Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-25 / 30. szám
V i ázó. A bizottság a raboknak negyedrészét, körülbelül , j 30-at ajánlt feltételes szabadságra, mely úgy érteI- . mezendő, hogy a megkegyelmezett, ha akár mily csekély kihágást követ el a reá kiszabott büntetés tartama alatt, azonnal visszavonható a fegyházba és az elengedett büntetést le kell ülnie. == Megrendítő szerencsétlenség színhelye volt f. hó 19-én a csomádi erdőben levő gr. Károlyi István tulajdonát képező „Lastyina“ major. Ugyanis több csomádi munkás az uradalom bükkönyét kazalba rakandók, mintegy 10 méter magas létrát támasztottak a kazal oldalához, melyen vagy nyolczan foglaltak állást, hogy igy egyik a másiknak kezébe adogassa a felrakandó bükkönyt. A legjobb kedvvel folyt a munka, a midőn délután 7 óra körül, az igy ellepett létra nagy recsegéssel hirtelen közepében ketté tört és a rajta levő munkások a magasból lezuhantak. Ganyicz Pál, ki a legmagasabbról esett le, derekát törte ketté; Breska János njmkán és a gerinczoszlopon szenvedett komolyabb sérüléseket; egy M i k 1 e c z nevezetű pedig kezét törte ki. Ha tekintetbe vesszük, — írja tudósítónk — hogy a létrán lévők mindegyikének villa volt kezében, még szerencsének kell tartani, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. A felsoroltakon kívül a többiek csak jelentéktelenül sérültek meg. A három súlyosan sérültet azonnal beszállították Csornádra, hol a fóthi körorvos részesité őket gyors orvosi segélyben. Ganyicz és Breska életéhez kevés a remény. Az esetről jelentés tétetett az illetékes hatósághoz, mely a vétkes gondatlanság kiderítését czélzó vizsgálatot ezen irányban már megindította. = Tő* Yeresegyliázán. Lapunkat arról értesítik, hogy f. hó ‘22-én Veresegyházán a kovács műhely kigyulladt. Az ijedtség és rémület a legnagyobb fokra hágott, mert épen nagy szél dühöngött s igy a primitiv oltó eszközök mellett az egész község veszedelemnek volt kitéve. Hogy mindamellett sikerült a tüzet lokalizálni az R á d a y János derék községi jegyző és Erdélyi József ref. lelkész tapintatos eljárásának köszönhető, kik a talpon levő lakosságot erélyes munkára ösztönözték. = Vigyázat lanság; következménje. A múlt hét péntekén a gödi pusztán szolgáló egyik béres 3 éves gyermekének a szecska vágó gép vigyázatlanság folytán jobb kezét teljesen szétroncsolta. A szerencsétlen gyermek, kinek édes anyja épen a halálos ágyon feküdt, az uradalmi tiszt intézkedése folytán Budapestre, a Kókusz kórházba küldetett, hol aztán kezét amputálták. = 4«yá*zliir. Fájdalommal vettük tudomásul, hogy Tanács János prépost-kanonok és alsóvárosi plébános szeretett nővére Veronika tegnap délután 3 órakor pár napi szenvedés után elhunyt. A kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik : „Tanács János kanonok és Tanács Anna úgy a maguk, mint számos rokonaik nevében fájdalomtelt szívvel jelentik szeretett, szelíd lelkű, felejthetetlen nővérük s illetve rokonuk, Tanács Veronika kisasszonynak Váczon, folyó évi julius hó 24-én, élte 64-ik évében, a haldoklók szentségeinek ajtatos felvétele után köz bejött csendes elhunyták — Hideg teteme folyó hó 26-án fog a vácz-alvárosi sirkertben délután 6 órakor a római kath. egyház szertartásai szerint eltemetkőrösmezei zöld sikon, kétfelé szakadt itt a Tisza s közepén egy sziklanyelv emelkedik, mely mélyen benyulik az itt még pataknak mondható vizbe. Ügy el tudtam merengeni a természet e csodaszép játékán s gondolatim messze tévelyegtek. Visszacsatangoltak az elmúlt időkbe, mikor még daliás őseink települte v le a sziklától védett téreken, majd a jelen képeit elevenítette meg képzeletem. Láttám a vadászt szökdécselni egyik szikláról a másikra, fáradtan űzve az előtte játszva ugrándozó s menekülő őzikét. Hallani véltem a havasi kürtöt, melynek mélabús hangja áthat a lengyel havasokra s onnét visszavágja a viszhang, mint kettőzött dallamot. így haladtam gondolatokba mélyedve, mikor a völgybe leszállottam. Egyszerű, de csínnal kiállított vaskereszt vonta magára figyelmemet. Megtekintettem, egy vadász emlékének emelték barátai. Érdeklődést költött bennem a felirat, óhajtottam megtudni a történetet, mely e vaskereszthez van fűzve s kíváncsian üdvözöltem a szikla tövében fu rulyázó orosz kecskepasztort, kérdve, nem tudna-e, mit jelent e vaskereszt itt, hol a sziklák tövében, távol messzire emberi lak nem létezik. A beszédes orosz letette furulyáját, én letelepedtem melléje az illatos fűbe s emberem következő beszédbe eredt. Tudom biz én uram, szomorú történet az. Kértem, mondja el. Elbeszélte. Artúr alig volt 22 éves. Telve ifjú korának hevével, arcza, termete a hegy lakóinak minden szépségét bírta. Kincstári erdész volt. Kern kenyér- kereset, szenvedély vitte e pályára. Már tizenhat éves korában ismerte a havasokat, mint saját atyja telkét. A Verhovina volt legkedvesebb kirándulási helye, valami megfejihetlen érzés vonzotta őt oda, mintha előre tudta volna, hogy a Verhovina végzetszerű lesz reá nézve. A vidék legjobb vadásza volt. Ha lőfegyverét felvonta, irányzott, a vad nem menekülhetett golyója elől soha. Egyetlen egyszer sem ment ki a hegyek közé, hogy zsákmány nélkül tért volna vissza. Az őzek, fájd tyúkok, császármadarak s nem ritkán vadkanok, sőt pár ízben a maczko volt diadalmi jelvénye fáradságos barangolásainak. Gyönyörű nyári éj volt. A nap arany sugarai megtörtek a Tisza habjain s az élénkén ugráló pisztrángok piros pettyei szivárvány színben tűntek fel a hófehér vízben, rriig a mezők világai a tegnapi tetni. — Az engesztelő szent-mise áldozat pedig jú- 1 líus hó 27-én fél 8 órakor fog a székesegyházban * 1 lelkiüdveért a Mindenhatónak bemutattatni. Az örök j világosság fényeskedjék neki!“ — Gjászuuác néhai Peitler Antal Jó- | *scl vác/.i püspökért. Boldog emlékezetű el- j hunyt főpásztorunkért tegnap, mint halálának évfor- 1 dulóján, a székesegyházban gyászmise tartatott, melyet Nesz ved a István felszentelt püspök és káptalani helynök ő méltósága tartott teljes segédlettel. A templom hajójában felállított ravatal déli növényekkel volt ékesítve, melyek közt a koporsó lábánál az elhunyt püspök jól sikerült mellszobra állott. A katafalk koszorúkkal volt borítva, közben-közben két I oldalról püspöki czimerei. A koporsó beszentelése után a jelenlevők levonultak a székesegyház kriptája ba, hogy pár fohászszal lerójják a kegyelet adóját az egykor közszeretetben álló s angyali jóságú főpásztor iránt. Ny. B ! = I*rímic*iák. Kresák Géza vácz-egy- házmegyei áldozópap ma d. e. 10 órakor tartja első miséjét a felső plébániai templomban. — Úgyszintén első miséjét mutatja be az Úrnak a mai napon Fekete István Fidél kegyes-tanitórendi áldozópap a sződi plébániai templomban. — Jövő vasárnap pedig Klárik László vácz egyházmegyei ujmisés primicziázik V e r ő c z é n. = IJj mise Pencxen. F. hó 18-án tartá első sz. mise áldozatát a penczi templomban Droppa Károly Vácz-egyházmegyei áldozópap, városunk szülötte. Az isteni tisztelet 10 órakor vette kezdetét, a midőn az uj misés egyházi öltönyben paptársaitól kísérve megérkezett az lír házába, mely szorongásig megtelt ajtatoskodókkal, sokaknak pedig csak a szabad ég alatt jutott hely. A manuduktori tisztet Hegyi Antal, szentszéki ülnök és püspöki titkár úr teljesité, az egyházi szónoklatot pedig az evangélium után B a 1 ás Lajos, püspöki szertartó és iktató tartá, ki oly meghatóan ecsetelte a papi hivatal fünségét és kötelmeit, hogy többeknek örömkönyek csillogtak szemeikben. A sz. mise alatt az ünnepelt barátaiból alakult énekkar zengett szabatosan előadott négyes énekeket. Délután 2 órakor az ünnepelt testvére Droppa Mihály körjegyző vendégszerető házánál volt 120 teritékü lakoma, mely alatt az első köszöntőt Hegyi Antal mondotta az ünnepeltre, a ki aztán az egyház fejére XIII. Leo pápára emelte poharát. Toasz- tokat mondottak még Literáty Ödön orsz. képviselő, Bal'ás Lajos püspöki szertartó, Kolena Endre, kosdi plébános és mások. Az egész ebéd alatt a legvigabb hangulat uralkodott, a mely után a fiatalság tánezra perdült, mely csak éjfél után ért véget Fogadja az uj misés szerencse liivánatainkat az uj pálya kezdetén. Adjon az ég kitartást és egészséget szent liiva- tású pályájához ! = A kolera és a véres hurka. A fővárosi közegészségi hatóság megtiltotta az egész nyár tartamára a véres hurkáknak elárusitását. A véres hurka, mely 2 nap alatt megromlik tudvalevőleg az alsóbb néposztálynak képezi rendes táplálékát és ez tekintettel a közelgő kolerára komoly figyelembe veendő. Nagyon üdvös volna ha hatóságunk is hasonló irányban intézkednék és egyúttal az élelmi szerek kellő ellenőrzésére is kiterjesztené figyelmét. üdítő eső után illatárt terjesztettek a környéken. A távol láthatárban feltűnt Buszt omladéka a kanyargó Tisza partján s a szomszéd lengyel hegyekről a leigázott nemzet egyik pásztorfiának bús danája hangzott át. Valódi ünnepnapja volt a természetnek. Artúr ott állott egy kiálló sziklacsúcson elmerengve a láthatáron. Lőfegyverére dőlve elgondolkozott. Miről gondolkozott? Ki mondja meg egy 22 éves élet gondolatait ! Zörej ébresztette fél éber álmából. A szikla repkénye zörgött. Artúr jól ismerte a hangokat. Vad törtetett elő a sűrű bozótban. Talán valami felriasztott őzike, gondolá az ifjú vadász s fegyveréhez kapott. E perezben tört ki a tisztásra a vad. Nem volt őz. Sötét-szürke, feketébe menő szőre, a karcsú lábak, a szép főn hátrahajtott rövid két fekete szarv nem hagyott kétséget, zerge volt. Artúr arcza kipiroslott az örömtől. A Verhovi- nán, hol eddig még senki sem látott zergét, ez volt az első, mely megjelent s e vadat elejteni oly vágy kelt az ifjú vadászban, hogy izgatottság fogta el egész lényét. Nyíl sebesen ugrott át a szép állat egyik szikláról a másikra, a nélkül, hogy legkevésbbé észre látszott volna venni, hogy a vadász vágyó tekintete követi, anélkül, hogy a szikla mélyedései aggódóvá tették volna a vakmerő ugrások felett, melyekkel egyik szikláról a másikra átszökött. A vadászoknál annyira ismert lelkesültséggel futott Artúr a menekülő vad után, hogy lőtávolba kaphassa azt. A sziklákat megkerülve majd előtte, majd háta megett volt a karcsú zergének, mely most észrevéve üldöztetését, kettőzött erővel iparkodott kiszabadulni a sziklák tömkelegéből. Az ügyes vadász azonban előnyt nyert. Óriási I sziklára zavarta a vadat, honnét csak két út volt, vagy egy vakmerő ugrással leugrani a mélységbe, mely sírjává lesz a zergének, vagy egyenesen bele- j rohanni a lőfegyver gyilkoló csövének ónjába. A mái' elfáradt, üldözött vad gondolkodni látszott. Artúr nehány merész ugrást tett előre s a lő- távolt megnyerve, villámgyorsan fogta föl fegyverét, egy durranás . . . s a sugáralak ingott, a fürge lábak reszketni kezdtek, a zerge összedőlt a szikla csúcson. A golyó talált, de nem halálosan. A szegény állat vergődni kezdett s vergődése közben a szikláról legurult. A szikla oldalán repkény fonódott fél Rekiildetetí. K e i s e r László úr a váczi izr. status quo népiskolák igazgatója, a nevezett iskolának zárvizsgáiról lapunk múlt számában megjelent tudósításra reflektálva, kijelenti, hogy az egészségtan még eddig nem lett a népiskolákba bevezetve ; e kérdés csak ezen év folyamában lett megpendítve és az orsz. izr. tanítóegyesületnek április havában tartott közgyűlésén megbeszélve. Mindennek daczára K ramer és N a t o n e k néptanítók már ezen tanév végén ismertették meg tanítványaikkal az egészségtan alapvonalait. — A rajz mellőzésére tett kifogásunkra vonatkozólag megjegyzi, hogy tekintetettel az izr. iskolák nagy tananyagára és az iskola túl- tömöttségére a tárgyra nem juthatott idő. Különben a növendékek az utolsó években oly nagy számban jelentkeznek, hogy a jövő tanévre alig lesz lehetséges mind a jelenkezőket felvenni. Pedig az iskola nagy áldozatok árán tartatik fenn, miután évköltségvetése 3200 frtra rúg; ezzel szemben a tani dijjakból csak 700 frt folyik be, mihez hozzáadva a 800 frt városi segélyt összesen csak 1500 frtot teszem Az énekre tett megjegyzésünkre kijelenti, hogy az ének a jövő tanévben a rendes tantárgyak sorába fog felvétetni. Az ének tanítását Mandl Lipót vállalta magára, és díjtalanul csak is sziveség- ből fogja hetenkinti 2 órában tanítani. Ezen nemes tettéért Reiser László igazgató az iskolaszék és a szülők nevében Mandl Lipótnak köszönetét mond. = A jövő vasárnapi táucxmiilatsúg- ról. A kegyesrendi templom-tornyok javára jövő vasárnap augusztus 1-én a lőházban rendezendő nyári mulatság sikerén a buzgó rendezőség nagyban fáradozik, s azt hiszszük, hogy fáradozásaikat a közönség akként fogja viszonozni, hogy tömeges jelenléte által a jótékony czélra tetemes összeget fognak átadhatni a kegyesrendnek. A mulatságon Marczi zenekara müködend közre, s szünórakor nagyszabású tűzijátékban fognak gyönyörködhetni a jelenlevők. Úgy értesülünk, hogy a vidékről is azok, kik az intézet falai közt nyerték kiképeztetésüketűiagy számmal fognak megjelenni az ünnepélyre, s a kik abban részt nem vehetnek feliilfizetésekkel fogják gyarapítani az ünnepély jövedelmét. Felkérjük ezúttal mind azokat, kik a tornyok javára adakozni szándékoznak, hogy ebbeli szándékukkal M i 11 m a n n Géza bizottsági pénztároshoz szíveskedjenek fordulni. E helyütt megemlítjük még azt is, hogy a mulatság rendező bizottság permanensnek jelentette ki magát addig inig a tornyokra a kereszt ünnepélyesen fel nem tétetik, mely ünnepélyességet szintén e bizottság szándékozik rendezni. Igazán őrölünk e nemes lelkesedésnek, midőn tapasztalhatjuk, hogy a tanulók hálája azon intézet iránt, mely őket az életnek kiképezte ily szépen nyilatkozik, s e szép tényt követésre méltó példa gyanánt állithatjuk az ország bármely városának lakosai elé. Szerkesztői üzenetek, = V. Mű úrnak. Czikke helyszűke miatt kiszorult lapunkból, de jövő számunkban mindenesetre sorát ejtjük. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Varúxséji Gusztáv. a sziklára, a vergődő zerge a repkényben fennakadt s pár perez alatt kilehelte páráját. Öröm-sugárzó arczczal sietett Artúr a szikla csúcsra, hogy vállaira emelje a szép zsákmányt s midőn látta, hogy az a repkény fonadékban fekszik vérében, letette fegyverét, hogy akadálytalanul csusz- hassék zergéje után. Jobb kezével nagy elővigyázattal kapaszkodott a szikla egyik kiálló csúcsához, mig baljával a rep- kénybeu fekvő állatot iparkodott elérni. E perezben a túlsó szikla ormáról egy dal ütötte meg fülét. Mint a syrének dala a tenger habjain, mint a Loreley éneke a patak partján, mint a será- fok danája fent a magasban, bűvös, bájos^volt az ének, képes elkábitani a legjózanabb főt is. A vadász elfeledte egy perezre helyzetét, elfeledte a zergét, figyelme egészen a túloldali szikláról jött hangokra lett irányozva. S alig fogta föl a dal értelmét, mely a szerelem panaszhangja volt, egy nő tűnt fel a sziklán, nő, minőt Artúr soha sem látott. Hosszú arany-szin haja végig ömlött a sylfidi alakon, mig a hófehér ruha a legtökéletesebb női termetet takarta, kis kezeiben pár nefelejts-szál volt s ajkán felhangzott a dal, még szomorúbban, még bájosabban, még büvölőbben, mint előbb. Artúr mindent feledett. Csak a szép jelenséget látta. Kinyújtotta jobbját a szép leány után ... de elbocsátotta a sziklát, mely egyensúlyát tartotta fel . . . egy másodpercz ... a repkény zörgött'. . . a szikla morzsái töredeztek . . . Artur teste hompöly gött le a tátongó mélységbe, hömpölygése közben magával vivén a zergét ... A zerge leesett . . . s a vadász? . . . ott feküdt szétroncsolt tagokkal, élettelen a völgyben, hová százölnyi magasból zuhant alá. Fent a szikla ormán most is zengett a mennyei dal, az égi leány ajkain. Soha sem tudta azt meg uram senki, fejezte be elbeszélését pásztorom — hogy ki volt az a leány, valószínűleg tündér volt, ki megölte a szép vadászt. Nehány nap múlva megtalálták a holt testet, itt temették el s egy fakeresztet állítottak a sirhoz, mely azóta elkorhadt, s az urak aztán ezt a vaskeresztet csináltatták ide.
