Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

ötvenkét forint maradt a posta takarékpénztárban.

Ha ez összegnek csak tized része helyeztetik el a magyar posta takarékpénztárakban, más szóval, ha Magyarország népe csak háromnégy milliót takarit meg évenként azon fillérekből, melyeket eddig, nem lévén hely, ahol elhelyezze, talán szándéka ellenére, elvesztegetett: már is oly eredményt értünk el, amelynek következményei kiszámíthatatlanok.

Fogjuk meg tehát kétszeres erővel, és fokozott erélylyel az ekeszarvát, lássunk a munkához, munka után pedig ne áldozzuk ösz- szes keresményünket a „szájÍznek“ „a toroknak“ a „divatnak“ s a „fényűzésnek,“ ha csak egy hatost, ha csak egy öt krajczárt takarítottunk is meg naponként: vigyük a posta takarék- pénztárba, amelyben az ellenőrzés szigorúsága, az állam felelőssége, s a lelkiismeretes, ügyes kezelés forintokká fogja filléreinket növelni.

A helységek lelkészei, birái, jegyzői s tanítói járjanak jó példával a nép előtt, világosítsák fel a népet s buzdítsák szóval és tettel a tőkegyűjtés e könnyű módjára.

E haza fiai közöl pedig ne feledje senki, hogy a boldogságnak: szorgalom az édes anyja s takarékosság: az édes atyja; a lomhaság ellenben: az ördög párnája s a pazarlás : a pokolnak kapuja.

Legyünk munkásak és takarékosak s a nemzet jóléte felvirul és a haza fényre derül!

B i* a n k o v i c s G y ö rgy.

Színház, művészet.

Úgy látszik Solymosy Elek vendégszereplése csak rövid időre vette el a színház látogató közönség kedvét, mert a társulat a múlt héten is majd mindig telt ház előtt játszott s a telt házakat meg érdemelte Solymosy nélkül is vagy annál inkább.

Szombaton január 30-án Lecocq „La Mar- j o 1 a i n e“ (magyar fordításban „Kisasszony feleségem“ czimen ismert) gyönyörű zenéjü ope- retteje került színre. A czimszerepet Nagy Linda kiváló chikkel játszta és kitűnő vervevel énekelte. Az első felvonásbeli duettet, a tükör jelenetet és a kakuk dalt a közönség zajosan megtapsolta. Perez el Mari Aveline szerepében Ízléssel öltözött, szépen énekelt; a v ve és a természete i*v.ie egy kissé élénkebb nú-Lgebb. a mint azt szót- qpei' és a közönség kívánják uhu e á i v í fralaméd) jó kedve és hu- kétázott. A ndrássy (Hannibál) K o n t z (Erikkel) Loross (Petershop) énekükkel és játékukkal egyaránt hozzájárultak az előadás sikeréhez.

Vasárnap januán 31-én „Czigány princz“ látványos színmű, irta Szigeti József. Raizné (Anna) szerepét a nála megszokott hévvel és művészettel játszta. N agy Linda (Rózsa) eleven játékával és szépen énekelt dalaival kiérdemelte a közönség gyakori tetszését. Andrássy (Bojtár Benedek)

Mint az árnyék követte a színésznő lépteit. — Mit tehetett róla, hogy az árnyéknál is feketébb lévén, a szép Ilka csak nem vette észre, pedig egyszer Mátyás diákot az ő attilájában adta, s mint A d r i é n az ő szijába kötött könyveivel jelent meg a színpadon.

Ha látták volna önök akkor azt a szegény fiút. hogy sugárzott arcza az örömtől. Egy villó-szerecsen.

Ekkor volt először a szinpadon, — azokon a gya- lulatlan deszkákon, a melyek üres hordókra voltak rakva és kötéllel egymáshoz erősítve, mert a fakereskedő „Hasáb“ zsidó, nem engedte, hogy szögekkel átlyuggalják; pedig héttagú családja járt ingyen a szinházba e nagylelkűségért.

És az a dobogó ingo vány, nem a halált rejté a veszélyes felszín alatt, mint Jókai regényében a fertő sáros lápjai, hanem magát az egész menyorczágot.

Igen ! ö neki, a társulat kedvenezének, a kicsike Ilkának volt átengedve az egyetlen külön öltöző fülke, az állás alatti uradalmi p i n c z e gádora.

(Még akkor a „nemzeti szinház“ sem volt palota !)

A többi művész csak a kulisszák között végezte a tói lettet . . .

E pincze gádor miatt gyűlölte Bandi a súgót, a ki odalent egy magaslaton állott az ő lelke édenével, s a kinek szives örömest lett volna tyúkszeme, bogy legalább egyszer tekinthetett volna be a menyországba, melynek teljhatalmú istennője «.

Megjegyzem gyöngébbek kedvéért, hogy a súgó ur ezüst sarkantyus lak-csizmája előadás alatt mindig szerepeit a hősök lábain, s más 1 ábelije pedig nem vala neki.

Bandi azért igy is boldog volt, s előadás után hazakisérte szépét; természetesen illendő diatáncziá- ból, minek oka nem csak az ő bátortalansága, hanem azon körülmény volt, hogy a közvetlen kiséret sze- j lencséjében ideje korán megelőzte a német professor. I () előtte a, nélkül is gyűlölt egyéniség, hát még igy. 1

— „Csöndes viz, partot mos, megállj német, haj lesz most!“

Hogy miképen és hogyan, azt még maga sem tudta, de úgy megörült boszus lelke ezen kifakadá sári, hogy elnevette magát.

Hátra néztek, de nem láttak semmit. Bandi még

I szerepében olyan deli és szép legény volt, hogy nem í csoda, ha egy egész életre meghódította Rózsa szivét.

Játékával és énekével pedig a közönség elismerését : vívta ki magának. Aranyossy a (vajda,) és Boros (Zsiga) szerepében jeleskedtek. Kapnin basát Dobocsányi adta jó kedvvel és nem sok tulzás- ! sál. Koupléit a jól mulató közönség többször ismételtette. Az előadást nagy közönség nézte és mind- ! végig kitünően mulatott rajta.

Kedden, február 2-án Aranyossy Gyula jutalomjátékául ..Don Caesar de Bazan“ Dumas pere világhírű színmüve került szinre. Aranyossy Gyula midőn e szerepet választotta magának, nagy feladatot vállalt magára egy olyan közönséggel szemben, melynek nagy része e szerepet kiváló művészi erőktől látta s a mely nem csak külömbséget tud tenni egyik vagy másik szereplő között, hanem Önálló felfogással és önálló ítélettel is bir. És örömünkre válik megvallani, hogy Aranyossy a nehéz feladatnak teljesen megfelelt. Kimondjuk nyíltan, hogy a társulat férfi tagjai közt egyedül ő az, ki ha nem is emel minden szerepet azon művészi magaslatra, mely előtt a legszigorúbb kritika is meghajolni kénytelen, de egyetlen egy szerepet sem ront el. Alakításai abban a keretben, melyben játszik, mindig kidomborulnak és szerepét minden darabban érvényre tudja emelni. Az eladósodott, könnyelmű, de mélyen érző és becsületére büszke spanyol főurat minden jellemző sajátságával együtt, könnyed finomsággal, elegancziával és csillogó humorral játszotta ! meg. A közönség, mely egészen megtöltötte a színházat, tapsaival több ízben fejezte ki a törekvő,

| a szorgalmas és az ambitionált színész játéka iránt való elismerését. — Raizné (Maritána) szerepében ismét kiváló jelét adta tehetségének. Játéka tele volt a szív igaz bensőségével, a mély érzelmek megkapó, hóditó varázsával. Szentes Don Jósét jól alakította és jól játszta. Borossné kedves Lazarille volt. Andrássy a szerelmében visszautasított király szerepében gondos alakítást nyújtott. Dobocsányi (Montfior marquis) és M a k a y n é (Gazella marquisnő) hálás szerepeikben, kitűnő maszkjokkal és egymást tulliczitáló komikus játékukkal sok tapsot arattak. A többi szereplő is megállotta helyét.

Szombaton februán 3-án Imreiné Kertész Mari és E ü r e d i Kálmán a budapesti népszínház tagjainak vendég felléptével „R i p van Winkle“ regényes látványos, nagy Operette. Ugyan mire való volt ez az előadás? Arra-e, hogy a fent tisztelt ur és asszonyság szerepeikből próbát tartsanak itt nyílt- szinpadon és próbára tegyék a közönség türelmét ? Avagy arra e, hogy m -g tanítsák Pesti urat és a közönséget arra, miszerint a társulatnak jó énekese és énekesnője van? Inkább ez utóbbit fogadjuk el és arra kérjük a vendég urat és úrnőt, hogy nézzék és hallgassák meg Andrássy urat és N a g y Linda asszonyt s azután örömest veszszük hírül, ha vendégszereplésükkel szerencséltetik — Vácz-Har- tyánt. Nincs messze Vácztól. Az egész előadás rossz volt. A közönség indifferens része ásított, unatkozott, daczára a többi szereplő igyekezetének. Hanem ha már Pesti ur (a kit különben rossz szándék és rossz akarat nem vezérelt s a kit, a mint tudjuk felülről, felültettek) annyira benne van a vendégszerepeltetésben, miért nem hívja meg a népszínháztól Vidor Pált, Kassait, vagy Szathmáry Árpádot? Bármelyiket a három közül, vagy sorban mind a hármat? Ézek olyan művészei legalább Magyarországnak, a kiket

távolabb húzódott és titkon fohászkodott a boszu istenéhez.

Azok ott elől pedig nem sejtve a veszélyt, vidáman értek el a hölgy lakásáig. Hanem, itt nem használt sem szó, sem könyörgés, a sokat gyanúsított komédiás-lány jóéjt mondottt és kizárta a mézes szájú udvarlót.

Akkor még úgy volt az . . . divat . . .

A német professor nem bizott a magyar múzsa erkölcsében, megállott és várt. Egy ablakban világosság gyuladt ... A szeladon oda rohan és meg- koezogtatja az üvegtáblát. Erre a fény kialszik, s kis vártatva egy kéz nyúlik ki a vasrács között. A teuton-czivilizátor gyönyörrel ragadja meg a drága kacsót, s mig azt hálás csókjaival árasztja el, egy másik kéz jelenik meg csöndesen a feje fölött. Hirtelen bele kapaszkodik a sörényébe, s jól megrázza, mint a patkányfogó eb a bozontos menyétet. 8 csodák csodája; a hajzat még ott lógott a levegőben, mint a kuszáit korcsma ezégér, a professor ur pedig már a harmadik kapu előtt nyargal, nagyot esvén az ottan gubbaszkodó Bandi kinyújtott lábain át . . . 8 a néma éjben bukdácsoló „vert ha d“ halk szisz- szenése és iramodó lábai dobogásához szinfonikus kíséretül csengő kaczaj és vidám röhögés hangzik utána . . .

Bandi látott, értett és e jelenet megadta szerelmes szivének a kegyelem döfést.

Midőn a kaczaj, a ezégér és a világosság elmúlott a b b ó 1 az ablakból, oda sompolygótt szépen. Térdre esett és imádkozott. Hogy mit, — találják el a szerelmesek. — A hogy elvégezte, nyugodtan porolta le térdeit és felemelt a földről egy nádbotot, fekete fogantyúval.

A professor űré volt.

Bandi elégültségtől nevető arczczal ment haza felé, nagyokat ütve a pórul járt csábitó botjával a kerítésekre, s a felvert kutya kouczertbe bele-bele kiabált:

„Tudtam én jól, hogy « angyal !

a művészet mellett, a művészet érté-* rénység is jellemez s a kik, ha megv zönségtől az áldozatot, de viszont cserébe .újak mindazt, a mit művészetükkel a szinpadon és szerénységükkel azon kívül nyújthatnak a közönségnek. Csak is igy lehetne kiköszörülni azt a csorbát, melyet a két rendbeli „népszínházi“ vendégszereplés ütött a művészeten és a közönség áldozatkészségén.

Csütörtökön február 4 én Tóth Ede örökbecsű népszínműve „A falu rossza“ adatott. Göndör Sándort Sebestyén István műkedvelő ur játszotta. Azt, hogy Sebestyén urnák szép hangja van, Váczon és ott a hol ismerik, mindenki tudja. De azt, hogy e nehéz szerepet, mely a népszínmű énekeseknek sokáig versenyszerepe volt. oly szépen meg is játsza, nem mertük hinni. Annál büszkébb lehet ő a közönség kellemes csalódására. Igaz ugyan, hogy mozdulataiban, kitöréseiben, az egyes színi helyzetek hatásos felhasználásában meglátszott rajta a műkedvelő, de szavalatában volt annyi érzés, annyi a szívhez szóló közvetlenség, hogy Göndör Sándor nagyon sok személyesitőjének dicséretére válnék. Gyönyörű bariton hangjával énekelt népdalai pedig nem egyszer Vidort juttaták eszünkbe. Ha hangját iskoláztatná s a színi pályára lépne, a hova hangján kívül, szép férfias alakja is méltatják, a színészetnek nyeresége lenne. Különösen dalait szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közönség. Nagy Linda pompás Einum Rózsi volt. Elevenen, tűzzel játszott s dalait szebben énekelte, mint bármikor. A közönség ötét is megérdemelt tapsokban részesítette s nem egy dalát ismételnie is kellett. Borossné Boriskája angyal arczu, szende kis lány, de a drámai s főkép az érparti jelenésben hangja (talán a túlságosan mély érzéstől) gyenge volt a sziveket a könnycsordulásig meginüitó accordok megütésére. — Szentes Feledi Lajos szerepében jól játszott. Bátki Tercsit Perczel Mariska játszta. Leánynak is, menyecskének is szép volt, de játékában nem ártott volna több melegség. — Dobocsányi Gonosz Pistája, mint maszk, pompás alak. Játéka azonban nem volt egyenletes. Sok jóizü, természetes és sok rikító vonás vegyüléke volt az, mintha a mindenfelé látott sokféle Gonosz Pisták jó és rósz vonásait egyesitette volna magában. Azért igy is dicséretet érdemel, azonban legjobban teszi, ha mindig önállló felfogással alakit és játszik. Feledi Gáspár szerepe Abaffy kezében, gyenge kezekben volt. Aranyossynak kellett volna azt játszania.

Az előadás tiszta jövedelmének fele része 38 frt a helyben építendő állandó szinház alap javára adatott át, miért Pesti Ihász Lajos színigazgató ur valójában elismerő köszönetét érdemel.

« —«

A nőegylet, bálja

Napok óta vizenyős a talaj a mi meg jouoan kedvet 1 eniti a bálozókat mint az a kegyetlen széllel bélelt eső a mely a járó kelők orczáit verdesi vérpirosra. — Ha ismerősök találkoznak egymással az utczán nem sokat diskurálhatnak csak annyit mondanak f egymásnak : 'estére? — leszek! a válasz. És ezt elérti mindenki. Azzal indul ki-ki a maga utján tovább. Mert ma nagy dolog lesz. Megtörik a régi jég, melynek hidegétől kezdő bálozóink i fogai annyira vaczogtak. A feszesség a melynek hir- hedt volta visszariasztotta a bálozó hölgyeket megtört

Másnap tele volt a város a legújabb pletykákkal .... Hogy a Ksptási uram tenyerestalpas élete párja minő anyai furfanggal menté meg drága lakónője féltett becsületét, — (jobban őrizte a magáénál), — még a haját is gyökerestől tépte ki a gyáva merénylőnek. Meg is tartja örök emlékül. Csak azt nem bocsátja meg a „gyöngyöm kis Ilkámnak“, hogy mért engedte meg mégis annak a német professornak, hogy szomszéd állomásra elkísérhesse. Mert a tanár úr hirtelen eltűnését nem tudták máskép megmagyarázni.

Pedig szegény, egyenesen Pestre futott, ríj parókát és botot vásárolni.

Hanem hát ilyen a világ. — Mikor azok a vándor színészek jobb hazát keresnek, nyomukban áldás és átok vegyest burjánzik fel. Csak úgy terem a szó beszéd viselt dolgaikról.

Közbe-közbe arról is megemlékeztek, hogy a nemzetes Vadassy uram Bandifija is eltűnt. De hát ki tudja, hova nem bomlik az ilyen diákféle népség. Megijedt az ekszarnentől. Majd előjön, ha megéhezik.

Bizony pedig a tanár úr csak megjött másodnapra, de a Bandi gyerek még hirt sem ad magáról.

Az öreg úr végig kutatta város hosszat a Berettyót, kurrentáltatta a várva egyént. Sem élve, se halva, nincs a gyerek.

Úgy vagy két hétre, mikor már valamennyi rokon az ország külömböző vidékeiről beküldte a „nem tudom, nem láttam“-ját, azt mondja a Kaptásiné asszonyom nemzetes Vadassy uramnak (épen egypár kordován fejelést vitt meg), hogy aszondja, hátha talán tán az a Andris urfi művészi vágyódásának lett a földön futója.

„Tyhü,“ Sára asszjny, ezt kár volt említeni ! ilyen szégyent, hogy foghat az ősi famíliára!

Dult fult az öreg ur, hanem azért csak befoga- í tolt és ment a komédiás trupp után.

Cs. városát az nap rebellissé tették a minden utcza sarkon díszelgő szinlapok.

Valami haramia históriát adtak.

Mindjárt az első sarkon leugrik a kocsiról s ; kétszer háromszor végig olvassa a szinlapot.

Szinte megkönnyebbült, hogy az ő becsületes neve nem volt rajta.