Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

felsorolni és azok végrehajtását közönségünk figyel­mébe ajánlani. A szabályrendelet értelmében „minden háztulaj­donos köteles házának utczai vonala előtti járda ré­szét tisztán tartani, naponként elsöpretni s a nyári időszak alatt naponként legalább egyszer felöntöz - tetni. — A házak telkéről és udvaráról az utczara i vezető kifolyásokon és csatornákon vizen kívül egyéb folyadékot az utczára kibocsátani tilos. — Különösen tilos mosléknak vagy trágya és istállóbeli folyadé­koknak, ürülékeknek, vagy piszkos, úgy bármi üz­letből való bűzös folyadékoknak, vérnek, vagy véres viznek ez utczára való kibocsátása, vagy kiöntése. — Házi szemet és szemet gödrök tartalma két he­tenként, s ha közegészségi tekintetek sürgetik, gyak­rabban is kihordandó. — Bűzös, vagy rothadásba ment tárgyak, ürülékek a rendőrség által e végre kijelölendő helyekre, de csak éjjeli 10—4 óra között a rendőrség által megállapítandó kellő óvrendszabá- lyok megtartásával szállitandók. — Lovaknak, akár igás, akár hajtó marháknak az utczákon való etetése tilos.“ Nem szabad figyelmen kiviil hagynunk a lakhá­zak és lakosztályok kellő fertőtlenítését sem ; mert ez egyik főfeltétele a tisztaságnak. Mert épen a fertőtlenítés feladata, hogy megakadályozza azon mikroskopikus organizmusok képződését, melyek a rothadási és bomlási folyamattal okozoti viszonyban állanak. A fertőtlenítés második feladata, hogy a csirákat, melyek a körlégben, vagy vízben találha­tók, tönkretegye. — Miután a kolera méreg tömeges fejlődésére leginkább alkalmat szolgáltatnak : az ár­nyékszékek, emésztő gödrök, piszkos csatornák, trá­gya dombok; azért azoknak tisztításáról illetve ra- gálytalanitásáról minden erélylyek kell gondoskodni. Fertőtlenítésre, most általánosan a karbolsavat, mint leghathatósabb óvszert használják és pedig 5ü/0-os alakjában. Ha még az ivóviz iránt is kellő figyelemmel va gyünk és azt szűrés által megtisztítjuk és a kellő étrendet és mértékletességet is megtartjuk, úgy meg vagyunk győződve, hogy ha a sárga rém — Isten mentsen— hazánkban felütné tanyáját, kevésbbé sar- czolna meg bennünket és nem tarthatna a hullák ezrei fölött az előbbiekhez hasonló diadalutat. V. Az érdem jutalma. „A derék nem fél az idők mohától. A koporsóból kitör és eget kér, S érdemét a jók, nemesek, s jövendő Századok áldják.“ Berzsenyi. 11a jól emlékezem, nagy Kölcseynk írja örök becsű müveinek egyikében : „Hírt és dicsőséget va­dászni : hiúság. A való nagyságnak épen úgy következése a dicsőség, mint a jámbor életnek a be­csület; keresés nélkül jön mindegyik.“ iá e tekin­tetben szerény nézetem is az, hogy ez igy áll ; így kell állania! Mert, ha a forrást, amely ezreknek nyújt üdítő italt, áldásosnak mondjuk az emberiségre, s megóvni iparkodunk azt mindentől : mennyivel in­kább érdemes a kitüntetésre az olyan egyén, aki egész életét az emberiség jó létének előmozdítására áldozza ? ! S tegyük még hozzá azt, hogy jótétemé­gyelet által fűzött koszorúkon megpihen : „lelkemen a dicsőség fénye villan át, s ekkor érzem a római költő e szavainak igazságát: „Dulce et decorum est pro patria móri !“ Bizonnyára hasonló gondolat hevitette félisteneink hős keblét, midőn a hazán keresztül nyilaié szózatra „veszélyben a haza“ — seregek támadtak a semmi­ből, hősök az egyszerű polgárokból. „Talpra magyar, hi a haza!“ e lelkesítő szózat' hangzott Kárpátoktól Adriáig, s felvillanyozva a nem­zetet, feltüzelő fiait a nagy tettre: szabadságunk ki­küzdésére. Ifjú, öreg vetélkedve sietett a szabadság kibontott zászlója alá, százanként, ezrenként mentek a szabadságHarcz dicső terére győzni, vagy meghalni. Ha az elsővel teljesiték hazájuk iránti kötelmeiket: szép volt, ha pedig az utóbbival, akkor: dics 6 ! 8 nemcsak a győzők érzék' magukat boldogoknak, hanem azok is, kik elvérzettek, mert a győzelem re­ményének égi mosolyával arczukon, lelkűk azon tu­dattal költözött a túl hazába, hogy a harczmeze jén elhullott testük a haza felszabadult szent földjében fog pihenni, s nyugodni azon reményben, hogy a nemzet győzni fog. Mindmegannyi hadisten valának ők, kardjaik, a boszúálló menny villámaihoz hasonlók, itt villogá- nak eme térségen, melyen szemeink elmerengenek. — Ok most ama csendes temetőkért árnyaiban nyugosz szák fáradalmaikat,, mely kert Iái között a hajnali szellő a halálról suttog. De ne mondjátok, hogy némák e sírok. Ott, hol az élet a halálban elnémul, ott a sírok lesznek éke késén szólókká,. Igen, e sirok beszélnek nekünk, s a késő nem I nyeit ép oly csendesen, de hatásosan gyakorolja, mint a forrás. Az igaz, hogy ezt már a mai napon na­gyon bajos elhinni. A mai napon, a midőn a „r e- k 1 á m“ világát éljük; amidőn az igaz nagyság, az igaz érdem beburkoltatik a feltűnni vágyás árnyékába. De annál örvendetesebb, hogy mégis lé­tezik egy akinek sokan, de sokan élvezik jótékony­ságát annélkül, hogy mások csak sejtenék is. Mi v á- cziak büszkék lehetünk, mert ő városunk szülötte: itt él körünkben ; a mieink élvezik első sorban ne­mes szivének összes kifolyásait. E derék férfiú Modrai Dr. Kovách Pál úr ő méltósága ! Soha sem kereste a kitüntetést ; mindig félrevo­nult a dicséretek elől; pedig ha ember valaha eze­ket i g a z á n kiérdemelte : úgy első sorban ő mél­tósága’. Ezt szívlelték meg a dorosmaiak, a midőn az 1886. évi márczius 4-én tartott rendszerinti közgyű­lés alkalmával egyhangúlag díszpolgárrá választották ő méltóságát. Ez olyan elismerése az érdemnek, a minőt csak kevesen élvezhetnek, mert a nevezett községnek ez időszerint ő méltóssága az egyedüli díszpolgára. E kitüntetést sohasem kereste, de a derék doros- maiakban meg volt a hála érzet, s kötelességüknek tartották azt ilyen módon leróni. F. hó 13-án jött fel egy három tagú küldöttség, a mely átnyújtotta a kinevezési okmányt. A küldött­séget Czékus Ferencz főbíró vezette ; tagjai voltak : Zádory Károly jegyző, Kiss István plébános. A midőn Zádory, meleg szavak kíséretében átnyujtá az okmányt: a meglepetés, a meghatottság tükrözött vissza a nemeskeblű főpap arczárói, s egyszerű, de a szív mélyéből fakadó szavakkal fejezte ki köszöne­tét ezen — szerinte meg nem érdemelt — kitünte­tésért. A diszokmány kék bársony, remek czirádákkal és gyönyörű kivitelű ezüst sarkokkal és kapcsokkal, közepén a méltóságos monogramjával. Az okmányt piros bőr tokba lehet rejteni. Az egész okmány há­rom levélből áll, amelynek középsőjén van a kineve­zés, mely szószerint úgy hangzik : „Mi Kún-Dorosma város tanácsa és képviselő­testülete az alulirt napon tartott rendszerinti közgyű­lésünk alkalmával hozott s 12. szám alatt hitelesített jegyzőkönyvünkbe igtatott egyhangú határozatunkkal mélt. és főt. Módrai Dr. Kovách Pál urat Pápa ő szent­ségének házi főpapját, váczi székesegyházi őrkanono­kot, ez. apát 1849-től 1864-ik évig volt kun-dorosmai plébánost stb. hervadhatlan hazafiúi s lelkészi érde­mei elismeréséül, az itteni szegények iránt tanusitott kegyes gondoskodásáért s volt hívei hálaérzete és kedves megemlékezése jeléül. K u n-D orosma vá­ros Díszpolgárává megválasztottuk, ilyennek elismerjük s mások által is elismertetni kívánjuk és ennek bizonyítására jelen oklevelünket helyhatósági pecsétünk lenyomatával és aláírásunkkal megerősítve, a fentebb tisztelettel nevezett főpap s e község ez időszerint egyedüli díszpolgárának kiadtuk s hasonló másod-példányát a város közháza tanácskozási termé­ben keretbe helyezve kifüggesztettük, őrizzük s utó­daink gondozására bízzuk. Kelt Ivún-Dorosmán, a községi képviselőtestület 1886. évi márczius 4-én tartott rendszerinti közgyü­zedéknek, egy dicső, fényes múltról magasztos eré­nyekről, feledhetlen áldozatokról : saját vérük és szi­vük feláldozásáról, mikkel a múltban megmentették a jövőt, melyekkel a szabadságot drága örökségül nekünk hagyományozák. Nem némák a sirok. A bennyugvók tettei be­szélnek ékesen és lelkesítenek minket. Igen, a sírok beszélnek nekünk, mert amaz örök emlékű napok élő tanúi már-már eltávoznak körünk­ből, elmennek pihenni oda elesett bajtársaik mellé, s nem marad, ki minket nagy tettekre lelkesítsen, csak e sírok maradnak meg, melyekben hőseink nyu- gosznak és csak szellemeik őrködnek felettünk és a ránk hagyott örökség : a szabadság és hazaszeretet fölött, s ha veszélyes napok jönnek a hazára, miként a költő mondja : 11a zsarnok lába nyomja a hazát, Ne csüggedj, hisz fik csalc nyugszanak ; Széttörni békét, szolgalánczokat Felkelnek újra ük -— a hösfiak.* Igen, felkelnek. Szellemük átlengi az utódokat, kik elődeik nagyszerű példáit követendik. Névtelen áldozatai a halhatatlan igazságnak ! Szellemetek suhanását érezzük közöttünk valahány­szor bátorságra heviilünk emléketeknél. A ti nagy tetteitek dicsősége biztat és bátorít, ha aggódva né­zünk' a jövő elé s reményünk már-már csüggedni kezdene. Ide zarándokolunk, hogy nemes szivetek ravatalánál a kebel minden érzelmeiben egy nagy egészszé forrva rakjuk' le a hála és tisztelet adóját sírotokra, mint, a haza szentsége« oltárára. Oh 11 a szabadságéit szivetek vérével áldozott léséből. Czékus Ferencz, bíró mint a közgyűlés elnöke, s. k., Zádory Károly, jegyző mint a közgyűlés jegy­zője, s. k., Kiss István, plébános s. k., Horváth Já- n°s, jegyző, s. k., Dr. Beregi József, tiszti orvos s. k., Balázs Márton, tanácsnok s. k., Komáromy László, tanácsnok mint a község képviseleti közgyűlés kikül­dött tagjai.“ 0 méltósága egy szükebb körű ebédet adott a „Csillag szállodádban a küldöttség tiszteletére, a melyre városunk néhány polgára is hivatalos volt. Ebéd alatt megeredtek a pohár köszöntők, a melyek részint az ünnepekre, részint a küldöttség tagjaira lettek elmondva. Legmeghatóbb jelenet volt az, a midőn ő méltósága Zádory Károly jegyzőnek egy ér­tékes és remek gyűrűt nyújtott át. Zádoryt Dr. Ko­vách Pál úr ő méltósága, mint dorosmai plébános, buzdította, támogatta a tudományos pályán ; ő adott neki bátorítást; ő beszélte rá szülőit, hogv fiukat, akiben tehetseget fedezett fel, a tudományos pályára adják. Hogy úgy mondjam fiúi hálával és tisztelet­tel viseltetik Zádory mindenkor az ünnepelt iránt, s szavai, melylyekkel ez újabb kitüntetést ő méltósá­gától vette, csak is a fiúi hála, szeretet és tisztelet szavai voltak. Csendben minden zaj és feltűnés nélkül folyt le az ünnepély méltóan ahhoz, akit ünnepeltek. A do- rosmaiaknak is az volt a jelszavuk, ami ő méltósá­gának : „A mit a jobb tesz, ne tudja a bal.“ Nem kürtölték senkinek, de becsülettel megtették azt amit egy igaz hazafi, isten szive szerinti főpap s a sze­gények igaz barátja iránt mindannyiunknak meg tenni kötelességünk. . „Nem minden ember jótevő, a kinek épen kedve kerekedik ; és némelyik azon hiedelemben van, hogy sok jót tett, midőn egy parányi jóval, ami szembe ötlik, nagy rossznak, melyet észre nem vesz, lett okozója“ mondja Kousseau, aki kétségen kiviil is­merte az embert, s tetteinek indító okát. Kousseau e mondását még a sárga irigység sem foghatja rá Dr. Kovách Pál úr ő méltóságára. Igaz, hogy ő neki a jótékony.-ág minden nemében öröme telik, de ezt úgy gyakorolja, hogy a lekötelezetteken kiviil másnak erről tudomása alig van. És ő méltósága mind azt, amit tesz: csak lelkiismeretében akarja élvezni. Szerénysége tiltja, hogy neve olyan sokszor, s annyi dicsérettel említessék. Tudja ő Méltósága azt, amit Eötvösünk olyan szépen kifejezett: „A vi­lág csak a vezérnek homlokát fűzi körül babérral': Isten menyei koronát ád minden küzdőjének.“ Ő, az ünnepelt, átérzi Kölcsey e szavait: „Önérzés, te vagy a diadalmas bére, nem a dij.“ Vajha sok ily önérzetes, nemeskeblü, bőkezű és istenszive szerinti főpapot, igaz hazafit és emberba­rátot adna a jóságos ég szorongatott egyházunknak, imádott hazánknak és a gyámoltalan emberiségnek !-S S. 389 sz. kgy. 1886. Szabályrendelet az élelmezésre szolgáló kisebb élő állatokkal való bá­násmód iránt. 1. §. A megye területén egyszerre kettőnél több borjút, juhot, bárányt, kecskét, 2 pár libát és 2 pár pulykát s a kisebb szárnyas állatok közül négy pár­honvédeink ! engedjétek, hogy hamvadó porotokhoz közeledve tisztuljunk és nemesüljünk általatok, hogy itt küzdelmetek terén vegyük át tőletek azon örök­séget, melyet ránk 'hagytatok, s leborulva poraitok­ból szívjuk fel a hazaszeretet azon magasztos érzel­meit, melyet a ti el hidegült ajkaitokon a halál csókja dermesztett meg. Azért jöttünk ma e helyre megkoszorúzni dicső emléketeket, hogy mi — a kis idők nemzedéke — a ti példátokból, a nagy idők szabadságáért elvér­zett hősök példájából lelkesülni, a hazáért és a sza­badságért áldozni, küzdeni, s ha kell meghalni ta­nuljunk. Itt teszünk fogadást emléktefenél, hogy a vé­retek árán még meg nem váltott, de általatok ránk örökségül hagyott eszmék a sírig élni fognak szi­veinkben; s amit általatok és szellemetek által meg­tanultunk, feláldozásban, tettben és erőben hirdetni fogjuk, s a mint ti küzdöttetek, mi is kitartó erély 1 yeí fogunk küzdeni a béke napszámjában, s ha a tettek küzdterére hivand a haza szava, a ti példá­tok fog lelkesíteni és erőt adni a küzdelemhez. Az általatok ránk hagyott és vérrel pecsételt eszmék lobogója — melyre hazánk szabadsága és nemzeti függetlensége van felírva — lesz a mi ve zérszövétnekiink békében s akkor is, ha ütni fog a veszély órája. E zászló fog vezetni bennünket győzelemre, vagy halálra, s a ti emléketek fog, megtanítani arra, mint kell meghalni azért, hogy a haza meg ne haljon, ha­nem mint magyar és szabad — örökké éljen !

Next

/
Thumbnails
Contents