Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-07 / 10. szám
Vili. évfolyam. XO. széLm. Előfizetési ára : évnegyedre ............................1 frt i*<> kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szara ára : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentatlen lire- leket nem fogadunk el. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Vácz, márczius 7. 1888 1 1(0 Még egyszer a pálinka. A nagy mindenséginek teremtményei között. egyetlen egynek sincs annyi ellensége, mint az embernek. Csodálatos dolog, de igaz, hogy a föld legtökéletesebb lényét, az Isten képmását, minden lépten-nyomon üldözik, létét minden szempillantásban fenyegetik. A levegőben, melyet belehelünk, — a viz- ben, melyet iszunk, testi szervezetünk orgyilkosai, millió és millió számban rejtőznek. A kolera, a pestis, a torokgyík, a hagymáz s az ég tudja még hányféle járvány minduntalan bele, vágja kaszáját az élet rétjébe. És ez még mind semmi, ezeknél még sokkal irtózatosabb, undorítóbb, kétségbeejtőbb állapot az, hogy maga az ember tudománya és gazsága egyiránt hozzájárul a pusztítás müvéhez. A torpedók, a mitrail- leuse-ök, az ismétlő puskák folyton tökélyesbül- nek; a légbe röpítő anyagok folyton szaporodnak; az ópium, a morfium, az éther élvezete napról-napra terjed; a hamisított ételek és italok gyártóinak, az angyalcsinálóknak száma gombaként nő, és a legveszedelmesebb e m- b e r i r tó: a p áj i n k a, maholnap valóságos á águralomra vergődik. Végzetes uralom ! Hazánkban az utóbbi statisztikai kimutatás adatai szerint 30000 elmebeteg és hülye van ; a halálozások eseteit levonva a születések számából hazánk lakossága az utóbbi négy év alatt csak 4°/o-kal szaporodott; a gyermekek egy harmada elhal 5 éven alól, a második harmada elhal 5 éven felül, s az életben maradt harmadik harmad oly satnya, hogy ma már nem vagyunk képesek az ujoncz jutalékot kiállítani. Az izmos, a harczias, az életre való, a lóra termett magyar faj legnagyobb része nyomorék és harczképtelen ! Nem akarjuk mi azt vitatni, hogy ennek egyedüli oka a pálinka élvezete, de azt határozottan merjük állítani, hogy a magyar nép kifogástalan elevensége, vidorsága, ép életereje, ellenállási képessége ott végződik, ahol a pálinka gyártás felvirágzása kezdődik. Azt mondják: manap sokat kell a szegény embernek dolgoznia, kevés a nyugnap, kevés a kereset és igy kevés és rósz a tápláléka! Nem igaz ! Az ember ma sem dolgozik többet mint az előtt, sőt ellenkezőleg, a nép kevesebbet robotol, mint jobbágy korában, csakhogy munkaereje kevesebb, mint azelőtt volt. Miért? Napszámját jobban megfizetik mint valaha, csakhogy keresményét, jövedelmét nem tápláló szerekre fordítja, hanem a korcsmába viszi, a pálink fecsérli. Azért! Az anyák, még el se választották keblüktől a csecsemőt: pálinkás üveget adnak a gyermek kezébe; az apák pálinkával reggeliztetik meg az iskolába rooxin fint és Ip tnvkáb Munka, előtt, közben é.s után pálinkát iszik a férfi, és az asz- szony akkor is, amidőn álmából felébred. Az a pálinka megakasztja a csecsemő szervezetének kifejlődését; az a pálinka, annak az iskolás gyermeknek elbutitja az eszét; az a pálinka, annak az ifjúnak eltompitja az idegeit; az a pálinka, annak férfiúnak ólomsúlyokat rak az erélyére; az a pálinka idő előtt kiszárítja a leánykában az életnedveket; az a pálinka hülyévé változtatja az eszes lényt, őrültségbe korai sírba kergéit a józan embert. Es mégis, több a pálinka mérés hazánkban, mint az iskola s a templom; és e pálinka mérésekben több a panes, a méreg, mint a tiszta szesz; és e pálinka mérések többnyire oly kezekben vannak, amelyek az eszközöket nem igen válogatják meg akkor, a midőn „haszonról“ van szó, — se pálinka gyártók többnyire oly emberek, a kiknél a testvéri szeretet a saját zsebükön túl nem terjed! Hol a hatalom, amely az emberirtók működését megszüntetné? Hol a férfiú, aki a pálinka ivást korlátozná, s a méreg készítését megakadályozná ? Bismarck, Németország vaskanczellárja, kimondta, hogy ő Németországban a pálinka monopóliumot behozza, más szóval, hogy a pálinka gyártását és mérését, a lelkiismeretlen haszonkeresők kezéből kiragadja s az állam kezelése és. ellenőrzése alá veszi. Hogy Bismarck ebbeli szándékát megfogja testesíteni, az kétsége*- nem szenved. Vájjon követni fogja monarchiánk, Bismarckot e téren is? Reméljük, hogy igen! A pálinka-monopo- liurn kérdésének napi rendre ; kell kerülnie ná lünk is ! Hogy az államnak most avagy a monopólium behozatala után fog-e a szesz gyártása többet jövedelmezni: annak a bonczolgatásába ez idő szerint nem bocsátkozunk ; hiszszük azonban, hogy egészségi és erkölcsi tekintetben véghetet- lenül sokat fog a monopólium népünk állapot- ján lendíteni, s épen azért, mi előre is kijelentjük, hogy a szesz-monopóliumnak barátja és pártolói vagyunk, mert a legfőbb ideje, hogy a lelkiismeretlen emberirtásnak véget vessenek s A..VÁCZ! KÖZLÖNY“ TÁRCZÁIA. A tiszteletes asszony kakasa, vagy a papms. Alkalmi elmefattatás, megszivlslésül és vigasztalásul papucs-hősök és.jelöltek számára. HAácz; IstTrátixtól. Vámbéri Ármin, a nagy kelet utazó, múlt évi február hó 24-én a terézvárosi kaszinóban fölolvasást tartott. Csevegése legkiemelkedőbb pontja, a hol igy szól: „Ritkán akad a török családi életben papucs- kormányzat — a nők műveltségi korlátoltsága miatt,“ Annál több akad minálunk, - sóhajtunk fel mi, bókolván hölgyvilágunk műveltségi tágkörüségének, és 8 >aját — korlátoltságunknak. Mert hát tudunk mi felső házat reformálni, de azt az alapot, a melyen a mi családi életűnk felső és alsó háza nyugszik, (mert a papucs a nyugalom és comfort bázisa,) — nem hogy tárgyalni mernénk, sőt inkább egy nemével a „ne nyúlj hozzá“ tiszteletnek — alig bátorkodunk róla véleményt ejteni bizalmas poharazás közben, azzal végezvén : hogy biz az égető k é r d é s. ' Egy í’alu érdemes lakossága vasvillával szegült dien a Cholerának. Ebből az az erkölcsi tanúság : | ,ogy a papucs-járvány ellen seramit sem ér a o h á r. Oda bátor g és férfi erély kell. hogy nerc p a tűzzel játszani! Ezt az igazságot nem lehet kijátszani, még ha jtbe öltözködünk, vagy „mata fuegost“ i reggelizünk is — kávé és csokolád helyett. Ismerek egy fegyvert, a mihez nem kell — vértezel, az a: toll. Annak az az előnye van, hogy az égető kérdések magvát, a mesebeli sült gesz- J tényét — kilehet vsle kaparni a tüzes parázs alól : j körömégetés nélkül. j Edzett ajkak: iem igen érzékenyek! Köznyelven azt mondhatnám, hogy edzett hátak ... de ezt sokak iránti tekintetből nem merem kimondani, mert az a hymen oltára olyan küszöb, hogy azt átlépni édesebb az eldoradói álmok, no meg az ezeregy éj gyönyöreinél, nem is lépünk át rajta, hanem röpülünk." Ez a megfejtése annak, hogy akkor nem kapunk tyúkszemet, mivel hogy nem ütjük meg a lábainkat, Különben az is lehet, hogy a lábunk belebotlik a küszöbbe, csak hogy nem érezzük annak fájdalmát. Hogy is éreznek, a mikor az angyali nő : a figyelmes feleség egy kábító mosolylyal csókos ajkán legelső ajándékul egy pár bársony puha, szemet kábító tarka virágos gyönyörű —papuescsal lep meg, jelezvén ezzel : hogy egyik közülünk úr a háznál. _ Oh! a férfi! ez a történelmi hős — a Ma- dács tragédiájából — olyan leereszkedőleg fogadja csinos rabszolgája hódolatának első jelét, és esküvel bizonyitgatja : hogy a drága rabszolga : királynő, ő előtte szive királynője. A nő, a rabszolga mosolyog erre a bókra, s nem csak elhiszi, de tudja is, hogy az a szegény férfi akaratlanul is igazat mondott. Az alkotás remeke, a világ ura: a férfi: abban a mosolyban a Tempevölgy tarka virágát véli látni, pedig bizony a papucs virágaitól káprázik a szeme. íme tehát elérkezénk tárgyam valódi magvához : a melyből annyi keserves megbánás, tompa lemondás, őrjöngő kétségbeesés és bölcs ön megtagadás szúrós kaktusa lepte el a házas élet rögös határit, Elérkezénk a legártatlanabb veszedelem és a legveszedelmesebb ártatlanság symbolumához a papucshoz : A papucs mint szó nem szép, bár viselni! a házi boldogság netovábbja, ha t. i. csak a lábunkon viseljük, — ezzel nem restellünk dicsekedni is — karácsonykor és névnapunkon : hanem a közbe eső időben jól esik azt a csúnya szót nem emlegetni, — mert hát nem tudni, mi viseltük e a papucsot, vagy a papucs viselt meg minket. Azért uraim le a kalappal enagy szó előtt. Avagy meri e valaki tagadni, hogy alig fejlődtek ki a halló szervei, a dajka első meséjét olyan élvezettel hallgatta a szép szelíd hamu pipőkéről, a kinek aranyos papucsai senkinek a lábára nem illettek, csak az övéire. Az a maliczózus dajka soha sem mondja hozzá, hogy azért mindenkinek oda illik a hátára, a mit csakis illusztrálni szokott azzal, hogy a pesz- tonka után dobja a magáét. A rossz gyermek elszenderitésénél nagy szerepet játszik a papucs. Ha hallja a dada sarkos papucsainak kopogását: előre is mesét hall a Tündér Ilonáról . , . ha a papája csoszogását véli: félszemmel lopva vizsgálja, ha nincs e nála a csibuk szár, s ha a mamácska papucsai apró koppanásainak selyem suhogással vegyült konczertje közeleg: szájacskája alig várja az altató szuszit, a melylyel rendesen czukerli jár. A mint növünk, a papucs mindegyre prózaibb alakká törpül. Létezésére csak néha-néha emlékeztet a varga inas a mint az utczán nagy röhögve dobálja a levegőbe. Még ilyenkor is önkénytelen nyak berántással adózunk jelentőségének : hátha a fejünkre esik ; és betöri a fejünk lágyát. Ennél komikusabb halálnemet nem tudok elképzelni. Mégis csak legboldogabb korszak az ifjú életében a serdülő tized, 10 és 20 év között, az úgynevezett kamaszkor. — Ez az időköz az, melynek derült égboltozatán a játék és pajzánság, a tudatlan ösztön, és az ösztonszerü tudás vágy, a reménykedés, és édes, mámoritó álmok tarka egyvelege déli bábként csillamlik előttünk egy jövendő nagyság, hírnév, dicsőség és szerelem visszfénye fest szindús szivárványt képzelmlink látkörén ; lábunk idegeit lelkünk aczélozza: s égető szomjunkat enyhiteui futunk egy még ismeretlen oáz forrásához: mint az igaz hivő Muzulmán Mekkába. — Czéltalan utunknak egyetlen
