Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

A róm. kath. leányiskola alapkőletétele.

Vidéki városok életében egy alapjából épülő iskola építése esemény. Ily ritka, s talán évszázadok hosszú során át nem ismétlődő ünnepélynek volt színhelye városunk múlt vasárnap.

.Ezen ünnepély a volt Miklós-téri templom^ helyén épülendő róm. kath. leányiskola alapkövének letétele volt.

Az iskolaszék helyesebben cselekedett volna, ha városunk ily fontos és ritka kulturális eseményét nagyobb s méltóbb ünnepélyességekkel tette volna emlékezetesebbé.

De azért igy is — előre meghatározott programra nélkül — a közönség részéről élénk részvéttel találkozott az ünnepély.

Már 10 óra felé nagy közönség lepte el a Mik- Jós-tért, hol a felgallyazott és zászlózott építkezési állványok bejáratánál az apáczák vezetése alatt fehérbe öltözött kis leányok képeztek sorfalat. 11 órakor érkezett meg Neszveda István felszentelt püspökünk helyett Tanács János kanonok plébános úr kereszt előlvitele mellett a papsággal, s az iskolák növendékeivel a helyszínére, hol már a hatóságok, testületek képviselői s az intelligenczia számos tagja egybegyülekezett.

Dr. M i 11 é n y i Gyula ipariskolai igazgató s iskolaszéki tag felolvasván az alapkőbe letett okmányt (szövegét lapunk múlt, számában közöltük) az okmány, az adakozók névsora, a tervrajz, a „Váczi Közlöny“ az „Egyetértés,“ „Magyar Állam“ egy-egy példánya s nehány pénz darab bádog tokba záratott, melyet aztán Tanács kanonok úr megszentelve az alapkőbe elhelyezett s az első kanál mész-ragaszté- kot a kőre öntve, azt háromszoros kalapács ütéssel a teljes szent háromság nevében megerősítette.

Ez alatt a növendékpapság Varázséji Béla vezetése alatt alkalmi éneket énekelt.

Ezután Tóth József megyei tanfelügyelő lépett a kőhöz s „Isten nevében, a haza nevében, a nőnevelés felvirágzása nevében“ iité azt meg a kalapácsosai. Ezután Csávolszky József kanonok, iskolaszéki elnök : „Isten nevében a vallásos nevelésre.“ Dr. C s á n y i János : „Isten segítse sikerre a népnevelés bajnokait.“ Ifj. V aráz séj i Gusztáv tanácsnok : „Jó honleányokat neveljen a hazának ez intézet.“ Fekete Károly siketnéma intézeti igazgató : „A nőnevelés felvirágzására és üdvös terjesztésére.“ V e i s z b a r t h János takarékpénztári igazgató : ., A nevelés és műveltség terjesztésére.“ Szentkirályi Albert orsz. képviselőnk, Sipos István iskolaszéki elnök, Kresák Ferencz városi képviselő stb. — A kő befedése után felállott Tanács János kanonok plébános s a következő beszédet intézte a nagyszámú közönséghez :

Vácz város érdemes keresztény polgárai !

A város közönsége régebben érezte már, hogy iskolái, melyek az elemi nevelésnek emeltettek, a tankötelesek számához képest aránytalanul szőkékké lettek.

A tanügy barátok törekvése volt uj iskolát emelni s én nekem jutott véletlenül a szerencse ezen tervezett uj tanépületnek alapkövét Isten és a szent háromság nevében megáldani. Az iskola mindenkor a templom ajtajának tekintetett, mindig kedves lánya volt az egyháznak. Az iskola azon hely, ahol lerakjuk alapját azon nevelésnek, melyet az egyház a

A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA.

Az én római utam.

— Visszaemlékezés. —

Irta : Bakk D o :nzL o n Is o s.

Azt mondja egy franczia közmondás, hogy : „Qui s’excuse s’accuse.“ Ne méltóztassanak tehát vádolni, hogy Ígéretemet — római utam leírását illetőleg — csak most válthatom be, mert- a l’homme propose, Dieu dispose“ fatális közmondás szerint betegségem abban megakadályozott.

April 19-én a budai déli-vaspálya pályaházának váró-terme szokatlan képet mutatott.

Egyházi, férfiak, asszonyok, fiatalok, öregek gyülekeztek össze a váró teremben, megrakva podgyász- szal úgy mint azt ily hosszú út igényli. Ismeretlen arczok, férfiak, nők, gyermekek, ragyogó arczczal, ölöm tűzzel a szemekben, hisz mindnyájoknak csak egy czél, forró óhaj sziveikben — meglátni Rómát, az Örök várost!

Sokan egy magukban, kísérők, ismerősök, barátok nélkül jöttek el ide az ország minden részéből — mások egész kísérettel és fájó érzéssel a szívben a „válás“ miatt — vájjon, látják e ismét egymást vagy nem.

Nekem is volt egy kísérőm, a mi Marczi bácsink, ki mint régi jó házigazdám eljött csupán azért, hogy lássa mikép indul el vonatunk, s hogy meggyőződjön saját szemeivel vájjon valósággal elmentem e Romba V Szép volt tőle. Soha nem felejtem el.

Ott volt a többek közt Budaörsről 14 sváb paraszt és parasztnő óriási málhacsomagokkal 4 már koros asszony Kecskemétről, kik már Jeruzsálemet is bejárták, a magasabb rangnak közül Ur. Uongrácz E. és a hontmegyei alispán.

A mint az indulási idő perczei közelegtek, a mozgás, ide s tova íutkosás mindinkább látható, szembetűnővé: vált, s a búcsúzások. érzékeny jelenetekkel, szivreható ölelkezésekkel úgy tiinfelc fel mint ha nem is térnénk vissza többé !

I templomban folytat. Az elemi iskola azon hely, hol a zsenge növendékek Isten, önmaguk és embertársaik iránt való kötelmeiknek ismeretét kezdik tanulni. Igen, ezen iskola azon hely, hol a gyermekek elméje lcépeztétik, szivük nemesittetik, s mely őket az egyház hű tagjaivá, Jézus Krisztus híveivé, a haza hasznos polgáraivá és egykor az égi szentek polgártársaivá teszi. Azért az egyháznak mindig gondja volt az iskolákra. Már az első századokban kimondatott, hogy a gyermekek részére oly helyek nyit tassanak, hol a szent igék mellett egyéb hasznos tudományokban is taníttassanak. Már Őzent-lstván korában, Csanádon, — később több ■ helyütt u. m. Veszprémben és Székes-Fehérvárott főiskolák nyittattak ; minden plébánia mellé iskolák nyitása is elrendeltetett, az olvasás, írás és számolás elsajátítása ezéljából. Az egyház szeme fénye gyanánt tekintette az iskolákat, mert a templomban is azokra hathat leginkább, kik már némi előismeretekben részesültek. Azért kedveseim, mert az egyház az iskolát lányának, a templom előkészítő helyének tekintette, az iskolákat nagyra becsülte, és midőn ezen alapkövet megáldottuk, azzal csak azt akartuk elérni, hogy kifejezést adjunk annak, hogy az egyház az iskolát mily nagyra becsüli.

Mily kedves hely, mily nagy kincs egy községre nézve egy jól berendezett iskola : ott neveltetnek a gyermekek vallás erkölcsileg. — 8 mert az iskola oly szent hely, azért titeket, kedves gyermekek, első sorban hívlak fel, hogy örömmel jöjjetek oda, hogy elsajátítsátok azon ismereteket, melyek titeket itt a földön jó polgárokká s a társadalom hasznos tagjaivá tenni hivatva vannak.

Engedjétek kedveseim, hogy azoknak, kik ezen iskola létesítése körül oly sokat fáradoztak, s azoknak,kik adományaikkal hozzájárultak, itt ünnepélyesen az egyház nevében köszönetét nyilvánítsak. Kívánom, hogy a mit megkezdtünk, azt buzgósággal be is fejezzük, s azért Vácz városának érdemes polgárai járuljatok hozzá a jövőben is — ha kell anyagi áldozatokkal — bogy ez iskola méltó módon felszereltessék.

Végre, szülők, hozzátok is fordulok. A ti első kötelességtek az, hogy gyermekeiteket Isten félelmében hasznos polgárokká, a keresztény egyház hű tagjaivá neveljétek. Házaitoknál kezdjétek már el a nevelést, nem csak szóval, hanem példával is. De mert idő és képesség hiányában nem vagytok képesek megadni gyermekeiteknek mindent, azért nyitvák az iskolák, s tartsátok kötelességteknek őket oda küldeni, hogy igy szülői kötelmeiteket e pontban is teljesítsétek. Jobb kincset a nevelésnél nem hagyhattok, mert csak akkor nem fogja a gyermek elté- kozolni azt, a mit ti sok faradsággal gyűjtöttetek össze. Mindent elveszthetünk, de a jó nevelést, a tanultságot, az ismereteket csak Isten veheti el, ha elménket megzavarja. Küldjétek tehát a gyermekeket az iskolába, mert a mint Szt.-Pál apostol mondja : „a ki övéinek gondját nem viseli, az a hitetlenek közé való.“ Arany szájú Szt.-János mondja: hogy „a kinek gyermekei neveletlenek maradnak, az a gyilkosnál alább való.“ Azért becsüljétek az iskolát. Legyetek hálásak azok iránt, kik ez iskolát megnyitják. — És most kívánjuk Isten áldását e munkára, mely ezen ünnepélyes alkalommal megkezdetik, adja Isten, hogy az szerencsésen be is fejeztessék. Hozza meg ezen iskola mindazon eredményeket, melyeket tőle várunk.“

Végre csengetnek ... A 130 főből álló társaság terjedelmes málháival a 8 személy kocsiba nagy nehézségek közt behelyezkedik.

A nagy zsibajt a mozdoiy óriási füttye szakítja meg, s a perronon összegyűlt óriási közönség éljenzései és kendő-lobogtatásai közt hangzik el a vonat vezető „Mellett“ kiáltása s megindul a vonat nagy útjára.

Az asszony népség nagy része térdre omolva kérte az Isten áldását a hosszú útra, s egy pozsony- megyei fiatal asszony imába merülve egész Székes- fehérvárig térdepelve maradt. Átalában az egész társaság tagjain mély megindulás volt látható.

Vonatunk villámgyorsasággal haladt, s kisebb állomásokon meg sem állt Székesfehérvárig, a hol 1—2 római utast felvéve tovább haladt N.-Kanizsán Pragerhofon át Steinbrückig hol a társaság vacsorára gyűlt össze a váró teremben.

Csáktornya állomásnál hagytuk el hazánk határát „Éljen a haza“ kiáltások mellett, s társaságunk több lelkes férfi és nőtagjával együtt a „Szózatot“ énekeltük el. Steinbrückben egy sajátságos incidens zavarta meg pillanatra az utazó társaság jó hangulatát. A vendéglősnek táviratilag jelezve volt, hogy egy 1130 tagból álló társaság érkezeiül meg esti 9 órakor, tehát készüljön azt vacsorával ellátni. Minthogy azonban a társaság tagjai inkább szomjasok' mint éhesek voltak, eleinte nem vacsorát, hanem inkább inni valót kértek. A vendéglős fogta magát s azon téves hitben, hogy az utazók őt a vacsorával cserben hagyják, kijelenté, hogy addig semmi italt nem ad, mig a vendégek a megkészitett vacsorát el nem költik. Utazó társaságunk tagjai e nem vélt kapzsiságon annyira felboszankodtak, hogy ott hagyván ételt italt az éttermet odahagyták. A vállalkozó 80 Irtot fizetett a kapzsi .vendéglősnek, hogy a magyarokat ne legyen oka szidni.

Fél órai idő múlva vonatunk' az éj homályában haladt, tovább a Száva gyönyörű völgyén. Majd a karni Alpok' hegylánezán tört magának utat számos alaguton és pompás viaduktokon kristály tiszta patakok és gletcser vizeken épített vashidakon Laibach felé, melynek fellegvára mérföldekre ellátszik a koEzután Dr. C s á n y i János ügyvéd s iskolaszéki jegyző állott a kőre s a következő beszédet tartotta :

„Nagyságos és főtisztelendő kanonok úr! Tisztelt gyülekezet!

E hely, hol most egy uj épület alapfalazatának kövei látszanak, másfél századdal ezelőtt a haladást bénító 1 örök iga nyomasztó szenvedéseitől megszabadult Vácz város római kath. híveinek vallásos örömére hasonló ünnepélyesség színhelye volt.

Akkor gróf Althán Mihály, városunknak boldog . emlékű tevékeny püspöke a nem rég lerázott idegen járom terhe alatt nagy részt elpusztult s az 1740. év nyarán kiütött és tartós ideig dühöngött döghalál által is megtizedelt buzgó híveinek lelki vigasztaláséin tette le azon követ, melyen a legutóbbi időkig fennállott Miklós templom falai emelkedtek.

Ide járt a vallástszerető nép, hogy Istenét imádja, ide járt, hogy a szent ige hirdetőjét meghallgassa és ide járt, hogy magának a fárasztó munkára, a nemzet sa haza szent ügyének megótalmazására a vallás - malasztjaiból uj erőt merítsen.

És itt állott másfél évszázadon keresztül többször vészteljes viharok ádáz ostromai között az Isten temploma, intő emlékéül annak, hogy a valláserkölcsi eszmék hatalma, a hadverő vészek földet rázó támadásain is diadalmaskodik.

E templomnak ajtai azonban utóbb, a nagy fénynyel körülvett székesegyházi templom felszentelése után becsukatván, csak külső alakja hirdette a czélt, melynek betöltésére eleve szenteltetett.

Közben megőszült a szorgos idő, melynek ifjúságát e szent épület alapkövének letételekor még . duzzadó izmai jelezték és uralmát ifjú unokájának a mai haladó kornak adta át.

Átvette a hatalmat s menten messzeható újításokkal lépett .fel ez ifjú uralkodó; és már is kétségtelen bizonyítékát adta annak, hogy terveinek keresztülvitelében rendithetlen. — Népeket alkot, országokat megreformál és a ki vele nem tart, elti- portatik.

Mi, kik a megvénült uralkodót annak idején híven szolgálni igyekeztünk, szolgálni tartozunk annak ifjú örökösét is. És nem kétlem, hogy csak akkor szerzendünk érdemeket arra, hogy bennünket is alattvalóinak jobbjai közé sorozzon, ha uralmát öntudatosan és örömmel szolgáljuk.

Követelményeinek táborában legeiül jár a sírba szállt idők mostoha gyermeke, az árván hagyott leánynevelés; mert a haladó kor művelődése a leánynevelés megfelelő támogatása nélkül elhibázott folytonos forradalom, melyben a tevékeny erők mielőtt czélt érnének, kimerülnek.

A nőt hármas hivatásának betöltésére csak a haladó bornak megfelelő nevelés képesíti. E nélkül a nőnek összes szép tulajdonsága elveszett kincs, melyet hasztalan keresünk az élet egész tartamán keresztül. Mert a feleség hűséges szerelmét sem törvény, sem szerződés, az anya őrködő gondosságát semmiféle jólét s a gazdasszony takarékosságát semmiféle keresetmód nem pótolja. Mig ellenben egy nemzedéknek helyes irányban nevelt leányai tiszta szándékuk kiviteléhez való ragaszkodásuk szívósságában annyi erővel bírnak, hogy egy egész társadalmat átalakítsanak.

Valóságos isten áldása egy népnek, válságos időkben oly nemzedék, melynek leányai szigorú erkölcsökben s hazaszeretetben neveltettek : viszont

pár sivár Karszt hegység kősivatagjai felé. Sajnálandó, hogy éjszaka lévén az utazók nem láthatták e gyönyörű vidéket, mely annyi szép ritka látványt nyújt a szemlélőnek.

A társaság legnagyobb része mély álomban szen- dergett már, a mennyiben ezt a vasúti kocsiban képzelhetni, mig a kik ébren voltak éjfél után 1 óra tájban láthatták Nabrezina környékén az Adriai tenger csillámló vizét ezüst hold sugarakban s Trieszt városának lámpáit esillamlani és a világitó torony fényét pislogni — mely balról tőlünk elmaradt. Gyönyörű éji látvány volt. Nem bánta meg senki a ki virrasztott érte.

Még 2 óráig haladt vonatunk, balról Triesztet elhagyván a kopár kősivatag között Görcz felé és o órakor reggel már Cormonsba értünk az osztrákolasz határon.

Eddig vitt bennünket a külön vonat. Itt kiszállta nk és órákig kellett várni, mig az olaszok vonatot adtak rendelkezésünkre. Ez volt első szomorú tapasz falatunk az „olasz hűségről“ a magyarok iránt, 5. óra volt midőn a szép tiszta magyar kupékat, nem igen tiszta s amellett kis ablaku olasz kupékkal cserélvén fel, vonatunk lassan ugyan de valósággal elindult az „olasz földön.“ Udinében szerencsésen átestünk' a podgyászvizsgálaton. Itt már meggyűlt a bajuk azoknak kik olaszul nem tudtak, s nemcsak a nyelv, de a pénz nem ismerésével is kellett küzdeniük, ha valamit akartak venni. 8 nagyon sokszor kellett tolmácsoló szolgálatokat végeznem.

April 20-án reggeli (3 órakor, a nap már Udine felett ragyogott nekünk s megaranyozta a velenezei és tiroli Alpokat, melyeket ez időben magas hó bo ritott. Gyönyörű látvány, melyet megbámultunk: fent még tél, hósivatagok; lent nyár,majdnem kifejlett tenyészet, gyümölcsfák dús virágzásban. Már a lombard-velenezei síkságon utazunk, kis tarka a.la. csony fedelű házak magánosán álló cam páni lék dús eperfa erdő mindenütt a mezőn, a faültet vényekre felvitt szőlő indák, a zengzetes olasz nyelv lülünk ben, s az állomások nevei, mutatják, hogy Itáliában vagyunk'. Csak a sokat hiresztelt Italia „kék egét“ nem látjuk, szürke ólmos felhők borítják az eget.