Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-14 / 11. szám

szigorú vizsgálatot fog elrendelni a jelen esetben s ha a tényállás való, úgy a megyénél meg fogja tenni a szükséges lépéseket az ily abnor- mis s a lakosságot tönkre juttató üzérkedések beszüntetése végett. Úgy legyen! Színház, művészet. Pesti Iliász Lajos színtársulata f. hó 7 és 8-án vasárnap és hétfőn az „Ördög pirulái“-val fejezte be előadásait. A színház mindkét este zsúfolásig megtelt s a kik még nem látták nagyobb színpadokon, kü­lönösen a népszínházban ezt a csak is a látványosság ingerével biró darabot — jól mulattak a kissé dö- czögős előadáson is. Kedden, farsang utolsó napján az igazgató a színház teremben álarczos bált rende­zett, de kevés sikerrel. Pénteken délelőtt távoztak el városunkból Esz­tergomba. Visszatekintve működésükre, most is csak azt mondhatjuk, a mit itt létük alatt mondtunk, t. i. hogy a társulat tisztességes elemekből, meglehetős sőt a középszerűségen felülemelkedő tehetségekből van összeállítva s a pártolást bárhol is megérdemli. Azt kívánjuk nekik, hogy Esztergom város közönsége is úgy legyen velük megelégedve mint a mienk volt s az a közönség is legalább csak úgy pártolja, — akkor sem az igazgatónak, sem a társulatnak nem lesz oka elégedetlenségre. Viszontlátásig ! S.—S. CSARNOK. A fog veszedelme. Nem vígjáték czim ez, hanem szomorú jelentőségű pusztulás rohamos fejlődésének ijesztő tudata. A száj­éke, a fogazat gyöngy koronájának veszedelméről zeng az ének. Jaj kíséri minden egyes éknek tördelését s az elbusitó tudat érzete ver fel a kebelben, hahogy a tátongó ür kincsét az idő vissza nem adja, vagy ha pótolja, a hamis foglalat híjával van a régi bizton­ságnak, erőnek. Manapság lépten nyomon találkozunk fogaik romlásáról panaszkodó fiatalokkal, kiknél alig­hogy kifejlődtek az állandó fogak, máris a fájdal­mat szüntető fogóhoz kénytelenek folyamodni. Nem biztató, elkedvetlenítő jelenség ez a mai fiatal nem­zedéknél, melynek megszüntetését kell, hogy a he­lyes nevelés feladatául tüzzük ki. A fogak romlását elősegítő módozatok feltüntetését s az azok meg- gátlásának okozatait, az orvoslást fogom feltárni a t. oivasó előtt, hogy okulva tanulja meg fogazatának becslését. Védelmére kelni a toll szelíd fegyverével eme tevékeny szervünknek ha nem harczias, legalább is méltó cselekedet. Tekintve rohamos pusztulását, a a test bármely része sincs oly sok betegségnek ki­téve mint épen a fogak. Nem érdemlik-e meg azok a gondozást, ha tudjuk, hogy folytonos működésük tartamában csak javára szolgálnak az embernek ? Helyesen megtartva, jól ápolva meg szép ékessége is a főnek. Valljuk meg, nem hiuságkép szólván, ép fogakkal dicsekednünk büszkeségünket képezi. Szép hölgyeink érzik, tudják jól, hogy hódítá­suk eme egyik tényezőjének vesztesége által mily nagy, pótolhatlan előnytől esnek el. Mert nem vonz már a beesett arcz s rémit a foga-vesztett száj üreg. Pedig hány embernél lehet már látni, kiknél az ép fogak helyét roncsolt fog törmelékek vagy mester­ségesek pótolják a természetest. A fogak gondozásának elhanyagolása csak is eként boszulhatja meg magát ; a szomorú való következménye későn siratja meg a zogni kezdett és ő sem evett. Ez volt az első vihar, mely a kis meleg fészket megriasztotta. Néma és szomorú ebéd volt, melytől mind a ketten éhesen keltek föl. Arról, hogy mint máskor, megcsókolták volna egymást, természetesen szó sem volt. Szép Sámuel hidegen fölkelt, levetette pongyo­láját, utczai kabátot öltött és kezébe vette kalapját. Felesége mind ezt bámulva és szomorúan nézte. De hát nem kávézol itthon ? kérdé remegve. Nem? felelte mogorván és daczosan Szép Sámuel. Találkoznom kell valakivel, kávéházba megyek. De délután hazajösz. Hisz megígérted, hogy a Margitszigetre megyünk. Meglehet, hogy hazajövök, meglehet, hogy nem jövök, ahogy a dolgomat végzem. Szólt mogorván Szép Sámuel és gyo’san elsietett, természetesen a nélkül, hogy a feleségének a homlokát megcsókolta volna. A kis asszonyka pedig leült egy karos székbe s pityeregni kezdet. Miért sír nagyságos asszonyom? kérdé Mari, midőn az asztalt elszedte. No bizony, érdemes is azért sírni. Ki tudja mily kellemetlensége volt a hivatalban ? A férfiak az effélé­ket mind otthon éreztetik. Vagy talán féltékeny, s ezért bizony épen nincs miért sírnia egy okos aszszonynak. Marinak ez a szava világot gyújtott a kis me­nyecske fejében igen, igen, ő féltékeny! gondolá ma­gában és erre a gondolatra rögtön felszáradtak a könnyei, sőt még mosolygott is és pedig hamiskásan. Az asszonyok szeretik, ha férjeik féltékenyek, különösen ha semmi okuk nincs rá, mert ez biztosítja felettük hatalmukat. Arnig az otthon történt, addig .Szép Sámuel az mulasztást, „De már akkor késő lesz; ha a fogad pudvás lesz!“ A fájós fogak száma, mint a statiszka enemü adatai mutatják, az utóbbi évek óta ugyan­csak megszaporodott. Egy amerikai fogorvos csodá­latát fejezi ki, hogy még ép fogat lehet találni ; egy másik pedig azon jóslattal áll elő, hogy száz év múlva egy ember sem fog jó fogakkal bírni. Jósla­tának meggyőző érvéül tapasztalatai halmazát elő­tárván említi, hogy több oly esetet ismer, a hol 14 éves gyermekeknél 6 sőt 12 fog pótolta az elromlott természeteseket. Törököt izmos fogaid közt tartott, vig toborzót lejtő vitéz Kinizsy hol vagy? Nézz alá az ősök honából s borzadj el 1 Te pedig „gyenge“ nemzedék okulhatnál a példán. A tisztes öregség di­csekvését értem s elfogódik a szivem, ha hogy rá­gondolok vénségemre, amikor nekem már valóban nem lesz mivel, — ha marad is mit, — harapnom. Min­dent az idő ront meg s vasfoga szétmorzsolja az ő régi szokásaikat. Hisz ne csodáljuk : mi már a gond­talanság vig körében rég elnyüttük erényeiket s ta­pasztalatteljes tanácsaimon buzdulni nem s i k. Igaz valamiben mégis megközelítjük őket az ifjú aggság- ban. Ez is nyom a latban. Ha azt kérdeznők, minő okokra vezethető vissza a mai generáczió rósz fogazata, arra a tapasztalat által kitudott egyszerű felelet az, hogy azok elede­leinkben, életmódunkban, fogaink rósz gondozásában rejlenek, mikhez természetesen még a test szerveze­tének befolyása is járul. Kezdjük az eledeleken. Ko­runk az ételek és italok sok féleségben annyira előre haladott, hogy ez irányban nincs panaszra okunk. Arra pedig módot, hogy fogainkat a mindennemű behatásoknak ellenállóvá tegyük, még, nem találtak fel. Nem vastermészetűvé, legalább oly állományúvá kellene alakitanunk fogainkat, hogy ételeinktől meg ne támadtathatnának. Ételeink között legkárosabbak első sorban a savak. Nemkülönben az eczettartalmu ele­delek és italok is ide számíthatók. Sokan kedvelik a savanykás eledeleket s annál jobban minél sava­nyúbbak. Az ilyen étel épen elegendő arra, hogy a a fogak egyikét-másikát nehány nap lefolyása alatt megfoszsza mésztartalmától. „A fogak odvassága tulajdonkép nem is kezdődik mással, mint azok egy részének mésztartalmától való megfosztásával, a mi legtübbnyire a szájba készen hozott, vagy csak ottan készülő eczet-, só- és tejsav által idéztetik elő. Er­jedésre képesek többé kevésbé az összes tápszerek, különösen olyan helyen, a honnan sem a nyelv moz­gásai, sem az arczizmok által el nem távolithatók.“ A fogak hézagai között s a zápfogak rágási fölületére ülepedett maradékok tetemesen elősegítik a fogak odvasságát. Az ilyen odvas fogak kedvező helyei a lerakodott részeknek s igy megindítói a bomlás fo­lyamatának. Az odvas fog természetesen magával ragadja a szomszédjának is romlását. Leginkább men­nek erjedésbe a ezukor tartalmú ételek, a miből ma­gyarázható azok kapros hatása a fogakra nézve. A ezukrot s édességeket kedvelő gyermekek fogainak gyors hullongását innen magyarázhatjuk meg. A bo rok szintén savtartalmuk következtében megtámad­ják a borivók fogazatát, a kik (hiába rázzák a fe­jüket!) romlott fogukat csakis a szenvedélyes ivás- nak köszönhetik. A ezukrászok, ezukorgyári munkások az által kap­nak odvas fogakat, hogy a ezukorpor belehelés kö­vetkeztében foghusuk és foghézagaik közé rakódik le és ott erjedésbe megy át. A nagyon sós ételek hasonlók hatásban a savakkal. A hideg és meleg éte­lek és italok gyors váltakozásán a természettani tü nemények okaira vezethető példa tanítson meg téged is nyájas olvasóm, hogy forró levesre hideg vizet vagy hús fagylaltra forró theát ne igyál, nehogy fogzománezod repedését mozditsd elő. Az ételek hatásán kívül a fogak rósz ápolását vegyük csak figyelembe. Méltattam már fentebb a gondozás szükségességét, mégis nem lesz fölösleges ritka vonásokban ráutalnom azon módokra melyek által véghez viszszük a fogak tisztogatását. Minden­utczákon bolyongott és szivét gyötrő kételyek és gyanúk dúlták. Folyvást azon törte a fejét, hogy ki lehet az, aki a feleségének rózsát küldözget, mert hogy ez volt az a titok, melyet neki nem szabad tudnia, arról mélyen meg volt győződve. Kendre vette minden ismerősét és felesége leány­kori udvarlóit, de midőn egyet sem talált köztük olyant, kire legkisebb komoly oka lehetett volna gya­nakodni, lassankint ő is lecsillapodott és hideg vére visszatért. Végre még az a gondolat is eszébe ötlött, hogy hátha az egész titkolódzás valamely jelenték­telen és csekély házi körülményre vonatkozik ? Hisz az ő Gizikéje oly jó, oly kedves és olyan szomorúan nézett rá, midőn hazulról eltávozott. És azután bánni kezte, hogy miért nem kérdezte meg tőle egyszerűen, hogy mi az, amiről neki sem­mit sem szabad tudni. De hisz, gondolá magában, ezt még megteheti, még nem késő. És azután haza­sietett és megtette. No megjöttél, te morgó medve ? — kérdé enye- legve, Giziké, midőn a szobába lépett. Ide jöjj, — mondá, ajtóstól a házba törve Szép Sá­muel. Nézz a szemembe és felelj : mi az. a miről nekem semmit sem szabad tudnom. Hallottam, midőn Marit figyelmeztetted rá. Felelj. A szép kis asszony olyan piros lett mint a pipacs és földre sütötte szemeit. Ne kivárni, hogy megmondjam rebegé zavarttan, csekélység, haszontalanság az egész, de azért nem mondhatom meg halálra szégyelném magamat. Pedig meg kell mondanod. Tudni akarom. Ne kivárni, ha szeretsz ! Tudnom kell Giziké, mert máskép rósz asszonynak tartanálak s örökre vége lenne boldogságunknak. ki előtt ismeretes s talán használt szer is a horzsa­kőpor, a faszén és szivarhamu. A kik ezen tisztitó szert alkalmazzák, talán éppen nem fognak kardos­kodni azok ajánlata mellett. A két előbbeni anyag­gal eszközölt dörzsölés, bár fényesre hozza a fog lap­jait, nem ajánlható és pedig azért, mivel a fogak zo- mánczát támadja meg. A szivarhamu pedig vegyi processust idéz elő t. i. a mészsókat bontja meg. Még közönségesebb eszközül használtatik a szappan alkal­mazása, noha az említettek mellett ez nem is káros, mindamellett hasznos sem lehet; ez a fogakat igen érzékenynyé teszi és ennek folytán kevésbé állanak ellen a külbehatásoknak. A titkos fogtisztitó szerek, melyeket a reclam magasztaló dicsőítése időnként felver, a fognak nem, hanem az árusítónak fognak majd hasznot hozni. Tehát erre vonatkozólag óva­tosság legyen az első, hölgyeim egyelőre hagyjanak fel a fogvizzel való bibelődéssel s a porok beszerzé­sével, mert az azokkal való tisztogatás ártalmának nagyon hamar áldozatául eshetnek. Van továbbá elég fogainak tartósságában elbiza­kodó ember, ki nem válogatja a tárgyakat mik fo­gai alá kerülnek. Derüre-borúra ropogtatja, harap- gatja, zúzza a keménydiót, mogyorót, húz vasszeget, szakit ruhát s cselekszik más egyebeket. Ezen saját karunkra elkövetett visszaélések bizonyos ideig ugyan kiállják az erőlködést, később azonban megrepedez­nek és ezen finom űrökben a legjobb alkalom nyílik a fogak odvasságát előidéző összes tényezők létre- jovésére. Az emberi testszervezet sincs befolyás nélkül a fogak jó vagy rósz voltára. Az erős, jól táplált egyén rendesen jó fogakkal is bír, a vézna, gyenge szer­vezetű ellenben rosszakkal. Ha a szülőknek fogai romlottak, többnyire ugyan­olyanok lesznek a gyermjkeké is. Számos eset isme­retes arra, hogy a fogak minősége nagy mérvben örök- lékeny. Súlyos betegségeknek pedig következménye a romlott fogazatok és elég eset van arra is, hogy gyermekségtől jól ápolt fogak, későbben odvasakká váltak, ha a fejlődési korban az illető egyének sú­lyosan betegek valának. De hát szóljunk a fogak ápolásáról is valamit. A mondottak után önként reá jövünk, hogy a káros eledelek élvezetétől s anyagok alkalmazásától óva­kodnunk kell. Ha már az ételeket nem nélkülözhetjük, mégis a savanyú vagy a szájban könnyen erjedőket igyekeznünk kell kártalanítani az által, hogy minden étkezés után gondosan kiöblítsük. Az ártalmas sze­reket, melyek alkatrészeikben erjesztő és koptató tulajdonságot mutatnak egyszerűen mellőzzük, igy a pillanatnyi tisztaság kedvéért nem fogjuk fogainkat feláldozni. A szájban visszamaradt ételrészecskék s a foghézagok közé szorult hús nemű szálak eltávolí­tására közönségesen fogpiszkálóthasználjunk. Azonban folytonos használatát mérsékeljük, mert a foghúst könnyen megsértheti minek komoly következményei is lehetnek. A legjobb fogpiszkálók a ruganyos anyagból készültek; különösen a ferdén metszett lúdtollak használtatnak leginkább. Ajánlatos továbbá, hogy a fogak tisztítása ne reggel, hanem inkább este történjék, a mikor azok éjjelen át megvannak legalább mentve mindennemű befolyásoktól, még reggel a reggelivel is már erjedő anyagokat veszünk magunkhoz, amelyek megtámadásának csak kedvez az iménti tisztogatás. A tisztításnak puha kefével és fogporral kell tör­ténnie; utóbbinak czélszerü a jól iszapolt angol kréta, a melyhez néhány csepp szagos olajat is lehet keverni. A szokásos jobbról balra való kefe dörzsölését a fog­hézagok tökéletes tisztítása végett váltsa fel a fe­lülről lefelé való tisztítás. A fogak felületét, mint­hogy azoknak tetemes részük van a rágásban, gon­dosan tisztogassuk meg. A tisztítás után használt víz inkább langyos legyen s czélszerü lesz ha belé nehány csepp-borszesz töltetik, (egy fél pohárra vagy húsz csepp.) A felhozottak után nincs más teendőm, mint utólagosan felhívnom az olvasó figyelmét, hogy saját érdekében, elkerülvén az esetleges bajokat, hasz­nát . . . rebegé pityeregve a kis asszonyka, a hús ára 3 krajczárral olcsóbb lesz ! . . . Szép Sámuel átható tekintetet vetett feleségére. Megesküszöl menyasszonyi koszorúdra, hogy nem egyébb ? Mari! kiáltá a kis asszonyka. Mari jöjjön be ! Itt vagyok kérem a lassan. Mondja meg igazán, mire mondtam én magának, hogy azt az urnák nem szabad tudni. Hát, hogy a hús ára 3 krajczárral olcsóbb lesz. Hát aztán, kérdé vidáman Szép Sámuel, midőn a cseléd távozott, miért akartad ezt előlem eltitkolni ? Hogy le ne szállítsd a konyhapénzt, mert igy is alig tudok kijőni, mert egyébnek az ára nem szállt ám le, sőt a tojás és zsír még drágább lett! Szép Sámuel nevetni kezdett és megcsókolta fe­lesége homlokát. Hanem azért, minthogy az nap épen Othellót adták, a feleségét elvitte a színházba, hadd lássa, hogy bizonyos dolgokkal nem jó tréfálni. Jól mulattak rajta s midőn távoztak, a felesége azt mondta neki, hogy ő is épen olyan csúnya Ördög mint ez a szerecsen, s hogy ezután nem fogja másként hinni, csak Othellónak. És csakugyan nem is hívja máskép. De a kis asszonyka is merített ez esetből egy jó tanulságot. Hogy ezután nem fogja eltitkolni férje előtt, ha a hús ára alább száll. Óh, épen nem. Hanem csak azt, hogy illyesmiről csak akkor fog beszélni a szakácsnéjával, midőn bizonyos róla, hogy férje nem hallhatja!

Next

/
Thumbnails
Contents