Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-28 / 9. szám
koszom fehér szalagján e fölirattal: „Az irgalmas rend váczi háza, a nagylelkű jóltevőnek“ csinált virágkoszom fehér selyem szalagján „Szeretett testvérnek.“ Az ünnepélyes gyászistentiszteletet N e s z v e d a István felszentelt püspök tartá, mely után az abszo- lucziót Tanács János prépost kanonok s alsóvárosi plébános végezte, s ugyan ő kisérte a temetőbe is a holttestet, s áldá meg a sirt, melybe az elhunyt főpapot édes atyja s édes anyja tetemeinek szomszédságába helyezték el. Ny. B ! Városi közgyűlés. Városi képviselő testületünk a folyó évi közgyűlések sorát múlt vasárnap (február 21-én) nyitotta meg és ha áll az, hogy az első lépéstől függ minden, és hogy a „kezdet“ jellemzendi a „középet“ és a „véget,“ úgy el lehetünk készülve arra, hogy az idei közgyűlések nagyon is zajosak lesznek és hogy az elnök csengetyírjének is lesz elég dolga, de meg az elnök is kénytelennek fogja érezni magát törvényadta jogait gyakrabban érvényesiteni, s mert tanácskozási házszabályaink nincsenek, azokat magának pótolni, a mi intő példa arra, hogy vagy mielőbb uj tanácskozási házrendet kell alkotni, vagy az ez- iránti javaslatot az irattárból elővenni és kötelező erőre emelni, mert akkor az elnök is meg lenne kímélve attól, hogy be nem jelentett interpellácziók és indítványokkal zaklattassék, de egyes képviselők sem szolgáltatnának alkalmat arra, hogy tőlük nem helyén levő közbeszólások miatt, elnök által a szó megvonassék, mint történt ez Reiser László képviselővel, a ki — elég tapintatlanul — akkor, midőn az elnök a kövezetvám életbeléptetésére vonatkozó határozatot formulázta, korrigálási szándékkal, a küzbeszólásoktól vissza nem tartván magát, kénytelen volt tőle az elnök, a szót megvonni és a képviselőt, annak nem nagy épülésére le ültetni. Egyébként a közgyűlés lefolyása — tudósítónk értesítése szerint a következő volt: Elnök a gyűlést megnyitván felolvastatott a kövezet vám behozatalát tárgyazó miniszteri engedély okmány, melyből megtudtuk, hogy a magas ministe- rium a kövezetvám szedésére Vácz városának 10 évre engedélyt adott s a vámszedés életbeléptetés napját a város közönségére bizta. A kövezetvám engedélyezése örvendetes tudomásul vétetett. A vámszedés megkezdésének napjául f. évi márczius hó 1-ső napja állapitatott meg. — Megnyugvással vette a közgyűlés azt is, hogy a vasúttársaság a helyi vasút állomáson 10°/o-ért, a gőzhajózási társaság pedig 5°/0-ért fogják a vámot szedni s a városi pénztárba beszolgáltatni ; megkeresni határozta azonban a vasut-társaságot, hogy a vámszecsakugyan van folytatása. A szomszéd szobában csakugyan történik valami.“ Felugrottam és hallgatóztam. Tompa zuhanás1 — mintha egy díván párna röpült volna a sarokba. — „Hát csak tegye, ha kedve telik benne — Az ám, de mintha az a párna zokogna. — Igazán furcsa. — Oda át roszba törik a fejőket. — Most egy szék repül a sarok' felé, s olyat koppan a falon, hogy a rátartott fülembe belecsendül, — Recs! a szék összetörött .... Aztán csing, zing. repül a pohár, a tányér, meg mit tudom én mi minden szerteszélyel. — „Nesze, nesze ! a milyen a szerelem, olyan a jutalom ! — „Oh a nyomorult! De csak el is vette az isten eszemet. — „Fogod be a szádat, gyalázatos, vagy. — „No hát itt vagyok! Nem félek tőled.“ — „Össze tiporlak! — „Nem mered. Félsz az Isten haragjától!“ Csattanás, szidalom és sikoltozás. — „Oh te istentelen gazember.“ Aztán újra földöntött bútorok csuszanása, cső römpölése, bukdácsolás, tapogás és egy még épületesebb párbeszéd hangos elkiabálása hangzott át hozzám, hogy a helyzet világos lett előttem. „Itt bizton egy veszett Othelló akarja Desdémonáját elemészteni. „Nem oda Buda, még én itt vagyok! . . . azaz hogy, nem vagyok én Peleskei nótárius. Mit törődöm én velők. Az ő dolguk. Még bizony, ha gyilkosság történik, rám fognák. — Legjobb lesz ezt az átkozott helyet idő előtt itt hagyni. Megugróm, nem ismernek', nem foghatnak még tanúnak sem. Holló ! de hátha megfognak, vagy épen engem tartanak gyilkosnak . Ez már sok!“- „Már megint káromlás és elfojtott sóhaj. Jaj gatások. Ezek többen vannak. Tömeges mészárlás, vagy őrültek orgiája ez? így én a szememet sem hunyhatom be! ■— — No jó, ám Jegyen. Inkább meg győződöm, inkább koczkáztatok egy csipetnyi önfel- áldozá.-i, mint sem gyilkossági bünrészességbe essem ! Felébredt az ősi szittya vér, s akaratlanul fegyverre gondol ék. — „Hiszen kéznél egy egész arzenál. Az ám, de egy ilyen Don (piixotti lovag uniformis !( Kiszedem őket sorba, rendre, és nézegetem, szem- iélgetem. A helyzet komolysága nem volt elég erős désért járó dij-jutalékot a gőzhajózási társasághoz hasonló niveaura leszállítaná. Ha teszi jó, ha nem teszi az is ; mindenesetre, jobb lenne, ha leszállítaná, mert a mennyiben a kövezetvám a város kövezetének helyreállítására lesz fordítandó, a vasut-társaság csak méltányossági tekinteteknek tenne eleget ha a vasúti forgalom által is túl igénybe vett kövezetünk érdekében tenne valamit. A mi a kérdéses vámnak az állítandó sorompóknál szedését illeti, ezt a közgyűlés esetleg bérbeadás utján kívánja biztosítani s az e tekintetbeni továbbá sürgős (intézkedések megtételével a folyó évre a tanácsot bizta meg, melléje rendelvén a pénzügyi és ! gazdasági bizottságot is. Ezen alkalommal megbizatott továbbá a tanács azzal is, hogy miután a képviselő testület a legközelebbi jövőben úgy a vámokat, valamint a fogyasztási adó bevételeket is házilag fogja kezeltetni, a házi kezelés módozatainak megállapításához szükséges adatokat gyűjtse össze és a folyó évi uugusztusi közgyűlésnek véleményes jelentéssel mutassa be. Ekkor történt, hogy Reiser László képviselő a határo- j zat formulázásakor közbeszólott, miért is az elnök j tőle a szót megvonta. A kóroda és szegény alap megvizsgálásáról, valamint a régi bérhátrálékokról szóló pénzügyi bizottsági jelentések 15 napra közszemlére kitétettek. A közpénztárban talált Pauer János volt pénz- tárnoktól számadáson kívül át vett 5 drb betétkönyven alapuló, s kamatokkal együtt most már (329 frt 9 krra menő készpénzen, miután annak rendeltetési czélja kinyomozható nem volt, két Wertheim szekrény megvétele határozhatott el ; fenhagyatván a netáni jogosultaknak az a joga, hogy az említett pénzek miatt a város ellen visszkeresettel élhessenek. itj. Kozma Istvánná és Kozma Ferencz 153 frt 73 kr. kiutalványozása iránti kérelmi ügyökkel elutasíthattak mivel a kérelem jogosultságát ki nem mutatták. A nagy laktanyának a m. kir. honvédségnek történt bérbeadására vonatkozólag megkötött bérleti szerződés, helyben hagyatott — s ezzel a tárgysorozat kimerittetett volna, ha még egy pár előterjesztés és interpellátió nem következett volna — tárgysorozaton kívül. Az első előterjesztést a polgármester tette, mely abból állt, hogy miután Majtényi Péter virilis képviselői állásáról lemondott, kérte a lemondást tudomásul, venni, s a helyet póttag által betöltetni. Megtörtént. S ennek következtében Steiner Henrik került be város atyának. Ezután Dr. Csányi János képviselő interpellálta a polgármestert, hogy mért nem tette meg évi jelenlakat ifjúi kedélyemen, s úgy elnevettem magamat hogy odaát megszűnt a lárma. — „Mindegy, aludni úgy sem fogok tudni. Jövel te vért, sisak és fringia. Így ! A nedves mordályt kezembe veszem, a tarka tunikát a derekamra övnek. És a krinolin. No ezzel mit tegyek ? Nyakamba vele, ez aczél rúd csomaggal. És a tükörből bámult felém egy igazi Don Quichott. Úgy néztem ki, mint egy disz tűzoltó ősi minta képe — az özönvíz előtti időből. „No ti szellemek, hát most rajta, kedélyesked- jünk. Csináljunk farsangi tréfát. Tudom, hogy ez öltözetben még a hires Balzsam Juon is megfutamodik előlem, hát még e féle eszeveszett szellemek. Nagyon megtetszett ez a dolog nekem. Igaz egy kis utógondolattal, de azért neki indultam k i- s érteni. Hát ha szépen elérek a kapuig, akkor aztán „ill a berek“ a „vörös ökörig.“ Pár forintot hagyok az asztalon és megindítom ( a sereget. Elől a szemem és hátul a füleim, oldalt a gyertya és a kard, hátul pedig a bátorság és lépteim tompa zaja. A szomszéd ajtó előtt menve, újra hallom a herczehurczát odabenn. Elfeledem az elő vigyázatot, s felorditok : „No ez már mégis sok !“ Rá teszem a kezem a kilincsre. Zárva van. — „Nyisd ki akárki vagy,“ vagy betöröm az ajtót.“ Fenyegettem és cselekedtem. Vállamat neki feszítem az ajtónak. Az ajtó enged, s kevés híjjá, hogy a „hős sereg“ végig nem terül a küszöbön. — „Kit keres uraságod!“ Kérdi egy alázatosan udvarias hang. Es én kővé meredve állok ottan abban a csoda uniformisban, a melyet felizgatott agyam zavaros eszméje diktált reám. — Éreztem, hogy zökkennek agyamban helyre a kisiklott kerekek, mik az álmatlanság, a mámor és egy vén paraszt ostoba meséi által befolyásolva összekuszálodtak. Egy asztalon párolgó theás kanna. Mellette két csinos hölgy, kipirult arczczal, s néhány mosolygó borotvált képű úri egyén. Mosolyogva, kaczagva néznek felém, a ki csak állok és keresem a magyarázatot. — fia ez a ház nem boszorkányok hajléka, hát akkor micsoda ? tését a közgyűlésnek a szabályrendelet értelmében. — A felelet constatálta, hogy azért — mert még nem volt alkalma, legkivált pedig mert egy városi tanácsnok s még több mások a város házán betegek lévén, kellő munkaerővel nem rendelkezhetett. ígérte azonban, hogy legközelebb tényekkel fog felelni in- terpelIáiénak. A polgármesteri válasz tudomásul vétetett. Dr. Freysinger Lajos képviselő azt kérdezte az elnöklő polgármestertől, van-e arról tudomása, hogy Pápa Lipót zálogkölesönző-vizlet tulajdonos 36°/0-ot vesz kamat fejében a közönségtől ; már tudniilik azoktól, a kik reá szorulnak és zálogba teszik holmi jókat. 8 ha van, s igaz ez, a mit ő csak hallomás utján tud, szándékozik e ezen, legkivált a szegényebb osztályt sújtó anormolia megszüntetése végett a törvényes lépéseket megtenni — vagy sem. Mely inter- pelláczióra adott polgármesteri megnyugtató válasz után a képviselő testület a fenforgó ügyben orvosiam alkalmas felterjesztést határozta intézni a megye alispánjához. Következett most Udvardi Mihály képviselő, a ki azt indítványozta, hogy a rendezett tanácsú városok által a közigazgatási törvény tárgyában Budapesten tartandó értekezletre a város is küldöttséget meneszszen. Ez is megtörtént. S a bizottság kiküldetett, hogy tett-e valamit, az a jövő titka marad. Ezzel a tárgysorozatba fel nem vett ügyek is — a melyek a legzajosabb jeleneteket idézték elő — s ugyanazért azok nüanszirozásától, azon reményben hogy jövőre nem fognak ismétlődni, tartózkodtunk, — letárgyaltatván, a gyűlés szétoszlott; elmenvén a város atyái kiki a maga módja szerint farsangolni. Színház, művészet. A színtársulat még nem fáradt ki az előadásokban, de a közönség, a mint azt a lefolyt hét igazolta, úgy látszik már belefáradt az előadások látogatásába. De nem is csoda. Ha nem csalódunk, már 40 előadás tartatott és az ami közönségünknek, különösen olyan helyiségben, a minő a mostani, bőven elég. Ennek természetesen nem oka a társulat, melynek egyes tagjai, de általában az egész, a közönség érdeklődését ez ideig is annyira-mennyire ébren tudták tartani. Szombaton, febr. 20-án Boross Endre jutalomjátékául Csiky Gergely egyik legjelesebb alkotása, a „Buborékok“ került színre közepes számú közönség előtt. Azt, hogy e darabot választotta magának Boross úr jutalomjátékául, nem kifogásoljuk, hanem hog}^ olyan harmadrendű szerepet játszott benne, mint a Csuporé, azt nem értjük, mikor tőle elsőrendű, amannál nagyobb szerepekben is kitűnő alakításokhoz vagyunk szokva. Az különben, hogy e kis szerepben is többször megtapsolták, csak is jó alakitó képessége és színészi tehetsége mellett bizo— „Uraim és hölgyeim, én innen e szobából gyanús zajt, gyilkossági kisérletet, halál-horgést, — olyan megrnagyarázhatlan valamit hallottam. Magyarázatot kérek, vagy azt hiszem, hogy őrült vagyok!“ Óriási kaczaj. — Az a simaképü úr, a ki olyan udvariasan fogadott, első volt, a ki ura lett a helyzetnek, igy szólván : — „Értem. Az első számban csakugyan vendég volt. — Előbb hallottunk is valami gyanús zajt, de aztán csendes lett minden. Azt hittük, hogy olyan kisértet féle® jár odabent. A nagy teremben hideg volt, s most itt folytatjuk a próbát. — „A próbát?!“ Kezdett az eszem világosodni. „— Hiszen akkor ez az öltözék az önök ruhatárából való, — mert önök — — „Színészek vagyunk !“ — „No akkor se baj, aludni úgy se tudnék ! Hát ha nincs ellenökre, én is majd részt veszek a próbán. — Elég volt a megpróbáltatásból. Olyan jó kedvem lett, hogy felőlem 300-at is kukorékolhatott a „Péter kakasa,“ még sem tagadtam meg — Bachust és Terpsichorét. — „De hát kedves jó barátom, mégis mi a manónak tartjátok ti a próbáitokat ilyen szokatlan órában ? — „Hát tudod, előre látásból, hogy ha egyik, vagy másik műkedvelő lekésnék az előadásról, zavarba ne jöjjünk!“ „Úgy?! most már értem! Tehát méltányosságból a közönség iránt !“ * * * A vén Trandafir meséi csak arra valók voltak, hogy a vörös ökörbe szálljunk, a hol az egyik pin- ezér az ő fia volt. Máig is sajnálnám, ha nem szálltam volna a „kakas“-ba, a mely nem is olyan rozoga épület, mint este holdvilágnál tetszik. Nem valami fényes palota, de elég jó ahhoz, hogy a múzsa tanyát üssön benne ; legalább elűzi ama bizonyos kísérteteket, melyek ellen ez a város olyan régen k ü z d. Történt pedig mind ez 188 . . . No ezt már nem szabad elárulnom.
