Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-10 / 2. szám
I ” ! Gyermek menhelyek. A közegészségügy meglehetős mostohául gondozott gyermeke volt eddig közéletünknek. Volna ugyan itt is úgynevezett közegészségügyi bizottság, de csak a nevét ismerjük, munkáját nem láttuk. Okát én viszonyainkban találom. Meggyőződésem szerint nem lehetne a mi helyzetünkben nagyobb szolgálatot tenni a köz- egészségügynek, mintha első sorban a nagymérvű gyermek halandóság megakadályozására ezélzó eszközökről gondoskodunk. E lapok hasábjain volt már közölve a rendkívüli gyermekhalandósági hányad. Van alkalmam meggyőződni amaz adatok korrektsége mellett arról is, hogy e tekintetben évtizedről-évtizedre szomorú hanyatlás mutatkozik. Ki a gyermekek barátja, az a jövő barája. Ki rólok gondot visel, az a jövőt biztosítja. Nem beszélek tán idegen dolgot, ha a hivatott körök figyelmét felhívom ez alkalommal városunk gyermekei érdekeire. Tudom, hogy a város sokat nem áldozhat. Számot kell vetni viszonyainkkal. Azon kell lennünk, hogy csekély eszközökkel nagy eredményhez jussunk. A tapasztalat által támogatott meggyőződésem, hogy a közegészségügy terén, oly biztos messze kiható sikert semmi más által elérnünk nem lehet, mint a gyermekmenhelyek felállítása által. ' Ha nemzetgazdászatilag egy ember élet czirka 4000 forintot képvisel, úgy a hozandó csekély anyagi áldozat semmi arányban sem áll a nagyeredménynyel. A mi városunk lakosságának nagy többségét a kézimunkás osztály teszi ki. A létérti harczban minden arra való kézre szüksége van itt a családnak. Bizony a szegény kicsinyek, ha szeretve vannak is, kellően ápolva nem lehetnek, mert a kenyérkeresés munkája első sorban veszi igénybe a szülő erejét, idejét, szorgalmát. Mennyi élet megy veszendőbe nálunk a szükséges folytonos gyermekgondozás hiánya miatt, csak az Isten tudja Ezt megakadályozni a gyermek menhely lenne hivatva. Ki merem mondani — arányos eszközt tekintve — semmi által se tehetnénk tizedrész jót népünkkel, mintha ezt az ügyet buzgón felkaroljuk. «■ A közegészségügy mit nyerne benne, azt a tisztelt olvasó sejtheti A népnevelés is már lábra állna köztünk, ha már a bölcsőnél kezdődnék a közgondozás. Az a temérdek mulasztás a nyári tanszakban, melyről iskoláink páratlanul híresek, ha egészen meg nem szűnnek is ; de kétségtelenül nagyon alább hagyna, hiszen most a legtöbb j szülő, mulasztó gyermekét és magát azzal szokta mentegetni, nem mehet iskolába, mert vigyáznia kell a kisebbekre, ha ő nem vigyáz, mi nem mehetünk munkára s akkor mit eszünk.“ Ezúttal csak felakartam vetni e kérdést. Azok kik e várost a haladás ösvényére terelték, ezt a fontos, igen fontos dolgot szívleljék meg. A dolog praktikumáról közelebb. . • • • s ............ly. Színház, művészet. Az uj év első napjával Pesti Ihász Lajos színtársulata is beköszöntött városunkba s az óta (a tegnapin kívül) .5 előadást volt alkalmunk látni ; mind olyan előadásokat, melyek arról győzték meg Vácz város műértő közönségét, hogy a színtársulat, mely általában jónak mondható s helyel-közzel a fokozottabb igényeknek is megfelel — teljesen érdemes a pártolásra. Nagyon természetes, hogy egy kissebb vidéki színtársulattal szemben nem lehet a kritika azon mértékét alkalmazni, mely alá a fővárosi vagy a kolozsvári, aradi, temesvári és a többi vidéki nagy városok szintársulatai esnek, a hol majdnem minden egyes tagnak meg van a maga kizárólagosan meghatározott szerepköre, melyben tehetségét izmosit- hatja, tanulmányait érvényre emelheti — mig egy kissebb vidéki színtársulat minden tagja kénytelen kelletlen rá van arra utalva, hogy drámában, vígjátékban, népszínműben, operetteben egyaránt és sokszor tehetségének, temperamentumának, tanulmányainak meg nem felelő szerepeket is játszék. Épen ezért nincs és nem volna értelme annak, hogy a színtársulat egyes tagjainak játéka a fővárosi színházak művészeinek előadásaival összehason- litassék s a levont külömbség valamelyiknek hátrányára irassék, mert az a ki (10'«-80 kros belépti di- ] ért 7—800 frt gagéval biró színésztől annyit kíván, mint 2—3 frtos belépti díjért és ezerekkel fizetett színészektől, az — lehetetlenséget kíván. E pár szóból álló megjegyzés szóljon azoknak, kik azzal szeA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZ A JA. P—ó iduska k. a. emlékkönyvébe. Budapest, 1885. deczember 31. Az élet egy mély tenger, melyben A legszebb gyöngy is rejtve van, — Ennek gyöngyét: igaz szerelmet Találjad meg te boldogan ! Király Kálmán. Gyuri bátyám. — Farsangi rajz. — Irta: ~^7~égóh. István. Van nekem egy nagybátyám, igaz hogy még legény ember, de azért mi csak per „Gyuri bácsi“ szoktuk szólítani. Lehet úgy 34 —35 éves, de ez nem látszik meg rajta. Derék szálas ember, oly egyenes mint a nádszál, de nem oly ingatag ám 1 Ha végig nézek rajta, azt hiszem, hogy Árpád apánk korából maradt itt e korcsosodó nemzedéknek mintául. Oly fekete | körszakái disziti állát, mint a szurok, úgy ragyog, j mint a legfinomabb „subix“ a kikefélés után. Arcz- bőre a legszebb falusi barna, milyet csak nálunk, itt is csak az ő arczán lehet látni. A leányok és mamák úgy nyilatkoznak róla: pompás férj válnék belőle. Gazdag ember hozzám képest, pedig én se vagyok valami koldus, kivált a reményben, és kifizetetlen j számlákban, valóságos Krözus. Olyan fekvősége van j a szentesi határban, hogy megér testvérek közt, talán még liczitátión is, ötven ezer forintot. Bátor mint egy Achilles; nem ijedne meg a hétfej ü sárkánytól sem; hanem, a hol ifjú lányokat sejt, kivált ha azok még nagyon szépek is — különben azok mind szépek — onnét „ill’ a berek, náda kerek“ i szalad s meg sem áll, inig haza nem ér, -otthon be- zárakozik, s nem is mutatja magát, csak másnap akkor is megkérdi az inastól, nincs-e ott kinn valami kisasszony-féle ? ! Ha számon kérjük néha-néha vitézségének okát, ezzel menti ki magát: „kerüld az asszonyt!“ De sokat is nevetünk a kontójára, ő azonban azzal mit sem törődik, felszedi a sátorfát haza megy, megolvassa a juhait hányat loptak el belőle a szegény legények, s kipörli magát kedvére a számadó juhászszal. Néha figyelmeztetjük a házas élet Örömeire, természetesen mindig elhallgatjuk annak keserűségeit, ilyenkor megharagszik mint a himpulyka, s ránk mordul mint egy havasi medve, szemei villámokat szórnak : „ne komédiázzatok velem ;“ pedig olyan komolyan beszélünk, mintha csak a lelki üdvösségéről volna szó, az igaz különben, hogy a ki házasodni akar. vessen számot ezzel is. Mindenki nagyon szereti ezt az én Gyuri bátyámat. Hej ha engem annyian szeretnének ! A férjhez menendő lánynyal biró mamáknak plane kedvencze, hja 50000 forint nagy szó, hanem a leányok éktelenül, akarom mondani — ékesen haragusznak reá. Azt mondják a rósz nyelvek : azért mert nem akar megházasodni. Meg is kísérlettek minden alkalmat, hogy hálóba kerítsék szivét, és tele erszényét, de hiába ő irtózik mindenféle édes terhektől, nem bánja ha mindjárt 77-szer szép asszony is az.Egyszer, és pedig mostanában mégis horogra akadt; s csodálatos ott, hol nem is volt az kivetve reá! Eleget vigyázott szegély Gyuri bátyám, mégis megesett rajta. Majd elmondom, hogy történt. * *• * Hideg volt, a fák kérgei csikorogtak ; sima hó lepte be a földet oly szépen, mintha csak fehér lepedővel lett volna leteritve. Á nap halvány bágyadt fényt hintett a határra, mitől úgy csillogott a mező, mintha apró gyémánt kövekkel lett volna behintve. Kipirult ,rczok jöttek, mentek, fel s alá az ut- czán. A tiszta derült idő ; a kellemes szánut, a farsang öröme kic-alta az odúból még az én dörmögő nagybátyámat is. Hozzám jött, nem messze lakik tőlem, én a végén, ő a derekán a falunak, gyönyörűen felöltözve, pompás rókatorkos bunda ékítette az amúgy is daliás férfiú tagjait. „Jó napot öcsém !“ kiáltá jókedvvel, van-e kedved szánkázni, ha van jöjj, befogatom a négy csikót, a sárgákat előre, a feketéket a rúd mellé, úgy mennek, mint a villám, kiszánkázzuk magunkat kedvünkre ? ! Isten hozott bátya, mondám miért ne . . . azonnal készen leszek — — mehetünk ha úgy tetszik. Igaza volt, a négy csikó, mint a forgószél röpített bennünket Kenderes felé ; bátyám rágyújtott öblös tajték pipájára, én meg egy szivarra pörkentet- tem s a különfajta füstben elmélkedtünk a világ múlandósága felett; s igy nem is vettük észre, midőn már Kenderest is elhagytuk. Bátya mondám neki, ha már itt Vagyunk, menjünk el Tófalváig, ott sok úri ember lakik, fogadom, hogy megbámulják a csikókat! „Nem bánom öcsém, hát menjünk !“ (Tudom a gyöngéjét, véghetetlen hiú a lovaira, csak azokat kell dicsérni, akkor még tán nyulat is lehetne vele fogatni.) Gyönyörűen végig haladtunk a falun, csengős szánkónk sok kiváncsi arczot kicsalt az utczára, s midőn a falu dereka táján, egy csinos ház elé értünk, melynek kapuja is nyitva volt, mintha csak megbabonázták volna a csikókat; a feketék ugrálni kezdtek, a rúd mint egy megyfa pipaszár meghajlott, majd egy roppanással eltörött; a szánkó erre egy vakmerő sikamlóssal kiszaladt alólunk, s mi ott pihentünk, azaz dehogy pihentünk, eviczkéltünk a friss hóban, a fél falu óriási hahotája között. A csikók neki a nyitott kapunak, s mint ezer villám rontottak be a csinos ház udvarára. No bátya szólék feltápászkodva a hóból, mi ugyan itt hagyjuk a fotográfiánkat; hanem ez aligha nem jelent valamit; ide be kell menni nyitva a kapu, annyival is inkább, mert a csikók előre menElöfizetési Jtrsi: évnegyedre ......................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé’. Egyes szám ára : IO kr i Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyílt-tér sora...................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, -Gaspaxik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. viu. eviuiyam. szícixxl, vacz, januar j .. - " - r ' .......-.. • ......... . . . ^ HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. ‘
