Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-04 / 14. szám
VIII. évfolyam. 14. szám. íf Előfizetési ill’ll 1 évnegyedre. ......................1 frt .»O kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 1<> kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis p acz.) Felhívás előfizetésre. Jelen számunk első lévén ez évnegyed- ! ben, bátorkodunk felhívni olvasóink szives figyelmét, miszerint az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. A ,,Váczi Közlöny“ előfizetési ára hely- | ben házhoz hordással, vagy vidékre postaküldéssel évnegyedre .... 1 frt 50 8*r. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta | átvétele mellett, a vidékiek postautalványon esz- 1 közölhetik legczélszerübben az előfizetéseket, A kiadóhivatal. B i ------------- ! A városi költségvetés. Városunk költségvetési előirányzata az 1886. évre a mai napon lett szétosztva képvise( lóink Jközt. Észrevételeit, megjegyzéseit minden adózó polgár 15 nap alatt megteheti arra, s a képviselőtestület úgy ezen észrevételeket, mint a pénzügyi bizottság javaslatát s egyes képviselők által szóval teendő módosításokat és indít,vá- nyokai tárgyalni fogja a iö nap letelte után való közgyűlésen. Tudjuk, hogy a költségvetés képezi alapját a közjövedelmeknek és kiadásoknak, megszavazása nélkül a közjövedelmekből sem egy kraj- czárt kiadni, sem az adózó polgároktól bármi fizetést követelni nem szabad. A törvény ezt szem előtt tartva nagyon, óvatos és nagyon követelő volt a községi költségvetések, elkészítésével szemben, midőn meghagyta az elöljáróságoknak, hogy az előző év őszi városi VIDÉKI ÉR Vácz, április DEKÉJ HETILAP. Hirdetések: Nyílt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..................... HO kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek minden beiktatásnál .HO kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. közgyűlésén kell a jövő évi költségvetést végleg j megállapítani, s hogy a közgyűlésnek a megyehatósági közgyűlés előtt, egy hóval kell megtartatni, hogy a megyei őszi közgyűlésen az már jóváhagyható legyen. E költségvetésnek tehát már ez év január 1-én életbe kellett, volna lépnie, mig igy most már csak a júliusi megyei közgyűlésen lesz tárgyalható, vagy is addig mig a költségvetés megyei jóváhagyást nyer, s törvényes jogerőre emelkedik, a múlt évi költségvetést kell irányadóul tekinteni úgy a bevételekre, mint a kiadásokra nézve. Mulasztást követett el tehát városi hatóságunk, midőn egész városi életünket uraló ily fontos kérdésben a törvény szabatos és szigorú intézkedéseit nem követte ; s azon kényszerhelyzet be hozta önmagát, hogy a költségvetés jóváhagyásáig a múlt évit kénytelen irányadóul tekinteni ; ami teendőit a költségvetés jóváhagyása után megsokszorositja. Nem czélunk azonban hatóságaink e mu- lasztása felett pálczát törni, s kíméletlen modorban ítéletet mondani, mert a költségvetés ily kései elkészítését több fontos ok idézte elő, nevezetesen a 60000 frt, os kölcsön felvétele, s a kövezetvám behozatala mely lényeges változást idézett elő az 1886. évi költségvetésben, s mely nélkül, ha az már múlt évben törvényhatósági jóváhagyást nyert volna, pótköltségvetést kellett volna készíteni. Az enyhítő körülményeket, figyelembe véve tehát, mi ezúttal csupán arra figyelmeztetjük hatóságunkat, hogy jövőben a hasonló késedelmeskedést kerülni igyekezzék A költségvetést tekintve örömmel konsta- táljuk, hogy némely intézkedéseiben és különösen rendszerében a múlthoz képest lényeges javulás mutatkozik, biztos jeleül annak, hogy nemsokára — talán már a jövő évre — eljön az idő, hogy egy reális és biztos alapon nyugvó költségvetéssel fogunk szembe állani. Összehasonlítva ugyanis a múlt 1885. évi költségvetési előirányzattal, a javulás szembetűnő. 1885 ben ugyanis bevétel volt előirányozva..................................63141 frt 02 kr. Kiadás . . . .... 107964 „ 26 „ S igy fedezetlen kiadás volt 44823 „ 24 „ a mi csaknem 80% városi pótadót irányozott volna elő. Ez összegeket a közgyűlés a következőkép módosította : Bevételre ....... 63657 frt 51 kr. Kiadás . . . .... 90402 „ 69 „ Fedezetlen hiány . . . . 26745 „ 18 „ a mely összeget a megye jóváhagyván 46V2 % lett a városi pótadó. Ezzel szemben az előttünk fekvő 1886. évi költségvetés feltüntet: Bevételként....................... 70096 frt 56 kr. Kiadásként ....................... 100427 „ 42 „ S igy fedezetlen hiányként. 30330 „ 86 „ a mi 52% % városi pótadónak felelne meg. Tekintetbe véve tehát azt, hogy a bevétel 6955 frt, 54 kr. emelkedést, a kiadás pedig 7536 frt 84 kr. csökkenést tüntet fel, mi a fedezetlen hiányban 14492 frt 38 kr. apadást mutat a múlt évihez képest, daczára annak, hogy a kiadási A „VACZI KÖZLÖNY" T ARCZAJA. Dal a múltból. Fecske madár az én lelkem, Visszarepül tehozzád S fölkeresi szép szemednek Melengetőbb sugarát. Fölkeresi azt a tájat, A hol minden úgy maraszt : Nyíló virág, mosolygó ég Hirdeti a szép tavaszt. A hol szived hő szerelmét Nem rejti el messzeség, »S drága lényed fénylő napja Hozzám mindig közel ég. Visszarepüt kebeledre, Megpihenni úgy siet ; Oh, fogadd hőn, ne űzd tova Visszatérő lelkemet ! Borongó. A félbenszakadt rajz. Irta : BUS BülITDI. Mikor még fiatal voltam, mikor egy 20 éves ifjú vidorságával néztem az életet, akkor az én fantáziám is teremtett üde képeket, nagyszerű légvárakat, virágot, illatot, stb. Sót egyszer arra a vakmerőségre vetemedtem, hogy egy rajz írásához fogtam, melynek két képből kellett voina állani, s melynek egyik részét akkor melegében le is rajzoltam. Azóta nyolcz év telt el ; ez a nyolcz év azonban reám nézve riyolcz- van volt; éltem ezalatt sokat, vigadtam nagyokat, sírtam eleget, többet dolgoztam és legtöbbet — csalódtam. Azt hiszem, ez elég arra, hogy az ember megöregedjék, legalább lélekben, s hogy gyönyört a múltnak csak édes emlékeiben keressen . . . Egy fakuló könyvet vettem elő a napokban s a múltak emlékein merengtem el benne. Apró levélkék, gyöngéd sorok, szinevesztett virágok suttogtak belőle a rég elmúlt rövid, de szép napokról, és oly fájó érzés fogta el kiégett szivemet! Minden egj^es szép emlék azt sóhajtotta felém : De hamar elhervadtál, de hamar itthagyott szép ifjúságod ! 8 egy lehulló ősz hajszálam bizonyította, hogy igazat susognak. Bánatos ábrándozásom közben egy összehajtott, megsárgult papírra akadtam. Szétbontottam. Az én rég elfelejtett, félbenszakadt rajzom volt. Vagy hat év előtt egy szép kékszemü, szőkehaju kis leány kezébe akadt,' elolvasta és nagyon kért, hogy fejezzem be. Kerestem is az elejtett fonalat, de nem találtam meg. Az idő meg haladt és komolyabb tárgyakat hozott elém, a mikkel sokkal többet kellett birkóznom, semhogy a rajzomra gondoltam volna. Most meg már Horatiussal elmondhatom : „Non eadem est aetas, non mens.“ Nincs az a korom, nincs az a kedvem, hogy egy rajzot befejezzek, Hogy mégis megmentsem a végenyészettől, engedd meg, szives olvasó, hogy egész terjedelmében közölhessem úgy, a mint akkor megírtam. Két virág halála. (Rajz.) Jelige: „Le bocage était sans mystére, Le rossignol était sans voi 1 La derniére feuille qui tömbe A signalé son dernier jour.“ Millevoye. Gyönyörű februári nap volt. Az ég derült, mint a legszebb májusi nap reggele, a lég enyhe, mint a tavaszi est zefirje. A csinos Sz. város lakói hamarjában nem tudták elgondolni, hogy a tél röppent-e el egy éj lefolyása alatt, mint egy röpke álom, vagy a nyár köszöntött be váratlanul verőfényes napjával. De a hegyek, kertek és udvarok árnyékos helyein fönmaradt hóhalmocskák elűzték a hiú reményekben ringatódzó emberek illúzióját, hogy bizony csak tél barátunk űz csalfa játékot a szebb napok után epedő szegény földi halandókkal. Sz. város egyik díszes földszinti házában lakott Hunváry Aladárné, egy középkorú, de még mindig szépsége teljében levő özvegy asszony, bájos kis leányával, Ilonkával. A férje szépképezettségii, művelt lelkű orvos volt, a ki családjával a legnagyobb boldogságban élt, de egy járvány lelkiismeretes, pontos hivatása közepette ragadta ki szerettei köréből. A nő levolt sújtva. Férjét, a kit oly forrón szeretett, a ki nélkül nem akart élni, a föld rideg göröngyei takarták. De neki élnie kellett; hiszen mellette kezdett virulni szerelmök záloga, mint egy gyönge ibolya, a szép Ilonka, ez a kis tündér inkább, mint földi lény. Ezért kellett élnie, ennek kellett szentelnie életét. S bár nem volt nagy a vagyonuk, a mit az elhunyt reájok hagyott, de a csinos ház és a pár ezer forint készpénz elég volt arra, hogy gondatlanul, tisztességesen megéljenek s az anya a leányát szépen fölnevelhesse. Azon a szép februári napon az Ilonkáék kertje kerítésének tövében, a mely a házuk fölött elterülő szép szőllőhegy felé nézett, egy csinos kis zöld bokor bujt ki a földből ; közelében még hó fénylett, de azért a kis növény megmert jelenni üde zöld sziliével. Mi lehetett volna más ez a kis növény, mint a tavasz szende virága, a természet föltámadásának szerény hírnöke, a szendeség és kellem szimbóluma: az ibolya. Mély téli álmát aludta a kis ibolya. A tél rideg, fagyasztó szele fásult dermetségben tartotta éltető nedveit. De ime. mily változás áll be hirtelen ? A hóréteg, a mely azt a helyet fődé, a hol a kis ibolya gyökere alig pár vonalnyira a föld alatt rejtőzött, eltűnt, a fagy fölengedett és kellemes, éltető meleg ömlött szét a tájon. A nap első szelid mosolyának érintése hatott a kis ibolyára; a dermedtség eltűnt fásult tagjairól, az élet megindult zsibbadt ereiben s úgy vágyódott megnézni az^első szép napot, a mely őt bilincseitől föloldotta. Kívánsága teljesedett. A második nap még derültebben, meleg-
