Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-02 / 18. szám

Városi és vidéki hírek.

= Panier Tivadar igazságügy miniszterünk f. évi ápril 30-án 70 éves korában elhunyt. Mint ivó, tanár s mint államférHú kiváló érdemeket szerzett a hazai jog ügy terén s mi is városunk nevében az elismerés koszorújával adózunk az elhunyt nagy férfiúnak. Temetése ma délután lesz, melyen városunkból is képviselve lesz a kir. járásbíróság s a fegyintézet tisztikara.

=- Alapkőletétel. A Miklós téri régi templom helyén építendő iskola alapkövének ünnepélyes letétele f. hó 9 -én jövő vasárnap d. e. fél 11 órakor fog megtörténni, mely alkalommal az iskolára adakozók névsora pergamenre irva az alapkőbe be fog tétetni. Felhívjuk tehát közönségünk azon részét, kik még nem adakoztak a czélra, hogy szombatig jelentkezzenek adományaikkal Osávolszky József kanonok úrnál.

— Löliá/ megnyitás. A lőház nyári ivarjának ünnepélyes megnyitása f. hó 9-én vasárnap délután lesz megtartva. Ez alkalommal újra életbe lép - tettetik a már évek óta elhanyagolt lövöldözés is. A megnyitás ünnepélyes tánczmulatsággal, tűzijátékkal stb. is egybe lesz kötve. Reméljük, hogy közönségünk tömeges részvétével fogja az ünnepély sikerét előmozditani. Kedvezőtlen idő esetére a megnyitás egy héttel későbbre halasztatik.

—- Május elseje, a sokak által várva várt nap, a kirándulások és tavaszi mulatságok kezdő napja oly komor hidegséggel köszöntött be, hogy számos tervben levő kirándulás a kályha mellé szo- rittatott.

— Majái is. Úgy halljuk, hogy hölgyeink tervbe vették, hogy még e hóban egy piknik szerű majálist rendeznek a Büki szigetén, mely valószínűleg az előző években rendezettekhez hasonlólag kitünően fog sikerülni.

= A zsellér erdő illetőség tulajdonosait figyelmeztetjük, miszerint az adó kivetés miatt, a történt változásokat, eladásokat és vételeket K. Cserek lye István elnöknél mielőbb jelentsék be.

= Jégeső. A szeszélyes április utolsó napjának délutánján terhes felhők tornyosultak városunk fölé, s mintegy 10 perczig tartó síirü mogyoró nagyságú jég esett, szerencse azonban, hogy csupán a Duna és a város fölött adta ki mérgét a terhes felhő s igy szőlleink s gyümölcsfáink megmenekültek a pusztulástól.

= Közgyűlési tart városi képviselő testületünk május hó 2-án és következő napokon d. u. 3 órakor a város ház tanács termében. Tárgysorozat: 1. Polgármesteri jelentés a városi pénztáraknak f. év

Anya (felkel, kimegy a konyhába, rendeleteket osztogat, aztán újra leül). Ella könyekben tört ki.

Szakácsnő (újra belép). Nagyságos asszony, kevés liszt van a rántáshoz.

Dada (belép). Nagyságos asszony, hazahozták a Gyuricza urfi czipőjét, a suszter kint vár.

Férj (belép). Kedves nőm — nagyon éhes vagyok, kész a reggeli ? Ah, látom szorgalmas vagy ! Ma nyugalmas délelőttöd volt, bizonyára jó darabbal növekedett a kézirat !

Anya (sóhajtva). Oh igen! (Összeszedi a papirost és felkel. Ella tovább könyezik, mig végre a háziasszony egy borzasztó nap után este gyertyafény mellett letörlé könyeit).

Irén.

Irta: ZECsipáts I_ia,jos.

Virág vasárnapján történt, nagyon jól emléke zem reá.

Ebéd után végig dűltem a divánon s czigaret- tem bodor füstjébe bámultam. Gyönyörű, verőfényes nap volt ; a tavaszi napok legragyogóbbika. Nyitott ablakomon felhangzott hozzám a járó-kelők zsivaja ; a fogatok gyors robogása. Még a kicsiny „csíz madaram“ is — ez az egyetlen jó barátom — elhagyott : bámult ki az arra hullámzó tömegre. Szegény madaram! ngy-e bánt most a fogság ? Szeretnéd a természet szabad ölén elzengeni áldó-imádat ? Elhiszem : hiszen olyan szép az a szabadság. Szép, nagyon szép, de . . . szebb a lemondás. Maradj csak velem ; deríts kedvre vig danáddal ; hiszen úgy sincs az emberek között egy is, a ki vigasztalni akarna. Mind bánt, mind kaczag. Én gyűlölöm az embereket!

Mintha észre vette volna a szegény állat, hogy a régi bajom ismét erőt akar rajtam venni: elkezdett olyan kedvesen csicseregni, a milyen kedvesen madár csak csicsereghet. Nem bírtam nyugodni tovább: hozzá mentem. Bohókásan, minta gyermek, kezdettem neki csevegni a múltról, a mikor még én is boldog voltam; a virágról, a mely nékem nyílott s a melyet az óta szeretek; lemondásról, hajfürtről, hervadt ibolyáról és sok sok mindenről. Az a kis5 „osizike“ pedig reám vetette okos szemeit s midőn én már belefáradtam abba, hogy csevegjek : ő kezdett el csicseregni, mintha megértett volna. Néhány könyesepp jelent meg pillámon ; fényes követeként egyrnég fényesebb, ragyogóbb visszaemlékezésnek.

Halkan kopogtattak ajtómon : én összerezzentem. Gyorsan letorlérn a konyakét s siettem az ajtó fele, hogy az érkező előtt feltárjam azt. Rég nem látott

I-ső negyedében történt megvizsgálásáról. — 2. Pol- | gármesteri előterjesztés a városi kövezésnek 1886. j évre leendő megállapítása iránt. — 3. Magyar kir. j belügyminiszteri leirat az 18g5. év IIf. negyedére j vonatkozó, nem érvényesített toloncz számadások j tárgyában. — 4. Magyar kir. belügyminiszteri hatá- 1 * * * rozat Havas Mária szegény házi ápolt ügyében. — j

5. Pest megyei törv. hatósági határozat a városi állandó színház javára 3000 irtot megszavazó végzés tárgyában. — G. Pénzügyi bizottsági jelentés a 6ÖOOO frtos kölcsön elszámolása tárgyában tanácsi előterjesztéssel. — 7. Dobó Imrey Amália volt kézi-munka tanítónő véglegesítése ügyében tanácsi előterjesztés. — 8. Tanácsi előterjesztés a váczi kegyes tanitó- rendi főgymnásium igazgatóságának építkezési költség járulék megszavazása iránt tett kérelme tárgyában. — 9. Tanácsi előterjesztés a városházánál és a városi közvágó hídnál szükségeseknek mutatkozó további átalakítások iránt. — 10. Tanácsi előterjesztés Pest megye gazdasági egyesületének —■ pártolás iránt intézett megkeresése tárgyában. — 11. Tanácsi előterjesztés a Torontál megyei magyar nyelv terjesztő és közművelődési egylet megkeresése tárgyában. — 12. Tanácsi előterjesztés a közönséges vizi jármüveken fel és kiadott áruk után járó kövezet vámszedés bérbeadása tárgyában.

= A Varga-sétatér re felhívjuk hatóságunk figyelmét, mert nem nézhetjük szó nélkül, hogy a boldogult Varga halálával, a nagy fáradtsággal készült sétatér végpusztulásnak induljon. Úgy tudjuk, hogy a közterek jó karban tartása és fásítása a város költségvetésében elirányozva van, kötelessége tehát hatóságunknak, hogy a jóformán ajándékban nyert beíásitást gondozás alá vegye s megmentse a sétateret a közönség részére. Sajnosán kell tapasztalnunk ugyanis, hogy a szépen fejlődésnek indult fiatal fák kérge nem csak számos helyen meg van sértve, lelketlen, bitang kezektől, hanem az egész sétatár magára van hagyatva s a fák nyesés nélkül fattyú hajtásokkal telve, a sövény és árok több helyen megrongálva, a gyöp sertések által feltúrva lévén, egész vad kinézést mutat. Vegye tehát e szép teret hatóságunk gondozás alá s utasítsa a városi kertészt, hogy annak jó karban tartásáról gondoskodjék, a szomszédos háztulajdonosokat pedig, — a kiknek érdekükben fekszik és alkalmuk van a sétatérre felügyelni — tegye felelőssé az okozott károkért.

= A ..Xonizd" f. évi április 29-iki számában a következő sorokat olvastuk : „Vácz város kövezet vám tarifája ügyében, ottani kereskedelmi körökből panaszt veszünk a hatóság eljárása ellen. Vácz városában f. évi márczius hó 1-eje óta kövezetvám szedetik, még pedig úgy a behozott, mint a kivitt áruk után. A kereskedők ezen tarifát s azzal járó zaklatásokat a forgalom és kereskedelem érdekében sérelmesnek találják és elhatározták, hogy az ellen föl- irnak az illetékes hatósághoz. A város polgármestere azonban megtagadta azon rendelet előmutatását, a melylyel a minisztérium a kérdéses tarifát jóvájó barátom, Laezi állott előttem : halott-halványan, révedező tekintettel, összezilált arczvonásokkal.

— „Mi bajod az istenért?“ kiáltottam fel.

— „Semmi, egyátalán semmi. Tudod: egészségem nem a legjobb s rögtön elfúlok, ha lépcsőkön kell járnom. Már pedig mig hozzád feljut az emberi: ugyancsak szedje össze magát.“

Erősen szemei közé néztem : ő hirtelen lesüté azokat. Megragadtam kezét s egész bizalmasan szóltam hozzá:

— „Laczi barátom ! téged valami ért, a mit előttem titkolni akarsz. Légy a régi : én az vagyok !“

Jó ideig merően nézett maga elé; úgy látszik erős harezot harczolt valami bensejében.

„Ám legyen, szólt végre, tudj meg tehát mindent. Jöjj, vonj egy széket ide közelembe ; nehezemre esik a hangos beszéd Emlékezel a szép Bartay Irénre, gyermekkori játszó-társunkra ?“

— „Arra az aranyos kis teremtésre, a ki azzal az ábrándos kék szemeivel téged annyira megigézett; a ki pajkos élénkségével mindannyijunk figyelmét magára vonta? Emlékezem.“

— „Akkor tudod azt is, hogy a gyermek-évek eltűntével vonzódásom nem hogy meghűlt volna, sőt fokozódott irányában. Megszerettem őt. Elhatároztam, hogy tanulmányaim befejezése után nőül veszem ; de ezt véle sohasem közöltem. Örömet akartam neki a meglepetéssel szerezni. Atyja kártyás, tivornyázó volt; szerette —- mióta neje meghalt — a dőzsölést. Egy ilyen alkalom vetett véget életének ; hirtelen, váratlanul. A temetés után nemsokára a törvény emberei állottak mega ház előtt; megperdült a dob ; elhangzott a „senki többet, harmadszor“ s Irén földönfutó szegénnynyé lett. Azóta nyomtalanul eltűnt. Ezeket én csak két hónap múltán tudtam meg s meg lehetsz róla győződve, hogy tűvé tettem az egész országot, hogy megtaláljam Irént. Hasztalanul; nyoma-veszett. A sok utazással járó izgalom, meghűlés : ágyhoz szegezett. Ez körül belül két év előtt történt. Már kezdtem kibékülni a gondolattal, hogy Irént örökre elveszítettem : a midőn ma — jó- vágy balvégzetem — a fővárosba csalt. El mélázva sétáltam az Andrássy-uton, nem törődve senkivel, midőn egyszerre ismerős hang üté meg füleimet. „T e s s é k ibolyát venni!“ hangzott mellettem. Föltekintettem. Egy kis „ah“ szó nem sok, de még annyi sem jött ajkamra. Irén állott előttem; ő volt az ibolya-áruló leány. Szótlanul néztük egymást; de mire szóhoz jutottam volna, már sehol sem találtam. Mint az őrült futkostam fel- s alá, de hiába . . . hiába. Ha baráti vonzalmad még a régi : jöjj, légy segítségemre, hogy megleljük őt 1

hagyta. Vácz város polgármestere sajátságos fölfogásban élhet jogköre felől, azt hiszszük azonban, hogy a fölöttes hatóságok félre nem magyarázható módon értésére fogják adni, hogy eljárása nem helyén való.“

— E közleményre kötelességünk az igazság érdekében megjegyezni, hogy a kövezetvámot jóváhagyó miniszteri rendeldt a február 21 ki városi képviseleti közgyűlésen nyilvánosan félolvastatott s igy arról képviselőink tudomást vehettek, a kövezetvám tarifájával pedig bárkinek szolgál a polgármesteri hivatal, s ez ideig a kövezetvám által sérelmesen érintett kereskedők közül egyetlen egy sem jelentkezett a polgármesternél a kérdéses miniszteri rendelet előmutatása végett.

= Ilusvct mapián a féltizenkét órai mise alatt a kath. legényegylet énekelt négyes hangon egyházi énekeket oly szabatosan és pontosan, hogy nemcsak ÍS e b e s t é n y István karmesterüknek, hanem nekik is méltó dicséretükre válik. Ugyanezen misén láttuk az ipariskola növendékeit is együttesen, a mi szintén elismerést szerez Dr. Miltényi Gyula igazgatónak.

— A liusvéti ünnepelt aluli meglátogatta lapunk szerkesztőjét és Dr. F rey singer Lajos kir. közjegyzőt S z u k Lipót nemzeti zenedei tanár és ismert érmész, s úgy Dr. Freysinger valamint a váczi muzeum egylet érem gyűjteményét átvizsgálta s a kettős példányokat több értékes Árpádkori éremmel kicserélte, melylyel létesítendő muzeum egyletünk előnyösen gyarapodott.

= A váczi muzeum részére adományoztak : Terpitz Gyula egy római ezüst érmet, Köves Gyuláné egy római bronz érmet, Bucskó Lajos egy szerb ezüst párát.

N y i 11 -1 é r.

Xin OS ennél jobb ? Selmoczbánya. Magyarország. Tekintetes ur. Mindennek előtt fogadja hálás köszönetem a küldött. Brandt R. gyógyszerész féle svájezi labdacsokért, melyek minden más hashajtószernél sokkal jobbak. Az első napokban három szemet vettem be, most már hetenkint csak kétszer szükséges három szemet vennem Természetes, hogy ennél többet már nem kell bevennem, mert székrekedésem, mióta e labdacsokat használom teljesen megszűnt, S ezért nem fejezhetem ki eléggé tele. Uraságodnak hálás köszönetem. 11a lehető volna, hogy még egy ideig e labdacsokkal éljek, biztosan hiszem, hogy a porok bevételétől el tudnék szokni. Ez a legtalálóbb bizonyítéka a svájezi labdacsok jó hatásának mert a labdacsok számát nem kell szaporítani és a baj megszűntével is lehet még elővi- vigyázatul, néha-néha egy-egy szemet bevenni. Ezer köszönet a legjobb szándékkal küldött svájezi labdacsokért, melyek hatása valóban föl ül múl Íratlan. Gasparkovics János könyvkötősegéd (városi kórház.)

Laptuiajdonos és felelős szerkesztő : Varázséji (üiszfiiv.

Szótlanul követtem Laczi barátomat. Három napi szorgos keresés után megtaláltuk ott, a hol nem is gondoltuk. És az a botor fiú nem törődött mindezzel : néhány hét múlva férj és feleség lettek.

Mind a kettő boldognak látszott. Laczi, mert megtalálta szive bálványát; Irén, mert nem kellett többé az élet gondjaival küzdeni. Laczi gazdag, nagyon gazdag volt.

A mézes heteket a fővárosban töltötték ; aztán falura mentek, Laczi birtokára. Azóta nem láttam őket. Hogy elváltunk : körül belül egy éve. És mi minden nem történt ezen rövid egy év alatt!

Laczit a boldogság rohamos élvezése borai sírba döntötte. Csak hét hónapig élvezte a házasság „rózsáit,“ s aztán elment oda, a hol már nem fáj semmi.

S mit tett a szép özvegy?

Gyászruhába öltözött, de csak azért, mert igy sokkal „chicc“-esebb volt. Legalább azt hallotta úton- útfelen. S ez tetszett neki. Talán örökre ezt a ruhát hordotta volna, ha másként nem lett volna megirva a sors könyvében. Alig egy pár hónapja földelték el a legjobb férjet, a legpáratlanabb barátot, a iegőszintébb embert s Irén már — jegyes lett s rövid idő alatt újra feleség! Felesége lett annak az embernek, a ki miatt Laczi annyit szenvedett s a ki őt, atyja halála után, mindenétől, még a betevő falattól is megfosztotta. Ez pedig nem volt más, mint atyjának kikeresztelkedett zsidó uzsorása !

Hja, ilyenek a nők !

Ma, virág vasárnapján, önkénytelenül eszembe jutott ez az egyszerű történet. Ott láttam sétálni a váczi utczán azt az aranyos fiatal asszonyt, annak a vén, mogorva uzsorásnak a karján. Az asszony mosolygott ; a vén ember pedig büszkén csoszogott mellette. Én szemközt találkoztam velük. Irén ajkáról eltűnt a mosoly; elpirult. Megilletődve néztem a szerencsétlen párt. Nem a férfit sajnáltam, hanem a nőt, mert egész önkéntelenül jutott eszembe a kérdés: ugyan hol fogja elvégezni ez a hiú nő az életet?

Most még jobban gyűlölöm az embereket !

Haza mentem s az én aranyos „c s i z i k é m“ vig csicsergése között mintha ezt az örökös refraint hallottom volna visszhangzani, a mely egész nap üldözött: kér ü Idán ő t! Megfogadtam.

Azóta csak madaramnak s virágaimnak élek s olyan jól találom magamat közöttük, mintha örök időktől együtt lettünk volna. Pedig nagyon, nagyon I rövid ideje annak, hogy én a madarat és a virágot lelkem-lelkéből szeretem. Legalább van, a ki megosztja velem búmat bánatomat.

Hej, sokkal jobbak ezek, mint az emberek !