Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
VIII. évfolyam. 41. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizet ('Mi líra.: évnegyedre ............................1 Irt 50 kr. pázhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egy"« szám ára : ÍO kr. Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) | Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez- ' métivben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Erkölcsnemesitő egyesület. Nagy horderejű egyesület alakult e czimen a fővárosban. Messzekiható tevékenységre van az egyesület hivatva szomorú közerkölcsű viszonyaink közepette, midőn ifjúságunk egyenesen ki van szolgáltatva a romlásnak és tönkretételnek. Csak egy századdal kell visszamenni történetünkben, hogy megtaláljuk a legerőteljesebb, legdaliásabb nemzedéket, melyről hétország- szerte hires volt a magyar. S ma napság szomorúan dobban meg a honfi keble, ha széttekint a tönkresilányitott, összegörnyedt, halavány ifjúság között. Hol van az a hős ifjúság, melynek kebelében egy Kinizsi, Báthori, Tököly növekedett fel; liol van az a nemzedék, mely hazánk véres csatáiban mindig győzelmesen megküzdött három annyi ellenséggel ? Nincs sehol! A katonasorozási jegyzőkönyvek nagyon elszomorító képét nyújtják a testi és lelki tönkre- jutásnak. Az a nemzet, melynek eddig minden fia született katona volt, ma már alig tudja kiállítani a 30°/0-nyi katonai erőt, sőt vannak vidékek, ahol 100 közül alig találnak 10 katonának való embert. A föld népe, mely már életmódjánál fogva is mindig a legtöbb katonaanyagot szolgáltatta, annyira elgyengült erőben, hogy aránylag már annyit sem szolgáltat a katonai létszámhoz, mint < amennyi az úri intelligens osztályból kikerül. f S mi ennek az oka?; Hol van az eredő, mely végveszély felé vezeti a nemzetet? Sokan a kultúrát vádolják! Ezek a maródiak, akik jajgatva emlegetik a régi jó időket, melyekben az erkölcstelenségről szó sem lehetett. Nincs igazuk az öregeknek, A kultúrának nincs visszaható ereje, befolyása az erkölcsre, bizonyiték erre az, hogy a magánerkölcs Fran- cziaországban ma erősebb alapon áll és nagyobb védelemben részesül, mintXVI-ik Lajos és utódai idejében. Ne bántsák a kultúrát, nem az a hibás. Maga a téves útra indult társadalmi élet az eredő oka minden erkölcsi bajnak s itt kell keresnünk kútforrásat az elsatnyulásnak. S mikor a társadalmat vádoljuk, akkor tegyük szivünkre a kezünket. Gondoljuk meg e tény horderejét, nehogy a dolog ódiumát fejünkre vessék vissza. A vád súlyos, de igazságos! A társadalom testén rágódik az erkölcstelenség fekélye. A gyermek a szalonokban szívja magába a pestises levegőt s viszi át az iskolába, az életbe. A szülők eredendő bűne ragad rá a gyermekekre, a bujaság és kéjvágy ott születik a házi szentélyben és ott ragad örökké. A kor- rupezió felülről lefelé halad. A franczia udvarok erkölcstelensége átfolyt a nép vérébe is és a mi társadalmunk intelligen1 cziájának minden bűne szintén átfolyik a köz nép a földmivelő lakosság körébe. Hova vezet ez ? Hol lesz a megállapodás ? Nem fullad belé a következő nemzedék a fertőbe, melyet az elődök könnyelműsége tengerré engedett növekedni ? A tiz parancsolat is azt mondja: „megbüntetem az apák vétkét harmad és negyediziglen“ s a nyugvó ősök sírjait az unokák átka fogja megbolygatni. „Vissza, vissza a lejtőről!“ Ezt dörgi elénk az „Erkölcsnemesitő Egyesület.“ Sennyey Pál báró, főrendi házunk nagyérdemű elnöke és Irányi Dániel orsz. képviselő emelték fel a Cherub pallosát, mely vissza int az örvénytől, az elsülyedéstől. Szívleljük meg az intést és gondoljunk nagy költőnk szavára, hogy: „Minden nemzetnek támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.“ Az erkölcsnemesitő egyesület kitűzte lobogóját. Induljunk utána, támogassuk és segítsük. Legyen jelszavunk mindig és mindenütt: „A tiszta erkölcs!“ Városi és vidéki hírek. Kegyelmi tanács, illetve felügyelő bizottsági ülés tartatott f. hó 7-én a helybeli kir. orsz. A „VACZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Prolog. A „Curia“ újjáalakított szintemének megnyitására. Ismét körünkbe érkézéi. A szép A jó a nemesre megtanítani. Ismét megnyílnak édes ajkaid, S szavad édmézes árjait Ismét örömmel hallja meg e nép. Isten hozott! Légy üdvözölve Thalia ! TJj csarnokot emeltünk im neked, Jöjj, ülj fel trónod párnáira. Foglald el ott dicső helyed. Kunyhóba vártuk eddig jöttödet, Most csarnokot, díszest találsz te itt; De templomod, állandó lakhelyed. Rövid időn örömmel hirdeti, Hogy a művészet Yácz müveit Polgárai között hő pártolásra lelt Válóban is nem lanyhaság oka Nem is közöny, hogy mi ma tégedet Még nem vezethetünk oda, Hová vezetni óhajtott szivünk. Meghozva minden áldozat, csupán Rajtunk kívül eső okok Hátráltaták, hogy templomod Ma már készen nem állhatott — Tudod te jól, ki szerte jársz Hazánk virányos téréin, Hány sebből vérzik a magyar, S habár sok szépet és némest akar, Dicső szándéka megtörik Anyagi dolgok szirtjein. De jönek még boldog napok, S hazánkra szebb napfény ragyog. Addig maradj e díszes kis terem Barátságos szelíd falai közt, Maradj & miglen egykor megterem És testesül az ige. Oh maradj Hiszen e díszes kis helyet Neked a tiezta kegyelet Futelte föl. A váczi káptalan Nemes szivü becses ajándoka A művészet e kedves csarnoka. Maradj velünk. Szavad tanítsa meg Híven szeretni a hazát. Segíts felejteni a honfi bút Törüld le a kesergők bánatát. Kaczagj, szivünk veled nevet, Ha sirsz, sírunk mi is veled. Légy oktatónk a jóra és Ne tűrd a roszat, ostorozd; A társadalmi tévedést Keményen sújtsa ostorod. Taníts mulatva és viszont. Mulass tanítva. — Az Isten hozott! S ti művészek, kiket az útatok Közénk hozott, nektek is üdvözlet ! Hálás elismerés legyen jutalmatok. Virág magában véve mitsem ér, Virág mellé biz el kel a kenyér. Azért tehát kezet fogjon a kéz, Egyet értsen közönség és művész. Az összevágó pontos működés Jutalma lesz a szép elismerés. — Most fel tehát. Legyen első szavunk : „Áldás reád hazánk, kedves honunk!“ ift. Varázséji Gusztáv. A hivatás. Irta : Torz. I. Az életpálya helyes kijelölése az életben való boldogulhatás feltétele. Az élet nagy színpadán tevékenyen közreműködni akarók közül kevesen kerülhetik el a pályaválasztás szükségességét, hahogy nem akarnak megösmerkedni a tétlen , g nyomoraival, melyek hatásukban tizszer élénk ■ és számosabbak mint a legmunkásabb mesterség A munka százada helyeire tettre kész embereket keres! A lét tűrhetővé tételére pedig annyira szükséges a munka valamely neme, hogy azon emberek, kik megkísértik munka nélkül élni, alkalmilag kénytelenek maguknak munkát teremteni. Hogy az unalom nyomoraitól megmeneküljenek, a legszánan- dóbb eszközök után nyúlnak, hogy elhitessék magukkal, mikép elfoglalvák. Mulatságaikban megrakott szabályzatokkal és élvezeteikben a formalitások és nehézségek legkevertebb nemeivel találkozunk. Jelentéktelen kicsinységeik aprólékos dolgaik annyiba vétetnek, mintha a legkomolyabb fontosságúak volnának ; és illemszabályaik mintegy változtatást nem szenvedő törvényekké tétetnek s követésük áldozatot, fáradságot követelő. „A szabad ember ekkép át van alakítva hasztalan gondok és kicsinyes „bogarak“ felelős bizományosává.“ Igaz, bogy akadnak egyesek, kik megölik magukat a túlságos munkával, de azok száma vajmi csekély azokéboz képest kiket e mértéktelenség öl meg ; és „a túlságos tevékenység okozta halál többet ér, mint rozsda által elpusztulni.“ (Dr. Mathews.) A szüntelenül tevékeny lélek elfáradhat, kimerülhet a munkában, de a tétlenség által elcsenevészik. Aurton „Anatomy of Melancholy“ müvében midőn a búkórság okait számlálná, azokat kettőre hozza visz- sza: magányra és tétlenségre. A tétlenség igen szép öltöny ugyan ránézve ; de nagyon kellemetlen a viselésre. „Az emberi szív olyan, mint egy malomkő. Ha búzát tesznek alá, lisztté örli azt, s ha anélkül hagyjuk, önmagát emészti el“ mondja egy mainzi érsek. Jól meg]egyeztetett, hogy az unalom több játékot teremt, mint a pénzvágy, több dorbézolót, mint a szomj s több öngyilkost, mint a kétségbeesés. Mellesleg Horác, ki Íróknak tanácscsal szolgálván választandó tárgyakra nézve, azt mondja: „olyat válaszszatok, mely erőtökhöz való; s jól meggondoljátok, mit bírnak vállaitok.“ A világi sikerre nézve egyenlő lényeges, hogy valaki oly hivatalt válasz- szón, melyre képességei alkalmasak. Mint ISwift mondja: „Megczáfolkatlan igazság, hogy senki sem tölti be helyét rosszal. És ismeri saját tehetségeit.“ Szükség e éppen követni azon „utasítást,“ mely abban rejlik, bogy ha a fiú jól tánczol, de a nyelveket nem szereti, jobb felhagyni minden iskoláztatással és a fiút a balletmesterhez küldeni ? Erre nézve is az a mondandónk, hogy kinek-kinek az a legjobb pálya, mely megegyez hajlamaival és társadalmi állásához való. Az életpálya sikertelen voltának okai különfélék s nagyrészben a következőkben sorolhatjuk fel: a,.) elhibázott választás ; b.) a szülő vagy baráti tanács ellenére elkövetett választás ; c) pillanatnyi szeszély ; d.) a korai benyomások s a mutatkozó tehet ség korlátozása ; e.) a haszonért való pályacsere ; t.) I
