyes állatokat, azonkívül városok szennyes vizét, mocsáifolyadékot és mocsárok iszapját, valamint folyóvizet is, annélküi, hogy kolera bacillusokat talált volna. Mindez megerősítette őt azon nézetben, hogy a vesszőképü bacillus a kolerának sajátságos élősdije. — A kolera bacillus eltűnik az emberből mihelyt ezen kóros folyamatnak vége van. A kole- rás emberben is csak a belekben fordul elő s a ko lerások hányadékában is csak akkor lehet azok jelenlétét kimutatni, ha azok kémhatása égvényes. A mi pedig a bélürüléket illeti, a mig azok bélsarat tartalmaznak a kolera-bacillusok azokban csak gyéren mutatkoznak ; a mint azonban azok sávosak és szagtalanok lesznek, a vesszőalaku bacil- lusok rengeteg számban jelennek meg s számuk, nagyságával aráidban a többi bacillusok és baktériumok eltűnnek. Ellenben a mint a kolerás folyamat szűnni kezd, a bélürülék saras lesz, a vesszőalaku bacillusok lassan eltűnnek, szóval a betegség tartamán túl nem élnek.

E felfedezések daczára sem derül kellő világosság a kolera okbeli tényezőjére, különösen a bacillusok életképessége tekintetében. Nevezetes minden esetre az, hogy ha a kolerás betegnek ürülékkel szennyezett ruhái 24 órán át nedvesek maradnak, a kolera bacillusok rendkívüli módon szaporodnak, miből következik, hogy e bacillusok tenyésztésének főtényezője a nedvesség, mert ha a bacillusok megszáradnak fejlődésképességüket fölötte gyorsan elvesztik. — A bacillusok életképességét és szaporodását már a minimális mennyiségű sav is akadályozza ; ennek alapján érthetőnek látszik a körülmény, hogy egészséges embernek savanyu gyomornedve a bacillusokat tönkre teszi.

Mindezek után kitűnik, hogy a kolera etnológiájának titokzatos része fel van derítve, és hogy az annyira gúnyolt baktérium theoriának alapija nagyon is határozott. Most még csak az van hátra, hogy a kolerának is akadjon egy Pasteurje, ki az emberi nem legártalmasabb ellenségének nyakát szeghetné. Az eddigi kutatások eredményei azonban szol gáljanak reményül a jövőre nézve, mert „az élet örökre virágzó növény, hol múlt és jelen csak a jövendőnek szolgálnak magul, s a bölcs örvendve néz a jövendő elébe, mert tudja, hogy az bizonyosan felvirul.“

arczczal sepri be azokat az arany halmazokat, a mit jó bora és a magyar czigány édesdalu hegedűje csalt ki az orosz nábób zsebéből.

Különösen a nyári mulatóhelyeken volt jó dolguk a fiuknak. Oda eljárt a Genf ben nemrég meghalt oldenburgi nagyherczeg, ki a czárnak nagybátyja volt. Kicsit nagyot hallott az öreg és a ruházatára nem sokat adott. De azért a czigányt szerette hallani. A bois-tól nem messzire fekvő kis Chateau de Madridban játszottak, a mely a párisi elegáns világ legkedvesebb kiránduló helye. Az öreg herezeg a madeirái kormányzóval hajtatott ide valami rozzant egyfogatosan. Persze, hogy a fiuk azt suttogták egymás között: „nista-nane„, a mi magyarul körülbelül annyit jelent, hogy: snasz ! Hát még mikor a süket herczeg arra a merényletre vetemedett és odaült a czimbalmos mellé, az egész banda hangos morajban fejezte ki indignáczióját. De mikor aztán tányérozásra került a dolog, még jobban bámulták őt. Az az ütött-kopot süket öreg uracs mindig párjával szórta az aranyokat a tányérba. Patikámét különösen megkedvelte és 1000 frankos hegedűt vett neki ajándékba. A banda többi tagjairól sem feledkezett meg mert mindegyiknek vett egy-egy 100 frankos vonót. — Jó kundust veszítettek vele czigányaink, szidják is érte porladozó hamvait. Igazuk van 1 Legalább addig bírta volna az életet, a mig ők Párásban maradnak'.

A tél elején a czár öcscse : Alexis nagyherczeg is itt járt, követte nagybátyját mindenüvé. Még a gavallerságban is. Egyszer jó kedvében el-elnézegette, a mint a nagybőgős húzogatja a vonót. Kivette azt a czigány kezéből és maga kezdé próbálgátni. De a nagybőgős nem nézhette végig azt az esetlen tartást, a mit a nagyherczeg tanúsított a „brugó“ kezelésében, odament hozzá, rászorítja a nagyherczeg ujjait a bőgőre és azt mondja : „ E u re I * r i n c z h e i t d a s z ni u s z e ii s s e h r <1 r n k e n !“ „Oh tja me fait mai!“ mond a nagyherczeg és odább állott.

Városi és vidéki hírek.

= idalioxás a ltegycsrcurii templom tornyokra. IV. Kimutatás. Poroszkay Péter kanonok 50 írt, Millmann Géza 50 fit, Eilimek Endre 1 írt és id. Durav János 2 irtot adott. Összesen 10ö^ frt. Fogadják a nemes adakozók a kegyesrend hálás köszönetét. Az előbbi 3 kimutatásban föltünte- j tett 260 írttal együtt összesen begyült 363 frt.

(> ( — A vac/.i ált. ipartársulat folyó hó

2._>-án tartott majálisa igen szép sikerrel folyt le. A bevétel 206 frt, kiadas 141 frt, a tiszta jövedelem 65 frt. Az ebéd végeztével Szentkirályi Albert orsz. képviselő^ úr az ipariskola jelesebb növendékeinek jutalmazása czéljából gyűjtés rendezését indítványozta s a gyűjtéssel Matkovics János ipartársulati jegyző bízatván meg, az eredmény a következő lett : Szentkirályi Albert 5 frt, Reitter István 2 frt, Virth Ferencz (Budapestről) 5 frt, Meiszner János 2 frt, Meiszner Ede 1 frt, Olgyay János 1 frt, Bayer Mihály 1 frt, Dunai Szél 1 frt, Vilhelm Pál 1 frt, Fodor Imre 1 frt, Schmidt Ferencz 1 frt, Kohlmann István 1 frt, Figaró l frt, Scheicher Géza 1 frt, Szuhovszky János 1 frt, Almássi József 50 kr. György Mihály 50 kr. Összesen begyült 26 frt.

= Városi közgyűlés. Képviselő testületünk a f. é. májás hó 30-án és következő napjain d. u u órakor Vácz városháza tanács termében közgyűlést tart : Tárgy 1. Vácz rendezett tanácsú város 1886. évi költségvetése.

— A Ioházhaii jövő csütörtöktől kezdve minden csütörtökön este a múlt évbeliekhez hasonlólap sétahangverseny fog tartatni, mely alkalmakkor mindazon esetben, ha hölgyeink szép számmal fognak megjelenni, rögtönzött táncz is lesz. A séta hangversenyeket megelőzőleg minden csütörtökön 5 órától

7-ig czélbalövés is lesz. Reméljük, hogy közönségünk a holt ivadban örömmel fogja megragadni a kedvező alkalmat, hogy hetenként legalább egy estét kellemesen szórakozva töltsön el.

= A felsővárosi Iskolás gyermekek részére a tanítói kar f. hó 27-én csütörtökön a cselotei erdőben majálist rendezett, melyen több szülőn kívül számos tanügy barát is megjelent s többrendbeli dijak kitűzése és kiosztása által buzdította a gyermekeket. A tanítói kar legszebb jutalmát találhatta a gyermekek örömében, mely minden arezon ott sugárzott a kellemesen és nemesen szórakoztató mulatság alatt.

= Kiállítási kitüntetések. A megye al ispánja tegnap kiildé meg városunk polgármesterének az 1885 ik évi országos kiállításon részt vett és kitüntetett váczi lakosok részére a díszes okleveleket és érmeket, névszerint a következők: Balogh Gergely, B e z d e k János, Plank Ferencz (Reitter- nél), Fortuner Elek, Horváth János (Reitter nél), Hüller Ferencz, Kaiencx i k István, Klapka József, Sissa Lajos (Reitternél), Ma- rosy Ferencz, Nen m a n n Manó és fia (két darab) N y u 1 a s s i J ános, Olaj Ferencz, O 1 g y a i Julia, R e i 11 e r Ödön, R u b i Miroszlav, T a r i c z k i Fe- rencz, Z a p 1 e t á 1 István részére. Az okmányok és érinek ünnepélyes átadása Pünkösd hétfőn dél után, az iparos iskola növendékeinek ipar kiállításának bezárása után a városház tanács termében lesz megtartva. Előre is gratulálunk a kitüutetteteknek !

— Bazárt nyitott Weiner Gusztáv fiatal kereskedő a vásár utczában, melyet ajánlunk közönségünk figyelmébe.

= Halálozás. Kromek Sándor, vácz egyház megyei áldozópap s szőllősi plébános e hó 28 án Yá- ezon elhunyt 43 éves korában. Temetése tegnap d.

u. ment végbe.

A czigányok Párisban valóságos bulevardi típusokká idomultak’. Ismerik őket mindenütt és mindenhol. Bizonyos tisztelettel fogadják. Utánozhatlan művészeknek te «intik őket s különös kegyeletjei a szép nemnek. A rue Vivienben levő kis redutban, a hol esténkint Metra dirigálja a zenekart, szabad bejáratja van a bandának. Más emberfia 20 frankot fizet, hogy bejuthasson. Az ételek és italokára mesés drága. Ók ingyen dőzsölhetnek. A Metra vendégei. És az nem csekély ajánlat a hol a kitűnő zeneszerzőt annyira szeretik.

A minap Murat herczeg sárig itatta le a kis bőgőst, a kire különös „sneidja“ van. Három óra tájt megszökött a herczeg a kis bőgős folytonos csókjai elől. A bőgős is utána ment, s ha már a hercze- get nem csókolhatta, hát megfogta az utcza sarkán álló rendőrt és össze-vissza nyalta. A rendőrnek nem igen voltak ínyére a „művész“ csókjai és komolyan rendre utasította a garázdálkodót. A brugos sem vette tréfára dolgot és úgy ütötte arczul a rendnek őrét. hogy eltántorodott belé. Mikor összeszedte magát, min den teketóriázás nélkül vitték a szegény bőgőst a dutyiba. Ott ő folyton azt kiabálta, hogy : j e s ui s m us i c i en h o n g r o i s. A biztos elé vezették a ki azonnal el'boesájtóttá, de a rendőrség hivatalból megindította a pert ellene. — Itt nagyon szigorúan veszik a dolgot és bizonyára négy heti fogságot kapott volna a szegény fin, ha az államügyész meg nem könyörül esetlen voltán- Ráfogták, hogy magyar ember nem bírja a pezsgőt és — felmentették. Most már nem bírnak vele sehogysem. Bizonyos lenézéssel viseltetik a banda többi tagjai iránt. Hja, herezget- csókolt és rendőrt ütött nyakon !