Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

I

ípl? Annak is elég a maga baja, nem mehet. Végig járhat a soron le is fel is, alkalmas kezese nem akad.

A szegénynek elég volna a kisebb hitel. És taliín”kapna 20—30 frtot itt is, amott is a jövő ^.^aáNÜsig. Kapna hitelre ruhát, gyertyát még sót. — Az iparos, a kereskedő szívesebben odaadná hitelre is becsületes embernek a portékáját inkább, mint sem padlásán, vagy kamrájában tartogassa. De nem teszi, nem is teheti; mert ha esetleg perre kerülne a dolog, nem akar maga utána szaladgálni. Nem szeret törvény elé járni, és egyáltalán nem teheti azt, hogy egy pár forintnyi követelése után ö t s z ö r-h atszor napot lopjon, amit nem fizet meg neki senki. Kitanulta már a községi bíráskodás minden bibéjét. Tudja, hogy azon követelést, amelyet a községi bíróságnál megperelt, nem kapja meg soha : vagy a pert veszti el, vagy a követelést. Nem segít szegény embertársán, bár neki is kára van belőle.

Mi lesz velünk tehát, ha senki nem segít? Valamennyien földön futók nem lehetünk, egymáshoz koldulni nem mehetünk. Nyáron még minden bokor szállást ad, de mit rejt méhében a jövő ?

Az ínség keze nyom, — az bizonyos.

A társadalom önmagán nem bír segíteni. Gyökeresen nem bir talán más sem; de az ínséget, a nyomort enyhiteni az egésznek módjában állana.

A fillokszera által elpusztított szőlők dézs- maváltság hátrálékának leirását a törvényhozás a kormányra bízta. A leírás iránti eljárás máikét év óta folyamatban van. Pedig sok az ilyen teher a városban. Sürgesse meg a város az eljárás befejezését. Folyamodjék a kormányhoz az iránt, hogy a dézsmaváltság és adó-hátrálé- kok behajtása iránti végrehajtás egy évre felfüggesztessék. A város ezt megteheti és ha meg tudja okolni, folyamodása nem fog elvettetni.

Tegyen részletes kimerítő jelentést a kormányhoz. ínséges időben az Ínség kölcsön nem szokott megtagadtatni.

Folyamodjék az iránt, hogy az állam iparosainkat lássa el munkával. Varrasson velük bakkancsot, ruhát és felszerelést a hadsereg számára.

Nézzen körül a város, nincs e oly terve, amelyet most keresztül vihetne. Adjon munkát a legszegényebb nép kezébe, hadd dolgozzék és hadd keressen magának kenyeret. Kövessen el mindent, amivel a nép Ínségén segíthet, mert ha nem teszi, irtózatos lesz az állapotunk, ha a tél nyakunkba szakad.

Dunai Szél.

A vörös kakas.

Folyó hó 18-ik napján (szerdán) d. u. */45 óra tájban a püspök-uradalomhoz tartozó vörös-ház tájékáról sűrű fekete füstfelleg gomolyodott az ég felé. Neumann Emanuelnek a vasút mentében fekvő szántó földön épült szalmahüvely- és szecskavágó-gyára gyulladt ki és 10—15 perez alatt az egész gyár lángban állott. Az önkéntes és a Saxlehner-féle gyári tűzoltóknak megfeszített 3 órai kitarnandó az ő egész jóléte a szerelem üdvösségének csak egyetlen pillanatához képest is! Lehetséges-e boldogság oly lényben, mely gyáva tökélyetlensége miatt természete feladatát betölteni nem képes ? Boldogság és hiány tökélyetlenség : tűz és viz !“*)

A német bölcselők egyike, ÍSchoppenhauer, ki a peszszimizmus elméletének felállitója, mely elmélet szerint minden gyönyör sokszoros gyötrelem kíséretében hat és jut érvényre : Schoppenhauer — mondom — úgy látszik megfeledkezett arról, hogy csakis a képzetek lehetnek azok, a melyek kedélyünket érzelmekre gerjesztik. Már pedig a képzetek ereje első sorban is attól van függővé téve, hogy tartalmuk ugyanaz legyen, a mi lelkűnké.

Schoppenhauer követői, különösen Hartmann, már másként Ítélnek a szerelemről.**)

Ez édes érzelem, e tiszta eszményi szerelem volt Lanténál is első sorban a rúgó, a mely a „Divina Comedia„ t megírni elősegítette. Emléket, örök időkre szólót akart benne korán elhunyt iraádottjá- nak, Beatrice-nek Állítani !

1274-ik évben a költő életében — vagy, mint Szász K. mondja „belső életében“ — a legnagyobb esemény állt be; mert Portinati Foleo leányát, Beatrice t ekkor látta először.***') Beatrice nek szépnek kellett lennie; szebbnek, mint a virág kely- hén gyöngyharmatban fürdő napsugár ; igézőbbnek, mint a róna fölött aranykalász-ágyon pihenő délibáb, mert másként meg nem fejthetnék a felkiáltást, melyet Dante szivében hangoztatott: „Isten ez, a ki

tó munkássága kellett ahoz, hogy a féktelen elem lokalizáltassék.

A gyárnak faoszlopokon álló cseréptetős félszere, deszkakeritése és az udvaron felhalmozott nagymeny- nyiségü szalma legnagyobb része megmentetett. A gyár szabad téren állott s igy közvetlen veszedelemben egy szomszéd sem forgott. E szomorú eset alkalmával azonban lehetetlen némely dolog felett elnyelni szavunkat. Az önkéntes tűzoltók szereinek a tűz színhelyére való k'i vitelére nincs ló, nincs vállalkozó. Ha a város két lova nincs otthon, nincs erő a tűzoltó szerek elvonszolására. Mint rendesen, úgy most is, a két kis fecskendőt egy-két tűzoltó gyalog húzta-vonta, hogy a tűznél ne kelljen teljesen fegyvertelenül megjelenniük. No, hogy ez nem járja, azt mindenki beláthatja. A két kisebb fecskendő nem arra való, hogy a város végeire hurczoltassanak, hanem arra, hogy ott is, hová a nagyobb fecskendővel bejutni nem lehet, a tűzoltó hasznosan megjelenhessék ; de, ha az őrtanyától messze esik a tűz, az kell, hogy a szerek elé lovak állíttassanak, hogy ezek a szereket gyors futásban rövid idő alatt oda juttassák, ahol azokra szükség van. Igen, de itt meg úgy áll a dolog, hogy a tűzveszély közös veszély. Nem csak azt fenyegeti, akit első sorban talál, hanem, ha nincs gátja, addig terjed, mig éghető anyagot talál. Azonkívül, hogy ina nekem, holnap neked juthat ki belőle, azon tétel előtt állunk, hogy egyetlen kunyhó kigyulladása lángba boríthatja az egész várost. De ha igy áll a dolog, akkor a közös veszedelem elhárítása közös t e r h ii n k. — A szegény a gazdag palotájánál, a gazdag a szegény kunyhójánál, a munkás a gyáros gyáránál és a gyáros a munkás vaczkánál megjelenni és összes erejével segítségére lenni köteles, ha az veszedelemben van. Ami megint azt is teszi, hogy aki saját testét nem viszi, vagy nem viheti a veszedelem terjedésének útjába, az tartsa kötelességének legalább a barmait oda küldeni és ne tartsa barmának pihenését kedvesebbnek, mint amilyennek tartja az életét az, aki saját életének koczkáztatásával testét teszi a lángok elé, hogy azok tovább ne csapjanak.

Nem mutatunk senkire külön ! Elég az ahhoz, hogy nem igy volt ez valaha. Most az egész társadalomban benne van a hiba. Üsse a mellét az, aki bűnösnek érzi magát és legyen azon, hogy a társadalom e veszélyes betegségből mihamarabb kigyógyuljon. Valaha a püspök négyes fogatja az első szokott lenni a tűznél é s < ma már nincs oly lótartó gazda a városban, aki a tűzoltó szereket elvitetné. Nem szégyen ez ?

A Város „Mihaszna Andrásai“-hoz is volna azonban nehány szavunk. Mert ha a rendőrség erélyes és szembe mer szállni hivatásának terheivel, nem szorulnánk arra, hogy igy könyörögjünk az uraknál, mintha alamizsna lenne ránk nézve az, ami rájuk nézve kötelesség. Csak tehetetlen rendőrség mellett eshetik az meg, hogy a tűzoltó kényetelen gyalog vonszolni szereit ki a veszedelem színhelyére, és csak tehetetlen rendőrséggel eshetik az meg, hogy az előfogatokon k i- víil más nem jelenik meg lovaival a tűznél.

Ott van a kihágási büntető törvénykönyv 142. §-a. Meg van abban írva, hogy: „aki tűzvész, vagy v i z á r a d á s esetén nem engedelmeskedik a hatóság azon meghagyásának, hogy a fenyegető, vagy már bekövetkezett közveszély elhárítására, illetőleg megszüntetésére, személyesen, vagy háznépének, cselédeinek munkájával, szekereinek, viz jármüveinek, avagy az oltalom

szempontjából szükséges egyéb eszközeinek, nem különben hámos lovainak, vagy vonó marháinak ideiglenesen a hatóság rendelkezése alá bocsájtásaáltal közreműködjék, amennyiben alapos okok által nem akadályoztatott: száz forintig terjed hető pénzbüntetéssel büntetendő.“

Minél nagyobb a letargia, annál szigorúbb és pontosabb legyen a hatóság a törvény rendelkezésének alkalmazásában. Mert ha ezt nem teszi, őt terheli a felelősség a bűn terjedése körül.

És tudja meg az a rendőrség azt, hogy nem kenyérkeresete az annak a nehány tűzoltónak, a ki a tűznél megjelenik, hogy életének veszélyeztetésével más életének és vagyonának mentése körül füstöt harapjon és bőrig ázzék, hanem ha ezt teszi, m i n- dig kötelesség érzetből teszi, és nem vár érte jutalmat; de ha a rendőrség álmos szemekkel, füleire húzott zsinóros sipkával nyugodtan nézi azt, hogy a társadalmon a segitkezés terén a teljes letargia vegyen erőt, amitől Isten óvjon — beállhat azon idő, amikor kötéllel sem foghat embert arra, hogy más baján segitsen, mert a letargia ragadósabb, mint a kolera.

Végre a városi tanácsnak sem ártana — bár kissé későn — tudomásul venni, hogy olyan kártyavárra, mint amilyen a leégett gyári épület volt, nem illik ám megadni az épitési engedélyt. Vékony, magasra húzott vályog- falak, minden összekötő vas nélkül! Belül a pinczétől fel az emeletig tele kisebb- nagyobb gépekkel ! A pincze a földszintről, és a földszint az emeletről rozzant deszka-padolattal elválasztva ! Közvetlen a gépek mellett a gépházzal egy fedél alatt, a zsindelytetős szalmaraktár ! Ezen gyárban emberek dolgoznak földszinten, emeleten és pinezében egyaránt ! És az emberek valamennyien szalmával, zsúppal és szecskával dolgoznak ! Hisz ilyen bódéban egy óráig sem biztos az ember élete. És ilyen laza alkotmány nem hogy gyárnak nem, de még pajtának sem alkalmas. Tűz esetén pedig plane életveszélyes.

Ilyen épületre az építkezési engedélyt megadni valóban nem illett.

Városi és vidéki hírek.

= Ö felsége a király születése napján, folyó hó 18-kán a szébestemplombau ünnepélyes nagymise tartatott. A helybeli honvédhuszárság teljes díszben kivonult és a székesegyház terén tömegben állíttatott fel. A misén jelen voltak: a római kath. papság, a ü'bnvédhuszárság tisztikara, a hatóságok, hivatalok i és intézetek tisztviselői. A középületeken nemzeti szinii zászlók lobogtak. — Délben Neszveda István felszentelt püspök és káptalani helynök adott házánál ebédet, melyre a katonaság, a hatóságok és hivatalok vezetői voltak hivatalosak.

= Primirzia. Kapás Lajos Aurél k. t. r. áldozópap, városunk szülöttje f. hó 15-ik napján (vasárnapon) a helybeli k. t. rendiek templomában olvasta első miséjét. A kézvezetői (manuductori) tisztet P a n e k Ödön k. t. r. gymnasiumi igazgató végezte. Az ünnnpi szónoklatot Kubáuyi Béla k. t. r. tanár tartotta. Mise alatt a k. t. r. ujoneznövendékek énekelték az általunk annyira kedvelt „Hash“-féle misét; betétül pedig Juhász Ferencz, in. kir. operai tag, énekelt egy sólót gyönyörű csengő hangjával. Ezen sólót a székesegyházi zenekar bisérte. Éste Nikítits Sándor ügyvédnek, az uj áldozár sógorának és nevelőjének házánál a meghívott vendégek nagyszámú serege gyűlt egybe. Az egész udvart elfoglalta azon lombsátor, a mely alatt az égő gyertyák és lámpák fénye, a kedves koszorúleányok ragyogó szemeinek csillogása, a sok szép menyecske gyújtó kacsintása, a kedves háziasszony jóízű biztatása és a házigazda hatalmas boraitól megeredt a jó kedv és a „Marczi“ fülbemászó muzsikája mellett

!

\

rajtam uralkodni fog!“ Már az első látás is ily érzékeny volt, de sokatmondó befolyású a 9 éves Dantera.

Imádattal csüggött a gyermek-ifjú a bájoló leányon. Szive legmélyére véste annak vonásait s azt onnan kitörülni egész élte folyamán nem volt többé hatalma ! Orüléssel szeretett ; de lángolóan, tisztán. Annak bevitatása : vájjon találkoztak-e többször? a legnehezebb, miután biztos adatok dolgában szűkölködünk. A lehetőség nincs kizárva. Csak annyi bizonyos, hogy Dante 18 éves korában — tehát 9 év leforgása után az első találkozástól — látta ismét Beatrice-t. Ez bizonyos, mert maga emliti. A viszontlátás öröme leírhatatlan. Beatrice-nek beszédes szemei egész elbűvölték az ifjút. A nő üdvözölte elébb őt. „E tekintet varázsától elszédülve — írja Szász K. — szaladt szobájába, hol azon éjjel azt ál- modá, hogy a szerelemisten az imádottat hozza felé karjaiban, kezében pedig valami égőt, izzót tart s igy szól hozzá: nézd, ez a te szived ! Egyszersmind az a karjában szunnyadó leányt fölébreszté s kérte: egye meg azt a kezében égő, izzó szivet; s mikor az, kis gondolkodás után, megette: az isten sirni kezde rá s a leányt könnyezve vitte fel az égbe. Ez álmot a fiatal költő reggel mindjárt egy sonettbe irta; de sem maga, sem mások a kikkel közölte, nem értették akkor. Megértették csakhamar, midőn Beatrice fiatalon meghalt s a Dante szivét magával vitte az égbe.*)

Ha van valami, a mi e nyomorúságos földi lét sanyarúságát megédesiti; a mi a létérti küzdelem

zajában*) erőt, kitartást ad ; a mi háttérbe szorítja az idealizmust s a tiszta realizmussal áll elő : úgy az bizonyára a viszontlátás pillanata. Ez álom-látás után többször találkoztak, de viszon}uik csak az maradt, a mi eddig volt: szép álom az élet első tavaszában ! A költő szerelme viszonoztatott, bár Beatrice nőül ment de Bárdi Simonhoz. Tisztán, mint az angyalok szerették egymást.

A költő e tiszta, zavartalan boldogságnak nem sokáig örvendhetett. Eszményképe 1290. évi deczein- ber 31-én (tehát 24 éves korában) meghalt.

A csapás Dantera megrendítő hatással volt. Rokonai már életét is féltették, mert nem szűnt meg imádattal csüggni még a halotton is. „Ó a szerelemben — mondja Szász K. idézett munkájában — nem a pillanat gyönyörét s a vágy kielégítését keresi, hanem a sziv magas, elérhetetlen, de soha nem feledhető czélját, mely nem hal meg a kedvessel, hanem a túlvilágba is átkiséri s ott is vele egyesülni tör.“

Ily magasztos, szent volt a költő szerelme, melyet a „Divina Comedia“-ban diadalra vezetett. Első, eszményi szerelmét — bár később az érzéki gyönyörök tengerébe merült — az idő semmi viszontagsága többé ki nem irthatta szivéből. Kitűnik ez a „Vita Nuova“-t (Uj élet) berekesztő szonettjéből is, melyben elmondja, hogy ha élete néhány évre terjedhet még; úgy fog szólni róla (t. i. Beatrice-ről) a „mint hölgyről még soha sem szóltak.“ S igaza volt neki! Az eszményi szerelem s a vallásos szemlélődés — mert B. e kettőt személyesíti — soha ra*) Babies K : Széptan. 162—163. 1.

**) „Philosophie des Unbewussten“ ez. hires Munkájában. ***) Beatrice ekkor 8 éves volt.

) „A világirodalom nagy époszai.“ II. K. 352. I.

‘) „Struggle tor the life.“ Darviu.