Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

VIII. évfolyam.

4. szám.

Váoz, január 24.

_ ;r,aY

HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

Előfizetési ílra : évnegyedre

............................1 írt 50 kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssé’.

Egyes szám ára : 10 kr

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.)

Hirdetések;

Nyílt-tér

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

........................... 30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

menyben részesülnek.

minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőséé/ és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmenta tlen leveleket nem fogadunk el.

Közegészségügyi mizériáink.

A sajtó országszerte élénken foglalkozik azon mizériákkal, melyeket az idei kietlen tél, a lakosságra hozott. A társadalom minden rétegét egyaránt érinti e kellemetlen időszak. Egy hónap óta alig sütött ki a nap fejünk fölött, de e helyett hull az eső és hó felváltva reánk. Utczáin- kat szerteszéjjel undok szeny borítja, telve mindazon ragály csirákkal, melyek a lakosság egészségét legjobban veszélyeztetik és az ország minden részéből ijesztő hírek érkeznek a fellépő járványok pusztításairól.

A mai czivilizált (?) korban foglalkoznak a művészet emelésével, a társadalmi élet élénkítésével és más nemes eszmékkel, de az egészséggel, az ember legdrágább kincsével, mely nélkül minden eszme, minden alkotás értéktelenné válik, sajnos, csak kevesen törődnek. Pedig ha csak egy kissé is rá gondolnánk azon óriási hátrányokra, melyeket ez irányban vétkes gondatlanságunk előidéz, úgy jókban vigyázna, kiki magára, mert az egészség legtöbb kincse az embernek, s ezt megtartani legszentebb kötelessége. Azon óriási piszok, melyet a vizenyős olvadás még fokoz, hálás talajt egyenget az emberiség legártalmasabb ellensége: a járvány számára. Pedig sajnos a járványok nagy része még manapság is az orvosi tudomány legnagyobb kérdő jelei. A történetírók a legműveltebb nemzetek pusztulásának legfőbb okául a járványokat hozzák fel.

A járvány ügy többször képezte már nemzetközi tanácskozások tárgyát is és örömmel konstatálhatjuk, hogy a kultúra terjedésével a közegészségügyi viszonyok is javulnak, de mind amellett még sok kívánni valót hagynak hátra. Hazánk legnagyobb része halad közegészségi tekintetben, de még mindig jelentékeny azon vidékek száma — köztük a mienk is — hol az asiatismus tartja fenn rémes fejét. — Rossz talaj viszonyok, rossz levegő és ivóvíz, egészségtelen lakások, hiányos csatornázás, mind meg annyi okai a járványoknak. Helyesen jegyzi meg jeles statistikusunk, Keleti Károly: Nem a gyér szülés, nem is a rendesnél sokkal erősebb halálozási viszony a normális években — bár a gyermek.A'iai^w.ás még mindig túl nagy — gátol a sz.^n\^j^sban, hanem az időnként fel-fel- merülő járvány az, mely végig száguldva az országon, nem válogatva nemben, vagy korosztályban hegyen, síkon egyaránt szedi kérlelhet- lenül emberáldozatait. Ily járványok : a kanyaró, vőrheny, roncsoló-toroklob, hagymáz, himlő stb.

Városunkban és annak vidékén az említett járványok egyike évenként rendesen bizonyos mértékben szedi áldozatait.

Különösen a difteritis hozza időnként rémületbe a lakosságot. A difteritis a jelenkor legijesztőbb nyavalyája; rettegteti a szülőket, izgalomban tartja a népet, foglalkoztatja az orvosokat.

Hogy mily nagy az eshetőség arra nézve,

hogy a felsorolt járványok egyike ez idén is befészkelheti magát városunkba, arra utalnunk szinte fölösleges. Hiszen biztos elő jelei már is meg vannak.

Iskoláinkból már is távol van a gyermekek egy harmada. A heveny betegségek, a különféle makacs, hurutos bántál mák kíséretében, a város lakosai között feltűnő mérveket kezdenek ölteni.

Legyünk résen, tegye meg a városi hatóság, amit a közérdek kíván és parancsol. Öt illeti a felelősség; azért is: videant, nequid respublica detriment capiat. Ott van városi főorvosunk ; ő a hivatott közeg arra, hogy a hatóságnak a közegészségügyi állapotok felől előterjesztéseket tegyen és hogy egyes esetekben erélyes intézkedésre hívja fel a városi hatóságot. Éppen ez okból fölöslegesnek tartom erre vonatkozó nézeteimet ezúttal kifejteni, mindamellett figyelmébe ajánlom a t. hatóságnak az ezen lapok hasábjain is annyiszor hangoztatott köztisztaságot, mint legbiztosabb védpajzsot. a Hr vány ellen, Kívánatos volna tehát, ha a t. hatóság a város lakos- ságát, az 1883. évi szeptember hó 2. napján kelt és beltigyminiszterileg is jóváhagyott „az utczák és közterek kövezése és azok tisztántartása“ czi- met viselő szabályrendelet megtartására újólag felhívná és a szabályrendelet végrehajtása fölött jobban őrködnék.

Különben, hogy milyenek voltaképen városunk közegészségi viszonyai és milyenek a legutóbbi években az arány számok a születések és halálozások között, arra egy legközelebbi czikk fog nagyobb világot vetni.

"

________ Dr. Y. .1.

Színház, művészet.

Színészeink nem panaszkodhatnak. Daezára a múlt heti kellemetlen időjárásnak az előadásokat mindig elég szép számú közönség nézte végig, a mi kétségbevonhatlan bizonyítéka annak, hogy a társulat a közönség áldozatkész érdeklődését és tetszését a legnagyobb mértékben bírja — a tehetség és az igyekezet elismeréséül.

Szombaton január 16 án „Lili“ 3 felvonásos operetteszerü bohózat adatott. Amelie és Antonine kettős szerepében Nagy Linda mint mindig, szépen énekelt és jókedvvel játszott; öltözködni is ízléssel öltözködött, hanem a 2-ik felvonásban kissé túlságosan dekollettirozott ruhában jelent meg: mivel szere? pének frivolságát csak erősebbé tette. — D'obó (Hli- nehard) Andrásy (De la Grange báró) a többi szereplőkkel együtt, összevágó játékkal s énekkel' emelték az előadást, Boross (Saint Hypothése vicomte) szerepében pompás alakot mutatott be. A többszöri tapsot teljesén megérdemelte.

Vasárnap január 17-én Almássy Tihamér ismert népszínműve „A tót leány“ került színre határozottan jó előadásban. Aranyossy Gyarmathy András szerepében a jószivii jámbor férjet sokkal jobban játszta, mint Arány iné a pattogó zsörtölődő, a háznál egyedül uralkodó feleséget. Szigethy Jenő (Bandi) sok érzéssel játszott és énekelt B o- rossné (Máté Julis) Bor os s (Kospál) Andrássy (Lipták) mindnyájan elismerést érdemelnek. Nagy Linda szép tót leány volt, szerepének minden hatásos részét érvényesítette s dalaiért zajos tapsokat aratott P erezel Mariskával együtt ki egy pár népdalt szintén igen szépen énekelt. — Különben énekben és tapsban nem volt hiány. Borosné is énekelt s a „kék nefelejts“ czirati közkedveltségii népdal elének lésével megmutatta, hogy ha az énekmodorban finomság s az előadásban érzés van, kis és nem erős hanggal is lehet hatást kelteni. Dobó Sándor Misó szerepében mulattatta a közönséget s hogy nagyobb hatást elérni nem tudott, annak oka csak is abban rejlik, hogy ez a szerep nem neki való. Különben ez volt Dobónak utolsó fellépte ; szerződési kötelezettsége más társulathoz liiván őt. Még megemlítjük, hogy Mák a iné hirtelen roszulléte miatt a javasasszony szerepét az utolsó órában Réthyné vette át s dicséretére legyen mondva az előadáson mit sem rontott, daczára hogy a szerepet jóformán még elolvasni sem volt ideje.

Kedden január 19-én „A Sabin nők elrablása“ bohózat 4 felvonásban. Egyike a legsikerültebb előadásoknak. Olyan előadás, melyben a szereplők egytől-egyik jól játsztak s még Arányinénak is volt sikerült jelenete. Boross a tanár, Aranyossy a színigazgató, Pesti Ihász Lajos (Dajbukat Lukács) Andrássy (Szilvássy) szerepében szakadatlan derültségben tartották a közönséget, a taps és az elismerés nagyobb része azonban A r a- nyossyt illeti. Boross né, Szepesi Paula és P e r c z e 1 Mariska élénk eleven játékukkal emelték az előadás sikerét. — Jámbori Schweiger Károly ur mint vendég lépett fel SzendefFy szerepében s mint műkedvelő elég jól játszott.

Szerdán január 20-án Borossné Török Anna jutalomjátékául Sardou hires vígját::-ka „V á 1 \ u k el“ került szilire. Borosné jól választott szerepe teljesen megfelel az ..-gyeuisegéneír. Néni lévén elegendő terünk kellően méltatni játékát, e- annyit jegyzőnk fel, hogy R tártaim kedvességgel es bájjal játszott. Művészi játékában annyi finomság, elevenség és tiiz volt, mintha ereiben nem vér, hanem valódi franczia pezsgő folynék. A közönség tüntetőleg zajosan tapsolta s megjelenésekor egy szép rózsa bokrétát is kapott. Aranyossy (Des Prunelles) és Andrássy (Adhemár) szintén jól és vígjátéki hangulattal játsztak. Jámbori Clavignac szerepében, mint vendég erősen igyekezett jól játszani.

Csütörtökön január 21-én „K o r n e v i 11 i harangok“ operette 4 szakaszban. E darabban mutatta be magát D o b o c s á n y i Gyula az újonnan szerződtetett komikus, a biró szerepében. Azok után, a szerepek után, miket Dobó játszott és most midőn egy országos hírű művész vendégszerepei, nehéz helyzete van Dobocsányinak ; mindamellett e jelentéktelen szerepben is jelét adta humorával, alakjával, kitűnő maszkjával, hogy elődét, ha jobb és előnyösebb szerepekhez juthat feledtetni foga*, nem csak. hanem határozott nyereségnek tekiath'etjük. Serpo- lettet Nagy Linda, GermainKP ere z e 1 Mari szépen énekelték, kedvesen játsztak. K o u c n Ernő Greniső szerepében ügyesen játszóit és kellemes kis tenor hangjával csinosan énekelt, A r a n y >'» s s y a társulat oszlopa Gáspár apó sz* epében, különösen az őrülési jelenetben valódi művész: i.b\k:tá- nyújtott. A felriadó tapsvihart egy szerv neben sve érdemelte meg jobban, mint ebben. — Henrit ■ \\ o r á s sy játszotta előkelőén, jól és -énekelte •un- legjobba?!.

• De hát igaz az, hogy az a ng, moly nem sok drámai erős szerepek kivitelére, Henri E ' parti-:ok ének- . lésére kevés. Különben az előadás, ,'s és ' .-v Tgó . volt, a mihez a .többi szereplők - . eHzHo a nem csekély mérvben járult.

Pénteken jan. 22-én iá o 1 y m ( r s t Elek; ur első vendégjátékául „A tündér! aj“ 3 fe’vöí'Áros. éne kés bohózat adatott. Solmpssy ur mint a népszínház első rendű tagja művészetéről az egész országban sokkal ismertebb, mint sem hogy annak propagandái csinálni kellene. A közönség, Vácz városnak eiegan- cziája és intelligencziája a színházat zsúfolásig megtöltötte. iá o fy m o s s y ur (Czirok Jancsi) olyan szerepben mutatta be magát, minőket a népszínházban nem igen szokott játszani, mert a népszínháznál ilyen darabokat nem szoktak műsoron tartani. Hanem S o 1 y- mossy ur művészete a darabnak is érdeket kölcsönzött. A mindenféle könnyebb fajtájú franczia vígjátékokból is ismeretes vig kedélyű világát élő „unokaöcs“ szerepében s különösen az első felvonásban kitünően jó kedvvel játszott. S mikor Solymossy urat kissé boszantotta egyik-másik szereplő szerep nem tudásból álló botlása, a közönséget a jókedv akkor sem hagyta el, hanem alig várta, hogy egy-egy csat- tanósabb — vagy derültebb (nehogy a tárczairó csattanósan derültnek értse) jelenetnél zugó tapsviharral