Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
VIII. évfolyam. 7. szám. HELYI S Előfizetési Ara : évnegyedre ............................1 frt 50 kr. hájhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egvys szám ára : ÍO kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) A fény árnyai. Soha meg nem változó természettani igazság, hogy minden fénynek árnya is van s hogy mentol nagyobb ragyogóbb a fény. annál söté- tebb az árny Önkény telemül is ez jutott eszünkbe, midőn hírül vettük, hogy városi kép viselő- testületünk ama határozatát, melynek alapján Vácz város közönsége az épitendő állandó szin- ház alapitó tagjai közé 3000 frt értékű részvénynyel belépni óhajt, a képviselő testület egy nehány a határozattal elégedetlen tagja, megtelebbezte a megyei közgyűléshez. Tiszteletben tartjuk mindenki meggyőződését, nem kicsinylünk senkit, elismerjük, hogy a törvény által adott és biztosított jogát, mindenki a ki bir azzal, ott, a hol és akként, a miként czélszerűnek, a társadalomra üdvösnek, a közügyekre nézve hasznosnak látja — gyakorolhatja. De ez esetben itt a nyilvánosság előtt kérdjük meg a felebbezés aláíróit, főtisztelendő és méltóságos Neszveda István urat, valamint Haras Adóit, Roller Armin, Haffner Ferenez, id. Kurdi Bálint, ifj. ősz Kurdi Pál, Kocsis Sándor, Füle András, Mészáros Mihály, Králik Ferencz, Jósa István, Gazsi István, Ferenczi János, Poór László, Dinka István, M. Kurdi István, Miskey Pál, Miskey István, Duna Egyiid János, Kurdi András, ősz Kurdi János, Szekeres Kurdi Lajos, Mizser János, Sóti János, M. Kurdi Lajos, Kurdi János, Szijjártó János, Sóti András, Varsányi Pál, Veres János és ifj. Veres Bálint urakat, hogy számot vetettek-e magukkal midőn a felebbezést aláírták? Gondoltak-e arra, hogy mit szól hozzá a közvélemény most s mit fog hozzá szólam majdan a késő utókor is? A tizenkilenczedik század utolsó negyedében végre valahára, nem nagyon korán és még nem későn, áthatva és eltelve a kulturális eszmék, a kulturális intézmények áldásthozó terjeszVIDÉKI ÉRDEKŰ H Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték inényben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmenta tlen leveleket nem fogadunk el. tésének erős meggyőződésével, két férfin lép föl városunkban s fölajánlanak egyenként 5-5 ezer, összesen 10 ezer forintot egy állandó színház építésére. Az egész ország elismeréssel adózik e ne- meslelkü férfiaknak, kik a társadalmi szellem, a közművelődés, a közerkölcsök nemesítésének, fejlesztésének, finomodásának valódi hajlékául szolgáló épülethez a legnehezebbet, az alapkövet tették le; városunk értelmes polgárságának színe java tehetségéhez mérten siet követni e nemes lelkű férfiak példáját s pár nap alatt le van téve a közművelődés oltárára 20 ezer forint, hogy ennek az oltárnak méltó hajlékául felépíthessük a művészet templomát, melylyel hazánkban lélekszámra és értelmiségre nézve sokkal kissebb város is már nem egy bir ; — a közhangulat örömmel üdvözli az eszmét és azokat, kik áldozattal járultak ahhoz, hogy az eszme megtestesüljön ; a fővárosi és vidéki sajtó, s egész Magyarország közvéleménye, az a közvélemény, melynek minden egyes hirdetője a magyar kulturális czélokért küzd és áldoz, megelégedetten vesz tudomást a mozgalomról s a mozgalom kezdeményezőinek neveit azok fényes soráb i iktatja be, kik előrehaladott, korunk szellemi követelményeinek tudatával bírnak: — hát akkor Vácz város, mint erkölcsi testület, mint polgárságának, minden adófizetőjének egyetemessége hátra maradjon ? Hátra maradhatott volna-e a nélkül, hogy ne kellett volna-ogy egész ország előtt pirulnia? Mint erkölcsi testület, nem erkölcsi kötelességei teljesitett-e akkor, mikor a képviselő-testület nagy része elhatározta, hogy 3000 írttal járul az állandó színház felépítéséhez. Azon túl vagyunk már, hogy a színházaknak mint közművelődési tényezőknek szükségéről beszéljünk. Újat nem mondanánk azzal, az ellenkezőnek állításával pedig nevetségessé ten- nők magunkat. Azt is tudjuk jól, hogy a szellem hüvelyének, az anyagból élő testnek fentartása az első, a mihez pékbolt, mészárszék és korcsma kell; de mikor mindenikből van elég, annál szükségesebb, hogy legyen egy olyan hajlék is, melyben ne a porlandó test zsirosodjék a férgek számára, hanem a lélek nyerjen tápot, olyan tápot, a mitől élesedik az elme, nemesből a szív, tisztul az erkölcs ! — Hát szeretjük hinni és liiszszük is, hogy főt. Neszveda István ur mindezekben egyet ért velünk s ha valami ok vezérelte, hogy élére álljon azoknak, kik a felebbezést aláirták, úgy az nem lehetett más, mint városunk közterheinek nagysága, a túl megterheltetés miatt való aggódás. Ö o Ám ez ok nem alapos és az aggódásra nincsen ok. Hiszen a képviselő testület által megszavazott 3 ezer forint nem kidobott pénz. Az olyan kamatot növel, a minő kamatos pénze senkinek sincs. Mert a részvények kisorsolása után a színház a város örökös tulajdonába megy át. Igaz, hogy ezt mi alig ha megérjük, de a szellem, mely örökké él az megfogja érni s az utókor áldva fogja emlegetni “azok neTUiRTn'k csak egy porszemmel is járultak a művészet haj- I lékának felépítéséhez. És liiszszük azt is, hogy főt. Neszveda István ur, ki meg őszült a nemes, nagy eszmék hirdetése, a kulturális czélok elérésére szolgáló intézmények létesítése közül szerzett érdemekben és még nem fáradt ki a szív, a lélek, az erkölcsök nemesbülésére irányzott munkásságban: ha felvilágosítást szerez a meg szavazott 3000 forint jövendő sorsa felöl, nem Írja alá azt a felebbezést, mely árnyat vet a fényre. A többi aláíróra pedig el mondhatjuk Ho- rácziussal: „Beatus ille, qui procul negotiis, Pa- terna rura exercet bovessuis.“ T. i. ha van mind a kettőből. Egyikből okvet-leniil van. A..VACZI KÖZLÖNY" TARCZAJA. „Fekete gyémántok.“ Alkalmi tárcza-mese. Irta : Parittya. — „A gyémánt nem egyéb, mint égeny, jegecz- alaku szénanyag . . .“ — „így kezdi Jókai a fekete gyémántjai regényét. Köszönöm, Albert, elengedem a folytatását. A kőszén is az, csakhogy mig az átlátszó, emez fekete.* — „Milyen jól tudja azt maga, édes Irén, de ha jól emlékszem az is ott áll: mig amaz daemon, emez angyal ! Egy kissé homályos mondás, — akár egy tárcza-meséje, de ha átviszszük, egy szép hölgy szemeire, lehet egyik is, másik is, lehet egyszerre mind a kettő ! — Én hajlandóbb vagyok a második tételnél maradni . . . Mit csinálnánk e világgal, ha minden szép fekete szmnü nő — daemon volna . . .“ Irén asszony ingerülten doöta el kötését (a nők vagy kötögetnek vagy kötekednek — unalmukban), és félje elé állva, — ki kedvetlenségét egy szivarka sodrásába látszék belegöngyölni — gyönyörű metszésű szemeit félig lezárva, váratlan rohamot intézett nyugaInns ellenfelére : „Tudom, tudom, hogy az ön gyakorlott fegyvere a gúny. Maró mint a lúg, és halálba kergető, mint az indus nyílvessző, melynek a hegye:’méreg . . .“ — „Nálunk ez ártatlanabb és még is veszedelmesebb alakban fordul elő . . . Mézes tokban tartogatják s mérges hegyét csak néha mutogatják. — „Csak rágalmazzon bátran, az a mérges fegyver nem fogja bántani . . . Pedig volna okom . . . Az a fekete szemű angyal — ön szerint, a bájos szomszédnője . . . — „Czukorkával kínált meg a színházban . . . — „De az a czukerli . . .“ — „Savanyu töltelékkel kitűnő szer — szomjúság ellen . . .“ — „És hűsíti a gyulladásokat, miket -hűtlen szivén — — „Az a két fekete szem ütött . . . hahaha! . . . Angyalom, maga féltékeny ! . . . De már itten kitört a vihar. Járhat a kőszénbányákban irtózatos viheder, hogy a bányász keresztet vet és bűneiről hangosan ad számot, ilyen veszedelmes áramot még egy gyémánt-akna sem produkált (kőszéntárna az igazi neve) a minőt a haragos asszony támaszt. A kis kezek görcsös vonaglása felhők tolongását festi a sáppadó arczra. Sötét, szeműidéinek összehúzódása : a láthatár elsotétűlése. E komor borulat alól villamos szikrák repü’nek a szerencsétlen felé, melyek füzénél, hogy amaz el non ég, mint a grófnő gyémántja a Berernl Iván gyújtó lencséje alatt: azt egye- - dűl jubiláns érdemeinek köszönheti a rebellis férj, a ki már 10 év óta emlegeti azokat a fekete gyémántokat, melyek neje szemeiben szintén ragyoghatnának, ba azok esetleg nem a világ legszebb k é k szemei volnának. Ez volt a baj forrása. Az ironikus hajlamú férj néha csupa incselke- désböl elismerőleg nyilatkozott a fekete szemekről, melyek oly tüzesen pörkölik az ártatlan férfiszivet, hogy majd megfeledkezik a kékekről. Ez főben járó bűn egy kékszemü nő előtt . . . Már ő, t. i. Irén, szeretné látni, mért lennének épen a f ekete szemek gyémántjai értékesebbek a kékek azúr menyboltozatánál, melyeken verőfény dereng és ezer csillag sziporkázik megbecsiilbetlen értékű ragyogással . . . Egy nevető diádéin ! A harag rósz tanácsadó. — Irén egészen elfeledte, hogy ezt a szép mondást hányszor hallá szerelmes férje ajkairól. — — — Az a daemon csalta tegnap a színházba. Látni és megbizonyosodni akart. Szeretné azt a Jókait látni, a kinek a Dirmák Évája szemesebb legyen, mint ő. Hanem az Éva, a ki talicskában tologatta nap- hosszant a kiaknázott gyémántot, a kőszenet, szájában az éneklés kincsét, szemeiben a gyémánt-tüzét viselé, nem r elégité ki boszu vágyó lelke daemonat. Az az Éva a legszebb gyémántot kebelében hordá mely keresztül csillogott a szegény munkásnő feketé- ségén — (a kőszénpor nem liszt.) — a testvér szerető szivet. Irén nem tudott rá haragudni ezért az egy erényéért, melyért szívesen megbocsátá neki a következhető bűnöket, melyeket Evila elkövethetett volna, ha Evelin maradt volna. Akár holtan, akár elevenen, mint a színpadi Iván mondá! Férje szép szomszédnéjához hajolva épen a kőszénről suttogott valamit. — Irén nem hallá, — de ennyi figyelmet idegen nő iránt, a kinek fekete szemei vannak, féltékeny szive nem bocsáthat meg egy f é r j n e k. Tanuljon tisztességet. Neki meg van a maga b á n y á j a, keresse ottan | a — kőszenet, és megvan az ő Évii á j a, becsülje abban a gyémántot.
