Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-18 / 29. szám
felsorolni és azok végrehajtását közönségünk figyelmébe ajánlani. A szabályrendelet értelmében „minden háztulajdonos köteles házának utczai vonala előtti járda részét tisztán tartani, naponként elsöpretni s a nyári időszak alatt naponként legalább egyszer felöntöz - tetni. — A házak telkéről és udvaráról az utczara i vezető kifolyásokon és csatornákon vizen kívül egyéb folyadékot az utczára kibocsátani tilos. — Különösen tilos mosléknak vagy trágya és istállóbeli folyadékoknak, ürülékeknek, vagy piszkos, úgy bármi üzletből való bűzös folyadékoknak, vérnek, vagy véres viznek ez utczára való kibocsátása, vagy kiöntése. — Házi szemet és szemet gödrök tartalma két hetenként, s ha közegészségi tekintetek sürgetik, gyakrabban is kihordandó. — Bűzös, vagy rothadásba ment tárgyak, ürülékek a rendőrség által e végre kijelölendő helyekre, de csak éjjeli 10—4 óra között a rendőrség által megállapítandó kellő óvrendszabá- lyok megtartásával szállitandók. — Lovaknak, akár igás, akár hajtó marháknak az utczákon való etetése tilos.“ Nem szabad figyelmen kiviil hagynunk a lakházak és lakosztályok kellő fertőtlenítését sem ; mert ez egyik főfeltétele a tisztaságnak. Mert épen a fertőtlenítés feladata, hogy megakadályozza azon mikroskopikus organizmusok képződését, melyek a rothadási és bomlási folyamattal okozoti viszonyban állanak. A fertőtlenítés második feladata, hogy a csirákat, melyek a körlégben, vagy vízben találhatók, tönkretegye. — Miután a kolera méreg tömeges fejlődésére leginkább alkalmat szolgáltatnak : az árnyékszékek, emésztő gödrök, piszkos csatornák, trágya dombok; azért azoknak tisztításáról illetve ra- gálytalanitásáról minden erélylyek kell gondoskodni. Fertőtlenítésre, most általánosan a karbolsavat, mint leghathatósabb óvszert használják és pedig 5ü/0-os alakjában. Ha még az ivóviz iránt is kellő figyelemmel va gyünk és azt szűrés által megtisztítjuk és a kellő étrendet és mértékletességet is megtartjuk, úgy meg vagyunk győződve, hogy ha a sárga rém — Isten mentsen— hazánkban felütné tanyáját, kevésbbé sar- czolna meg bennünket és nem tarthatna a hullák ezrei fölött az előbbiekhez hasonló diadalutat. V. Az érdem jutalma. „A derék nem fél az idők mohától. A koporsóból kitör és eget kér, S érdemét a jók, nemesek, s jövendő Századok áldják.“ Berzsenyi. 11a jól emlékezem, nagy Kölcseynk írja örök becsű müveinek egyikében : „Hírt és dicsőséget vadászni : hiúság. A való nagyságnak épen úgy következése a dicsőség, mint a jámbor életnek a becsület; keresés nélkül jön mindegyik.“ iá e tekintetben szerény nézetem is az, hogy ez igy áll ; így kell állania! Mert, ha a forrást, amely ezreknek nyújt üdítő italt, áldásosnak mondjuk az emberiségre, s megóvni iparkodunk azt mindentől : mennyivel inkább érdemes a kitüntetésre az olyan egyén, aki egész életét az emberiség jó létének előmozdítására áldozza ? ! S tegyük még hozzá azt, hogy jótétemégyelet által fűzött koszorúkon megpihen : „lelkemen a dicsőség fénye villan át, s ekkor érzem a római költő e szavainak igazságát: „Dulce et decorum est pro patria móri !“ Bizonnyára hasonló gondolat hevitette félisteneink hős keblét, midőn a hazán keresztül nyilaié szózatra „veszélyben a haza“ — seregek támadtak a semmiből, hősök az egyszerű polgárokból. „Talpra magyar, hi a haza!“ e lelkesítő szózat' hangzott Kárpátoktól Adriáig, s felvillanyozva a nemzetet, feltüzelő fiait a nagy tettre: szabadságunk kiküzdésére. Ifjú, öreg vetélkedve sietett a szabadság kibontott zászlója alá, százanként, ezrenként mentek a szabadságHarcz dicső terére győzni, vagy meghalni. Ha az elsővel teljesiték hazájuk iránti kötelmeiket: szép volt, ha pedig az utóbbival, akkor: dics 6 ! 8 nemcsak a győzők érzék' magukat boldogoknak, hanem azok is, kik elvérzettek, mert a győzelem reményének égi mosolyával arczukon, lelkűk azon tudattal költözött a túl hazába, hogy a harczmeze jén elhullott testük a haza felszabadult szent földjében fog pihenni, s nyugodni azon reményben, hogy a nemzet győzni fog. Mindmegannyi hadisten valának ők, kardjaik, a boszúálló menny villámaihoz hasonlók, itt villogá- nak eme térségen, melyen szemeink elmerengenek. — Ok most ama csendes temetőkért árnyaiban nyugosz szák fáradalmaikat,, mely kert Iái között a hajnali szellő a halálról suttog. De ne mondjátok, hogy némák e sírok. Ott, hol az élet a halálban elnémul, ott a sírok lesznek éke késén szólókká,. Igen, e sirok beszélnek nekünk, s a késő nem I nyeit ép oly csendesen, de hatásosan gyakorolja, mint a forrás. Az igaz, hogy ezt már a mai napon nagyon bajos elhinni. A mai napon, a midőn a „r e- k 1 á m“ világát éljük; amidőn az igaz nagyság, az igaz érdem beburkoltatik a feltűnni vágyás árnyékába. De annál örvendetesebb, hogy mégis létezik egy akinek sokan, de sokan élvezik jótékonyságát annélkül, hogy mások csak sejtenék is. Mi v á- cziak büszkék lehetünk, mert ő városunk szülötte: itt él körünkben ; a mieink élvezik első sorban nemes szivének összes kifolyásait. E derék férfiú Modrai Dr. Kovách Pál úr ő méltósága ! Soha sem kereste a kitüntetést ; mindig félrevonult a dicséretek elől; pedig ha ember valaha ezeket i g a z á n kiérdemelte : úgy első sorban ő méltósága’. Ezt szívlelték meg a dorosmaiak, a midőn az 1886. évi márczius 4-én tartott rendszerinti közgyűlés alkalmával egyhangúlag díszpolgárrá választották ő méltóságát. Ez olyan elismerése az érdemnek, a minőt csak kevesen élvezhetnek, mert a nevezett községnek ez időszerint ő méltóssága az egyedüli díszpolgára. E kitüntetést sohasem kereste, de a derék doros- maiakban meg volt a hála érzet, s kötelességüknek tartották azt ilyen módon leróni. F. hó 13-án jött fel egy három tagú küldöttség, a mely átnyújtotta a kinevezési okmányt. A küldöttséget Czékus Ferencz főbíró vezette ; tagjai voltak : Zádory Károly jegyző, Kiss István plébános. A midőn Zádory, meleg szavak kíséretében átnyujtá az okmányt: a meglepetés, a meghatottság tükrözött vissza a nemeskeblű főpap arczárói, s egyszerű, de a szív mélyéből fakadó szavakkal fejezte ki köszönetét ezen — szerinte meg nem érdemelt — kitüntetésért. A diszokmány kék bársony, remek czirádákkal és gyönyörű kivitelű ezüst sarkokkal és kapcsokkal, közepén a méltóságos monogramjával. Az okmányt piros bőr tokba lehet rejteni. Az egész okmány három levélből áll, amelynek középsőjén van a kinevezés, mely szószerint úgy hangzik : „Mi Kún-Dorosma város tanácsa és képviselőtestülete az alulirt napon tartott rendszerinti közgyűlésünk alkalmával hozott s 12. szám alatt hitelesített jegyzőkönyvünkbe igtatott egyhangú határozatunkkal mélt. és főt. Módrai Dr. Kovách Pál urat Pápa ő szentségének házi főpapját, váczi székesegyházi őrkanonokot, ez. apát 1849-től 1864-ik évig volt kun-dorosmai plébánost stb. hervadhatlan hazafiúi s lelkészi érdemei elismeréséül, az itteni szegények iránt tanusitott kegyes gondoskodásáért s volt hívei hálaérzete és kedves megemlékezése jeléül. K u n-D orosma város Díszpolgárává megválasztottuk, ilyennek elismerjük s mások által is elismertetni kívánjuk és ennek bizonyítására jelen oklevelünket helyhatósági pecsétünk lenyomatával és aláírásunkkal megerősítve, a fentebb tisztelettel nevezett főpap s e község ez időszerint egyedüli díszpolgárának kiadtuk s hasonló másod-példányát a város közháza tanácskozási termében keretbe helyezve kifüggesztettük, őrizzük s utódaink gondozására bízzuk. Kelt Ivún-Dorosmán, a községi képviselőtestület 1886. évi márczius 4-én tartott rendszerinti közgyüzedéknek, egy dicső, fényes múltról magasztos erényekről, feledhetlen áldozatokról : saját vérük és szivük feláldozásáról, mikkel a múltban megmentették a jövőt, melyekkel a szabadságot drága örökségül nekünk hagyományozák. Nem némák a sirok. A bennyugvók tettei beszélnek ékesen és lelkesítenek minket. Igen, a sírok beszélnek nekünk, mert amaz örök emlékű napok élő tanúi már-már eltávoznak körünkből, elmennek pihenni oda elesett bajtársaik mellé, s nem marad, ki minket nagy tettekre lelkesítsen, csak e sírok maradnak meg, melyekben hőseink nyu- gosznak és csak szellemeik őrködnek felettünk és a ránk hagyott örökség : a szabadság és hazaszeretet fölött, s ha veszélyes napok jönnek a hazára, miként a költő mondja : 11a zsarnok lába nyomja a hazát, Ne csüggedj, hisz fik csalc nyugszanak ; Széttörni békét, szolgalánczokat Felkelnek újra ük -— a hösfiak.* Igen, felkelnek. Szellemük átlengi az utódokat, kik elődeik nagyszerű példáit követendik. Névtelen áldozatai a halhatatlan igazságnak ! Szellemetek suhanását érezzük közöttünk valahányszor bátorságra heviilünk emléketeknél. A ti nagy tetteitek dicsősége biztat és bátorít, ha aggódva nézünk' a jövő elé s reményünk már-már csüggedni kezdene. Ide zarándokolunk, hogy nemes szivetek ravatalánál a kebel minden érzelmeiben egy nagy egészszé forrva rakjuk' le a hála és tisztelet adóját sírotokra, mint, a haza szentsége« oltárára. Oh 11 a szabadságéit szivetek vérével áldozott léséből. Czékus Ferencz, bíró mint a közgyűlés elnöke, s. k., Zádory Károly, jegyző mint a közgyűlés jegyzője, s. k., Kiss István, plébános s. k., Horváth Já- n°s, jegyző, s. k., Dr. Beregi József, tiszti orvos s. k., Balázs Márton, tanácsnok s. k., Komáromy László, tanácsnok mint a község képviseleti közgyűlés kiküldött tagjai.“ 0 méltósága egy szükebb körű ebédet adott a „Csillag szállodádban a küldöttség tiszteletére, a melyre városunk néhány polgára is hivatalos volt. Ebéd alatt megeredtek a pohár köszöntők, a melyek részint az ünnepekre, részint a küldöttség tagjaira lettek elmondva. Legmeghatóbb jelenet volt az, a midőn ő méltósága Zádory Károly jegyzőnek egy értékes és remek gyűrűt nyújtott át. Zádoryt Dr. Kovách Pál úr ő méltósága, mint dorosmai plébános, buzdította, támogatta a tudományos pályán ; ő adott neki bátorítást; ő beszélte rá szülőit, hogv fiukat, akiben tehetseget fedezett fel, a tudományos pályára adják. Hogy úgy mondjam fiúi hálával és tisztelettel viseltetik Zádory mindenkor az ünnepelt iránt, s szavai, melylyekkel ez újabb kitüntetést ő méltóságától vette, csak is a fiúi hála, szeretet és tisztelet szavai voltak. Csendben minden zaj és feltűnés nélkül folyt le az ünnepély méltóan ahhoz, akit ünnepeltek. A do- rosmaiaknak is az volt a jelszavuk, ami ő méltóságának : „A mit a jobb tesz, ne tudja a bal.“ Nem kürtölték senkinek, de becsülettel megtették azt amit egy igaz hazafi, isten szive szerinti főpap s a szegények igaz barátja iránt mindannyiunknak meg tenni kötelességünk. . „Nem minden ember jótevő, a kinek épen kedve kerekedik ; és némelyik azon hiedelemben van, hogy sok jót tett, midőn egy parányi jóval, ami szembe ötlik, nagy rossznak, melyet észre nem vesz, lett okozója“ mondja Kousseau, aki kétségen kiviil ismerte az embert, s tetteinek indító okát. Kousseau e mondását még a sárga irigység sem foghatja rá Dr. Kovách Pál úr ő méltóságára. Igaz, hogy ő neki a jótékony.-ág minden nemében öröme telik, de ezt úgy gyakorolja, hogy a lekötelezetteken kiviil másnak erről tudomása alig van. És ő méltósága mind azt, amit tesz: csak lelkiismeretében akarja élvezni. Szerénysége tiltja, hogy neve olyan sokszor, s annyi dicsérettel említessék. Tudja ő Méltósága azt, amit Eötvösünk olyan szépen kifejezett: „A világ csak a vezérnek homlokát fűzi körül babérral': Isten menyei koronát ád minden küzdőjének.“ Ő, az ünnepelt, átérzi Kölcsey e szavait: „Önérzés, te vagy a diadalmas bére, nem a dij.“ Vajha sok ily önérzetes, nemeskeblü, bőkezű és istenszive szerinti főpapot, igaz hazafit és emberbarátot adna a jóságos ég szorongatott egyházunknak, imádott hazánknak és a gyámoltalan emberiségnek !-S S. 389 sz. kgy. 1886. Szabályrendelet az élelmezésre szolgáló kisebb élő állatokkal való bánásmód iránt. 1. §. A megye területén egyszerre kettőnél több borjút, juhot, bárányt, kecskét, 2 pár libát és 2 pár pulykát s a kisebb szárnyas állatok közül négy párhonvédeink ! engedjétek, hogy hamvadó porotokhoz közeledve tisztuljunk és nemesüljünk általatok, hogy itt küzdelmetek terén vegyük át tőletek azon örökséget, melyet ránk 'hagytatok, s leborulva poraitokból szívjuk fel a hazaszeretet azon magasztos érzelmeit, melyet a ti el hidegült ajkaitokon a halál csókja dermesztett meg. Azért jöttünk ma e helyre megkoszorúzni dicső emléketeket, hogy mi — a kis idők nemzedéke — a ti példátokból, a nagy idők szabadságáért elvérzett hősök példájából lelkesülni, a hazáért és a szabadságért áldozni, küzdeni, s ha kell meghalni tanuljunk. Itt teszünk fogadást emléktefenél, hogy a véretek árán még meg nem váltott, de általatok ránk örökségül hagyott eszmék a sírig élni fognak sziveinkben; s amit általatok és szellemetek által megtanultunk, feláldozásban, tettben és erőben hirdetni fogjuk, s a mint ti küzdöttetek, mi is kitartó erély 1 yeí fogunk küzdeni a béke napszámjában, s ha a tettek küzdterére hivand a haza szava, a ti példátok fog lelkesíteni és erőt adni a küzdelemhez. Az általatok ránk hagyott és vérrel pecsételt eszmék lobogója — melyre hazánk szabadsága és nemzeti függetlensége van felírva — lesz a mi ve zérszövétnekiink békében s akkor is, ha ütni fog a veszély órája. E zászló fog vezetni bennünket győzelemre, vagy halálra, s a ti emléketek fog, megtanítani arra, mint kell meghalni azért, hogy a haza meg ne haljon, hanem mint magyar és szabad — örökké éljen !
