Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-24 / 43. szám
VIII. évfolyam. 43. szám. Vácz, október 24, HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Ara : évnegyedre............................1 itt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcaóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. i többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A herczegprimás jubileuma. Csütörtökön reggel az ország valamennyi templomában megfognak kondulni az összes harangok. A templomok áhitatos néppel telnek meg 8 az orgona akkordjának hangjába égig nyúló fohász vegyül. A harangzúgások m gresz- kettetik a levegőt és az egész ország érezni fogja azt a kimondhatlan hatalmat, melyet egy láthatatlan szellem tart kezében, mely megvilla- nyozza a lelket, világosságot szór az elmére s lüktetésbe hozza a szivet. Érezni fogjuk az Isten hatalmát a földön. Most csütörtökön lesz 50 esztendeje annak, hogy Si mór János herczegprimás elmondotta első miséjét. Most lesz 50 esztendeje annak, hogy Simor János elmondotta első egyházi beszédét. A vallási türelem volt thémája első beszédének; a mottója mint valami vörös fonál végig húzódik a szent pap egész múltján, egész működésén. Magasztos múlt! Tele van jósággal, tele dicsőséggel! Ragyogó lelki tulajdonsága bearanyozta az egész országot. Az ő szelleme fénysugarának világossága beszűrődött a kishitiiek sötét leikébe s a csüggedő lelkek erős meggyőződést nyertek a hithez való ragaszkodás iránt az ő meggyőző atyai ékes szóló mondásaitól. A szent vallás prófétájaképpen szórta áldásait és jótevő kegyeit a gazdagokra és szegényekre egyaránt és vallás különbség nélkül. Azért nemcsak a katholikus vallás tartja ünnepének Simor János jubileumát, hanem az egész ország lakossága valláskülönbség nélkül. Jótékonyságban kifogyhatlan bőkezűségét az egész országban mindenütt ismerik, mindenA ..VÁCZt KÖZLÖNY” TÁRCZÁJA. Fényképek. Lefotografirozta: ZEL óaza Lélek. Nem tehetek róla, de már a véremben van, hogy nyugtomat sehol sem találom. Kószálok jobbra-balra; tévelygek erre-arra. Ép úgy, mint az a sárguló falevél, a melyet szeszélyes kedvében ez a hideg őszi szél hol le, hol fölkap . . . Lehet, hogy én születtem a „bolygó zsidónak.“ Csak az vigasztal, hogy jól érzem magamat — mindenhol. A minap is összeszedtem czók-mókomat s feljöttem Váczra. Meghallom, hogy itt Thália papnői s papjai ütöttek sátort. Uczczn! megyek lélek-szakadva a direktorhoz. — „Direktor ur, kérem — szólok nekihevülve — engedje meg, hogy társulatát „levegyem!“ Nagyot néz erre Thália fő-főpapja s egész komolyan oda szól hozzám: — „Soh’se fáradjon kérem; nem járnak azok olyan „magasan,“ hogy le kellene őket venni. A költőiséget csak a színpadon ismerik azok ; az életben nagyon is prózaiak!“ Már arra meg én néztem nagyot. Iparkodtam megmagyarázni neki — miután a tüdőm nagyon gyenge, kézzel-lábbal érveltem — hogy nem úgy értem a dolgot. Lefotografirozni“ akarom én őket, s nem levenni onnan, ahol állanak. Az a kritikus dolga, s nem az enyém. Belenyugodott szívesen, miután biztosítottam őt, hogy én még i n- gyenjegyet sem kérek, annál kevésbé követelek. Előszedtem tehát eszközeimet — már t. i. azokat, amelyek a fotografirozáshoz szükségesek, s — neki láttam a dolognak. felé érezték. A közadakozásoknál mindig ő volt az első, mindig ő adott legtöbbet. Mindenütt ott volt, a hol tenni kellett. Jótékony intézetek, templomok, iskolák, kisdedovók, tanítóképzők és más száznál több nyilvános közhasznú intézet köszöni létét az ő jóságos közreműködésének. Csak az Isten veheti számba az ő jótéteményeit. Egy egész nemzedék nőtt fel az ő pásztori vezetése alatt és egész tábora a papságnak hirdeti az ő lelkének kincseit. Hazánk ezredéves alkotmányának visszaszerzése körül kifejtett munkásságáért őt illeti meg az első érdem. Ott küzdött hazánk nagyjai élén s küzdelmének legszebb gyümölcsét élvezte akkor, amidőn az alkotmányos magyar király fejére föltette az apostoli szent koronát, mint a fejedelem és a nép közt való egyetértés legszentebb biztosítékát. Simor János herczegprimás élettörténetét történelmünk lapjára erősen befogják vésni az ő nemes és hazafias cselekedetei. Belül az esztergomi primási rezidenczia falai közt csendes munkásságban tölté életét az ország vallás fejedelme. Nem tartott fejedelmi udvart, pedig jövedelmeit sok király megirigyelhetné. 0 ezt a sok jövedelmet jótékony czélokra osztá ki s ő maga, mint remete tölté napjait tudományos könyvei és a szent bibliái olvasásával. De most megélénkülnek a rezidenczia nagy termei. Az ország diszruhás küldöttségei, a kik hódoló föliratot visznek fogják megtölteni a termeket. Világi és egyházi fejedelmek küldöttei, hatóságok, egyházak, vallás-felekezetek, intézetek és egyletek küldöttsége adja át hódoló föliratát az ünnepelt főpapnak. S azok a hódoló föliratok mind az ő dicsőségét, az ő áldása múltját hirdetik. Hogy milyen dolognak?! Hát kérem alássau a fotografirozásnak. Világosan szólok, nehogy félre értsenek. Mert hiába! Olyan időt érünk, hogy nagyon hamar félre értik az embert; különösen akkor, ha — nőkről beszél. Ez pedig igaz, amit most mondottam. Van nekem egy kenyeres-pajtásom, lelkem jobb-fele: az járt oly rútul a minap. De sebaj! „Nem bánom, kiállom“ ha az i g a z é r t én is a kollegám kenyeres-pajtása leszek ebből a sütetből is. Alig egy félóra alatt készen voltak a képek. Hogy sikerültek-e: annak megítélését a tisztelt színház-látogatókra bizom. A lefényképezetteknek nem merem megmutatni, mert hátha — nagyon élethűen vannak találva; kivéve a retusirozást. Már pedig azt senki sem szereti, ha nincs az arcz-képe kellően tu sir ózva. Ehhez — már mint a tu sir ozás hoz — pedig nem volt elég . . . elég . . . hogy’ is mondjam csak? .. . hja, nem volt elég fekete a tupsom. De álljanak itt a képek ! I. Karcsú, elég magas alak, gesztenye barna hajakkal és mély tüzű szemekkel. Olyan „fess“-ül öltözködik, hogy nincs párja más — ennél a társulatnál. Pedig vannak ők elegen, s elég sokan öltözködnek közülök kifogástalanul. Értem, kérem alássan, a — színpadra. Hejh, olyan „kékhegyek szelleme“ volt ő, hogy Isten látja a lelkemet: beleszeretnék, csakhogy . . . csakhogy . . . nem merek; mert ott áll mindig háta mögött az a fehér „Othello;“ ott kiséri őt lépten-nyomon, mint az árnyék. Ez az árnyék — az igaz, hogy egy kicsit „nagy árnyék“ az ő szerelmes férje ura. Félti a szellőtől, félti még talán önönmagától is. Az igaz, hogy nem a „dühös“ Othel lót játsza ő kigyelme; de elég már az, hogy Othello. De nem csodálom! Hiszen az az asszonyka amilyen kedves, amilyen enni való, amilyen aranyos Az ország nagy része siet lerakni hódolatát a bíboros főpap lábaihoz, csak mi nem, csak Vácz nem mozdul. Vácz, a legközelebbi szomszédváros, az esztergomi érsekség alá tartozó püspöki város. Sem küldöttségileg, sem föl- iratilag. Hogy e meg nem bocsátható mulasztás kiket terhel: jelenleg nem kutatjuk, mert a nap méltósága nem engedi azt tennünk. Legyen tehát e sorokban pótolva némileg mások mulasztása s városunk összes lakosai nevében mi is lerakjuk hódolatunkat lábaid elé te ősz egyházfejedelem, esdekelve kérve a mindenható Isten áldását a te ősz fejedre. Tartson meg az Isten téged nekünk s hazánknak még sok hosszú életen át, hogy áldásos működéseddel még sokáig boldogithasd ezt a földet, ezt a mi hazánkat. Annyiszor áldjon meg az Isten, ahányszor te osztott:!! áldást erre a mi hazánkra. Ez a mi fohászunk. Ez a nép fohásza. Apróságok. Ben Akiba hires arab mondása hogy »semmi sem uj a nap alatt« — lett megczáfolva múlt hétfőn a városháza tanácstermében. Uj dolog történt a nap alatt. A bérlők önmagukra Hezitáltak. És — Yácz város jövedelmei évenkint majdnem 1Ü000 írttal szaporodtak. Nagyon beleusztak, csak azután el ne uszszanak! , De hát tudja Pál, mit kaszál, nem féltem én őket. No meg aztán az az újság is megesett, hogy a mi jó öreg polgármesterünk annak az ország minden részéből összesereglett »de gente non sancta« liczitánsoknak németül magyarázta meg a feltételeket, hogy annál nagyobb kedvet kapjanak a hezitáláshoz. Pedig nem volt a biztatásra szükség, mert a vácziak ajánlatától mind megszaladtak, aztán meg a városház tunácstermében az a jelszó, hogy: »nix dájcs«. * Azt ajánlom inkább polgármester bátyánknak, hogy vás/ roljon Deutschnál egynéhány példány »Nem i 11 i k«-et, s na olyan eset fordul elő, mint a liczitácziónál, ha már komolyan / a színpadon: szakasztott olyan a szinpado/ kívül is. Az a jártasság, az az ügyes mozdulat, a/a könnyed társalgás künn is csak azt tükrözi/vissza, amit benn. Mondják — akik vele gyakrabban érintkeznek — bogy az ember az ő társaságában kell, hogy felviduljon. Ritkán, nagyon ritka/ láttak ajkán egy keserű mosolyt keresztül futni/7"egy borús, vész-terhes felhőt homlokán átvonulni. Ez az oka annak, hogy nem tudjuk meghatározni: vájjon a publikum szereti e Őt jobban, vagy a férje? Pedig az tény, hogy a férje nagyon, de nagyon szereti. Talán ez indítja férje urát arra, hogy még az öltöző szobában is ez az aranyos asszonyka legyen minden gondolata. Mert, tetszik tudni, az olyan operette-dara- bokban kétszer-háromszor is kell a czim-szereplőnek öltözködnie. Ilyenkor az öreg mindig segédkezik a feleségének. Becsnkatja az ajtókat; sőt mi több, maga megy meggyőződést szerezni arról, hogy telje- sitették-e parancsát. Őrzi, óvja — legalább ő azt mondja — a szellőtől, hidegtől; pedig a valójában a — kiváncsi szemektől. És az a kedves asszony nem veszi ezt rossz néven, sőt örül a gyöngéd figyelemnek. Ilyenkor aztán, ha a jelenése következik, olyan szivet meghatóan zendit rá a dalra, olyan kedvvel- lélekkel játszik, hogy a közönség frenetikus tapsba tör ki még a nyílt jelenések alkalmával is. Taps, az kijut bőviben. De hát a publikumnak eddig még nem volt alkalma, hogy tiszteletét, háláját és szeretetét más módon is nyilváníthassa kegyencze, F erenczy- n é Erzsi iránt. II. Kovácsicsné Sarolta, a társulat másik primadonnája úgy az énekes, mint más egyéb darabokban. Csinos ; mondhatjuk, hogy jelenleg a társulat legszebb alakja. Van valami az ő szemeiben, amit mi férfiak kimondani nem tudunk, de amelynek hatását annál jobban é r e z z ü k ; van bennük valami, ami jobban gyújt a tűznél, jobban tettre buzdít a lelkesítő be-
