Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-26 / 39. szám
VIII. évfolyam. 39. szám. Vácz, szeptember 2® 0 HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Ara : évnegyedre ............................I írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé!. Egyes szám ára : lO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél,kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Jelen számmal ismét átveszszük lapunk vezetését. Hat éve immár annak, hogy a város és vidéke társadalmának szolgálatában állunk és hat év elegendő idő arra nézve, hogy a t. közönség lapunk álláspontja, annak iránya és szelleme felől kellőleg tájékozva legyen. — Anyagi haszonra nem számitva és minden mellék érdek nélkül vettük annak idején át lapunkat; városunk és vidéke érdekeinek szem előtt tartása mellett elvünk mindig ahaladás és pártatlan igazságszolgáltatás volt. Szószólói voltunk mindenkor a közvéleménynek. Igaz ugyan, hogy sokszor szóltunk süket fülekhez és hánytuk falra a borsót; de legtöbb esetben nem tévesztették el hatásukat szavaink és önérzetes büszkeséggel mutatunk rá városunk emelkedése mellett tanúskodó azon fényes eredményekre, melyek évek előtt csak megtestesithetlen eszméknek látszottak előttünk. Mindenkor azon voltunk, hogy lapunkat a jobb vidéki lapok színvonalára emeljük; e czélból a legjobb munkaerők megnyerésére igyekeztünk. Városunk ügyei mellett kiváló tért szentelünk vidékünk eseményeinek is; e végből egyes községekben levelezőink vannak, kik figyelemmel kisérik a társadalmi mozgalmakat. Hogy lapunk mennyire emelkedett, Ítéljenek t. olvasóink. Minthogy ily körülmények között lapunkat csak nagy anyagi áldozatok mellett tarthatjuk fel, tisztelettel fordulunk városunk és vidékének lelkes közönségéhez, hogy lapunkat ezentúl is kellőleg pártfogolni szíveskedjék. Az uj évnegyed küszöbén bátorkodunk régi előfizetőink figyelmét előfizetéseik megújítására felhívni. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára helyben házhoz hordva, vagy vidéken postaküldéssel egy évnegyedre ............... 1 frt 50 kr. Helybeli előfizetőink a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett; a vidékiek postautalványon eszközölhetik legczélszeriibben az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Városi közgyűlés. Városi képviselőtestületünk folyó hó 22-én rendkívüli közgyűlést tartott. Tárgyát képezték : A járvány bizottsággá alakult városi közegészségügyi bizottság véleményes jelentése a kolera ellen teendő óvintézkedésekről; a folyó év végével lejárandó fogyasztási adó bérlet meghosszabbítása, illetve a bor, hús, czukor és sör fogyasztási adó megváltásának megkisértéséhez szükségelt bizottság kiküldése; a városi kórház átalakítási ügye, végül az idei szüret kezdetének megállapitása. Ebből láthatni, hogy a napirendre nagyon ke vés tárgy volt kitűzve, de valamennyi, az utolsót kivéve igen fontos és komoly jelleggel birt s ugyanazért mindenki azt remélte és hitte, hogy a különben szép számban megjelent képviselőink — az egyes tárgyak komoly voltát szemeiőtt tartva, akkor különösen, midőn a legborzasztóbb, a legirtóztatóbb halálnem : a kolera elleni óvintézkedések megtételéről van szó, midőn a tanács és képviselőtestületnek — mint egy embernek kell gondolkodni, tenni és cselekedni : képviselőink egy része túlkapás opponálási viszketeg, vagy a tanácscsali folytonos újhuzási mániából nem 'utalják megzavarni a tanácskozást oly bele nem illő interpellácziókkal, insultáló és gyanúsító fellépésekkel, a melyek az objektiv szemlélőt bámulatba kell, hogy ejtsék és azt a szomorú következtetést keltsék fel benne, hogy ily eljárások után Vácz városa lehet az első -- a hol az uj községi törvény alapján — a képviselőtestület működése fel fog függesztett, s egy kis provisorium — legalább is egy évig tartó, — behozatni, mely hivatva legyen képviselőtestületünk túl vérmes gondolkozási tagjaiban is a vért lehűteni. Mert tisztelet becsület minden kinek ; de akkor, midőn a képviselő-testület a tanács hatáskörét annyira megnyirbálta, hogy ma már nem egyéb valóságban, mint a képviselő testület határozatainak szó szerinti végrehajtója, s még a törvény és fenálló szabályrendeletek által biztosított jogkörén belül sem mozoghat önállóan; akkor midőn a tanács a képviselő testület, ezen magát tanácscsá gradáló állásával szemben türelmét nem veszti, s csakhogy szent legyen a béke, még oly tárgyakat is, minőket például a közegészségügyi törvény kizárólag hatásköréhez utal, s a minő volt a szóban forgó közgyűlés első tárgya is, a közgyűlés elé terjeszt, s a képviselő testület egy némely tagja akkor sem adózik elismeréssel ennek a tanácsnak, hanem azt in- sultusokkal fogadja és támadja, midőn oly tárgyak hozattak felszínre, melyek egy rendkívüli közgyűlés keretébe nem is tartoztak, s a melyek a rendőrségi kapitány és adóügyi előadó személyei, egészben véve pedig az egész tanáé« eilen irányultak; bizony-bizony ily körülmények között nem lehetne csodálkozni, ha egy szép napon arra ébredhetnénk fel, hogy képviselőtestületünk működése és befolyása egy időre felfüggesztetni fog. Nem akarjuk részletezni és a felszólalásunkat indokoló közgyűlési jeleneteket felsorolni, mert a kik jelen voltak ismerik azokat, a kik pedig nem voltak jelen, azóta már bizonnyára tudomást vettek azokról, a kiket pedig érdekel ebből megtudhatják azt, a mit tudniok kell, ha meg akarják tudni, és megszivelni, A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Két jó barát. — Eredeti tárcza. — Irta : Csillag- Is^átó. Úgy szerették egymást, mintha testvérek lettek volna, kik nem lesnek Örökségre. (Mert hát az örökségre leső testvérek, csak testvérek, de nem barátok is.) Sándort meg Pistát sohsem látták egymás nélkül. Együtt laktak, étkeztek, mulattak, együtt sétáltak, sőt, — ha tehették volna, — egyszerre lettek volna betegek is — csupa barátságból. így azonban, ha Pistát egyedül látták az utczán szaladni, bizton ráfoghatták, hogy patikába megy gyógyszer ért Sándornak, vagy viceversa. Hogy ismerkedtek meg ? Hogy lettek olyan jó barátok? — arról ezt jegyezte fel a krónika. Egyszer a Muki bácsi kaláber asztalánál találkoztak, a hol folyt a csöndes. Pistának meg Sándornak sohase vágott be a „quart béla“ meg a „kunst- stickli“ s csodák csodája, a két szőke gyerek egyszerre lett „schwarz czá“. Az órára néztek. (Nem a sajátjukra, mert az távol volt tőlük.) Pont tiz. Egyszerre ugrottak föl. A „spergeld!“ Mig a 4 emeleten lefuttottak következő dialog fejlődött ki köztük. — Kérem a spergeldet én fizetem I — Oh, azt nem engedem ! — Engedni kell, mert ön többet veszített. — Ez nem határoz, én előre futok, csengetek 1 — Semmi esetre ! Én is fizetek ! ? — Csak nem fizetünk ketten ?! Erre leértek és . .-. a kapu még nyitva volt. Amint tova mennek, egymásra néznek s mindkettő mosolyog. — Mit nevet ön? — ’S ön ? — Megvallom, — most már lehet; egy piczula sem volt nálam! — Nagyszerű találkozása a véletlennek! Ná lám sincsen ! Erre Sándor és Pista hahotázva borultak egymás pénzmentesitett keblére. Így született meg a barátság köztük. Nevetés közt, vidám arczczal. Nyolcz éve annak. De az érzület még a régi. Egy hivatalba léptek, egy osztályba dolgoznak, együtt emelkedtek föl az előléptetésben. Megtörtént egyszer, hogy Sándort előléptették, de ő nem fogadta el, azt mondván, hogy majd Pistával egyszerre ! Nyolcz tavasz mult el a két jó barát, még mindig nem gondolt házasságra. Pedig immár a XXX-en is túl léptek és különösen a Sándor koponyája kezd kopaszodni, amiért Pista annyira dühös, hogy a maga hajából szeretne kiczibálni. — Te Sándor, — szólt egyszer Pista — nem hiányzik neked valaki a házból ? — Hiszen te itt vagy ! Jó, jó. De olyan, hogy is mondjam csak, — vászon népség, asszony portéka ? . . . mi ? ! — Igazad van, erre nem is gondoltam ! Ezután Sándor meg Pista kevesebbet sétáltak, de annál többet álltak szobájuk utczára nyíló ablaka előtt, nézve egy másik nyitott ablakot, hol néha egy szőke fejecske, két mosolygó szemecske, rózsapiros ajkacska volt látható. A barátok szófukarok lettek. — Pista te ! Ki az a szép leány odaát ? — Én is őt nézem Marjalaky Elza, a tanácsos leánya. — Szép egy teremtés 1 — Én is ammondó vagyok ! Másnap Sándor homlokán gondterhes felhők látszanak, mintha csak válni kellett volna barátjától. — Pista, meggondoltam, amit mondtál. Csakugyan asszony kell a házhoz ; de azért együtt maradunk. Én már választottam! Én is Sándor barátom 1 A szép Marjalaky leányt fogom elvenni! Sándor szemébe két köny lopódzott. Mi az ! Te sírsz 1 ? Nyolcz év óta először ! Ta Ián csak nem ... te is ... ? — Igen én is őt szemeltem ki, de lemondok róla, kedvedért, légy te vele boldog! Pista megszorítja Sándor jobbját. — Nem! Ezerszer is nem ! Én nagyon szeretem őt, nem tagadom ... de ő a tied lesz 1 Érted! a tied ! — Nem fogadom ! — Én megyek! Elmegyek tőled. Légy boldog vele ! — Akkor határozzon a sors ! Nélküled én, nélkülem te, élni nem akarunk. Huzzunk sorsot. Egyikünk boldog lesz Marjalaky Elzával, másikunknak az lesz jutalma, hogy a legjobb barát sírját fogja évenkint megkoszorúzni. E perczben lépett be a levélhordó s az asztalra tesz egy levelet. Sándor gépiesen veszi át, olvastalanul ketté tépi s egyiknek hátlapjára remegő kézzel Írja : „Marjla- kyval boldog!“ a másikra Marjalaky nélkül halál! Azután bedobják a két papirt egy kalapba. Pista remegő kézzel nyúl az egyik után. A húzottat elolvassa Marjalaky nélkül halál 1 — Nem nem ! — Kiált Sándor, — neked élned kell, én akarok meghalni 1 E perczben a midőn élet és halál fölött döntöttek Pista görcsösen felkaczag. Sándor rémülve tekint rá! — Talán megőrült!? Pista folyton kaczagva illeszti össze az eltépett levelke két darabját. — Olvasd ! Olvasd ! MARJALAKY ELZA NAGYKÉRY ZOLTÁN jegyesek. A két barát örömkönyeket hullatva borult egymás keblére 1 Sírtak . . . örömükben sokáig ! Azóta ismét együtt élnek, mint legjobb barátok és hogy többé ily baj ne történhessen rajtuk mint agglegények.
