Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-04 / 27. szám
HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. EIöH/cU'mí ára : évnegyedre .........................J irt • kr Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egy-'S szám ara: lO kr Kapható : DKUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek 1 sora ........................... 30 kr. I s :öhl,szí,ri hirdetésnél kedvez- ;l Rélyeg illeték menyben részesülnek. . mindén beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspaxik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Egy magyar piarista tanári működésének 25 éves jubileuma. Önzetlenül, hasznot nem remélve, csendben de folytonosan munkálkodni a közjóért; felülemelkedve a mindennapin, egyedül a szellemiekért küzdeni; az egyéni érdeket alávetni az egyetemesének : ha valaha érdem volt, úgy napjainkban csakugyan az. Ez tény. Mert most útón- útfélen csak a hivalkodás, a semmit mondó szájhősködés, az Isten, a haza és a tudomány kicsinyes lenézése a főtényező, amelylyel közéletünk és a tudomány mezején találkozunk. Szinte megszoktuk már a „nagy dob“ verésének hangját; beleéltük magunkat a „p aj t á s k o d á s“ szülte genie-k, hazafiak sáfárkodásaiba. Ezek működése mélyebb nyomot nem is vés kedélyünkbe. Csak futólag veszszük tudomásul lételüket, s mert a jelen elég forrást nem nyújt: kénytelenek vagyunk visszaszállni a múlt mezejére, a hol a tudomány és erkölcs nem egy kitűnő bajnoka áll előttünk példányképül. És ha a tudomány, erkölcs, művészet és vallás hű napszámosa szerény elvonultságban, de serény munkásság közt napjainkban feltűnik — mert van ám ilyen is egy kevés ; sajnos volna, ha nem lenne — mondom, ha napjainkban egy-egy ilyen föltűnik: lelkünket kimondhatatlan öröm tölti el, s készséggel fogunk tollat, hogy érdemeit, a jól meg- érdemletteket, nyilvánosságra hozzuk. Ezek közé a kevesek közé tartozik Váry Gel lért, kegyes-tanitórendi áldozópap, az ujoncznövendékek mestere, főgyrnn. rendes tanár, a hittanárokat vizsgáló bizottság rendes tagja, stb., a ki június hó 2<S-án ünnepelte tanári működésének 25-ik évét. Huszonöt évet közhasznú munkásság közt eltölteni az úgy is rövid emberi életből; huszonöt, hosszú huszonöt évet kitartással és dicsőséggel lepörgetni egy göröngyös, semmi fényes jövőt nem ígérő pályán; huszonöt évig vetni a magot a nélkül, bogy a vető biztos tudatában lenne annak: vájjon az elvetett magnak gyümölcséből fog-e ő is élvezni ? méltó arra, hogy megünnepeltessék. Elismerést adni az érdemnek, a hálát leróni az iránt, a kinek sokat, igen sokat köszönhetünk: ez volt az inditó ok V áry-nak volt tanít ványain ál, a mely őket arra ösztönözte, hogy volt tanáruk negyedszázados jubileumát fényes ünneppé tegyék. Ez, s nem a tüntetni-vágyás, nem a modern „j u b i 1 a r i z álá s.“ Nem, I h°gy dicsőséget arassanak, hanem hogy dicsőséggel vegyék körül azt, a kit lelkűk leikéből szeretnek, tisztelnek. Örömet akartak csinálni annak, ki azt méltán megérdemli, jóllehet, nem az öröm az életnek a czélja, hanem a munkásság. S ez meg van Váryban. Ida Balzac most élne, egy cseppet sem kételkedném azon, hogy Váryról vette eme jeles mondását : „Kevés munka sok önszeretettel, sok munka végtelen szerénységgel jár.“ Tanítványai, ismervén volt tanáruknak szerénységét, a nyilvánosság kizárásával s a legnagyobb csendben tették meg az előkészületeket ezen ünnepélyre. Serényen utánna jártak a dolognak, s a midőn a tett órája ütött: igaz meglepetést készítettek nz fivm erő eltnek. Junius 28-án, d. e. 11 órakor a váczi kegyr. tanári-kar s a vidékről jött néhány rendtárs felkereste lakóosztályában az ünnepeltet. A midőn tömegesen hozzá beállítottunk, meglepetést lehetett arczárói leolvasni. Rövid, de szívből fakadó szavak kíséretében nyújtották át neki a diszes albumot, a mely kivitel és csin tekintetében méltó büszkesége az iparnak. Nagy, nyol- czadrét alak, világos barna bőrbe kötve, remek emailirozással. Az album közepén a piarista czi- mer diszlik. Ezen album rejti magában rendtársai közül azon 112-nek arczképét, a kik a lefolyt 25 év alatt tanítványai voltak. Majd átnyújtották Kovács J á n o s, k. r. tanár, budapesti másod- házfőnök ajándékát, a mely Várynak ifjúkori arczképét ábrázolja, szénrajzban. Kovács ezt tartós barátsága jeleiil küldötte az ünnepednek. Ezután felolvasta K u b á n y i Bél a az ő, ez alkalomra irt ódáját (lásd lapunk mai tározójában) és Cserei József epigrammáját. Ennek végeztével átadták a Cserei Józs'ef nagy-kanizsai k. r. tanár által irt, s Várynak ajánlott, értekezés néhány példányát. Az ebéd lefolyása alatt felolvasták a kolozsvári, szegedi, nagy-kanizsai, tatai stb. társházak üdvözlő táviratát, a melyet meghatottan hallgatott végig a jubiláns. így ért véget egy szerény szerzetes jubileuma ! A kik testileg jelen nem lehettek : lélekben voltak jelen, s átérezték azt, a mit mi, kik jelen voltunk, átéreztünk. Az a köny, a mely az ünnepeknek szemében csillogott; az a meleg kézszo- ritás, a melyet velünk váltott: többet mondott minden szónál. Mert ő, a ki mindenkor megállotta — és pedig derekasan — helyét ott, a hol beszélni kellett; ő, a ki — bogy úgy mondjam — soha sem ijedt meg a maga árnyékától: most szótalanná lett, s csak az örömkönyek beszéltek helyette. Pedig a köny néha sokkal többet mond, mint a szó. Mi ezt átértettük, s szívből vele könyeztünk. Azt mondják, hogy a korszakot alkotó lángész, ki a minden meglevők rombeidönt.ését eszközli úgy a társadalom, mint a tudomány mezején : csak az az egyedüli, a kit csodálnunk lehet. E tekintetben nem adok igazat a közvéleménynek. Mert az, ki higgadt, megtisztult gondolkodásának folytonos tanujelét adja; a ki megkezdett igaz utón állhatatosan halad végig; a kinél a kezdet és vég egy és ugyanaz: az emberiséé- boldocritása, a haza szeretet,e és Isten imá- dása: méltóbb a csodálatra, mint az, ki korszakot alkotó munkásságával csak romlást, pusztítást, okoz. Rousseau, Voltair, Kant és újabban a „modern“ materialisták körül Zola és követői. Ugyan mit nyerünk ezekkel?! Semmit vagy vajmi keveset! Váry messze áll ezektol; mentsen Isten, hogy talán oda állítanám őt azokhoz ! De ama hét, nagyobb műve, a mi eddig napviláMagasan száll lelkednek égő vágya, Te vagy, hitbajnokunk igaz papunk, Buzgó fohász, sóhaj kél ajkainkra Tevéled érzünk és imádkozunk. A VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZAIA. ÜDVÖZLÖ-DAL 5rőtios>teíen3ő éo tuSco VÁRY GELLERT úrnak, i áídozó pa pnci-fi, Íanáí^ia.4 éö aiS n.j.onc^iiöw'nSáde ti. •nvc.itcvá'ttH oi/6. off. TANÁRSÁGÁNAK HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL. — 188G-ik évi június In') 28. Hómén dalt ma égő ajkainkra ! Mézzel folyót, édest és lángolót; llmuéri dalt, a nagy dicső Vezérnek, Kirí Jiőn szeretve csűggnek mind a jók. Hornén dalt, mely visszazengje híven H 11 s z o n ö t é v magasztos ünnepét, Dalt, melyben a Te lelked, nemes lelked Csodabüvüs visszhangja zeng Feléd! lm’, ott látunk, a mint imát rfcbegve 01,1 térdepelsz az oltár zsámolyán; Veled az iidv, a béke szent mulasztja, A menny, hol nincsen néma, gyászos árny. Szent, szent a czél, mely lángra gyujtá lelked Magasztosabb, ah, nincs az ég alatt! Te adtál tápot szomjas leikeinknek. Gyümölcsre hozva mind a magvakat, Szellemvilágunk gondos őre voltál, A sújtó vészt méhében ölted el, Öröm volt munkád, bár arczod izzadott, lm’, a tanár, ki igy tanit, nevel. »Repülj, repülj, te barna kis pacsirta« . . . Es fölcsendült a legszebb, tiszta dal, Dallá leve szivednek dobbanása, Hited, reményed édes hangival; S a merre lelked fenncsapongva jára, Benépesült erdő, mező. határ, A csüggedő szív uj életre ébredt . . . Költőnek lenni szép s Te az valál. De, ah ! eltűnt, elszállt a gyermekálom . . Munkára fel! — hangzók fel jelszavad, A munka folyt serényen, ihletéssel, Az eszme fogva lön, sor nem szakadt. Es fenkölt elméd alkotásuk épen Mi hét szülötted szól, beszél nekünk, Elég, hogy mélyen meghajolva zengjük : írj, irj tovább is még nagy Mesterünk ! Honod jóléte s boldogsága volt csak Mi hőn dagasztá mindig kebledet Őérte tenni és áldozni készen Ez, ez a Te nem múló érdemed: Hornén dal, mely visszazengi szépen Huszonöt év magasztos ünnepét, Dal, melyben a Te lelked, nemes lelked GsodabÜvös visszhangja zeng Feléd. Oh! légy, légy üdvözölve általunk hát, Oh ! hallgasd meg kérünk, üdvszózatunk ; Igaz, parány az csak, annyi égi jóért, De mi Téged máskép nem áldhatunk. Sokáig élj ! élj éltünk eszményképe, S fogadd, mit keblünk ápol, rejteget: Szeretetünk lrervadhadtlan virágát, Szivünk, lelkünk nem adhat mást Neked. Hálás rendi tanítványai nevében : Kubányi Béla Kincsem. — Eredeti tárc.za. — Irta : 33a/loos iKIa-rolrjr. (Folvtatása és vége.) Hat hét múlt el azóta, én már az egesz Kalandot csaknem elfelejtettem, midőn mnlt éjjel liiite- len felköltöttek, és mint legközelebb lakó orvost, egy szomszédház pinezelakába hívtak. Egy el hagya tó!, embert találtam ott. rajta'az iszákossági téboly tort ki, s ki örjöngve liadonazott maga körül.
