Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-12-05 / 49. szám
VIII. évfoly 49. szám. Vácz, deczember HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. Előfizetési ára: évnegyedre ......................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postád szétküldéssé . Egys 8zára ára : 10 kr Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparili-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérraentetlen leket nem fogadunk el. szellemi 1 e v eTeremtsünk társadalmi életet. A legutolsó év tizedben gomba módjára szaporodtak a vidéki társas- és olvasó körök. Mindegyik más alapeszméből indul ki, de vég- czélja és elérni szándékolt eredménye e köröknek egy és ugyanaz: vagyis ápolása és terjesztése a nemzeti nyelvnek és irodalomnak és m á- sodsorban a társadalmi élet előteremtése. A vidéki társas- és olvasó köröknek, ma napság, midőn a hazaszeretet, tüze és a nemzeti szellem az idegen befolyások' következtében annyira alászállott, lényeges szerep jut ezek ápolása és fejlesztése körül. És épen ezért szük- ges is, hogy a vidéki olvasó- és társas körök annál nagyobb számmal alakuljanak. — Szükséges azért, hogy az irodalmi pártolás újabb körökre terjedjen ki, de azért is, hogy találkozási pontja legyen az intelligens idegen elemeknek, hogy a közös szellem hatásából újabb erőt merítve el «o hä'/nny az nnvao'i küzdelem durva világában. A haza szeretetnek nem a levegőbe épi- tett frázisoknak légváraira, a malom alatti politika bodor füstöt eregető nagy pipájú, kevés do- hányú köreire van szüksége, hanem valódi intelligens központra, hová a magyar szellem áldozni megy, honnan a magyar szellem megerősödve tér meg. Nekünk a haza szeretet nem .egy fikczióban élő ábránd, melyet titkos konc, iabulumok dédelgetnek; nekünk a hazaszeretet örökség, reális, j valódi, szivünkbe szakadt örökség, de ha nem növeljük: elkallódik, elpusztul, elvész. A jól szervezett irodalmi pártolás, melynek hatalmas tényezőivé válhatnak az olvasó körök, mindenkibe beleviszi a nemzeti öntudatot, a faj - 1 szeretet melegét, a hazafias szellem delejes áramát. A hazafias szellem ápolása mellett, mint említők, feladata a vidéki társas köröknek a társadalmi élet élénkítésé, vagy ha, ilyen egyáltalában nincsen, ilyet bármi utón is előteremteni. Városunk a tekintélyesebb vidéki városok közé tartozik. Központja egy nagy vidéknek, nemcsak anyagi, de szellemi tekintetben is és ezen előnyök daczára, melyek pedig egy város társadalmi oldalának hatalmas rugói, sem képes városunk egy régen érzett hiányon : a pangó társadalmi életen segiteni. — Miben keressük ennek okát? Talán hiányoznak azon eszközök, melyek a társadalmi élet elő teremtés éhez szükségesek? — Éppen nem. Első sorban van városunknak néhány ezerre menő intelligens közönsége és van gyupontja, mely azt társadalmilag együtt tartsa. — Hanem mondjuk ki, hogy minden jóra irányult törekvésnek gonosz megron- tój a a v á r o s u n k b a n uralkodó indole n- c z i a és a kitartó 1 e 1 k e s ü 1 é s hiánya. — Ezen kell mielőbb segítenünk, ennek elhárítására kell eszközt és módot keresnünk. — Erre hivatottabb közeget pedig mint a „Casino kör“, mely alapszabályai értelmében a társadalmi élet gyámolitását is tűzte ki ezé la 1, nem találunk. A társadalmi élet szükségességét érzi lakos" ságunk minden rétege. Ezen akart részben segiteni a hamvaiból ismét feltámasztott „Mercur“ kör. Hogy mennyire sikerül azt elérnie : a következmények fogják megmutatni. — Tartózkodunk ezúttal minden észrevételtől és kíváncsian nézünk e körnek ujabbi működése elé. — De amennyire a tegnapi megnyitás után Ítélhetünk, a kör oly utón indul, mely nem vezet az Olympus felé. A társadalmi életnek hiánya különösen most, télen válik leginkább szembetűnővé, midőn a napi fáradalmak után üdülni vágyó intelligens közönségünk sehol sem talál szórakozást, E részben különösen hölgyeink vannak sújtva, kik a Casinónak asztalai köré nem csoportosulhatnak és igy a rideg magányra vannak kárhoztatva. Sokan talán a gyakori bálozás által vélnek segíthetni e bajon. Ellenkezőleg a mértéken túli bálozás és az ezzel járó fényűzés csak megölői a társadalmi elet fejlődésének. Főleg a mostani balul kiütött gazdasági évben, mely anyagilag annyira sújtotta városunk lakosságának jó részét. Költséggel és fényűzéssel nem járó élvezeteket keressünk tehát, ezeket, mint a közóhajnak megfelelőket, bizonyára melegen fogja pártolni városunk intelligens közönsége. E feladat megoldását részben az e czélból alakult Casino körtől várjuk. Bizonyára egyeseknek még élénk emlékezetében vannak azon élvezetes estélyek, melyek tavaly és az előző A,.VÁCZ! KÖZLÖNY" TARCZÁJA. Szunyadi. (Paródia Czuczor „Hunyadi“-jára.) Ki áll amott, — Napóleon ? — A korcsma pitvarában. S körültekint az udvaron Makracsibuk szájában ? . . . Szunyadi ő, a hös-szinész ; Szomját oltván aludni kész, Tehát megy a quadroppe-ba. De Ugri jő s hetykén beszél: „Immár nem vagy te Zrínyi, Director ur rollét cserél, — Nézz rám, ez oszt’ profil, mi ?“ „Mertem, mit ember merhetett, — Merd hát eljátszni Makbetet!“ Mond, és marad nyugodtan. Más színész is jön csakhamar : „(.'zihálnak czimborám, félj, Újságíróknak tolla mar, Jobb, útiköltséget kérj !“ „Megcsípett már neu egy darázs, Mint én, nem játszik senki más.-* Mond, és marad nyugodtan. „Pajtás I a hol laktál, a pék Bukófélben miattad ; Jó mesterség, szép feleség . Az árát még megadható !u „Tehát Melinda jó nevét A kiflik meg nem mentheték ! ?“ »Sóhajt, s marad nyugodtan. Fölkel, keresne pénzt elő, Hogy „kis gulyásra“ mégyeu, Czingár súgó feléje jő Nyaláb könyvvel kezében, S kiált: „Jaj mindenünk oda, Ránk tört hitelezők hada S téged seprővel üldöz.“ „Ránk történek? — nem tűrhetem,“ OrdiLs tűnik nyugalma, „Nem dúl rajtunk — erre fejem! — Hitelezők hatalma !“ S vitéz-köpenyt, csizmát ragad, Karján pajzs, oldalán fa-kard, S hősiesen — -- megszökik! ________ Várföldi Elek. Cserháti levelek. II. Vannak boldog halandók, kiknek édes örömmel megbocsátunk, ha adott Ígéretüket szélnek eresztik. De annál nagyobb raalheur, hogy szép számmal akadnak olyanok is, akik csupa lelkiime rétessé g- b ő 1 agyon kínozzák az embert becses Ígéretük teljesítésével. Alig nyílik ki bájos olvasónőm reggel boudoi- rod ajtaja s már stellungban várakozik szalonodban a | legutolsó divat szerint öltözött gavallér, hogy Ígéretét beváltva, túlságosan érdekes társalgásával ismét szemeidre varázsolja a sok embernél könyörületesebb álmot. S a piczinyke idő alatt, mely összeköti a reggelt az estével, hűségesen követ az az úr csak azért, hogy adott Ígéretét beváltsa, este ismét azzal biztat, hogy holnap folytatás lesz, melynek azonban inkább óhajtjuk a végét, mint egy rossz regényét. Én is megígértem, hogy viszont látjuk egymást s e hallatlan vakmerőség akkor fogamzott meg agyamban, midőn parlagi szellemességtől áradozó első levelem végére holmi ócska franczia szótárból kilopott kifejezést bigygyesztettem e szavakban: A revoir! j — De hát légy türelmes; tanulj megbocsátani a vakmerőnek ! Türelem és elnézés azok iránt, akik tolakodásukkal kisértetbe hoznak — hagyod reá szives olvasóm. Hát hiszen — mi tűrés-tagadás — igazad van, mert biz én Mokány Bertalanéval együtt I nem jártam azt az iskolát, hol a blazirt fiatalság összes tudománya abban kulminál, hogyan lehetséges fából vaskarikát csinálni, ándung nélkül kurizálni. Én most ennél magasabb álláspontra helyezkedem, a világ műveltség nivaujára, midőn ünnepélyesen kijelentem, hogy nem tördelt sóhajok — és szellemes ásításokról fog zengeni az ének, hanem egy speczi- ális életű nép ethnografiai viszonyairól itt a hires Cserhátiéban. Azzal a naiv kérdéssel, melyet Hamlet intézett magához: „Lenni vagy nem lenni“ — én már rég tisztában vagyok (már t. i. ezt a második levelet iletőleg), hacsak a szerkesztő czeruzája nem lesz oly kegyetlen, mint volt Hamlet atyjának hazajáró szelleme, hogy engem kizavarjon a fekete vonal alatt graszszáló szellemi birodalomból. Ki hát már azzal az etlmografiával — gondolod magadban türelmetlen olvasóm. Bocsánat, én is úgy vagyok, mint az egyszeri főispán. Virilista volt még az időben, midőn ez az eset megtörtént vele, de az se a javabol. Akartam mondani csak addig mig beszélni kezdett, mert maga a nyelvére kolbász darab helyett kavicsot rakosgató Demoszthenesz se volt olyan botnyelvü, mint az emlegetett, főispáni aspiráns. De ha egyszer megeredt gazdag eloquencziájának zsilipje, a remek körmondatok kristály habokként bugyborékoltak mézbeszédü ajkáról. Övé is lett a győzelem ! Hátha én is igy
