Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-17 / 3. szám
VIII. évfolyam. 3. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Ara: évnegyedre ......................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyi lt-tér j a legolcsóbban eszközöltetnek! sora ......... . i 0 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték-s* menyben részesülnek. | minden beiktatásnál 3C kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vlicz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér mentetten leveleket nem fogadunk el. Az uj ipartörvény és az iparhatósági megbízottak intézménye. Az 1884. évi október hó 1-én életbe lépett uj ipartörvény sok kívánni valót hagyott hátra, és sok hézagos intézkedést tartalmazván, ma- holnap azon meggyőződésre fogja hozni törvényhozó testületünket, hogy számos rendelkezését újakkal kicserélni, — homolyosság és kétségben hagyó §§-ait újakkal pótolni s ez által, hogy meg kell gátolni a már is nagyon felszaporodott magyarázó, felvilágositó s nem ritkán magát a törvényt pótolni hivatott miniszteri rendeletek tárát. De nem lehet e mellett elvitatni azt sem, hogy vannak az uj ipartörvénynek számos intézkedései is, a melyeknek üdvös hatása félre is- merhetetlen. S a mely törvényintézkedések iparosainknak saját ügyeik vezetése tekintetében oly befolyást biztositnak, minőt alkotmányos törvény csak engedhet és a legszélsőbb határig kiterjeszthet. És ezen intézkedésekhez sorolhatók első sorban az ipartestületek behozatalának intézménye, melynek jelentőségét ha iparosaink sine ira et studio fognák fel, és kicsinyes, féltékeny- kedő utógondolatokat nem táplálnának az iránt, nem hogy gátolnák annak városunkban való létesítését, de sőt ezen intézményt, mely az iparosoknak, saját belügyeikre nézve valóságos iparhatósági jogok gyakorlását biztosirja, minden áron létesíteni törekednének. És tagadhatlan. hogy iparosaink egy része felfogva ezen intézmény horderejét, minden követ megmozgatott, hogy annak léteit adjon, s hogy törekvésüket ez idáig siker még nem koronázta, az nem rajtuk múlt, hanem a városunk társadalmi viszonyait s különösen az iparosok közötti jó egyetértést rák feneként megbomlasztani igyekvő pártoskodás szellemén, mely soha még jót sem városunkban, sem egyebütt nem hozott és nem teremtett. A .VACZi KÖZLÖNY" TARCZAJA. A múltból. i. Fájó szívvel irt keresve Megyek hozzád éltem üdve, K dvesem ! 0!) ! gyógyíts meg, engesztelj ki S hagyj egy kissé meggihenui Kebleden. Es taníts meg élni újra. Hadd oszoljék el borúja Lelkemnek ; Száj) szemeddel mosolyogj rám, — Hisz én téged oly igazán Szeretlek ! II. Te jó vagy édes kedvesem, Te vagy egyetlen jó tevőm. Vigasztalón enyhitni vágysz A fájdalomtól künyezön. S a köny, mely kis kacsodra hull, A bánatár egy cseppje csak, . . . De érzed-é ? a többinél Ez egy, ez egy — legsúlyosabb. III. Kicsike ház kis leánya. Virág van az ablakába ; Nyíló virág, fejlő rózsa Szerelmétől védve, óva. Reméljük azonban^ hogy az ipartestületnek varosunkban leendő létesítését ez idő szerint még ellenző iparosaink is kívánni fogják s igy egyetértő erővel fognak annak megteremtésén fáradozni. Kecsegtet minket e reménynyel az ipartörvénynek azon második intézménye : az iparhatósági megbízottak intézménye t. i. melynek egy évi eredménye előttünk feküdvén, bizonyságot tesz arról, hogy ezen intézmény hivatva lesz iparügyünk emelése terén a legnemesebb gyümölcsöket teremni Hivatva lesz azért, mert az iparhatósági megbízottak iparosaink közül lévén megválasztva s igy azon tényezőkből lévén megalakítva, a kik hivatásuknál fogva, leginkább vannak e helyzetben az iparügy terén fel-fel merülő kinövéseket megiiELii : egyszersmind gyakorlati szempontból rá tudnak mutatni azon orvosságra is, melylyel a beteg kinövést kiirtani lehet. És ezt igazolja az, hogy a mennyiben az iparhatósági megbízottak egy éven át működtek, s alkalmuk volt a törvény ótalma alatt iparhatóságunk iparos lajsü rjaKiy ipavo-sHnk műhelyeit, gyárainkat és ipariskolánkat akadálytalanul s a hányszor nekik tetszett megtekinteni, ott szemlélődni és vizsgálódni, egyszersmind a helyzetben lehettek mind azon hiányokról közvetlen tudomást szerezni maguknak a melyeket orvoslás nélkül hagyni nem lehet, és orvoslást igényelnek. Es volt iparhatósági megbizottaink kötelességükben el is járván az év végén tett jelentésükből — értesülésünk szerint — kitűnik, hogy bizon vannak számos oly fogyatkozások és kinövések az ipar-ügy terén, a melyekről iparhatóságunknak eddigelé tudomása nem lehetett, s azokat ez okból nem is orvosolhatta. Iparhatósági megbizottainkjelentése szerint: Ezen észlelt fogyatkozások közé tartozóknak jeleztettek különösen, kogy számosán vannak iparosaink és kereskedőink között, a kik iparú Oh ! ha rám is annyi volna Szép szemének óvó gondja: Tudom, egész életemben Semmi baj se érns engem’ ! Borongó. Balambér úr és principálisa színházi referádái. Balambér úr 10 pereset késvén, olyan képpel lép az irodába, mint a leforrázott tyúk ; vagy, ha úgy tetszik, mint egy kőzúitéz (én istenem ! hát akkor a közje'gyzőség szintén nem sarzsi!), a kinek egy gomb hiányzik az ,,a r m el a j b i j á r ó 1,“ avagy egy pap, a ki biblia helyeit szakácskönyvet hozott magával. Alázatos jó reggele úgy hangzott, mintha bocsánatot kérne a késedelemért, de szeme járása már messziről elárulta, hogy lelkében tüzokádó forrong.... „Óh! ennyi szégyen, ennyi bosszúság!“ „Mit mondott ? jó reggelt kíván ? ! „Már, hogy én!? . . . . Ab dehogy .... azaz, hogy bocsánatot kérek, de ilyen eljárás még a legalázatosabb napidijast is dhozná a kerékvágásból ! Méltóztassék elgondolni, igen tisztelt főnök úr, — az a pletyka-szövetség, a mi ebben a városban grassál.“ A főnök úr egy nemével a nem jelentőségteljes mosolyoknak, a melyek aakilag már többet fejeznek ki, mint a mennyit eg_y gyakorlott nyelv a csípős megjegyzések lexikonábó) egy perez alatt üsszehakát illetve kereskedéseiket évek során át űzték és űzik a nélkül, hogy erre nézve jogositvány- nyal bírnának, mely körülmény eredményezte azt is, hogy a város, mint iparhatóságnál vezetett iparlajstromok hézagosak és a valóságnak meg nem felelnek ; továbbá, hogy számos iparosaink elmulasztották tanonczaikat bejelenteni, mi okozza legtöbb esetben azt, hogy az ily tanon- ezok a szerződési idő lejártával fel nem szabadit tathatnak, s igy azok ön hibájukon kivül a szerződési időn túl még éveken át tanonezos- kodni kénytelenittetnek ; fogyatkozásnak jelentetett továbbá az is, hogy vannak gyárosaink, a kik gyáraikban hatóságilag láttamozot.t munka rendet nem tartván, gyári munkásaikat időn túl is igénybe vehetik; végül, hogy ipariskolánkban a világítás oly gyarló, hogy az esti tanulásra és oktatásra való részvételre utalt tanonezok szemeinek bizon nem szolgál nagy épülésére stb. stb. Oly jelenségek ezek, hogy többet ne említsünk, a melyek megfontolást és orvoslást érdemelnek ; oly jelenségek a melyek csakis a közvetlenül érdekelt iparosok és kereskedők által észlelhetők és alap.Q&an kin.vara.o.zhntők *. .s .-Ti. melyeknek orvoslását most annál könnyebben remélhetni, mert azok felderítése hivatalos adatokon alapulván, az iparhatóság biztos alapon mozoghat; de továbbá, mert itt nem lévén magán vádiás vagy hatósági üldözési viszketeg- ről szó, még a legönhitebb vétkező iparos vagy kereskedő is. ha rá fog mondatni mulasztásaiért a „vétkes“, önmegadással fogja ezt tűrni, jövőre nézve pedig üzletét úgy fogja berendezni, hogy mikor az iparhatósági megbízott abba ismét ellátogatni fog — csak örvendetes dolgokat fog arról referálhatni. íme, ez egyik örvendetes jelensége az uj ipartörvénynek városunkra nézve. A hol maga az iparos lesz hivatva és van is hivatva rá utalni egyes iparosaink és iparhaladásunk bajaira és ezen bajok orvoslását kérelmezhetni nem csak, de Őrködni a felett is, hogy a mennyiben a kédarni képes lehetne, nyugodtan tekint órájára, miből az ipse megtudja, hogy pontatlan ember, — szabadon maradt kezével a „Váczi Közlöny“ legközelebbi számát lobogtatja a panaszkodó felé ............ „Tán csak nem a sötét pont!?“ Ha a szilieknek klaviatúrája volna, s egy látbat- lan ecset festés helyett zongorázna, azt mondanám, bogy a színváltozásnak olyan allegrója fejlődött Ba- iambér ur kikelt ábrázatján, hogy . . . akár egy primadonna zengő-koloraturája !!!... Brr ! ! Szóval szipegett és dühöngött egyszerre. „Engem kitenni egy újságban! Hát azért vannak a firkászok a világon, hogy tisztességes emberek magán ügyeibe üssék a rezes orrukat t* Mi köze egy penna hősnek ahhoz, a mit én egy hölgynek mondok avagy fillentek?! () hozzá szóltam-é, vagy. „Nono! Balambér — ennyi méreg egy galambér’ !“ Balambér úrnak nyitva maradt a szája erre az éles gúnyra. — Ösztöne oly irányba terelte gondolatait, a melyben csakugyan röpkédnek galambok — sülve, de nyárson. — A nyárs pedig gyilkos szerszám .... Hátba az a principális szójátékaival csak lovalni akarja! „A galambnak, kérem alássan, nincs epéje, de nekem van. — Az epe vitt hozzá, hogy megtanuljam gyalázatos rágalmait. „Hát ki rágalmazta !!
